Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-04-27 / 17. szám
Thursday, April, 27, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 MELYIK UT VEZET A GAZDASÁG FELÉPÜLÉSÉHEZ? Irta: VICTOR PERLŐ Majdnem mindenki megegyezik abban, hogy az országnak a gazdasági hanyatlásból mielőbb a gyors fellendülés útjára kell kerülnie. A vita akörül folyik, milyen módon történjen ez? A nagyüzlet adóelengedést akar s a befektetések serkentését. Az AFL-CIO a fogyasztóközönség bevételének felemelését és a tömegpiacokat látja célravezetőnek. Az elnök az üzleti elképzelés támogatására mutat hajlandóságot, de engedményt ad a szakszervezet irányvonalának is, hogy enyhítsen a legsúlyosabb nyomoron. A szakszervezetek munkája gyenge. A vezetők elnyomják az igazi küzdelmet és megközelítésük helytelen. Hallgatólagosan elfogadják a nagyüzlet megközelítését a felépüléshez. Nem mindenki fogadja el a fellendülés azonos módját. Amikor valaki felépülésről, vagy gazdaságunk növekedéséről beszél, meg kell tudni, hogy tulajdonképpen mit akar? A kapitalistáknak a felépülés elsősorban növekedő profitot jelent. A munkások viszont felépülés alatt azt értik, hogy a munkanélküliek munkához jutnak és a dolgozók nagyobb keresethez, több fizetett szabadidőhöz és jobb társadalmi biztosításhoz. Hagyományos mesebeszéd az a propaganda, hogy a munkások és a kapitalisták érdeke gazdasági téren ugyanaz. Van úgy néha, hogy a fizetés, a munkások foglalkoztatottsága és a profit együtt emelkedik vagy csökken, de óriási arány különbözettek \ Ha a fellendülés a megélhetési árak emelkedésével történik, ez azt jelenti, hogy a munkások reálbére esik, de a profit emelkedik. Ha azonban a rövidebb munkahetet vezetnék be fizetéslevágás nélkül, akkor ez több munkás foglalkoztatását, növekedett munkás jövedelmet és a munkaadók részére kisebb profitot jelentene. Minden felfelé irányuló kapitalista ciklus idővel visszaesik. Ha a munkásosztály ellenkezés nélkül a kapitalistákra bízza a fellendülés feltételeit, akkor hamarosan elveszti azt a csekély engedményt, amit kap. Visszaeséskor rosszabb helyzetben lesz, mint azelőtt volt. Ez történt Coolidge és Hoover idején, valamint az Eisenhower alatti legutolsó ciklusban. • A munkásság küzdelme hozta létre a Roosevelti “New Dealt”. A nagyüzlet jajgatott, hogy csupán “reformokat” léptet életbe, nem fellendülést. A statisztika azonban kimutatta, hogy annakidején minden lényegesen fellendült, a profit is, de az egyensúly kissé inkább a munkásság felé dőlt. Ha összehasonlítjuk az 1937-es “New Deal” évet az 1929-es csucsproszperitással, azt látjuk, hogy a csökkenés a munkások keresetében 7 százalékos, a farmerekében 6 százalékos, a profitban viszont 27 százalékos volt. Azonban, mivel a megélhetési árak is csökkentek 7 százalékkal a munkások reálkeresete helyreállt, a profit azonban nem. Más “New Deal“ intézkedések — mint a 40 órás munkahét, a minimális órabér, a szövetségi kormány által létrehozott villamossági és erőmű építkezések — profitcsökkentéssel jártak, és a nép előnyét szolgálták. A kormány közmunkák létesitésével sokmillió munkanélkülinek biztosított keresetet, amit részben a magasabb jövedelmek megadóztatásával fedezett. Mindez részletekben, habozva és keserű küzdelmek következtében jött létre. Csupán itt-ott enyhítette a munkásság nyomorát, de nem vetett neki véget. A baj az volt, hogy kevés volt a nép előnyét szolgáló “reform”, kevés volt a fellendülés népi formája. Milyen felépülésre van most szükség? Amerika népének a jelen helyzetben a New Deal-nél erőteljesebb, továbbmenő, megalkuvás- nélkülibb fellendülésre van szüksége. A vita során erre kell a fősulyt helyezni. A népnek országos egészségügyi szolgálatra van szüksége és megfelelőbb társadalmi biztosításra. Szüksége van a 35 órás munkahétre, 40 órás fizetéssel. A minimális órabér olyanforma megállapítására, amely az évi legalább 4,000 dolláros keresetet és megélhetési színvonalat biztosítja. Szükség van az adótehemek áthárítására a munkásság vállairól a gazdagok vállaira. Ezek az intézkedések emelni fogják a nép keresetét és jólétét, de nem emelik a korporációk profitját. A privát befektetéseket sem nagyon serkentik. Dehát szüksége van-e az amerikai népnek több acélüzemre, automobil gyárra, vagy a létező gyárakban az automáció bevezetésére a történelem jelenlegi szakaszában? Nincsen. Ellenben szüksége van kormány befektetésre iskolák, kórházak, úthálózatok, üdültetési berendezések, olcsó lakások építésére, természeti források fejlesztésére. Mindezt hatásosan és nagyarányuan kellene elindítani, hogy egy bizonyos időn belül meg lehessen szüntetni az amerikai életmódban megnyilvánuló alacsony színvonalú jelenségeket. Olyan mértékben, hogy minden munkanélküli alkalmazást kaphasson az uj berendezések felépítésében és működtetésében. Konferencián tárgyaltak a tartós béke megoldásának módszereit Washingtonban az elmúlt héten 43 munkás-, egyházi-, béke- és más szervezet részvételével megtartott konferencián a békemozgalom lehetőségeit tárgyalták. A “National Confeíence on World Disarmament and Development” a hideghá ború megindítása óta az első országos jellegű ösz- szejövetel volt, amelyen a világbéke megközelítésének sokféle változata került felszínre. Egy másik érdekessége az, hogy a napi sajtó nem foglalkozott vele, valószínűleg azért, mert a béke és az általános leszerelés céltudatos szószólói nyerték meg a konferencia részvevőinek túlnyomó támogatását. A konferencia nem fogadott el nyilatkozatokat, vagy határozati javaslatokat, inkább a különböző vélemények kicserélése volt a célja. A 300 részvevő között nyolc országos szakszervezet képviselője volt jelen. A U. S. Disarmament Administration (kormányszerv) helyettes igazgatója, Edmond S. Gullion beszédében azzal érvelt, hogy az általános leszerelés kivihetetlen és helyette a fegyverkezés bizonyos fokú ellenőrzését ajánlotta. Hasonló megközelítést használt a fegyvergyártó Rand Corporation kiküldöttje, Amron H. Katz és Donald G. Brennan, a Massachusetts Institute of Technology-tól. Az ellenőrzés mellett az “elhárító fegyverkezés” folytatását ajánlották. Abból a majdnem egyhangú támogatásból, amit Noel-Baker, az angol parlament tagja, Nobel-dij nyertes és Norman Thomas kaptak nyilvánvaló volt hogy a konferencia visszautasítja az elhárító fegyverkezés álláspontját. Nincs béke leszerelés nélkül Úgy Noel-Baker, mint Norman Thomas az általános leszerelést követelték. Kifejtették, hogy a Szovjetunió békeajánlata alapot nyújtott a meg egyezésre. Noel-Baker szerint az “elhárító fegyverkezés” -és általában a fegyverkezés folytatása és ellenőrzése — reménytelen helyzetet rögzít meg. “Legjobb volna minden fegyvertől megszabadulni.” Rámutatott arra, hogy az emberiség teljesen meg_ akar szabadulni a háborútól. “Azt hiszem, Krus- csev éppen ezt ajánlja most. Az a véleményem, hogy ha nem élünk békében egymással, akkor nem fogunk élni egyáltalán”. Norman Thomas szintén a “co-egzisztencia vagy non-egzisztencia”tényére mutatott rá. Élesen kritizálta a Pentagont és a “Cambridge (egye tem) ifjakat, akiknek szemében a leszerelés csúnya szó”. Ezt az álláspontot tükrözte vissza Gullion beszéde is, mondotta. Kijelentette, hogy nem létezik biztos “elhárító fegyver”. Csak a teljes leszerelés, minden fegyver megsemmisítése vezethet célhoz. Támadta a kormány álláspontját a kínai kérdéssel és Kubával szemben. “Katonai beavatkozás nem vezet békéhez még akkor sem, ha mással végeztetjük is el”, mondotta. Walter Reuther is megjelent — egész váratlanul — a konferencián, ő is a béke mellett foglalt állás és megerősítette, hogy csak általános leszerelés vezet hozzá. “Erősíteni kell a béke erőit az egész világon a háborús erőkkel szemben”, — mondotta. A konferencián felszólalt Hubert Humphrey szenátor is, aki előnyös színben próbálta beállítani az adminisztráció béketörekvéseit és ezt azzal támasztotta alá, hogy az amerikai ENSz küldöttséget most Adlai Stevenson vezeti és Mrs. Roosevelt is tagja. Humphrey tudatában volt annak, hogy hallgatóinak nagy többsége Stevensont szerette volna elnökjelöltnek. Érdekes volna megKennedy elnök és tanácsadói beszédükben gyak ran kidomborították az amerikai életmód hiányosságait. Eddigi programjuk azonban nagyon elenyésző lehetőséget nyújt a hiányosságok megszüntetésére. A hangsúlyt a privát befektetésekre helyezik. A fellendülés népi formája Amerika gazdaságágának igazi, tartós növekedését jelenti. A munkásságnak meg kell érteni, hogy ezt csak úgy érheti el, ha erőteljes politikai harcot folytat érte, a nagyüzlettel szemben. Mindenekfelett azonban igazi munkásküzdelmet kell folytatnia a békéért. Mert egy ilyen prog ramot nem lehet megfelelő mértékben megszervezni és financirozni csak akkor, ha a hidegháborút és a velejáró fegyverkezési költségvetést sutba dobják . tudni, hogy ezek ma hogyan vélekednek a “liberális” Stevensonról. A konferencia résztvevői között volt többek között a SANE, a Hadassah, néhány néger nőszervezet, a Quakerek, katolikus, protestáns, zsidó, egyházi csoportok és más szervezetek, amelyek felismerik a béke kérdésének fontosságát. Nem sikerült a “csoda” Reims, Franciaország. — A francia bíróság 90 napi fegyházra ítélte a hatvan éves Rene Segut nyugalmazott tüzérségi tisztet, aki a világhírű Reims katedrális templomból ellopott egy arany keresztet. Az ily bűntényért a három havi börtön nagyon enyhe büntetésnek látszik, amit a biró a bűnös “ájtatos céljaira” való hivatkozással indokolt meg. A túlbuzgó Segut ugyanis büntette mentségére azt mondotta, hogy nem volt szándékában az aranykereszt eltulajdonítása, csupán csak elrejtette, hogy azután az “ima segélyével kinyomozza, hogy hol találják meg a szent kincset”. Ez természetesen azt bizonyította volna, hogy az “UR” meghallgatta az imáját, vagyis CSODA TÖRTÉNT, ami nagyban emelte volna a hívők vallásos érzelmeit. Sajnos, a kereszt eltüntetésénél egy kis hiba csúszott be. Segut olyan eszközöket hagyott maga után, amelyek tisztán mutatták az ujjlenyomatait, amelyek aztán a bűntény felfedezésére vezettek. Hej, ez is mutatja, hogy az “átkozott” modem tudományok még a szent csodákat is megsemmisítik. Ha ez tovább is igy megy, mi lesz ebből a világból ?! Az ENSz Gyámság! Bizottságának határozata Ruanda Urundiról Az ENSz-közgyülés Gyámsági Bizottsága április 12-én 83 szavazattal elfogadta a Ruanda Urundi ENSz-gyámsági terület kérdésének rende zésére benyújtott huszonhathatalmi határozati javaslatot. A határozat ellen csupán a Ruanda Urundit gyarmatosító Belgium szavazott. Franciaország, Portugálra és Spanyolország — három európai gyarmattartó hatalom — tartózkodott a szavazástól. A határozatra emelt javaslat kimondja, hogy Ruanda Urundi-ban 1961 augusztusában — az ENSz ellenőrzése mellett — parlamenti választásokat kell tai’tani. Egyidejűleg népszavazásnak kell eldöntenie, hogy az ország lakossága fenn kívánj a-e tartani a királyné intézményét és óhajtja e a száműzött V. Kigeri király visszatérését. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Kérem küldjék meg részemre Szabó Miklós: “A 117-es ügynök” c. regényét. Ára 75 cent. Mellékelek érte $......................... -t. Név: .................................................................... Cim: . .......................................................... Város: ............................................Állam: .... Ellentmondás: £gy hátralékos előfizető! KÖZÉRDEKŰ KÉRDÉS A BÉKE
