Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-04-27 / 17. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, April, 27, 1961 ± mi wmww'wm ■■■■■■■■■ ■ ■ ■■ ■■ ■ ■ ■ ■ ■ mm m - - - — - — — — — — —. - - — - — — — Munkásmozgalom Munkaerejük helyett vérüket adják el Detroitban, minden reggel 6 órakor sorba áll­nak férfiak és nők, hogy "vért adjanak”. A Vei-- nor Highway és Grand River sarkán, a “Midwest Blood Service” $5.50-et fizet egy pint vérért. De ha valaki olyan szerencsés, hogy vérösszetétele a “különleges” típushoz tartozik, ami ritkábban található, az 10 dollárt is kaphat egy adagért. Ezek a véradakozók mind munkanélküliek. A “dinamikus Detroitban” arra szorultak, hogy vér­adással szerezzenek egy néhány dollárt üres zse­bükbe. Ha nem betegednek meg, akkor ezt a mű­veletet megismételhetik minden 8-ik héten. Az ügynökség már értesíti a rendszeres ajánlkozó­kat, amikor itt az ideje az újabb adásnak. Az ügynökség a vért eladja a kórházaknak, ahol egy vérátömlesztésért 25 dollárt számítanak fel a betegnek. “Különleges“ típusért pedig 25- től 45 dollárig is elkérnek. A szegényeken még igy is lAet szép profitot szerezni. A kiváltságos osztály erőforrása Az adóhivatal vezetője, Mortimer M. Chaplin szerint, az adók egyharmadát le lehetne szállítani ha megszüntetnék az adótörvények azon enged­ményeit, amit a gazdagok és a korporációk élvez­nek. Ugyanakkor a pénzügyminisztérium jelentést között, amelyben nyilvánosságra került, hogy a közép és magas jövedelemmel rendelkező réteg évente legaláb 4 billió dollár jövedelem után nem fizet adót. Egyszerűen nem jelentik be az oszta­lékból és kamatból eredő jövedelmüket. Egyhar- maduk viszont jövedelmük egy részét letagadja.. A National Press Club előtt Chaplin kifejtette, hogy az adótörvény tele van “kivételekkel és pri­vilégiumokkal”. A legkülönlegesebb kiváltság az, amely- az olajforrások vagyoncsökkentésére vo­natkozik.^Ez a szakasz feljogosítja az olajvállala­tokat 27 és fél százalékos adóelengedésre, azon az alapon, hogy az olaj kitermelésével felhasznál­ják a jövőbeni profitlehetőségüket. A kiváltságos osztály jogot formál minden ki­váltsághoz és a törvényhozás készséggel áll ren­delkezésére. A kiskeresetűek viselik az adóterhe­ket, semmi kibúvó nem áll rendelkezésükre. A rajtuk szigorúan behajtott adó összegekkel vi­szont ismét csak a kiváltságos osztály és kiszol­gálói rendelkeznek. Úgy költik el és arra hasz­nálják az adófizetők pénzét, hogy saját érdeküket, kiváltságaikat és profitjukat szolgálják vele. Mindig lesz munkanélküliség A munkaügyi miniszter beismerte, hogy a tőkés rendszerben mindig lesz munkanélküliség WASHINGTON. — Labor Secretary Arthur J. Goldberg a televízión adott beszédében kényte­len volt beismerni, hogy az Egyesült Államok­ban mindig lesz munkanélküliség. Goldberg a TV “Youth Wants to Know” prog­ramon tartott beszédében a munkanélküliek szá­mát jelenleg a dolgozók 6.9 százalékának mon­dotta, beismerve, hogy az igen nagy. “Nagyon nehezemre esik annak a beismerése, hogy nálunk mindig lesznek munkanélküliek, miután a. mun­kások állandóan cserélik munkájukat és az ipa­roknak is igazodni kell a kereslet okozta követel­ményekhez. Azonban arra kell törekednünk, hogy a munkanélküliség ne haladja meg a 4 szá­zalékot”, — mondotta. A bányákban olcsó a munkásélet Halálthozó szerencsétlenségek a szénbányák­ban még mindig túlnyomóan a tulajdonosok nem­törődömségének és a törvényes védelem hiányá­nak a következményei. Az Egyesült Államokban az év első két hónapjában 45 bányász halt meg, ebből februárra esik 28. 17 halálesetet tetőbeom- lás okozott. Ezek főleg olyan bányákban történ­tek, amelyek nem tartoznak a Federal Coal Mine Safety Act hatáskörébe, mert munkásaiknak szá­ma nem haladja meg a 14-et. Itt tehát, még fele­lősségre sem lehet vonni a bányatulajdonost ha­nyagságáért. Március 2-án 22 bányász vesztette el életét a Terre Haute, Ind. melletti Viking Coal Corp. bá­nyájában. A bányászszakszervezet kivizsgáló bi­zottsága megállapította, hogy a védelmi szabályok többrendbeli megsértése volt az oka a robbanás­nak, amely a részlegben dolgozó összes munkást megölte. 1. A villanyfelszerelés megengedhetet­len rossz állapotban volt. 2. A szénrakodás olyan módszerrel folyt, amely elállitotta a szellőztetést. 3. Az üzemvezetőség nem tiltotta be a dohány­zást és a tisztviselők szabadon gyakorolták. 4. Majd minden gép olyan leromlott állapotban volt, hogy könnyen okozhatott bányalégrobbanást. Mindez arra mutat, hogy a bánya üzemvezetősé­gének a védelmi szabályokkal szembeni felelőtlen magatartása okozta a 22 bányász halálát. A kormány részéről annyi történt, hogy Gold­berg munkaügyi miniszter részvét-levelet kül­dött ki az összes áldozatok családjainak. Japánban, márciusban egy héten belül két bá­nyaszerencsétlenség történt, összesen 96 halálos áldozattal. Az egyikben márc. 9-én, bányatüz 72 embert ölt meg. A tüzet a tulhevitett légsűrítő fel szerelés okozta. Márc. 16-án hasonló okból tűz ütött ki egy másik bányában, amelyben két bá­nyász bennrekedt. Egy 22 tagú mentőcsoport sie­tett le a füsttel és mérges gázzal telitett részleg­be, de egy sem jött ki élve közülük. Egy szakszervezeti vezető jelentése szerint, a légsűrítő már napok óta tulhevitett állapotban működött. “Tartottunk attól, hogy ez a katasztró­fa meg fog történni”, idézte a tisztviselőt az AP hírszolgálat tudósítója. A munkaadók bűnös könnyelműsége munkásaik életével szemben, párosulva a védő törvények vég­rehajtásának ellenőrzésével megbízott hatóságok bűnös lazaságával és nem ritka esetben megvá- sárolhatóságával, felelős az ipari szerencsétlensé­gek által elveszett munkáséletekért. Szabad terü­let ez, amelyen a gyilkosoknak nem kell felelni tettükért. A VILÁG KÖZVÉLEMÉNYE ELÍTÉLTE A KUBAI INTERVENCIÓT (Folytatás az első oldalról! Belgrádiján betörték az Egyesült Államok kö­vetségének az ablakait. Párizsban és Rómában ugyancsak nagy népi megmozdulás keretében tiltakoztak Kuba meg­támadása ellen. Kruscsev—Kennedy levélváltás A Szovjetunió miniszterelnöke rögtön a táma­dás után kijelentette, hogy minden segítséget megad az ellenforradalmi támadás elhárítására. Ugyanakkor az ENSz közgyűlésén Zorin szov­jet megbízott sürgette az “összes ellenforradal­mi banda” lefegyverzését, amelyek az Egyesült Államok vagy más országok területén állomásoz­nak. A benyújtott javaslatban az Egyesült Álla­mok és más országok “támadó cselekedetének” elítélését kérte Zorin, “amelyeknek területéről az inváziót végrehajtották”. A nagyobb nemzetközi bonyodalom elkerülésé­re Kruscsev miniszterelnök április 18-án üzenetet intézett Kennedy elnökhöz. Kruscsev hangsúlyoz­ta, hogy országa a nemzetközi feszültség enyhü­léséért küzd, “de ha mások súlyosbítják azt, ak­kor teljes mértékben válaszoljanak erre”, “őszin­tén kérem önt Elnök Ur, hogy vessen véget a Kubai Köztársaság elleni támadásnak. A katonai technika és a világ politikai helyzete olyan ma, hogy minden u. n. ‘kis-háboru’ láncreakciót vált­hat ki a világ bármely részén”. “Ami a Szovjetunió álláspontját illeti, nem sza­bad, hogy félreértés keletkezzen ezzel kapcsolat­ban: mi megadunk a kubai népnek és kormányá­nak minden segítséget, ami a fegyveres támadás visszaverésére szükséges”. Kennedy elnök aznap válaszolt a szovjet mi­niszterelnök levelére. Szerinte az Egyesült Álla­mok nem avatkozott bele a kubai eseményekbe. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az amerikai kor­mány nem közömbös a partraszálló erők harcá­val kapcsolatban. “Az Egyesült Államok nem szándékszik beavatkozni katonailag Kubában” — mondta az elnök. Külső intervenció esetén — foly tatta — “azonnal eleget fogunk tenni kötelezett­ségeinknek, hogy megvédjük e földrészt a külső támadás ellen.” Újabb (iltakozások Kennedy elnök és Kruscsev miniszterelnök üze­netváltása nagy hatást váltott ki szerte a vilá­gon. Hatalmas népi megmozdulás keretében til­takoztak a tömegek az intervenció ellen és kife­jezték szimpátiájukat Castro és kormánya mel­lett. Moszkvában, Varsóban, Belgrádban, Berlin­ben. Koppenhágában a korábbinál nagyobb szám­ban vettek részt az emberek az intervenció elleni tüntetésben. “Hands off Cuba” kiáltásokkal vo­nult a tömeg végig az utcákon az Egyesült Ál­lamok követségei elé. A Kínai Népköztársaság területén lelkesen üd­vözölték Kruscsev üzenetét és tüntettek Castro és kormánya mellett. A lapok hangsúlyozták, hogy nem fogják magárahagyni a havannai kor­mányt, ha külső hatalom támadást indít ellene. Nasszer, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke és Tito, Jugoszlávia elnöke is kijelentették, hogy teljes mértékben támogatják Castro kormányát. Április 20-án, mikor az ellenforradalmárok ve­resége már nyilvánvaló lett, Kennedy elnök tit­kos megbeszélést folytatott az ellenforradalmi csoportok vezetőjével. Ezután mondta el beszé­dét az Amerikai Újságkiadók Egyesüleiében. Ki­jelentette, hogy “Kubát nem engedik át a kom­munizmusnak”. Célzott arra is, hogy az Egye­sült Államok esetleg fegyveresen avatkozik be a Kuba elleni támadásba, “ha meggyőződik róla, hogy biztonsági érdekeit veszély fenyegeti”. A Pravda, a Szovjet Kommunista Párt hivata­los lapja foglalkozik az elnök harcias beszédével. Rámutatott arra, “hogy az Egyesült Államok cselekedete súlyosan veszélyezteti a világbékét.” Az USA kormánya még megakadályozhatja a há­ború tüzét, melyet az intervenciósok indítottak el Kubában” és amely világméretűvé változhat. “Nem szabad elfelejteni — folytatja a cikk —, hogy ma nem a harmincas évek közepén élünk, hanem 196i-ben. Kuba nincs egyedül.” Nehru. India miniszterelnöke Washingtont vá­dolta, hogy felbátorította a kubai ellenforradal­márokat. Az ENSz-ben Zorin szovjet megbízott idézte Dean Rusk amerikai külügyminiszter nyilatkoza­tát, hogy “a Kuba elleni tevékenység a jövőben is folytatódni fog”. Ezért mondta a szovjet meg­bízott, kívánatos lenne elfogadni az Egyesült Ál­lamok “agresszív cselekedeteinek” az elitélését. Ezzel az ENSz összes államait rábírnák arra, hogy meghiúsítsák az ellenforradalmároknak te­rületük felhasználását a Kuba elleni támadásra. A hét végén tovább folytatódtak az imperialis­ták elleni tüntetések. Különösen nagy tömeg tün­tetett Mexico Cityben, ahol 150 ember sérült meg a karhatalmi alakulatok durva beavatkozása következtében. 200 embert letartóztattak. New Yorkban többezren tüntettek az ENSz épülete előtt a Castro-kormány mellett. Vasárnap délután Castro miniszterelnök tar­tott 4 órás beszédet, amelyet a havannai televi- zió közvetített. Kijelentette, hogy Kubát tovább­ra is fenyegeti a támadás veszélye az Egyesült Államok uralkodó körei részéről. Mivel az ellen­forradalom teljesen összeomlott”, nem maradt más a számukra, mint a nyilt beavatkozás.” Fi­gyelmeztette az Egyesült Államokat, hogy a nyilt támadás Kuba ellen “kiszámíthatatlan méretű tűzvészt” okozhat és “az imperializmus öngyil­kosságát” fogja jelezni s a “Yankee Birodalom végének a kezdetét”. “Nem leszünk egyedül” — jelentette ki a miniszterelnök. Az elfogott 458 ellenforradalmár élete — mondta a kubai nép vezére — az “Egyesült Ál­lamok agresszív terveinek” a megszűnésétől függ. Vagyis az amerikai kormány lelkiismere­tét terheli további sorsuk. Utalt arra is Castro, hogy ha az Egyesült Államok támadást indít a szigetország ellen, akkor sem ott, sem másutt Latin-Amerikában, nem lesz biztonságban az ame rikai polgárok élete. “Az Egyesült Államoknak! nem lesz elég ereje, hogy megvédje követeit, konzuljait és vállalatainak elnökeit egész Latin- Amerikában.” Az elfogottak életéért — mondta Castro — az Egyesült Államokhoz és a Central Intelligences Agency-hez könyörögjenek, akik megszervezték támadása' :.t.

Next

/
Thumbnails
Contents