Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-04-20 / 16. szám

Thursday, April 20, 1961

AMERÍKAI MAGYAR SZÓ

I

Elmebajosok akciója

A. John Birch Society vezetői a paranoiások köréből szerzik támogatóikat Gonosz emberek vagyont szereznek a gyenge-elméjüek uszításával.

Irta: GERÉB JÓZSEF

A minap az Egyesült Államok szenátusában szót kért a republikánus párthoz tartozó szenátorok alvezére, Thomas Kuchel, California rangidős szenátora és néhány bevezető mondat után kezeit összecsapva, kétségbeeséssel kiáltotta:

— Jó isten! Mi lesz ebből az országból, ha megengedjük, hogy olyan embert, mint Dwight D. Eisenhower, azzal vádoljanak, hogy hűséges ügynöke a nemzetközi kommunista összeesküvésnek?!

Ilyen rettenetes nagy bűnt ebben az országban talán még senki sem követett el — legalább is igy véli Kuchel szenátor. Azért azt követelte, hogy a szenátus rendeljen el vizsgálatot a John Birch Society ellen, amelynek Robert Welch nevű teljhatalmú vezére irta és mondta a fenti elképesztő vádat.

Robert Welch, volt cukorkagyáros, jelenleg a parancsuralmi rendszert hirdető John Birch Society teljhatalmú “führerje” azonban nem ijedt meg. Sőt ellenkezőleg, ő maga is követeli, hogy a szenátus albizottsága indítson vizsgálatot ellene. Teheti ezt nagy biztonsággal, mert annak az albizottságnak, amelynek körébe ez a vizsgálat tartozik, James Eastland, a fajgyűlöletről hírhedt (D. Miss.) szenátor ,az elnöke, aki csak pár héttel előzőleg ezt irta a Hitler módszereit utánzó szervezetről:

— Kérdésre válaszolva, boldogok vagyunk (we are happy), hogy jelenthetjük: a mi adataink szerint a John Birch Society jó, hazafias egyesület.

Egy másik szenátor, az arizonai Barry Gold- water (R) pedig végtelen naivsággal igy szólt: “Hiszen ez a szervezet a kommunizmus ellen harcol, hát mi rossz lehet abban?”

Aki szelet vet . . .

Értsük meg jól: Eastland meg Goldwater szenátorok védelmezik azt a csoportot, amely nyíltan hirdeti, hogy az amerikai demokratikus kormány- rendszert fel kell cserélni a Hitler-féle parancsuralmi rendszerrel. Értsük meg jól, hogy a kétségbeesést mutató Kuchel szenátor nem azért haragszik, mert a Birch Society demagógiának mondja a mostani amerikai kormányzatot és ahelyett a Welch által irányitott parancsuralmat akarja, hanem azért, mert ez a banda még a nagyhírű nemzeti hősre is rá merte mondani, hogy a “nemzetközi kommunista összeesküvés ügynöke”.

Az ország sajtójának legnagyobb része most nem azért dörgedezik a látszatra hibbantagyu emberek ellen, mei't zsarnok parancsuralmat hirdetnek, amit egész természetesen jó meleg vérfürdővel vezetnének be, hanem csak az fáj nekik, hogy most mindenkit, aki nem tart velük, a “nemzetközi kommunista összeesküvés” ügynökének bélyegeznek.

Vajon akadt-e egyetlen nagyobb újság is, amely megírta volna, hogv csak a MEGRÉMÍTETT EMBEREK AGYÁBAN TALÁLJUK AZT A NEMZETKÖZI ÖSSZEESKÜVÉST, amely ellen a Birch Society állítólag harcol?

Vajon akadt-e egyetlene nagyobb újság is, amely megírta, hogy Dwight D. Eisenhower, a nagy nemzeti hős, amig elnök volt, állandóan hirdette a “nemzetközi kommunista összeesküvés” veszedelmét? Minden politikai beszédében elmondotta ezt többször is, alantasai persze pa- pagály módjára utánozták. A gondolkodásra lusta nagy tömeg végre elhitte, hogy valóban van ilyen “nemzetközi kommunista összeesküvés”, ami az emberiség legnagyobb veszedelme és ez ellen csak ők tudnak védelmet nyújtani.

Aki szelet vet, vihart arat — tartja a közmondás. Ike és társai a felelősek azért, hogy ezt “a rémet” kitalálták és az ettől való nagy félelmet beültették az amerikai nép szivébe, ők teremtették meg, ők nevelték fel ezt a szörnyet, ami most — mint a mesebeli Frankenstein — el akarja nyelni őket.

Történelmi fejlődés

Aki a történelmet figyeli, jól tudja, hogy a társadalmi rendszerek változáson mennek át. Most elérkeztünk ahhoz a korhoz, amelyben a magán- vállalkozáson nyugvó tőkés termelést a közös termelés váltja fel. A két rendszer versenyre kelt. Ez a verseny időközönként és helyenként nagyon éles, sok helyen véres is. Ily harcoknál mindkét oldalról jelentenek jogosult, vagy csak vélt sérelmeket, de azok ellenére is, szörnyű nagy bűn volt a világ népének elbóditása azzal, hogy valami ördögi gonosz Összeesküvés jött létre a régi jó és boldog polgári élet megsemmisítésére.

California állam kormányzója, Edmupd G. Brown, a “National Ass. for the Advancement of Colored People” tagjaihoz beszélve a John Birch Society-re célozva mondotta: “A kommunizmus veszélyét nem tagadhatjuk, de mindazonáltal a John Birch Society hisztérikus kampánya a paranoiás (elmebajos) emberekhez folyamodik, azokat lázitja. Ne mondjuk mindjárt mindenkire, hogy áruló, ha valamilyen jogokat — például polgárjogokat —, követel.”

Brown kormányzó igen helyesen látja, hogy a minden felelősséget sutbadobó John Birch banda vádaskodásait csak a “paranoiás” emberek fogadják el minden gondolkozás nélkül. A baj az, hogy jelenleg nagyon sok ilyen elmebajos ember van. Brown kormányzó azt is hozzátehette volna, hogy a “nemzetközi kommunista veszedelem” örökös hirdetőinek nagyrésze is csak az ilyen elmebajosok közül kerül ki.

Paranoia

A nagy szótár ezt a betegséget igy magyarázza: Rendkívül mély hiszékenység; a beteg hajlamos elhinni a misztikus meséket. Gyakran nem látja a valóságot, a tény és a mese közötti különbséget nem veszi észre; önmagát valami nagy embernek képzeli és haragszik valakire, esetleg csoportokra, akik megakadályozzák az érvényesülését. Sok esetben az ilyen elmebeteg az üldözött- ség mániájába esik, azt képzeli, hogy rokonai, barátai, esetleg valamilyen hatósági intézmény összeesküdött az ő elpusztítására. Az ily betegek között különösen sok a mély vallásos érzelmű ember.

A paranoia betegség szerfelett nagy elterjedtségét talán éppen az magyarázza, hogy a modern ember agyát már kisgyermek korában megzavarják, amit aztán még felnőtt korában sem tud helyrehozni. Jelen kultúránkra jellemző, hogy amig egyik ólában a történelmet, a biológiát és más tudományokat a fejlődés törvénye alapján

wiTi~iT« '■ » ■■ iTriwrri ■ i ■«■»i ■ «Tri~iir Vr irw ■ ■’» ■ ■■■ ■■■t

HARMADIK PÁRT NEW YORKBAN?

New Yorkban az a hir került nyilvánosságra, hogy szakszervezeti körökben mozgalom indult meg egy harmadik politikai párt megszervezésére. A mozgalom központja a N. Y. City Central Labor Council, amelynek elnöke, Harry Van Ars- dale, vezetője annak a bizottságnak, amely egyelőre a munkásosztály hatásosabb politikai tevékenységének keretében tanulmányozza a harmadik párt megalakítását.

A. H. Raskin, a N. Y. Times munkás-tudósitó- ja beszélt a bizottság több tagjával, akik lelkesen nyilatkoztak a tervbevett politikai mozgalomról. Túlnyomó többségük azt szeretné, ha az uj párt tevékenyen részt vehetne ez évben a New York városi választáson.

“Úgy érezzük, hogy már nagyon régen esedékes egy olyan párt, amelyben a munkások és a hasonló gondolkodásúak szavazata felmérhető,” mondotta egy munkásvezető. “Belefáradtunk már abba, hogy olyan magától értetődőnek vesznek bennünket. Politikai jelölteket tesznek elénk, anélkül, hogy véleményünket kikérnék és amikor a szavazásnak vége vap, akkor tudomást sem vesznek rólunk többé.”

Ez a kijelentés nagy fontossággal bir, annál is inkább, mert a hivatalos szakszervezeti mozgalomban szokatlan hang. Állítólag a harmadik pártra irányuló mozgalom túllépi az úgynevezett hivatalos — az AFL-CIO -— szakszervezeti mozgalom határait, amennyiben az AFL-CIO-ból kizárt Brotherhood of Teamsters vezetősége is “100 százalékig támogatja” New York területén 60 Teamster lokál létezik, 165,000 taggal; igen jelentős szám mindenféle szempontból. Egy közös gyűlésükön megbízták a központi tanács elnökét, John

J. O’Rourke-ot, hogy képviselje a Teamstereket a politikai bizottságban.

tanítják, addig más alkalmakkor ugyanazon gyermeket arra oktatják, hogy a tudományos tényekkel ellenkező vallásos legendákat megtörtént tények gyanánt ismerje el.

Nem csoda, ha az ilyesmi annyira megzavarja a fejlődő gyermek agyát, hogy még felnőtt korában is képtelen különbséget tenni a tények és a mesék között és ezért hitelt ad az olyan képtelen állításoknak, amilyeneket John Birchek hirdetnek. Régente az ilyen emberek a saját tehetetlenségük miatt az ördögöt okolták és imádkozással, meg a papok által vezetett ördögűzéssel védekeztek. Később a “nemzetközi zsidó tőke” meséje foglalta el az üldöző helyét, amit nem is olyan régen Hitlerek hatmillió zsidó kiirtására és VAGYONUK ELRABLÁSÁRA használtak fel.

Az Egyesült Államokban most a John Birch Society, a Moral Re-armament és számos más túlzó hazafias egyesület a “nemzetközi kommunista összeesküvést” találta ki a paranoiás agyú emberek ijesztgetésére.

Gonoszok, vagy betegek?

Ha figyelemmel kisérjük az ily “gyülölethir- dető” egyesületek működését, könnyen felismerhetjük, hogy a vezetőik NEM SZENVEDNEK paranoiában annak ellenére, hogy úgy beszélnek és cselekszenek, mintha csaknem teljesen elvesztették volna józan Ítélőképességüket. E sorok Írója úgy véli, hogy ezek csupán a PÉNZÉRT JÁT- SZÁK A PARANŐIÁS SZEREPET, tehát valójában gonoszok, akik a gyülöiethintésből, a háborús szellem élesztéséből élnek.

Az emberi kapzsiság, a könnyű pénzszerzés hajtja őket. Ezt a pénzt azoktól kapják, akiknek a háborús feszültség, a fegyverkezés hasznot hajt. A péznek nincs szaga — tartják és még azt sem látják, ha AZ A PÉNZ ESETLEG VÉRES IS.

E sorok írásának idején a világsajtó nagy publicitást ad a hat millió zsidó kiirtásával vádolt Adolf Eichmann bűnügyi tárgyalásának. A tárgyalás igazi célja valójában nem csupán ennek a gonosz bestiának a megbüntetése, hanem azon évszázados, vagy évezredes gonoszság megszüntetése, amelyet ANTISZEMITIZMUS név alatt ismerünk.

Nem tudjuk, sikerülni fog-e az antiszemitizmus leleplezése és teljes felszámolása. Szívből kívánjuk, hogy sikerüljön. De ugyanakkor rá kell mutatnunk, hogy az úgynevezett “szabad világ” sajtója máris egy újabb rémmesét épített fel, melynek a “nemzetközi kommunista összeesküvés” nevet adta. Ennek alapján bestiális vérengzéseket terveznek a léprecsalt paranoiás agyuak felingerlésével, mint tették hajdan az ördögűzéssel, amint Hitler, Eichmann és társaik tették az antiszemitizmussal.

Trrwiir www g^Vr ■ rBTrr» i ■ w i'i'iVi w'r r* »n» rmiii» w'w irir» ■ ■ ■ wl

A Rankin-jelentés arra enged következtetni, hogy a newyorki szakszervezeti vezetők nem szándékoznak külön politikai követeléseket felállítani. így idézi az egyiket (nem nevezi meg) : “Mi nem haragszunk sem a demokratákra, sem a republikánusokra vagy a Liberális pártiakra. De nem törjük többé, hogy hülyéknek nézzenek bennünket, akiket ide-oda taszigálhatnak, anélkül, hogy következményektől tartsanak.” Nyilvánvaló, hogy a mozgalom még a kezdeményezés szakaszában van, a 15 tagú bizottság eddig csak két gyűlést tartott.

A bizottságban benne van az építőipari munkások, a szállodaipari, a közlekedési, az épületkiszolgáló, a Consolidated Edison, a vasúti hálókocsi, a kereskedelmi kiszolgáló, a bútorgyári, a festő munkások szakszervezetének vezetői. A tüipari munkások és a női kalap készítők vezetői nem csatlakoztak. Ezek a Liberal Party-hoz irányítják tagságukat választások alkalmával és az utóbbi években a demokrata párt politikai programját és jelöltjeit támogatták.

A newyorki szakszervezeti mozgalom megindult a helyes utón. Kétségtelen, hogy a tagság örömmel fogja üdvözölni ezt az öntudatra ébredést és az egész országban követőkre talál. A harmadik párt fontos szükségességét a haladó elemek az országban már régen és erőteljesen hangoztatják és az erreirányuló számos kísérletnek azért nem volt tartós sikere, mert a szakszervezeti tagságot eddigi vezetői visszatartották a részvételtől.

Az Egyesült Államokban állandóan növekszik a szovjet tudományos müvek iránti érdeklődés. Rövidesen megjelenik az atomerőbizottság gondozásában, G. B. Bokija Bevezetés a kristálykémiába cimü kétkötetes munkájának angol nyelvű kiadása.