Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-04-20 / 16. szám
& AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, April 20, 1961 Levelek a Szerkesztőhöz Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával Olvasóink hozzászólnak a közügyekhez Hogyan állunk Fehérgyarmattal? Egy Miami, Fla.-ban élő olvasónk beküldte Fehérgyarmaton élő rokonainak levelét, melyből néhány részletet érdemesnek találunk olvasóinkkal megosztani. Kedves Sógorom és Kedves Néném! Kérik, hogy Írjam meg, mit keresünk a tsz- ben, mert egyik jót mond, a másik nem jót. Csak a férjem tsz-tag, én csak segítek neki olykor a munkában. Már tizedik éve vagyunk a közösben, mi nem panaszkodunk. Leirom mit kapott a férjem az 1960-as évre. Van neki 465 munkaegysége és kapott rá 11 mázsa búzát, 90 kiló árpát és 35 kiló rizsát, mert azt is termelünk már, valamint egy mázsa 30 kiló cukrot, négy mázsa 60 kg tengerit. Egy hold háztáji föld nekünk termett, azon volt 70 zsák tengeri csövesen, nagyon szép volt. Azután kaptunk még 3 mázsa krumplit, 465 drb. cigarettát a dohánytermelés után, takarmányt és szalmát 7 mázsával. így láthatják, hogy mit kapunk. Ezeket minden tag megkapja, persze munkaegység arányában. Ha valaki nem dolgozik, akkor nincs mire adni. Vannak olyanok, akik amikor megkapják a terményt, pénzzé teszik, azt számítva, hogy van a boltban. S amikor a pénz is elfogyott, akkor se pénz, se kenyér. Igaz, hogy pénzt kétszer adnak, nyáron, azt is munkaegységenként kinek mennyi jár. A férjem a múlt nyáron 3,000 forintot kapott előlegbe, de vannak, akik többet kaptak, ahol többen dolgoznak. A zárszámadás pénz dolgában nem a legjobb, kevés pénzt kaptunk, 1,200 valamennyi forintot. Az ötvenes év jól záródott, akkor előleggel együtt 10,000 forintot kaptunk, dehát egyik idő ellensége a másiknak. A tejből, tojásból is sok pénzt lehet látni. A boltok tele vannak szebbnél szebb anyagokkal, s nem az öregeket kell megnézni, mert azok hozzá vannak szokva, hogy addig hordanak egy ruhát, amig csak fér reá egy folt, hanem nézzék meg a fiatalokat, négy-öt pár cipőjük is van, ahányfajta ruha, annyi fajta cipő és táska hozzá, pedig mind munkásnő. Hadd legyen nekik. A saját gyermekeimről is beszélek, örülök neki, hogy szépen járnak. Mikor tudott a szegény ember bundabéléses cipőt venni, most pedig azt lát az ember mindenütt a fiataloknak. S nem is drága, 200 forint. Tehát rongyos'ember volt, s lesz is, akármilyen jó világ legyen. Azt mondják, hogy sokat kell dolgozni. Dehát mindig kellett és látszata nem volt. Én tudom, mert benne nőttem. Az öregek még mindig félnek az uraktól, hogy feltámadnak, pedig az már elmúlt, nem vesznek többet rajtuk erőt. Talán ezután már nem is lesz olyan jó a közösben. mint eddig volt, mert most. már mindenki benne van? Mig kevesen voltunk, jobban ment. mert egy akarattal dolgoztak. De majd meglátjuk, hogy lesz. Mariska SZERETI A VITAROVATOT Tisztelt Szerkesztőség! A lapot szeretjük, kivétel nélkül igen jó cikkek vannak benne, különösen a vita-rovat nagyon jó. A naptárt is szívesen vettük, melyben Rev. Gross igen jól vázolta a magyarországi helyzetet. Kívánunk jó erőt, egészséget az iró gárdának és kitartást a nehéz küzdelemhez. Pappék, Kanada KülmunkaSársunk elismerése Geréb munkássága iránt Tisztelt Szerkesztőség! Én is hozzá akarok járulni Geréb magyarországi utazásához, s itt küldök 35 dollárt erre a célra. Remélem, hogy sikerül a dolog. Bódog András TELITALÁLAT A VIHARÁGYUVAL Tisztelt Szerkesztőség! Nagy meglepetésemre szolgált, amikor lapunk ápr. 6-i számában olvastam A. N. south-bendi olvasó levelét, melyben felajánlott, illetve beküldött 20 dollárt Geréb József magyarországi utazásának céljára, azzal az indítvánnyal, hogy az olvasók “küldjék el Geréb urat hatheti látogatásra”. Vajon miért ajánlotta ezt A. N.? Valószínűleg ő is azt szeretné, hogy Geréb adjon jelentést szülőhazánkról. Ugyanis azokat, akik eddig hazalátogattak, többnyire rokoni kötelékek ösztönözték az utazásra, igy mindegyik azt látta, amit rokonai körülményei mutattak. Egyetlen látogató próbált csak kollektiv jelentést adni, ez pedig Rev. Gross László volt. Én is pártolom az indítványát, főleg azért, mert egyes levelezők azt hiszik, hogy a mi észrevételeink, kritikáink befolyásolhatják a magyar társadaíbm vezetőit. Vannak, akik komolyan hiszik, hogy mi itt többet tudunk, mint azok, akiknek az évtizedes háborús szellemet kellett átváltoztatni. Ezek talán nem tudják, hogy a magyar kormány és a vezető közegek saját újságjaikban megírják a hibákat és a legsürgősebb tennivalókat. Tehát az amerikai munkásság nem is arra kiváncsi, hogy valahol miért nem halad az építkezés, bár már régen nekifogtak, hanem arra, hogy az ország miként haladt az elmúlt 16 esztendőben, mennyire sikerült nekik a kis Eichmanno- kat és a nép volt vérszopóit megsemmisíteni. Ilyen és ezekhez hasonló kérdésekről szeretnénk bővebben informálva lenni, továbbá a jövőbeni tervekről, vagy arról, hogy mennyiben lehet a külföldi magyarság a szülőhaza segítségére, stb. Nincs kétség aziránt, hogy ezekre a kérdésekre Gerébtől sokkal kompetensebb választ kaphatunk, mint bárki mástól. A lapunkban közölt levelek sokasága bizonyos formában kritikát gyakorol, ugyho'gy a szerkesztőnknek meglehetős gondja van azoknak közlését illetően. Az egyik tanácsot akar adni a magyar vezetőknek, a másik a földig lerángat valakit, s vannak olyanok, akik nem akarnak bizonyos dolgokat nyilvánosságra hozni. Mzeknek a tisztázása könnyen elérhető egy olyan pártatlan egyén által, mint Geréb, akit 1) semmilyen rokoni kötelék nem tud befolyásolni; 2) nincsen semmi érdeke, hogy a “piros csizmáért” kolduljon. A. N. levelében a “legszebb ajándékáról irt. Hát igen, sok különböző ünnepséget rendezünk, ahol sokkal jelentéktelenebb egyéneket ajándékozunk meg, mint Geréb, aki 50 éves jubileuma alkal mából szép szavakon kívül semmi maradandó emléktárgyat nem kapott, még egy töltőtollat sem. Bizony az amerikai magyar munkásság nem sietett háláját kifejezni azzal szemben, aki már 50 éve a tanítója. Bizonyos vagyok benne, hogy Geréb szempontjából ez nem fontos, de az általános udvariasság és ragaszkodás hagyománya megkívánná, hogy egy ilyen ember több figyelemben Részesüljön, ami serkentőleg hatna olyanokra, akik esetleg próbálják követni az ő nyomdokait. Száz szónak is egv a vége: ha A. N. indítványa bármilyen formában megvalósulna, velem együtt mások is hajlandók lesznek hozzájárulni az adakozáshoz, amit valószínűleg egy erre a célra megválasztott bizottságnak kellene intéznie. Bustya K. Aki igazán szereli Geréb Írásait Tisztelt Szerkesztőség! A south-bendi A. N. .munkástárs indítványát hogy Geréb Józsefnek el kellene mennie egy kis magyarországi utazásra, azt hiszem sokan helyeslik. Hiszen abból nekünk csak kellemes részünk lesz, amikor olvasgatni fogjuk az ö beszámolóját. Hát még a képeket hogyan fogjuk élvezni, amiket a mi régen elhagyott, de el nem felejtett szülőföldünkről hoz majd. Azt hiszem, mindnyájan szívesen hozzájárulnánk ezen ügy kivitelezéséhez egy kis segitséggel. A fényképekhez szükséges filmek pénzbe kerülnek. De kinek ne könnyezne a szeme, ha látná a hazai búzaföldeket, a búzát kévékbe kötve, vagy a pipacsos, buzavirágos ut- széleket? Mert hiszem, hogy ő ebből hozna eleget. A városok javítása, nagvobbitása is mind kívánatos látvány lesz, akárcsak a Rev. Gross által kapott beszámolóban. Talán Gerébnek módjában volna hosszabb ideig ottmaradni, s igy alaposabb körültekintésre tehetne szert. S hogy fogjuk mi várni az ő visszajöttét! Mint városi asszony szeretnék látni egy eredeti vidéki tájat otthonról. Nagy legelő csordát, nagy- szarvu magyar tehenekkel, rónaságot, gémes kutakkal. ő bizonyára hoz majd ilyen képeket. S igaz, egy csomó libát kis libapásztorával! Ilyen képekből lehetne Gerébnek egy albumfélét összeállítani és talán valamiképpen értékesíteni. Hiszen ebből minden magyar venne. Itt küldök ismeretlenül 25 dollárt útjához. Bár többet küldhetnék! Mrs. M. V. Kommentár az űrhajózásról Tisztelt Szerkesztőség! Gondolom, hogy sok levéllel árasztják el most önöket ezzel a témával kapcsolatban, de nem hagyhatom szó nélkül azt az eseményt, amit itt Miamiban ápr. 11-én, este 6 óra után bejelentettek: a Szovjetunió egy embert küldött fel a légimbe és visszahozta őt onnan, hogy megfigyeléseivel szolgálja az egész emberiséget. Részemre a legérdekesebb a dologban az volt, és ez nevetésre is késztetett, hogy figyelve a televízió előadását, mindenről megfeledkeztek és csak arról beszéltek, hogy az oroszok miképen előztek meg bennünket a légimben. Bizonyára bővebben is fogunk még hallani erről a témáról azoktól, akik a kérdéssel foglalkoznak. Egy másik, ami érdekes volt, hogy olyan gyorsan előhúzták egymás után a tudósokat, hogy mondjanak véleményt az ügyről. Egyik mellette, másik ellene beszélt, némelyik szinte nem is tudta, mit mondjon; volt aki le-lenézett mintha olvasta volna mondanivalóját. Embertársaimat arra akarom figyelmeztetni, van nekünk elég tudósunk, akiknek a véleményét fel tudjuk használni alkalomadtán. Minél többen megtudják, hogy a mennyországot nem lehet a légimben megtalálni, annál jobb. Ezzel a vallás is veszíteni fog hatalmából az emberek felett. Kurovszky L. Találkozunk Ferihegyen... Különleges csoport indul New Yorkból június 4-én. Egyének jönnek össze, akik talán sohasem látták eddig egymást. Az Atlanti-óceántól a Gsen- des-óceánig minden nagyobb magyarlakta vidék képviselve lesz e csoportban, sőt miután már nem volt több hely a holland repülőgépen, a kaliforniaiak egyenesen az Északi-sarkon át utaznak, hogy aztán velünk találkozzanak a Ferihegyi Repülőtéren. E csoportnak van egy másik érdekessége is. Olyanok is jönnek velünk, akik Amerikában születtek és sohasem voltak Európában. “Annyit hallottam Európáról, remélem nem csalódom várakozásomban?” írja egyik utitársunk. Megnyugtathatjuk, a magyar vendéglátás közismert, az ismeretlen rokonok is örömmel fogják .üdvözölni a nem ismert, de szeretett rokont, aki arra érdemesíti őket, hogy átkeljen az óceánon csak azért, hogy megismerhesse a férj v. feleség szülőhazáját és rokonságát. Negyvenen indulunk el együtt. Mind a negyvennek egyaránt dobog a szive majd, amikor meglátja az öreg Kárpátok bérceit, amint azok a magyar föld határát koronázzák. Mind a negyvennek egyszerre dobban majd a szive, amikor megpillantja a vén Duna ezüstösen csillogó hullámait és átérzi a sokat szenvedett magyar nép megpróbáltatásait és örül annak, hogy személyesen kívánhat sikert előrehaladásukhoz, rohamos fejlődésükhöz. Testvérek, rokonok, barátok, találkozunk magyar földön június 5-én. Fodor Erna A napokban befejeződik az egri Dobó István Muzeum által szervezett, s most gazdag eredménnyel záruló hároméves néprajzi kutató munka. Ebbe a pedagógusok és a tanulók széles hálózatát is bevonták; most kezdődik majd az anyag tudományos feldolgozása.
