Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-04-20 / 16. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, April 20, 1961 LÉVAI JENŐ: Milliók gyilkosa (VI) HIMMLER ÉS EICH MANN AUSCHWITZBAN — Folytatás — 1912 julius 17 jelentős nap Auschwitz életében: az egykori kis “átnevelő táborból” valóságos várossá nőtt halálgyár felkészül alapítójának Heinrich Himmlemek, valamint Eichman- nak és más náci vezetőknek a fogadására. Himmler két napra jött és német precizitással mindent meg akar ismerni. Végigjárja a börtönöket, ahol az illusztris vendég számára külön bemutatót rendeznek a férfiak és nők megboto- zásából. A vendég látni akarja, hogyan “intéznek el” egy transzportot és Eichmann ügybuzgósága következtében a Himmler által kívánt órában fut be Franciaországból egy vonat 1200 deportálttal. Az “SS Reichsführer” elfoglalja a díszhelyet a rámpán. Begördül a szerelvény, kinyitják a vagonokat, korbáccsal kiverik a félig holt foglyokat. Megjelenik dr. Mengele, mutatóujjának billegésével jobbra, illetve balra állítja az áldozatokat. A balra állítottak — öregek, betegek munkaképtelenek, gyermekes anyák — már az előirt ötös sorokban állnak. — Maguk a fürdőbe kerülnek — mondják az SS-legények. A munkaképes férfiak és nők ugyancsak, ötös sorokban elindulnak a tábor felé. Utolsó búcsúpillantások ... vizsugárral árasztják el a tetemeket, de Himmler, Eichmann és a többiek nem zavartatják magukat és ott maradnak akkor is, amikor feszítő- vassal kinyitják-a holttestek száját és a deportáltak közül kiválogatott fogorvosok, szájsebészek mesterségük szerszámaival tördelik ki az aranyfogakat és hidakat. Lenyirják a halott nők haját, hiszen a női hajra szükség van az időzített bombákhoz, lévén egy kiváló tulajdonsága: a száraz levegő hatására zsugorodik, a nedves levegő hatására tágul. Női haj felhasználásával készítik a tengeralattjárók legénységének lábbelijét és a vasutasok “filcharisnyáit”, majd később matracokat is tömnek vele. Himmler nagy érdeklődéssel nézi a sósavas oldatban álló aranyfogakat, s az egyéb arany- és platina-tárgyakat, gyöngyöket, gyűrűket, amelyek külön ládákba kerülnek. A holland, belga, francia, cseh és lengyel deportáltaktól van mit rabolni. A magyarok két év múlva teljesen kifosztva érkeznek már... A következő fázis a holttestek “eltemetése”. Himmler bosszúsan ráncolja homlokát: ez igy nem mehet tovább, krematóriumokra van szükség! Magához inti Eichmannt: — Intézkedjen! Állítsanak össze egy kommandót, amely exhumálja és elégeti az eddig elásott hullákat. ..így létesült az 1005. számú Kommandó, melynek vezetője egy düsseldorfi építész, az állandó alkoholmámorban támolygó, SS. Standartenführer Paul Blobel. ; Ebéd a táborban Már nincs több látnivaló, Himmler és kísérete Höss parancsnok villájába megy, ahol jó ebéd várja az urakat és fogolyzenekar szórakoztatja őket. Az étvágyban nincs hiba, és a közelükben sok tízezer fogoly is most ebédel: a napi 650—■ 700 kalória értékű, teljesen fehérjementes “táplálék” legtartalmasabb része a fél liter leves. Úgy: látszik nem mutatták meg Himmlemek a 20 dekányi őrölt fahánccsal kevert korpakenyeret, mert ez esetben magyarázatot kapott volna arra a kérdésre, amelyet dr. Mengelének tett fel: — Miért apad olyan gyorsan a munkaképes foglyok létszáma? Dehogyis aggódott a foglyok életéért. Más probléma izgatta. A vidám hangulatban elköltött ebéd után igy bucsuzkodott: —Mein lieber Höss, nagyon meg vagyok elégedve önnel és ezennel előléptetem Obersturmbannführern. Az akciót azonban semmiesetre sem szabad lelassítania, hiszen Eichmann feladatai hónapról hónapra növekszenek. Apropos, felesleges tovább etetni a cigányokat, irtsák ki azokat is, akár a munkaképtelen zsidókat. Csak arra ügyeljenek, hogy minél több munkaerő jusson a Reichnek és az itteni SS-üzemeknek. Természetesen azt is megkövetelem, hogy a Rein- hard-akció minél nagyobb eredményeket mutasson fel. . 1430 MÁRKA ÉLVE + 200 MÁRKA HOLTAN - 1630 MÁRKA Azok a zöld dobozok... Himmler és kísérete már az elgázositó bunkernél áll. Egy csoport éppen a “fürdőbe” megy, s ha valaki ellenkezni próbálna, csattan a puskatus, vagy eleven húsba marnak a vérebek. —Alles geht in Ordnung — vagy ahogyan Eichmann mondogatta: “Mindig arra törekedtem, hogy rendben és művésziesen vezessen az ut a halálba!” Valóban minden rendben megy, s Himmler látja, hogy a baloldalra állítottak csoportját vöröskeresztes autó kiséri. Látja azt is, amit a“für- dőzők” nem láthatnak már: a vöröskeresztes autóból kiszáll egy SS-tiszt és egy “szanitéc”. Az utóbbi kezében négy zöldszinü bádogdoboz. A fürdő előcsarnokában katonás rend: a ruhák fogasokon lógnak, alattuk a.fűzőjükkel összekötött cipők. Mindez természetesen — mndják az SS-katonák—azért történik, hogy a deportál tak “a fürdés és a fertőtlenítés után együtt találják a holmijukat.” Himmler elismerően bólogat: — Alles in Ordnung. . . Belülről éles csengőszó hangzik: mindenki a “fürdőben” van már. Az SS-ek és a Sonderkom- mando tagjai kilépnek, szorosra zárják a belső ajtókat, az SS-tiszt és, a szanitéc gázmaszkot vesz fel. Leemelik a kéménynek álcázott betoncső fedelét, beszakitják a zöld dobozok tetejét és beöntik a “kéménynyilásba” a babszemnagyságu, li- laszinü kristályokat. A lyukacsos betoncső oszlopnak álcázva húzódik a “fürdőben”, s a bedobott vegyszer a levegővel érintkezve ciángázzá fejlődik. A gáz szempillantás alatt megtölti a helyiséget. Az utána következő öt perc borzalmai leirha- tatlanok. . . Himmler a “kukucskáló” üveg elé áll, s szenvtelen arccal tanulmányozza a poklot... A két hóhér öt perc után cigarettára gyújt és beül a vpröskeresztes autóba. Munkájukat befejezték, végeztek a közel ezer “fürdőzővel” s most visszamennek az állomásra, hiszen jön az uj transzport. Himmler nem annyira önző, hogy Eichmannt és társait megfossza a vizsgálódás élvezetétől. Visszalép a “kukucskálótól” és udvariasan int Eichmannak... Sok dolga akad a feszitővasnak Negyed óra mulva felbugnak a villamosszel- lőztetők, kinyitják az ajtókat is. Egy foglyokból szervezett Sonderkommando teherautóra rakja a ruhákat és cipőket. “Rendnek muszáj lenni”: az egyes ruhaféleségek más és más kocsira kerülnek. Most már beléphetnek a‘ terembe az illusztris vendégek. Az erős villanyfényben kirajzolódnak az emelet-magasan fekvő tetemek. Mivel a ciángáz alulról felfelé terjed, legalul fekszenek az öregek és a csecsemők... A gumicsizmás sonderkommandósok hatalmas Himmler kegyetlen gyilkos volt, de talán még nagyobb rabló. És 1942 nemcsak az "Endlösung”- ot, a megsemmisítési programot hozta magával, hanem azt a raiblóhadjáratot is, amelyet a cseh partizánok által kivégzett Heydrich náci “helytartó” keresztnevéről “Reinhard-akció”-nak kereszteltek. Amig a Rosenberg-vezette “M”-akció a zsidó nagytőkések kincseit harácsolta össze, addig a Reinhard-akció hatmilió deportált kisember, az Eichmann-féle “méteráru” utolsó értéktárgyaira tette rá a kezét. Eichmann ügynökei mindenütt arra ösztönözték a deportálásra Ítélteket, hogy minél több értéket vigyenek magukkal. Amikor megérkeztek Auschwitzba, vagy valamilyen más haláltáborba, csomagjaikat az állomáson kellett hagyniuk. Ezeket a csomagokat össze szedték és a “Kanadá”-nak nevezett raktárakban rendszerezték a fogoly-kommandók. Az ideig- óráig életre ítélt foglyoknak is meg kellett válniuk minden holmijuktól, csikós fegyencruhát és facipőt kaptak. Vallanak a Birodalmi Bank könyvei A nürnbergi perben előkerültek a Birodalmi Bank (Reichsbank) könyvei, amelyek arról tanúskodtak, hogy a Reinhard-akció során összeharácsolt valuta és nemesfém “Melmer” és “Max Heiliger” nevekre került befizetésre. Albert Thomas, aki a Birodalmi Bankban ezzel a kérdéssel foglalkozott, ezt vallotta: — 76 esetben óriási mennyiségű valutát és nemesfémet helyezett letétbe az SS. Ennek egy részét külföldön értékesi- tetíük, elsősorban Svájcban. A maradékot a háború végén a merkersi sóbányában helyeztük biztonságba. Csak a pénzverdének több, mint 100000 kilogramm aranyat és ezüstöt adtunk át. Swerin-Krosigh, náci pénzügyminiszter vallomásában a többi között kijelentette: — A deportáltak fog-aranyából 35 tonna jutott a birodalmi Bank birtokába. Odilo Globocnik, a lengyelek hóhéra, két évig volt felelős Lengyelországban a Reinhardt-akció- ért. Két év alatt az elgázositott lengyelekből több mint 100 miliő márka értékű holmit harácsolt össze. A karórákat és a kisebb értékű használati tárgyakat, töltőtollakat stb. egymás között osztották el, de vonatszámra ment a cipő, ruha stb. Németországba is. A Reinhard-akció szerény becslés szerint tiz- milliárd dollárt hozott Hitlerék konyhájára. A rabszolgák kora Himmleréket mindez még nem elégítette ki. A deportáltakat nemcsak kirabolták és elgázosi- tották, hanem egy részüket a kényszermunka poklába hurcolták, sőt haláluk után csontjukból és hamvaikból is pénzt akartak kipréselni. A német hadiipar 1942 derekán már érezte az emberveszteséget. Akadozott a haditermelés gépezete és Himmlert meggyőzték arról, hogy a deportáltak azonnali elgázositása súlyos veszteség a német háborús potenciál számára. Himmler úgy döntött, hogy az eddigi Eichmann-féle teljes megsemmisítés helyett át kell térni a “súlyosbított munkával való megsemmisítés” módszerére. A táborok SS-orvosai kiválasztották a munkáké peseket és csak az öregek, a 14 éven aluli gyerekek, a munkaképtelenek, a terhes anyák, a gyermeküktől megválni nem akaró szülők kerültek azonnal a gázkamrába. A többieket rabszolgaként eladták az olcsó munkaerőben szűkölködő bányabáróknak és fegyvergyárosoknak. A foglyok egy részét Himmler saját SS-üzemeiben dolgoztatta halálra. v Ma már tudjuk hogy Eichmannak sehogyan- sem tetszett ez az uj intézkedés. Höss igy vallott erről a különös helyzetről: —Eredetileg Himmler parancsa szerint azonnal el kellett pusztítani az Eichmann által Auschwitzba deportált személyeket. Később uj parancs jött, miszerint a munkára alkalmas férfiakat és nőket I hadiüzemekben kell munkába állítani. Himmler s megbízottja, Obergruppenführer Pohl álandóan uj mukásokat követelt, de mindig ösz- szeütkö'zésbe kerültünk Eichmannal, aki “biztonsági szempontokra” hivatkozva továbbra is kitartott a teljes megsemmisítés mellett. A táborban szolgáló tisztek közül mindkét álláspontnak akadtak hívei és ilymódon a szelektálás mérve mindig attól függött, hogy melyik irányzathoz huzó SS-tiszt végezte ezt a műveletet.. Felső parancs, vagy Eichmann parancsa? Mindebben nem kétséges Eichmann szerepe, aki a haifai kihallgatás során sem tagadhatta, hogy ő irányította az egyes országokból történt deportálásokat: —Én mindenkor csak parancsra cselekedtem. Mindössze az volt a funkcióm, hogy az egyes államokban a helyi hatóságok által összeszedett embereket vagonba rakassam és a megadott helyekre szállíttassam. A többi már nem tartozott rám . . (Folytatjuk)-----------------------------------------------------------------\ Magyar Szó Kiadóhivatala 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Kérem küldjék meg címemre “Ami a kulisszák mögött történt” c. könyvet. (Ára $1.35) Mellékelek $........................ Név: ........ ^.............................................. Cim: ....................................... .................... Város: ........................................ Állam: .... \_______________________________________r*
