Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-04-20 / 16. szám
Thursday, April 20, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ I “NEM AKARJÁK ELISMERNI A GYÖKERES KUDARCOT” Péter János felszólalása a XV. meghosszabbított közgyűlés ülésén Alant közöljük kivonatosan Péter János április 6-án elhangzott beszédét. A jelenlegi vita ilyen késői szakaszán nem kívánom elismételni és tovább fejtegetni a Kongóben és az ENSz-ben folyó események részleteinek elemzését. A mostani vita sok részvevője már elemző módon világította meg az ENSz tragikus kongói akcióját. A bonyolult részletek további elemzése helyett a magyar delegáció jelen felszólalását az alapkérdésre kívánja korlátozni és összpontosítani: mi teszi elkerülhetetlenül szükségessé, hogy a kongói kérdés igazi megoldásának keresését teljesen elölről újrakezdjük. Hogy a kérdés lényegét minél biztosabban közelíthessük meg, előbb két általános észrevételt kell tennem. Az egyik arra a veszélyre vonatkozik, hogy Kongó népeinek tragikus sorsával kapcsolatban kibontakozhatik a hideghábonis tevékenység. A másik észrevételt az az erkölcsi kötelezettség teszi szükségessé, hogy rámutassunk a személyes felelősségre a helyzet rosszabbodásáért Kongóban és itt az ENSz-ben — akárkire vonatkozzék is a személyes felelősség. A két kérdés Először: a hidegháborús tevékenység kibontakozásának veszélyéről. A jelenlegi vita folyásával egyidejűleg a Kongóból érkező hírekből minduntalan arról értesülünk, hogy a fejlemények egyre rosszabbodnak és az ottani helyzet tragikus jellege egyre kritikusabbá válik. Itt szóváltások folynak és nyilatkozatok hangzanak el, ott pedig fokozódnak az emberi szenvedések. Azt gondolhatnék, minél gyorsabban feledjük el a közelmúltat és fogadjuk el kiindulási pontul a jelenlegi helyzetet, annál hasznosabb ez a kongói nép számára. A legélesebb hidegháborús viták rossz tapasztalatai közülünk sokakat abba a kisértésbe vihetnek, hogy az igazi megoldást ejtsük el látszólag könnyű és békés kompromisszumok kedvéért, hogy elkerülhessük azokat a kölcsönös szemrehányásokat, amelyek a hidegháború legrosszabb korszakára emlékeztetnek. A kongói kérdés tekintetében azonban paradox helyzetben vagyunk. A látszólag békés és könnyű megoldások könnyen feléleszthetik és erősíthetik a hidegháború magvait nemcsak Kongóban, hanem egész Afrikában is, mig a vitás és határozott akciókat követelő igazi megoldás kiirtja a hidegháború magvait nemcsak Kongóban, hanem szélesebb méretekben is. Vagyis, ha a gyarmatosítók megmaradnak birtokaikban, ha szakadár alakok tovább bitorolják a hatalmat, akkor nemcsak a polgárháború fog tovább szélesedni Kongóban, hanem a Kongó és több más afrikai állam közötti ellentétek is élesebbé válnak. Ha viszont az ENISz — eddigi kudarcainak bármilyen éles bírálata árán is — képes lesz akcióiban gyökeres változtatást végrehajtani, akkor ki fogja küszöbölni a- hidegháború szitásának további lehetőségeit Kongóval kapcsolatban. Másodszor: a felelősség kérdéséről. Magától értetődik, hogy ha nincs meg a hajlandóság arra, hogy rámutassunk mindazok személyes felelősségére, akik részesei az ENSz-akciók kudarcának, akkor nem lehet felmérni az egész folyamat valódi jellegét és előrelátni következményeit; és ha ez a hajlandóság nincs meg, akkor nem lehet megtalálni a reális kivezető utat ebből a zűrzavaros helyzetből. Amint a Biztonsági Tanács legutóbbi határozatában szükségesnek látta nemcsak azt, hogy megállapítsák Lumumba és társai halálának körülményeit, hanem a bűncselekmények elkövetőinek megbüntetését is, Ugyanúgy nem lehet elválasztani az ENSz egész kongói akciójának kiértékelését az akcióért való felelősség kérdésétől. És amint az emlitett határozat végrehajtásáról a biztonsági tanácshoz benyújtott jelentésben azt olvassuk, hogy a tanácsadó bizottság, amikor a vizsgáló bizottság feladatkörét megállapította, ezt a bizottságot nemcsak azzal bízta meg, hogy vizsgálja ki azokat az eseményeket és körülményeket, amelyek Lumumba és társai halálával kapcsolatosak és abban csúcsosodtak ki, hanem hogy állapítsa meg a felelősséget is, ugyan úgy nem foglalkozhatik a közgyűlés vagy az ENSz bármely szerve sem a jelenlegi kongói helyzettel anélkül, hogy figyelembe venné ezért a helyzetért való felelősség kérdését, amely nagyrészben ENSz-akciók következtében állott elő. Ha akár rosszul értelmezett humanizmus, akár helytelen személyi kímélet visszatart bennünket attól, hogy a felelősség kérdéséhez hozzányúljunk, akkor az ENSz kongói akciójából előállt helyzet igazi jellegét továbbra sem láthatjuk tisztán és az igazi megoldás elérhetetlennek fog bizonyulni. Ily módon a helytelenül alkalmazott emberbaráti magatartás oda vezet, hogy a kongói nép sorsában tovább folytatódik emberi életek és értékek pusztulása. A helytelen elnéző magatartás következtében pedig az ENSz továbbra is részben támogatni, részben fedezni fogja a könyörtelen cselekményeket a kongói nép és a világszervezet rovására. Az “egyetértők vitatkozása” Ez a két általános észrevétel vezet el oda, hogy megpróbálhatom kifejezni azt a fő benyomást, amelyet a jelenlegi vita valószínűleg minden hallgatóban és részvevőben kelt. Röviden: ezt a vitát — akármennyire különösen hangzik — az egyetértők vitatkozásának lehet nevezni. Legalább is látszólag alapvető egyetértést tapasztalunk nemcsak részletek tekintetében, hanem a kongói események fő vonásainak értékelésében is, de az alapvető egyetértés ellenére áthidalhatatlan ellentétek mutatkoznak az azonos alapvető tényekből levont következtetések terén. Nem hallottunk egyetlen delegátust sem, aki kijelentette volna, hogy az ENSz kongói akciója csorbítatlan siker volt. Nem hallottunk senkit, aki azt rperte volna mondani, hogy Lummubának tisztségéből való eltávolítása hosznos esemény volt. Nem szeretnék abba a látszatba kerülni, mintha gyanu- sitgatnék, ezért nem túlságosan hangsúlyozom, hogy ebben a vitában senki sem merné nyilvánosan ünnepelni Lumumba és társai eltávolítását. Ugyanígy nem volt senki ebben a vitában, aki üdvözölné a belga gyarmatosítók visszatérését volt birtokukba. Senki sem állítja azt, hogy Kongó Köztársaság politikai és területi felbomlása a kongói nép érdekében áll. Mindenki sajnálkozik a hibák miatt, elitéli a kegyetlenkedéseket és kívánja Kongó Köztársaság egységét, függetlenségét és boldogulását. Szavakban igy hangzik. A helyzet általános megítélését kifejező hangzatos egyetértések alapján azonban éles ellentmondások mutatkoznak az azonos véleményekből levont következtetésekben. Egyesek, mivel irtóznak a X’adikális következtetésektől, csak javítani szeretnének bizonyos tekintetben azon, amit az ENSz Kongóban müveit és tulajdonképpen folytatni akarják a régi nótát. Nem akarják elismerni a gyökeres kudarcot és ezért nem ismerik fel annak szükségességét sem, hogy mindent alapjában teljesen elölről kell kezdeni. Ha azonban igazán ahhoz igazodunk, hogy a kongói népnek mire van szüksége, és félreteszünk minden előítéletet, személyi kíméletet és tapintatot, akkor el kell ismernünk, hogy az ENSz kongói akciója nemcsak több mint teljes kudarccal végződött, hanem még kimondhatatlan csapást is mért a kongói népre és az ENSz létére is. Az eddig történtek bármilyen tekintetben való folytatása csak újabb szerencsétlenségeket idézne elő. Ha helyesen mérjük fel a korábbi intézkedésekből eredő kudarcok igazi jellegét, akkor arra a felismerésre jutunk, hogy teljesen újra kell mindent kezdeni, s ez az- ENSz számára nem visszavonulást, hanem előrelépést jelent. A kudarc fő vonásai Az ENSz akciója éppen aZ ellenkezőjét éfte el annak, amit az ENSz határozatai célul tűztek ki. Az ENSz meg akarta őrizni a törvényes rendet. Az akció/ felfordulást, az összes alkotmányos szeriek felbomlását, gyilkosságok tragikus sorozatát, polgárháborút eredményezett. Az ENSz el akarta távolítani a gyarmatosítókat és zsoldosaikat. Az akció eredményeképpen egyre növekvő számban térnek vissza a gyarmatosítók, és most már zsoldos idegenlégiót is szerveznek az ország bennszülött lakossága elleni merényletek céljára. Az ENSz meg akarta őrizni egyik tagállamának egységét és függetlenségét. Az akció az ország szétdarabolásával és egész sor külföldi beavatkozással járt. Az ENSz egy tagállam népének segítséget akart nyújtani a gyarmati kizsákmányolás ellen, hogy ezzel növelje a világszervezet tekintélyét. Az akció azt eredményezte, hogy a kongói népet kiszolgáltatta gyarmatosítói gyűlöletének, megAXIS SALLY KISZABADUL Csodálatos, hogy az amerikai hatóságok milyen elnézőek és megértőek tudnak lenni igazi bűnösökkel szemben. Valódi hazaárulóknak is meg tudnak bocsátani, ha az illető megszűnt ártalmára lenni az uralkodó osztálynak. Az 1949-ben 30 évi börtönre Ítélt “Axis Sally”, igazi nevén Mildred E. Gillars, 12 év letöltése után ez év júliusában kiszabadul. A 2. világháborúból emlékszünk “Axis Sally”-ra, aki amerikai születése ellenére, a fasiszta Németországból rend szeres rádióadásban agitálta az Európában harcoló amerikai katonákat saját hazájuk és azon eszme ellen, amelyért'életüket áldozták. így tett szert e melléknévre is. A háború után hazaárulás vádján 30 évig terjedhető börtönbüntetést kapott. ^ Hány politikai fogoly senyved amerikai börtönökben, akiket elitéltek megfelelő bizonyítékok hiányában, csupán fizetett besúgók hazugságai alapján. Vannak közöttük, akik magas kitüntetéssel jöttek haza a háborúból. Azoknak nincs kegyelem, mert ha volna, az egyúttal beismerése volna a hatóságok és bíróságok egyoldalú, igazságtalan eljárásának velük szemben. Ezért nem hallgatják meg a Morton Sobell kiszabadításáért benyújtott kérelmeket és szakértők nyilatkozatait, hogy Sobell nem követhette el azt a bűnt, amiért 30 évi börtönre Ítélték. Bármelyik öntudatos szakszervezeti vezető is nagyobb bűnös e^y osztálytársadalomban, amikor a munkások érdo* keiért komolyan küzd, mint egy hazaaruló, aki háború alatt az ország és a hadsereg érdekeit veszélyeztette. Húszezer eltékozolt élet A Philadelphiában értekezletre összegyűlt sebészek felhívást kaptak, hogy járjanak elől jó példával és ne dohányozzanak. Különösen a nyilvánosság előtt tartózkodjanak, hogy ezzel jobban bevéssék betegeik tudatába a cigarettázás veszélyeit. A kérelmet dr. Michael B. Shimkin, a National Cancer Institute kutató osztályának társ- igazgatója intézte az orvosokhoz. Dr. Shimkin úgy méri fel a helyzetet, hogy ha az Egyesült Államokban véglegesen beszüntetnék a cigarettá- zást, akkor “a tüdőrák következtében történő elhalálozások 60 százalékkal csökkennének és évente 20,000 életet menthetnénk meg.” A terméskőfaragás hagyományos módszerét adja át a múltnak az a kőfaragó gép, amelyet Tonka László, ,a Tiszalöki Vegyesipari Vállalat dolgozója szerkesztett. A gép több száz százalékkal emeli a munka termelékenységét. A 117-ES ÜGYNÖK” Most jelent meg Szabó Miklós legújabb könyve, a “117-es ügynök”. Olvasóink előző könyveiből már jól ismerik Szabó Miklóst; ő irta a “Foglalkozásuk emigráns”, valamint a “Hontalanok” c. rendkívül érdekes, lenyűgöző könyveket. Ebben a kis regényben egy Bécs melletti láger életét ismerteti, ahol az egyik disszidens meggyilkolja vetélytársát. Azt követően a kémszervezet hálójába kerül és nincs számára a lejtőn megállás. Egy diverzáns banda feje lesz és felhasználják a hazája elleni szörnyű gaztettekre. ^zabó Miklós jól ismeri a nyugatra szakadt disszidensek életét, a kémközpontok piszkos módszereit. Rendkívül érdekfeszítően dolgozta fel ezt a témát ebben a kalandregényben. A könyv puha kötésben jelent meg, 167 oldalon és ára csupán 75 cent. Megrendelhető a Magyar Szó Kiadóhivatalában. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street New York 3, N. Y. V Kérem küldjék meg részemre Szabó Miklós: “A 117-es ügynök” c. regényét. Mellékelek érte $..........................-t. Név: ..................................................................... Cim: .............................................................. jVáros: ............................................Állam: védte a gyarmatosítókat a kongói nép jogos feb szabaditó mozgalmaival szemben és ennek következtében lejáratta az ENSz tekintélyét a kongói kérdésben. (Befejező közlemény jövő heti számunkban)
