Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-04-20 / 16. szám
AMERIKÁT MAGYAR SZÓ Thursday, April 20, 1901 4 |-r............*..................................................................................................................................... Munkásmozgalom ................................................................. « ■■ I Muuii ■ ■ 11 ■ rni'» »■«■■■» iifmiii m ■■ ■ « ■ »'« Amerikai szakszervezeti küldöttség Magyarországon Az International Longshoremen’s and Warehousemen’s Union közlönye, a San Francisco-ban megjelenő “The Dispatcher” február 24-iki száma, nagy terjedelmű beszámolót közöl Magyarországon járt tagjainak jelentéséből. E szakszervezet hive a munkások nemzetközi kapcsolatának és igy sok amerikai szakszervezet vezetőségével szemben, érdekli más országok dolgozóinak sorsa is. Ezért küldött ki ez a független munkásszervezet megbízottakat, akik bejárták Jugoszláviát, Bulgáriát, Izraelt és Magyarországot. A küldöttség, a szállítómunkások Hawaii-ban megtartandó konferenciáján fog részletesen beszámolni a tapasztaltakról. Magyarországnak külön cikket szentelt most a szervezet lápja. Azért is különösen érdekes ez a beszámoló a számunkra, mert olyan amerikai emberek tapasztalatai nyomán született, akik nem magyar származásúak, nem jártak azelőtt az országban, tehát a tárgyilagos, elfogulatlan szemlélő nézőpontjából Ítélik meg a látottakat és hallottakat. A küldöttség három tagja a következő: Sidney London Los Angelesből, James For kan Portlandból és Joseph Kawamura Honoluluból. A történelem tanulságainak számbavétele A három férfi a Magyar Szállítási Dolgozók Szakszervezetének megbizottaival találkozott először, akik már a repülőtéren fogadták őket. A magyar szállítómunkások vezetői gondoskodtak szállásukról és velük beszélgették először az ország helyzetéről. Beszámolójukat olvasva, kitűnik, hogy nagyon sok hazalátogatóval ellentétben, tekintetbe vették az ország múltját és vettek annyi fáradságot, hogy megismerkedjenek a magyar történelemmel is. Leírják, hogy milyen hatalmas pusztítást okozott a magyar népnek a török és osztrák elnyomás, valamint a két világháború harcai. A Horthy-rendszer fasiszta jellegű uralma sem maradt titok előttük, ahol a parasztság nem jutott földhöz, sőt sokan a meglévőt is elvesz tették. A nácik szörnyűségeiről is írnak, ^akik felrobbantották a hidakat és leszerelték és Németországba szállították a gyárakat. Elvitték vagy összerombolták a mezőgazdasági felszerelés jelentős részét is. Ilyen előzmények után térnek rá a felszabadulás utáni helyzet ismertetésére. Tehát nem kérik számon a jelenlegi rendszertől mindazt a mulasztást, amit a múlt hibái és elmaradottsága folytán még ma is kénytelen elszenvedni a magyar nép. Ez azért is figyelemreméltó, mert sokan a hazalá- látogatók közül is Hajlamosak arra, hogy a fasiszta és reakciós múlt hibáit, a jelenlegi rendszer nyakába varrják, ők figyelembe véve a múltat, láthatták azt a hatalmas fejlődést, amit aránylag rövid idő alatt az ország lakói elértek, így méltányolják a kormány rendelkezéseit és szervező munkáját, hogy egész rövid idővel a háború befejezése után, megteremtették a stabil pénzt és javítottak a parasztok és munkások életszínvonalán, valamint megszüntették a munkanélküliséget. Az 1956-os ellenforradalom okai Nem hallgatják el a hibákat sem. Az 1956-os ellenforradalom okait kutatva, rámutatnak az iparosítás tulhajtására. A kis ország erőforrásain jóval túlmenő iparosítási terv kényszerítése váltotta ki azt, hogy az életszínvonal nem emelkedett tovább az 1956-os év előtti időben. Nem szerették az emberek azokat a módszereket sem, amelyekkel az ország akkori vezetői a nehézipar célkitűzéseit keresztül akarták vinni. “A diákok október 2J-iki tüntetése — írja a lap — jó szándékú és becsületes volt követeléseiben”, de fegyveres ellérifőrradalmárok kapcsolódtak bele a megmozdulásba és fasiszta lázadássá változtatták azt. A magyarországi szólásszabadság lehetősége nyilvánul meg a 3 amerikainak a dolgozókkal való személves beszélgetéséből. Egy taxivezető például kijelentette, hogy nem rokonszenvezik a jelenlegi rendszerrel és nem fél előttük beszélni, pedig jóformán nem is ismeri őket. Egy jó állásban lévő egyén szintén kritizálta a jelenlegi helyzetet, bizonyos vonatkozásaiban előttük. Ugyanakkor számos munkással jöttek össze, akik mind meg voltak elégedve a jelenlegi állapotokkal. Egy hajójavító üzemben találkoztak egy munkással, aki angolul beszélt. Kiderült, hogy a nagy depresszió éveiben vándorolt ki Kanadába. Ott vasúti kocsikat javító üzemben dolgozott. 12 évi ottartózkodás után elhatározta, hogy visszatér. 1948-ban, miután összegyűjtött annyit, amennyi az utazáshoz szükséges volt, hazament Magyarországra. Elmondta, hogy most legalább olyan jól él mint Kanadában élt, ha nem jobban. Bizik abban, hogy a helyzet még csak jobb lesz a jövőben, mert olyan a rendszer, hogy a termelés emelkedésével a dolgozók keresete is emelkedik. Egy közelben álló munkás még hozzátette — tolmács utján —, hogy ő nagyon helyesli a kormány politikáját, bár nem párttag. A küldöttség beszámolójából, a dolgozókkal való beszélgetésük leírásából kitűnik, hogy az életszínvonal jelentősen emelkedett 1956 óta. Hatalmas lakásépítés folyik az országban, sokkal több ruházkodási cikk kerül az üzletekbe és elegendő élelmiszer áll a lakosság rendelkezésére. Munkaerőhiány van sok termelési ágban, a Nyugaton uralkodó munkanélküliség helyett,, A házbérek alacsonyak. Az élelmiszerek, a közszolgáltatások, a szállítás és a szórakozás igen olcsó. Bizonyos ruhanemtiek és cipők meglehetősen drágák. Az amerikai küldöttség bejárta az országot és úgy tapasztalta, hogy a munkások túlnyomó többségbe szervezett. A szállítómunkásoknak hatalmas szakszervezetük van. Tanulmányozták e szervezet belső felépítését és vezetését. Az volt a benyomásuk, hogy a vezetőséget demokratikus alapon választják és a tömegek érvényesíteni tudják a szavukat a vezetésben. Meglátogatták Gyöngyöst, Galyatetőt és a Csepeli Szabadkikötőt. Csodálattal beszéltek arról, hogy milyen hatalmas üdülőtelepek és szállodák felett rendelkezik mindenütt a testvér-sztkszervezetük. Belátogattak a klubházakba, ahol mindenütt barátságosan, magyaros vendégszeretettel fogadták őket. A fejlődés és a béke ügye — Két dolgot emeltek ki különösen a látottak és tapasztaltak alapján az ILWU küldöttei. Az egyik, hogy a magyar szakszervezetek minden törekvése a minél tökéletesebb gépesítésre irányul a kikötőberendezéseknél és a szállítás egvéb formáinál. A vezetőség és a tagság egyaránt nem fél attól, hogy a modernizálás folytán a felesleges munkásokat az utcára teszik, hanem célul tűnték ki a lerövidített munkaidő elérését. A 6 órás munkanapot akarják elérni. Vagyis minél jobban leegyszerűsítik a munkát, annál kevesebbet kell a munkásoknak a munkahelyen eltölteni. Senkii-? sem vár a munkanélküliség réme a gépesités előrehaladása folytán! A másik, amit egyöntetűen tapasztaltak, a magyar nép békeakarata. Látogatásuk folyamán nagyon gyakran tudakozódtak náluk arról, mit tesznek ők és az amerikai munkásság, annak érdekében, hogy a háború réme soha többet ne szabaduljon a földje. Mert ők — mondták a magyar szállítómunkások — már megalakulásuk óta ezért harcolnak. Küzdöttek érte már a múltban is, midőn nagy nehézségek és üldözések közepette kellett fenntartani szervezetüket és még fokozottabban küzdenek érte ma, szabadon és háborítatlanul. EGY KÜLÖNLEGES kongresszusi csoport kezdte meg működését New Yorkban, hogy felvegye azoknak az alkalmazottaknak a panaszait, akik úgy érzik, hogy munkaadóik, illetve szak- szervezetük igazságtalanul kezelte az ügyüket. Véleményünk szerint a bizottság nem fogia trvőz- ni a munkát, hisz a lakosság nagy része megjelenhetne szine előtt. Kevés a rendelés a gumigyárban A U. S. Rubber Co. Chicopee, Mass.-ben levő Fisk autógumi üzeméből az alkalmazottak felét április 17-én két hétre “szabadságolták”. Az üzemnek kb. 2,300 munkása van. Az elbocsátást azzal okolta meg az üzemvezetőség, hogy az autóipar részéről nincs elég megrendelés gumikerékre. Kilátásba helyezte a szabadságolási idő magröviditését, ha közben nagyobb rendelések érkeznek be. 15J280 gépgyári munkás sztrájkol San Francisco, Calif, környékén, 125 gépgyár munkásai béremelésért sztrájkba léptek. Kb. 15 ezerre becsülik a sztrájkoló munkások számát, akik az Inti. Ass’n of Machinists hét különböző lokáljának a tagjai. A leállított gyárak a California Metal Trade Association-hoz tartoznak és ezen keresztül tárgyalnak az unióvezetőséggel. A szövetségi egyeztető szolgálat egy tagja is részt vesz a tárgyalásokban. Az április 1-én lejárt munkaszerződés megújításánál felvetett béremelési kitökéseket a munkáltatók nem voltak hajlandók elfogadni és ellen- ajánlataik nem feleltek meg a munkásoknak. A szakszervezet egyéves megújítást és 15 centtől 84 centig szóló crabérjavitást kér. A túlórázás körül is vannak nézeteltérések, a munkáltatók a szombati munkáért eddig fizetett dupla órabért le akarják egyes üzemekben szállítani. A sztrájkoló gyárak között van a Schlage Lock Co. San Franciscóban és az Ampex Corp. Redwood Cityben. A jelenlegi munkabérek a női munkásoknak fizetett 82.26-tól, a gépmunkások $2.95 és a gépjavító munkások $3.10 órabére közt váltakoznak. A szakszervezet szerint 7,000 olyan tagja van a területen, akik a Metal Trades Ass’n-tól lügget- len üzemekben dolgoznak. Ezek a munkások nem sztrájkolnak. Jelentkeznek a pót-munkanélküli biztosításért New York munkanélküli irodáiban külön sorokban állanak fel azok a munkanélküliek, akik már kimerítették az állami munkanélküli biztosítási járandóságukat és április 11-től kezdve jelentkezhettek a 13 hétig tartó pót-biztositás- ért. Első nap 4.200 ilyen munkás adatait vették fel és e héttől kezdve megindul a kifizetés. Az álkor. 500,000 munkanélkülije közül kb. 125,000 tart igényt pót-biztositásra. New York városában 211,000 munkanélküli kap munkanélküli kifizetést és 60,000 jelentkezőre számítanak a pót-biztositásra. A biztosítási idő meghosszabbítására pár héttel ezelőtt fogadtak el törvényt a kongresszusban és ez 1962 április 1-ig lesz érvényben. Kalkezelő sztrájk a megélhetésért Gloucester, Mass.-ban 65 tengerparti rakodó munkás, akik a h-dászbárkák ki- és berakodását végzik, sztrájkba lépett. Az AFL CIO-hoz tartozó Seafood Workers Union tagjai jobb fizetést kérnek, mivel munkaviszonyaik olyanok, hogy egyesek közülük csak 9—10 dollárt keresnek hetenként. A rakodó munkásokat darabszámra, azaz tonnánként fizetik. Minden kezelt egy tonna súly után 8.50 dollárt kaptak és most 4 dollár fizetést kérnek érte. A munkakörülmények megkövetelik, hogy a munkások a hát minden napján késben álljanak, de azért átlagban nem dolgoznak többet, mint öt hónapot egy évben. A sztrájk már két hete tart és nincs kilátás a korai megegyezésre. a képi mm Ez a 153 oldalas, keménykötésü kis kötet rengeteg információt tartalmaz a hatalmas Kínáról. Az első rész Kína földrajzával foglalkozik. a második rész megadja Kína rövid történelmét, a harmadik részből megismerjük alkotmányát és közigazgatását, maid ismertetést kapunk a különböző politikai pártokról. az ország gazdasági életéről és pénz- ügyeiről, a tudományról, a közoktatásról, a sajtóról és a kínai töm “"szervezet ékről. A könvv megrendelhető lapunk kiadóhivatalában 90 cent és 10 cent portó- és csomagolási költség ellenében.
