Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-04-20 / 16. szám

INTERVENCIÓ KUBA ELLEN! REPÜLŐGÉPEK TÁMOGATJÁK AZ ELLENFORRADALMI ZSOLDOSOKAT KUBÁBAN. — CASTRO SZEMÉLYESEN VEZETI A FORRADALMI HADSEREGET A BETÖRŐ E LLE N F ORR AD ALM ÁROK ELLEN. TÜNTETÉSEK VILÁGSZERTE. — KRUSCSEV FÉLHÍV ÁS A KENNEDY ELNÖKHÖZ.— E hó 17-én hajnalban ellenforradalmi csapatok támadást intéztek Kuba népe ellen. A Las Villas Province-ban, a Bahai de Cochinos vidékén partraszálló egységeket hadihajók é‘ légierő is támogatta. Ez a terület mintegy 100 mérföldre fekszik Havannától, a fővárostól. Ezzel egyidőben az Egye­sült Államok Guantanamo-öbölben lévő támaszpontja köze­léből, Santiago de Cuba városa mellől és a szigetország nyu­gati tartományából, Pinar Del Rióból is jelentettek partra­szállást, de ezt az utóbbit még nem erősítették meg. A kormánycsapatok minde­nütt felvették a harcot a be tolakodó ellenséggel. Castro miniszterelnök maga irányít­ja az országot védő seregeket. A támadás után elrendelték a nemzeti készültség állapotát és a milicia erőit állomáshe­lyükre rendelték. A hivatalos kubai rádió az Egyesült Álla­mok imperialistáit tette fele­lőssé a támadásért és az eb­ből keletkező vérontásért. Dr. Castro kijelentette, hogy a támadók “zsoldosok az Egye­sült Államok imperializmusá­nak a szolgálatában”. A ku­baiak — mondta — mindhalá­lig harcolni fognak “demok­ratikus és szocialista forra­dalmuk megőrzéséért.” A hivatalos havannai rádió bejelentette, hogy a város he­lyettes püspökét amerikai va­lutarejtegetésért és az ellen­séggel való összejátszás miatt letartóztatták. A kubai nép véleménye sze­rint, a támadást a Guatema­lában lévő kiképzőtámaszpon­tokról és az Egyesült Álla­mokban lévő ellenforradalmi táborokból indíthatták el. A jelentések szerint a tá­madás megindulása előtt köz­vetlenül, dr. Manuel Antonio de Várona, a támadók u. n. “Forradalmi Tanácsának” tag ja és az ellenforradalmárok katonai ügyeinek az intézője, Miamiba repült. Ezzel egy­időben számos emigráns ka­tonai szakember is ideérke­zett. Mindezek a jelek az in­vázió elinditásának a kezde­tét jelentették. Dean Rusk amerikai kül­ügyminiszter ezzel szemben kijelentette, hogy “az ameri kai nép rokonszenve a Castro- ellenes erők oldalán van”, de ugyanekkor hang súlyozta “nincs és nem is lesz inter­venció ott (Kubában) az Egyesült Államok erői részé­ről”. Azt a külügyminiszter sem tagadhatta, hogy az Egyesült Államok kormánya anyagi támogatásban része­sítette a támadó csoportokat. Dr. Raul Roa, kubai kül­ügyminiszter az ENSz-ben megvádolta az Egyesült Álla­mokat, hogy hazáját “zsoldos seregek támadták meg, akiket az Egyesült Államok kormá­nya szervezett, pénzelt és fegyverzett fel”. Roa, az ENSz Közgyűlésének Politi­kai Bizottsága előtt kijelen­tette, hogy a “támadást Flo­rida és Guatemala bizonyos helyeiről indították el, a Cen­tral Intelligence Agency irá­nyítása alatt”, amelyet ő “Gestaponak” (náci titkos- rendőrség) nevezett. Stevenson, az Egyesült Ál­lamok ENSz küldöttségének a vezetője, tagadta a kubai vádakat. Szerinte az USA nem követett el agressziót Kuba ellen és a támadást nem Floridából vagy az Egyesült Államok más részéből indí­tották el. A guatemalai kormány ugyancsak “következetesen tagadja”, hogy része lenne a Kuba elleni támadásban. A hivatalos jelentés a kormány lapjában jelent meg és cáfol­ja azt az állítást, hogy az in­váziót Guatemalából inditott- | (Folytatás a 16-ik oldalon) Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P. O. of N. Y., N. V Vol. X. No. 16. Thursday, April 20, 1961 NEW YORK, N. Y. A SZOVJETUNIÓ ÜNNEPLI YURI GA8ARINT Április 12-én a Szovjetunió- j A sputnikürhajó súlya az ür­ban földkörüli pályára felbo- hajós pilótával egviitt — a csátották a Vosztok sputnik- hordozórakéta utolsó fokoza_ űrhajót, amelv eloszor szalli- ,, , , , , , íott embert a világűrbe. tanak sulyat ^számítva ­...... . 14,725 kilogramm. A történelem első űrhajósa szovjet állampolgár — Yuri! Az űrhajó földkörüli útja A. Gagarin repülőőrnagy. 1 után a program szerint le­EL A KEZEKKEL KUBÁM! > A Fehér Ház azt állítja, hogy csak annyit tud Kuba bom­bázásáról, amennyit az újságok közöltek róla. Ugyanakkor gyöngéd védelmébe veszi a két pilótát, akik az Egyesült Államokba repültek vissza. Az adminisztráció ragaszkodik ahhoz, hogy a két pilóta és a harmadik, aki állítólag Guate­malában szállt le, Kuba légierejéhez tartozott és kubai re­pülőgépet használt, amikor kubai repülőteret bombázott. A repülők nevét azonban nem hajlandó kiadni a hatóság, azzal a magyarázattal, hogy Kubában maradt családjukat kell megvédeni. Ugyan kit bolonditanak? Azt akarják elhitetni, hogy Kuba légierejét csak úgy elhagyhatja egy, két, három pilóta, gép­pel együtt anélkül, hogy tudnák kilétüket? Ha a pilóták j megjelennének az Egyesült Nemzetek előtt, amint azt Fidel I Castro követeli, gyorsan kiderülne egy néhány jelentős adat, [ amelyek eltitkolására összefogtak az amerikai hatóságok- j A semlegességi törvények már alapos sérelmet szenved­tek ebben az országban, azóta, hogy a kubai disszidáltakat j befogadtuk és minden lehető segítséggel elláttuk, hogy pol­gárháborút kezdeményezzenek hazájukban. Követelni kell, hogy a washingtoni kormány szüntesse be az ellenforradal­márok segítését és támogatását. EL A KEZEKKEL KU­BÁTÓL ! A kubai népnek joga van az önrendelkezésre és azt j mindenkinek tiszteletben kell tartani. Kennedy inditson meg j békés tárgyalást Kuba és az Egyesült Államok jóviszonvá- j nak helyreállítására, tekintet nélkül Kuba kormányformá­jára. ereszkedett és Gagarin őr­nagy a Szovjetuniónak előre kijelölt területén sikeresen földet ért. Moszkva népe, a szovjet kormány tagjai és a nagy or­szág polgárai mindenütt elis­meréssel és szeretettel ünne­pelték az első ürutast, Yuri A. Gagarin őrnagyot. Krus- csev miniszterelnök személye­sen várta a moszkvai repülő­téren, amikor az ifjú nemzeti hős odaérkezett arról a terü­letről, ahova korséakalkotó földkörüli útjáról leszállt. A Vörös téren ujjongó tömeg várta. A Lenin-mauzoleumon a kormány tagjai és Gagarin családja virággal, öleléssel és testvéri csókkal üdvözölték. Kruscsev forró szeretettel ölelte magához, miután Gaga­rin megtette hivatalos jelen­tését a kiküldetése sikeres kivitelezéséről. Megköszönte a szovjet tudósoknak, mérnö­köknek, technikusoknak a si­kerhez való hozzájárulásukat. Gagarin megkapta a legna­gyobb kitüntetést, a “Szovjet nió hőse” érdemrendet és a “Kozmonaut Pilóta” kineve­zést. A szocialista szovjet dia­dalt, a megérkezés és üdvöz­lés részleteit, a szovjet pol­gárok boldog örömmámorát, nemzetközi televízió adás vit­te szét világszerte. A szovjet és a többi országok TV-kap- csolata is “első” esemény volt a hírszolgálat történelmében. KORÁBBI JELENTÉS A KUBA ELLENI TÁMADÁSRÓL A világ közvéleménye mély megdöbbenéssel vette tudomásul, hogy április 15-én, szombaton hajnalban, Kuba három fő légitere ellen bomba­támadást hajtottak végre. A havannai Camp Li­bériád, a santiagói fő repülőtér és a San Antonio de Los Bannosban lévő légierő főparancsnokság voltak a támadók célpontjai. A B-26-os bombázók muníció raktárakat robbantottak fel és 8 embert megöltek, számosat pedig megsebesítettek. A gé­pek közül kettő Floridában szállt le, egy pedig Guatemalában. A szombati légitámadás, egy már hosszú hóna­pok óta folyó kampány egyik jelentős mozzana­ta. Kilenc hónapja szervezkednek és gyakorla­toznak nyíltan kubai ellenforradalmárok itt az Egyesült Államok területén. New Yorkban, Mia­miban és számos latin-amerikai országban tobo­rozták azokat, akik ennek az állítólag több mint 5,000 főnyi csapatnak a tagjai. Néhány hét óta arról beszéltek, hogy már készen állnak a beve­tésre és ezért egy részüket a Karib-tenger part­ján helyezték el, különböző támaszpontokon, fő­leg Guatemalában. Ugyanekkor Floridában lét­rejött az u. n. “Forradalmi Tanács”, amelynek elnöke egy kubai disszidens lett: dr. Jósé Miro Cardona. Az uj ellenforradalmi szervezet hatalmas Cas- tro-ellenes kampányba kezdett. Azt állította, hogy a szigetországban, három helyen is folynak gerilla-harcok a kormány megdöntésére és kiter­jedt szabotázs cselekmények siettetik a jelenlegi rendszer bukását. Felrobbantották a főváros fő vízvezeték csövét és Havanna lakossága órákig viz nélkül maradt. Ugyancsak a fővárosban fel­gyújtották a legnagyobb áruházát. A hatalmas anyagi támogatást élvező “Forra­dalmi Tanács” tevékenysége erős tiltakozást vál­tott ki szerte a világon. A latin-amerikai .népek körében olyan erős volt a tömegek ellenszenve egy Kuba elleni invázióval szemben, amit előre­láthatólag Floridából és Guatemalából szándékoz­tak elindítani, hogy még egyes dél-amerikai kor­mányok is kénytelenek voltak kijelenteni; elle­neznek minden katonai intervenciót az amerikai kontinensen. Kuba külügyminisztere, dr. Raul Roa, ezalatt az ENSz-ben mutatott rá arra, hogy az ellenforra­dalmi csoportokat az Egyesült Államok kormá­nya támogatja és azt állította, hogy a Kennedy- adminisztráció támadást készít elő hazája ellen. A külügyminiszter beszéde nagy hatást váltott ki az ENSz küldötteinél és a (Szovjetunió, valamint számos más ország is vizsgálat meginditását kérte. * A külföldön és itt bent az országban megindult mozgalom nyomán, a múlt héten megtartott saj­tóértekezleten, Kennedy elnök kijelentette, hogy az Egyesült Államok hadereje semmi szin alatt nem fog támadást indítani Kuba ellen és azt sem engedi meg, hogy az ország területéről induljon el egy ilyen támadás, más erők részéről. Ugyan­ekkor hozzátette az elnök, hogy támogatják és rokonszenveznek a Castro-ellenes “Forradalmi Tanáccsal”. Ilyen előzmények után került sor a szombat hajnalban végrehajtott bombatámadásra. A bom­bázásban résztvett repülők, akik az Egyesült Ál­lamok repülőterére szálltak le, nem árulták el ki­létüket, de azt állították, hogy a kubai légierő tagjai voltak. Hatóságaink azonnal “menedékjo­got” adtak a számukra. Castro miniszterelnök a havannai temetőben tartott két és félórás beszédében, amelyet a tá­madás áldozatainak a temetésén mondott el, fel­szólította Kennedy elnököt, hogy bizonyitsa be azt az állítást, miszerint a repülők a kubai légierő tagjai. Állítsák őket az Egyesült Nemzetek szer­vezete elé és hallgassák ki őket. A miniszterelnök szerint a repülők azért nem árulták el kilétüket, mert nem Kubából szálltak fel, hanem Guatemalá­ból. Szerinte az Egyesült Államok kormánya fele­lős a támadásért, mig a világ előtt azt akarják elhitetni, hogy a bombázók kubai hadirepülők voltak. Azért támadják Kubát — mondta Castro —, mert szocialista forradalmat mert véghezvin­ni, az Egyesült Államok közvetlen közelében. (Folytatás a 12-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents