Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-04-13 / 15. szám
Thursday, April 13, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ n Uzsora a népjólét forrása Irta: BÓDOG ANDRÁS Van a televízióban a sok visszatérő félórás mü- sorszámok között egy, amely nagy kedvencem. Ez úgy működik, hogy a megfelelő szagositó, vagy szagtalanító dicsérete után belebeg a fiatalabb éveit már meghaladott szépséges mozicsillag, mond pár titokzatos igazságot, hogy pl. “a fekete is csak addig. fekete, amig feketének látszik”, majd megkezdődik a darab. Ez legtöbbször olyan történet, melyben a jósziv és az égi hatalmak kölcsönös együttműködése sikerrel megold egy problémát, megment egy válságba került egyént a bűnözéstől, Vagy börtöntől, esetenként csúnya politikai nézetektől, sőt adandó esetekben meny- nyei előléptetéseket is kilátásba helyez a számára. Újra jön a szagositó himnusza, majd a művésznő ismét előlebeg és a kezében lévő jó könyvet kinyitja, s az alkalomhoz illő citátumot olvassa fel. Tehát az egésznek erősen vallásos színezete van. Ez a müsorszám, mint tárgyához is illő, vasárnap az esti órákban jelenik meg, amiben nagy lélektani igazság rejlik. Miután a délelőtti órák vallásos prédikációi és beszédei már kellően megtisztogatták a hallgatók lelkét, estefelé pedig banditák és cowboyok kilövöldözték a magukét, detektívek is leleplezték, elfogták vagy lelőtték a soronlévő gyilkosokat — jól esik ráforgatni a televízió gombját a szóbanforgó müsorszámra, amely megtestesíti a lelkeket nemesitő, a szemeknek és füleknek pedig kedveskedő történet tanulságait. Az ilyen tanulságok éppen azért oly értékesek, mert céljuk nemcsak egy kimondott esetre rámutatni, hanem mindenkire és minden időkre szóló egyetemes igazságokat is tartalmaznak. így mu,tátják ki, hogy nem kell az okvetet- lenkedőkre hallgatni, ezek csak megbolygathatják az ember lelkiismeretét, holott a legégetőbb és fájóbb kérdésekre is könnyen talál megnyugtató feleleteket az, aki megfelelő valláserkölcsi utón járva közelíti meg ezeket. Egy ilyen tanulságos darab különösen megnyerte a tetszésemet. Nem is mulaszthatom él, hogy el ne mondjam annak, aki nem látta, hadd épüljön belőle és ne töltse további életét téves erkölcsi és gazdasági tanok sötétségében. Tehát a szokásos szagtalanító és a művésznő már leirt ragyogtatásának végeztével elkezdődött a dolog azzal, hogy egy siralmas tengerparti olasz falucskát mutattak be. A férfiak iszákoskodtak, elhanyagolt sikátorokban, piszkos kapualjakban üldögéltek tétlenül; toprongyos gyerekek rosszalkodtak az utcákon, asszonyok, leányok kócosán, szakadt ruhákban veszekedtek egymással, verekedtek, sőt, uram bocsá’ talán káromkodtak is. Diile- dező házak és néhány kecske egészítette ki a sivárság képét. Most csónakból partraszállt egy jóképű és jólöltözött amerikai fiatalember. Nem tudott hová lenni a csodálkozástól. Elmondta, hogy neki a falut, mint szépséges, nyaralóhelyet ajánlották, ahol kipihenheti magát és szelíden szórakozhat, amint ez már úriembereknél szokásos. A tenger gyönyörű, a parti homok nagyszerű, hanem a falu és népe, továbbá az egyetlen és üres vendégfogadó — rettenetes. Nem értette a dolgot és valószínűleg egész életére megoldhatatlan rejtély maradt volna számára, hogy miért e nagy nyomorúság és piszok; szerencséjére azonban betévedt egy hímzéseket és hasonló encsebencsemeket árusító kis boltba. Azt sohasem tudta meg, hogy a nagy szegénységben kinek árusít az ilyen bolt, ez azonban ne legyen probléma. A fődolog az, hogy előkerült az üzlet tulajdonosnője, akit az említett ragyogó, bár nem fiatal művésznő játszott. Elmondotta, hogy ő is amerikai ugyan, de az anyja után olasz, ezért előzvegyülve pénzecskéjével anyja szülőfalujában ütötte fel sátorfáját. Ami pedig a falut illeti, az nemrégen még nagyszerűen virágzott a halászatból (ismeretes ugyanis, hogy az olasz halászfalucskák mindig milyen nagyszerűen virágoztak!), egyszer azonban a halak elmentek örökre. Erre a férfiak kétségbeesésükben elhagyták magukat, leültek és lezüllöttek. Úrrá lett rajtuk a velükszületett lustaság. Hát innen való a nagy szegénység. Mondanom sem kell, hogy a két elég fiatalnak megjátszott honfitárs hamarosan egymásra talált. Azonban még ugyanaznap kiderült, hogy a fiatal özvegyet utálták a faluban. Az asszonyok utána köptek, a férfiak nem köszöntek neki, sőt mindenki vérszopónak és piócának nevezte. A fiatalember kiábrándultán hallgattat a sok panaszt, hogy a szerelmes nő uzsorával foglalkozik, 50 százalékos kamatokat szed évente és az egész falu az adósa. Ezért se szó, se beszéd — fogta magát és nyomban elutazott. Hogy-hogy nem, pontosan egy év múlva a fiatal amerikait visszahozta a szive. Nem ismer rá a falura. Uj épületek, szépen kifestett házak, minden tiszta, a férfiak buzgólkodnak, a gyerekek nem rosszalkodnak, hanem picsi-pacsit játszanak, az asszonyok kiöltözve sétafikáinak, uj boltok és fogadók nyíltak, a tengerparton és az utcákon előkelő pénzes nyaralók sétálgatnak, vagy a lugasokban szipogatják a limonádét. Egyszer csak a piócának tisztelt szépséges özvegy alakja is feltűnik; tisztelettel és boldog mosollyal üdvözli mindenki, még a nevét is áldással emlegetik, az asszonyok meg a kezét is csókolgatni akarják. Érthetetlen a csodálatos változás. “Talán a halak jöttek vissza?” — kérdezi a fiatalember. Azok nem. A szép özvegy azonban megmagyaráz mindent. Azért telepedett le a faluban, hogy nagy nyomorúságán segítsen. Szándékosan eladósitotta a falut és 50 százalékos kamatot szedett azzal a nemes célzattal, hogy a kést a torkukra tegye és ezzel kényszerítse a falu népét, hogy csináljon valamit saját érdekében. Tehát legelőször templomot építettek, ami olyan nagy hasznot hajtó vállalkozás, hogy egymagában megindította a prosperitást, hála az 50 százalékos kamatnak. A kamat további csodákat is produkált, általános építkezési és tisztogatási lázat hozott, fogadókat építettek és vendéglőket, mindez pedig behozta a sok pénzes úri nyaralót, munkaalkalmakat teremtett és igy az egész falu meggazdagodhatott. Erre már a buta nép is belátta, hogy nem vérszopó pióca volt az özvegy, hanem segítő angyal, aki most elérve kitűzött nemes célját és betöltve hivatását, egyesül szerelmesével és páros boldogságban vitorlázik vissza Amerikába. Arról nem szólt a darab, hogy mi történt a hátralékos tőkével és kamattal ,beszedték-e mielőtt elutaztak, vagy megbiztak-e valakit a beszedéssel, de ez amúgy is mellékes kérdés. Befejezésül a művésznő szokás szerint ismét megjelent a szent könyvvel, s olvasott belőle. fsTaMÉG EGY KÍSÉRLET A SZEGREGÁCIÓ ERŐSÍTÉSÉRE Tennessee államban már 29 éve működik egy magánintézmény, The Highlander School név alatt, amelyre az utóbbi években — az iskolai integráció kérdésének felszínre kerülése óta — a tennessei hivatalos fajgyűlölők fenik a fogukat. Az államnak végre sikerült megvonni a^müködé- si engedélyét, a bíróságok segítségével. Az Intézet Chattanoogától kb. 50 mérföldre, a Cumberland hegyekben 220 acre-os erdős területen, mint felnőttek iskolája működik. Alapítását jelenlegi igazgatója, a tennesseei születésű Miles Horton kezdeményezte, más déli születésüekből álló csoport segítségével. Kiadásait a tanulók tandijai, magánemberek és szervezetek adományai a alapítványok juttatásai fedezték. A tanítás integrációs alapon folyt, vagyis úgy a tanulók, mint az okitok vegyesen — fehér és szinesbőrüekből állottak. A tananyag a legfőbb súlyt a fajok közti kapcsolatok és jóviszony ki- fejlesztésére helyezte, mint ami a legalkalmasabb eszköz a déli államok gazdasági, oktatási és társadalmi problémáinak megoldására. Az előadásokon foglalkoztak olyan témákkal, mint szakszervezeti problémák, a választásokkal szemben a polgári, rétegekben megnyilvánuló közömbösség, a passzív rezisztencia módszerei és hatásai, vagy az ország polgárainak önkéntes akciói. Mr. Horton a chicagói egyetemen és a Union Theological Seminary-ban nyert kiképzést. Külföldi országokban tanulmányozta a népművészetet s a világ minden részében tartott előadásokat. A Highlander Schoolt gyakran értq támadás, hiszen évekig az egyetlen intézémény volt az államban, ahol az integrációt életbeléptették. Azzal vádolták, hogy kommunizmust tanítanak benne. Az ezt a vádat visszautasitó nyilatkozatot olyan vezető személyiségek is aláírták, mint Mrs. Eleanor Roosevelt, Niebuhr protestáns teológus, Msgr. John O’Grady a Catholic Charities-től; Lloyd K. Garrison, a Wisconsin Egyetem jogi fakultásának dékánja. Már többször történt ilyen sikertelen kísérlet az intézmény lezárására. 1959 julius 31-én egy állami rendőr, több hivatalos személy kíséretében megjelent az intézetben és letartóztatott három fehér és egy néger gyón érdekelt volna, bogy erre a népjóléti uzsorás történetre vajon mit is tudhatott ráolvasni, de éppen akkor rámkiabált a feleségem a konyhából, hogy “már megint azt a buta televíziót nézed?” és mindjárt olyan sajnálatos szavakat is alkalmazott rám, hogy jobb lesz, ha azok családi titkok maradnak. így nem hallhattam a legfontosabb részt, amely mintegy meg akarta pecsételni a színmű tanítását. A darab felemelő üzenete azonban igy sem veszett el teljesen. Beismerem és visszavonom eddigi tévedéseimet. A szegénységet az ember saját hibája és lustasága okozza, mert nem kezd valami munkát, vagy vállalkozást (munkanélküliek, figyelem!). Ha nincs munka, legjobb templomot építeni, különösen, ha van már belőle legalább kettő, mint minden olasz falucskában. Ezután jön a szállodák építése, vendéglők és üzletek felállítása, ez úgyszólván annál könnyebb, minél szegényebb, éhesebb és pénztelenebb a falu. Erre mindjárt jönnek a dúsgazdag vendégek és szórják a pénzt, hogy lapátolni lehet. S ha mondjuk nincs tenger és tengerpart? Legfeljebb azt is építenek. Azonban a legnagyobb segítség mégis a kölcsön, de csak akkor, ha qlyan magas a kamat, hogy minden szegény nyomorult a torkán érzi a kést. Talán még jobb, ha egyet, kettőt nyisszen- tünk is rajta, hogy annál jobban buzgólkodjanak. Szokásos mondás, hogy segítsél, hogy a népek önmagukat tudják segíteni! De már ez is idejét múlta; nyúzd le a bőrét, hogy annál jobban akarjon dolgozni! A népjólét legfőbb forrása az uzso- rakölcsön, mondjuk 50 százalékos kamattal (annál jobb, minél magasabb) ; az uzsorás pedig nem pióca, hanem földreszállt segítő angyal. Sajnos, hogy nem jut belőlük a világ minden falujára egy. Nem kell azonban éppen messzire menni annak, aki igy szeretettel akarja embertársait segiteni. Nálunk is elkelne egy kis népjólét. Nekem van is egy kis spórolt pénzem és én se vagyok kismiska, hanem emberbarát. Jó szivem van, politikai felfogásom kifogástalan, a Bibliából én is tudok citálni. Ezennel közhírré teszem, hogy (kellő bizonyíték mellett) szeretettel adok kisebb kölcsönt a munkából kiesetteknek, hogy ne üljenek tétlenül, hanem dolgozzanak. Hogy a segítség annál hatásosabb lehessen, a kamat évente 50 százalék lesz. Sőt, még ennél is többet teszek érdekükben: a kamatokat előre levonom. oktatót. Azzal vádolták őket a bíróságon, hogy ré szegek voltak és hogy tiltott szeszesital volt a birtokukban. Ez volt az első lépés ahhoz, hogy im állam eljárást indítson az iskola működési engedélyének visszavonására. Az alsóbiróság minden akadály nélkül teljesítette a fajgyűlölő uralkodó i*éteg kívánságát és a Highlander School ellen döntött. A legfőbb vád természetesen az volt, hogy az intézet megsértett egy állami törvényt, amely tiltja azt, hogy fehérek és négerek együtt üljenek egy osztályban. A védőügyvédek hiába hivatkoztak a Legfelsőbb Bíróság azon döntésére, amit 1954- ben a szegregáció megszüntetéséi’e hozott, az állami kerületi ügyész azt állította, hogy az í a döntés az általános iskolákra vonatkozik. így került az ügy Tennessee Felsőbíróságához, amely e héten helybenhagyta az alsóbiróság ítéletét az intézet működési engedélyének visszavonására. Azonban érdekes megfigyelni azt, hogy milyen jogi alapon áll az egész bírósági eljárás, ami abból tűnik ki, hogy a felsőbíróság az Ítélet meg- okolásából teljesen kihagyta az integrációra vonatkozó vádpontot és csupán két másik pontra támaszkodott. Az egyik az, hogy Mr. Horton, az. igazgató, egyéni előny céljából vezette az intézményt, a másik pedig az, hogy részegítő italokat árultak az intézet területén. Az ítéletet valószínűleg megfellebbezik. lépssiiés párosifiás A gépesítés lehetőségei beláthatatlanok. Az emberi szellem mindennap uj szolgálatra állítja be találmányait. A legújabb: Clevelandon az egyik egyetem diákklubja a Burrough-féle Datatron 220-as kalkuláló gépet vette igénybe, hogy 400 tagját hozzájuk illő leányokkal összepárosítsa egy összejövetel alkalmából. A gép megkapta az \ illetők összes személyi adatait és egyéniségét kifejező részleteket, a többit aztán már gépiesen végezte. A jelentés nem számolt be arról, hogy az eredmény milyen következményekkel járt.
