Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-04-13 / 15. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, April 13, 1961 Nem mindennapos fényképről beszélek, nem is mindennapos csalad, amelyet ábrázol. Gonakrytől 300 kilométerre, Mamouban készült. Négy magyar és huszonnégy guineai látható rajta, akik összefogtak, hogy vizet fakasszanak Mamou-nak, a szomjas varosnak. A fotóművészet művelői bizonyára megmosolyognak, amikor azt mondom, hogy nem is olyan könnyű dolog egy ilyen családi képet megcsinálni. De én a nangsulyt arra helyezem, mennyi minden kell addig, amig megszületik a fehérek és feketék egyetértő, összetartó családja. . . Egy napot töltök el Mamouban, s amikor napszálltakor elkattantom a pillanatfelvételt, már ismerem a családtagok” történetét, gondját-baját, beszélgetek a négy magyarral, íaggatom a feketéket, megismertetnek az elvégzett munka közös örömével, elmondja véleményét a városi kommandáns is. A hegyre épült csinos afrikai kisvárosnak a lejtőn keresztbefutó utcái olyanok, mintha hatalmas lépcsőfokok lennének. Ezeket a lépcsőket meredek utcák szabdalják; azt mondják, ha a viharok meghozzák az esőt, rohanó hegyipatakká változik itt minden lejtős utca. De most, amikor nekünk télutó havát mutatja a naptár, itt rekkenő a nyár, egyetlen felhő sincs az égen. Ezen a tájon decembertől júniusig egyetlen csepp eső sem esik. Micsoda kincs itt ilyenkor, a száraz évszakban a viz minden cseppje! Kincset keresnek tehát azok a magyarok, akikkel Mamouban megismerkedem, kincset azok a feketék is, akik a G—120-as Csepel-Rotary furó- berendezés körül tőlük tanulnak. A vízkutatók szállásán műszerek, mérlegek, teodolitok, kőzetminták, rajzok, grafikonok, mérnöki rendben. Átveszem a munkastílust eri'e a riportra én is, x-end szerezem, sorba rakom a válaszokat, rend a lelke mindennek. Első: a bemutatkozás. Az expedíció vezetője a halk szavú Jolsvai Artur főmérnök, a Dunántúli Földtani Kutató-Fux’ó Vállalat küldte ide, Várpalotáról, akárcsak dr. Reich Lajost, az óriási termetű főgeológust. A körszakállas, fiatal Ei'kel András Budapestről érkezett, a Geofizikai Intézettől, Csermák István furómester Tatabányáiul költözött át egy időre Afrikába. Második témának egy kis talajtan: a NIKEX és az Országos Földtani Főigazgatóság komplex kutatással bízta meg a hidrogeológiai expedíciót. A jellegzetes trópusi laterit talaj vizszegénv, nincs viztai’tó rétege. A száraz évszakban teljesen kiszikkad, az esős évszakban a viz minden szerves anyagot kimos belőle. Ez a talaj csapás is, kincs is. A mezőgazdaságnak nagy gond, mert a talajnak alig van termőei'eje, a bányászatnak nagy öröm, mert a laterit Guinea ásványkincsének, a bauxitnak és a vasnak egyaránt anyakőzete. Milyen az együttműködés a magyarok és a guineaiak között? Milyen is közelről ez a “nemzetközi” munka? Amikor firtatni kezdem ezeket, kiderül, hogy a magyarok számára a szó szoros értelmében nemzetközi próbatétel ez a munka, hiszen nemcsak a hazaiak, a guineaiak Ítélik meg, hanem a többi külföldi kutató is. Együttműködés és versengés színtere Guinea, ott vannak a fiatal afrikai államban az ENSz geológusai is, akik az elmaradott országoknak nyújtott gazdasági-műszaki ENSz-segély keretében segítenek az ország ásványi kincseinek feltárásában, a magyarok mellett a szovjet, csehszlovák és lengyel koitnány is küldött kisebb-nagvobb kutató expedíciókat, de vannak Guineában amexükaiak, japánok, hollandok, angolok is. A mamoui magyaroknak én mutatkozom be, a bennszülötteknek már ők mutatnak be engem a város peremén, a szavannában levő fui’óponton, elsőnek Laye Souano fui’ómesternek. Leülünk egy ládára a fui’ótorony mellett, csendesen mondja Laye Souano: “Régen is dolgoztam fúrógépekkel, a franciáknak. Akkor azért dolgoztam, hogy elviMagyar Szó Kiadóhivatala 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Kérem küldjék meg részemre Szabó Miklós: “Hontalanok” c. könyvét..............példányban. Ára 90 cent. Mellékelek érte $......................-t Név: ..................................................................... Cim: ...................................................................... Város:.................................. Állam: .... gyék innen a mi kincsünket. Most a mi javunkra, sajat nemzetünk javára dolgozunk és tudjuk, hogy barátainktól bax'áti segítséget kapunk.” Ezt a témát variálja szinte minden íurómunkás. Csak pár szót mond, de a lényeget fogalmazza meg a két méter magas malenké óriás, Diane Juszuf segédmunkás is, akit Csermák furómester igy mutat be: “Ha nehéz a munka és két ember nem bírja, odamegy egyedül”. Juszuf arca egyetlen hatalmas, fülig szaladó, villogó fogú, ragyogó mosoly t “A magyarok jó barátok. Nagyon szei-etjiik őket. A jólétünkért dolgoznak. Tanítanak minket. A ko- lonialistákat senki se szerette, ők csak vittek tőlünk. Lenéztek bennünket.” ( A tőmondatokat Boiro Manxadou Samba, a 24 éves fiatal technikus a maga tapasztalataival bőven illusztrálja. Boiro kitünően beszél franciául, ő az összekötő az expedíció és a guineai Service de Mines között : “Részt vettem a franciák szenegáli gyémántkutató expedíciójában, 1958-ban. Csak annyit engedtek megtanulni, amennyire nekik volt szükségük. Amióta a magyarok oldalán dolgozhatom, néhány hét alatt háromszor annyit tanultam, mint régen évek alatt a franciák szolgálatában”. Amikor megkérdezem, kitől tanult a legtöbbet, Boiro Mamadou Samba szemüvegét a fehér hajú főgeológusra villantja: “Lájosz bátsi!” Semmi udvariaskodás nincs abban, ahogyan dr. Reich Lajos, akit az expedíció minden fehér és fekete tagja egyaránt Lajos bácsinak nevez, arra tereli a szót, hogyan tanul őmaga odaadást és áldozat- vállalást például az expedíció felderitőjétől: “Veszélyes munka, amit Condé Mansa végez: ő a mi első számú kutatónk. Elefántcsapásokon, a majom csoi’dák ösvényein vezet, utat talál a szavanna embermagas füvében, a legsűrűbb bozótban, a sziklarengetegben, ő a kigyószakértőnk is, mögötte nyugodtan haladhatunk, elriasztja vagy megöli a veszélyes kígyókat. Csak az tudja, milyen sokat segít nekünk Condé Mansa, aki nélküle is bemerészkedett a szavannába és csak akkor vette észre a szarvasviperát, amikor már majdnem rálépett...” A tatabányai fui-ómester a dabolai segédmunkást dicséri, aki olyan hamar megtanulta a Csepel furóbei’endezés kezelését, most már szépen a kezére dolgozik, “ölég szépen haladunk — teszi a karját munkása vállára a mester —-, tanulékony, érdeklődő emberek ezek mind, a gyakorlatban kevés szóból is ért az ember.” Néha négy szóból is sokat 0x4 az ember: négy rövidke szóból milyen sokat tanultak a huszonné- gyek! A töi'ténetet, amelyet Jolsvai főméx-nök mesél el, a munkamorál címszó alá rendszei’e- zem: az üledékes talajban gránitgörgetegre, kemény sziklapadokra fúrtunk. Amikor a városból felharsont a kürtszó — itt i’eggel ez az ébresztő és ez jelzi a munkanap végét — a munkások letették a szer-számot, haza akartak menni. Próbáltuk magyarázni, hogy hiába járt le a munkaidő, a furat erről nem vesz tudomást, összeomlik a lyuk a laza talajban, ha íxem fejezzük be a csövezést. A bennszülöttek nem akarták megérteni, nekik mára elég volt, hazamennek, jó estét. Én se tudok jól franciául, a munkások se nagyon, nemigen volt értelme a magyarázgatásnak. Csak négy szót mondtam: “Guinee — maison. Hongrie — travail”. Vagyis, hogy Guinea hazanxegy, Magyarország dolgozik. A munkások összeszed előz- ködtek, mi négyen ott maradtunk a kutnál: a geológus is, a geofizikus is a fúrótoronynál dolgozott. Negyedóra múltán visszajött az első munkás, lesütötte a szemét, elkezdett segíteni. Messziről leshettek mixxket, hogy mi lesz, mert néhány perc múlva visszaszállingózott mindenki. Szégyenkezve lesütötték a szemüket, rettenetesen igyekeztek, mi nem szóltunk semmit. Így dolgoztunk együtt, titokban megszámoltuk őket, visszajött mind a huszonnégy emberünk. Jó félóra múlva feladatokat adtunk nekik: vagyis tudomásul vettük őket. Egyszerre felragyogott minden ax’c. Nagyon jó gyerekek'ezek. Azóta megszokták, hogy a munka az első, hogy ez a legfontosabb.” Az esetnek hire ment, az egész megyében példálóznak róla, a vízkutató munkásokat mindenütt emlegetik: csak az tudja, aki járt Afrikában, milyen nagy szó az a munkamorál, amely a vízkutatók családjában kialakult. Condé Sory Ibrahi- ma, Marnou város kommandánsa megmondja az este, ő is tud erről az esetről: “A mi négy magyarunk négy szava felér négy bő vizii forrással. A városunk nagyon szomjas. A hároméves tervben létesitendő bőrgyárunknak és konzervgyái'aink- nak első munkafeltétele a folyamatos vízellátás. Reméljük, hogy a magyar kutatóktól vizet kapunk, de azt a példát, amit munkájukkal eddig nyújtottak, máris megköszönhetjük. Munkájuk követendő példa a guineai munkások számára. Ezt a segítséget legalább olyan nagyra becsüljük, mint a vizet, amelyet születő gyáraink számára fakasztanak”. Amikor este elhallgat a motorok zúgása és nem csörömpöl többé senki a fúrótoronynál, búcsúzóul sor kerül az obiigát csoportképre: elrendeződnek az expedíció tagjai, a családi fotók ősi hagyománya szex'int, de az első sorba gyerekek helyett most fiatal munkások guggolnak, mögöttük vegyesen magyarok és guineaiak, a tatabányai furómester vörhenves-szeplős arca mellé mosolygó fekete arc simul, a magyar geofizikus vállát baráti fekete kar öleli át, s mintha jelképes lenne, az őszhaju Lajos bácsi keze is megpihen az előtte levő szófukar felderítő vállán. Mindenki a lencsébe néz, Juszuf kihúzza magát, Laye Souano felteszi sisakját, az egyik rám mosolyog, a másik komoly képet vág, együtt a család: nekem már csak el kell kittantanom a másinát. . . Rudnyánszky István EfCHMANNNAA NINCS MENTŐ TANÚJA Adolf Eichmann, akit 6 millió zsidó legyilkolá- sával vádolnak, április 11-én került a jeruzsálemi bix'óság elé. A tömeggyilkos védelmét dr. Robert Servatius, nyugatnémet ügyvéd vállalta. Az ügyvéd mindent elkövet, hogy a tömeggyilkos számára Nyugat-Németországban mentő tanukat sze- rezzen. Dieter Wechtenbruch, aki a helyettes védő szerepét tölti be a náci hóhér perében, most érkezett meg Izi’aelbe és a repülőtéren ugv nyilatkozott az újságíróknak, hogy Németországban senki nem vállalkozik az Eichmann melletti tanúskodásig. Wechtenbruch elmondta, hogy próbált beszélni egy pár SS tiszttel és más náci vezetőemberrel, ebben a tanuskodási ügyben. De ezek nem mer- nek Izraelbe jönni, mert félnek, hogy letartóztatják őket, hisz maguk is í'észtvettek a tömeggyilkosságokban. Egy jelentős részük már szerepelt is mint vádlott a nürnbergi bírósági tárgyalásokon, követlen a háboni után. Ez mXs szóval kifejezve azt jelenti, hogy Eichmann mindenre kapható, i’égi bűntársai, akik szabadlábon élnek Nyugat-Németországban, Adenauer kancellár jóvoltából, hajlandók volnának cinkosukat menteni, de nem tehetik, mert jobban féltik a saját irhájukat. Az ügynek máris nagy visszhangja van az egész világon. A jelenlegi nyugatnémet kormány, hogy elkerülje a világ közvéleményének a felháborodását, gvoi*san letartóztatott egy néhány- száz volt háborús bűnöst. (Azt hisszük, tízszer ennyinek a letartóztatása sem okozott volna különösebb nehézséget.) Ezek 16 évig éltek bántatla- nul Adenauei'ék birodalmában és nagyszerű állásokban helyezkedtek el. Most, hogy Eichmann lebukott, derült ki róluk “hirtelen”, hogy bűnösök. Eddig “csodálatosképpen” el tudták titkolni! A nyugatnémet újságok már hetek óta arról cikkeznek, hogy a jelenleg imáimon lévő rendszer nem felelős azért, amit Hitler s társai elkövettek. Ne ítélkezzenek tehát Adenauerék felett, a második világháború folyamán elkövetett bűnökért. De arra nem tudnak válaszolni, hogy miért adtak és adnak magas funkciókat és megbízatásokat hírhedt náciknak. A demokratikus újságok és folyóiratok már hosszú évek óta leplezik le bizonyítékokkal azokat a fő hábonis bűnösöket, akiket a jelenlegi nyugatnémet kormány vezető funkcióba helyezett a hadseregben, a i'endőrsé- gen, a bíróságokon és magas kormányhivatalokban. Nem kell messze menni. Ott van mindjárt AdenauerneK, a kancellárnak az államtitkára és legbensőbb bizalmasa, Globcke. Okiratokkal bizonyították be róla, hogy a hírhedt 1935-ös nürnbergi törvények zsiidóellenes szakaszainak 'í a szei'zője és még sok más zsidóellenes rendelkezésnek szerkesztője. Ártott ez talán a karrierjének ? Szó se róla. Még ma is ott ül Adenauer oldalán a bonni parlamentben. Még egy érdekessége van eddig az Eichmann- íigy fejleményeinek. (Valószínűleg még sok más is lesz.) Az Egyesült Államok és Anglia izraeli követei kijelentették, hogy kormányaik nem fogadják el a meghívást, hogy hivatalos megfigyelőket küldjenek a tárgyalásra, mert ezt Izrael bel- ügyének tekintik. Lehet, hogy számukra kellemetlen dolgokat hallanának ott?
