Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-12 / 2. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ 8 EM - SZERKESZTŐSÉG - OLVASÓK Tisztelt Szerkesztőség! Az okt. 20-i számban EHN munkatárs: “Üzenet az Ország-Világnak” cimii cikkével egy egyáltalán nem a Magyar Szóba, hanem mondjuk a “Szabad Magyarságába, vagy a “Sorsunk”-ba, vagy az “Ember”-be illő csúnya személyeskedési harc indult meg a lap hasábjain keresztül. Ez a személyeskedés eddig több mint két teljes oldalt vett igénybe és kilenc hét elmúltával még mindig- nem ért véget. Nem tudom, hogy a szerkesztőség pontot tett-e már a vita végére, mindenesetre a december 22-i számban az üggyel kapcsolatban megjelent két cikkel csak részben értek egyet és ezért most röviden szeretném egyéni véleményemet kifejteni az esetről. Rosner munkástárs a dec. 22-i számban a következőket irta a Magyar Szóhoz beérkező cikkek elbírálásával kapcsolatban: “Ugyancsak nem cenzúrázunk mindaddig, amig nagyobb politikai, vagy elvi eltérés nem mutatkozik valamelyik cikkben. Néhányszor már megesett, hogy egyik, vagy másik külmunkatárs valamilyen témát szerintünk helytelen felfogásban dolgozott fel, ilyenkor a szerkesztőség személyes levélben, vagy esetleg mérsékelt hozzászólással igyekezett kifejteni álláspontját, amit a külmunkatársak nem vettek rossz néven. (Ilyen volt pl. Geréb munkatársnak néhány hónappal ezelőtt a népszaporulatról irt cikke.)” Nos, szerintem EIIN: “Üzenet az Ország-Világnak” c. cikkével hasonlóképpen kellett volna eljárni. A cikk ugyanis tele van személyeskedéssel és olyan kifejezésekkel, amelyek a tanító hatástól, baráti figyelmeztetéstől igen távol állnak. EHN munkatárs ugyanis Rajk Andrásról s Kertész Erzsébetről, az Ország-Világ két munkatársáról a következőket írja: (idézetek) “. . .a megérkezés előtt irt zagyvaság hélyett’” “...olyan hajuknál előrángatott, alaptalan bárgyuságok”, “ha Rajk András és Kertész Erzsébet Angliáról akar Írni és a félrevezető s alapot nélkülöző irka- firkák”,v “...ilyen és hasonló témák ismertetése céltszolgálóbb, mint a jobb sorsra érdemes oldalak bemázolása olyan lekvárral, amilyen egyedül csak a tájékozatlan irók agyában létezik és sehol másutt.” — Hol van itt a jóindulat? Ismerem EHN munkatárs- Írásait, éppen ezért nem tudom elképzelni, hogy miért has'znált ilyen “tulerős” hangot az Ország-Világhoz címzett cikkében.!?) Van úgy néha az ember, hogy rossz hangulatban fog neki egy cikk megírásához. Magamról tudom, hogy ilyenkor a cikk “kissé” másképpen sikerül, mintha az rendes, nyugodt körülmények között lett volna Írva. EHN munkatárs különben örül annak, hogy gyakran érik támadások Írásaiért, mert igy legalább megbizonyosodhat arról, hogy cikkeit elolvassák. Ezt nem egészen értem. A Magyar Szó előfizetői talán annyira egyoldalúak, hogy ha EHN munkatárs az olvasótábor tetszését megnyerő cikkeket ima csak, szóval olyanokat, amilyenekért egyáltalán nem érhetnék támadások, úgy tetszésnyilvánításukat soha sem hoznák tudtára? Különben a magam részéről ez az első eset, hogy olyan cikkét olvastam, amiért móndjuk meg lehet támadni. Azonban lehetséges, hogy .már máskor is támadták, de most aztán, Horváth Ernő nevű levelezőnktől alaposan megkapta: önhitt, Tapintatlan, politikátlah. Persze itt i~mét csúnya személyeskedés tapasztalható. Hol vanrismét a jóindulat? No és a szerkesztőség? — ezeket a “piros ceruzával” okvetlen kihúzandó szavakat vastag- betűkkel kiemelte. Ezek után még egy ugyancsak nevetséges dologról kell, hogy írjak és ez a következő: Horváth Ernő elismeri, hogy nem tud angolul és m g's hozzáfog vitatkozni — bizonyos angol Szavak jelentését illetően — egy olyan egyénnel (EHN), aki — feltételezem — már “hosszabb ideje” elsajátította ezt a nyelvet. EHN munkatárs pedig szintén elismeri, hogy mivel 46 éve távol él attól a helytől, ahol a tőzs- gyökeres magyar nyelvet beszélik, igy valószínű az ő magyar nyelvi unerete már hiányos, mégis olyan dolgok kritizál.isába fog bele, mint a Magyarországon megjelenő “Világ Ifjúsága” c. lap hirdetéseinek a szövege. Számos óhazai lap és magazin fordul meg kezemben,-igy többször láttam a rövid, filmszínházak által közzétett hirdetés részleteit: “Széles változatban is.” “14 éven alul nem ajánlott”. Az előbbi mondat a Magyarországon még újdonságnak nevezhető szélesvásznú filmm. 1, mig az utóbl i mondat a fiatalság erkölcsi nevelésével van kapcsolatban. (Mi ebben az érthetetlen? Minden esetre Magyarországon mindenki érti — és ez a fontos.) JL 11 UJL OV4.CVJ y Levelek a Szerkesztőhöz Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával Olvasóink hozzászólnak a közügyekhez A “Magyarnak lanni ’ cikk Írójához Tisztelt Szerkesztőség! Tudom, hogy most Európát járja, de remélem, hogy eljut önhöz őszinte elismerésem. Bár személyesen gratulálhatnék azért a szívhez szóló gondolatvilágért, amit a lapunkban megjelent Írásában elénk tárt. Mert mi, akik olyan régen járjuk a vándorok útját a szülőhazától távol, mi igazán értjük, hogy mi is a magyar hazaszeretet. A lap többi bel- és külmunkatársainak igen szép és érdekes írásait koszorúba kellene fűzni és a “Magyar Remekírók” könyvéhez csatolni. A cikk felejthetetlen számomra, többször is átolvastam, hogy jól bevéssem emlékezetembe, mert magát az Írást elküldtem Magyarországra. Rokonaim Írták, hogy az üzemben, ahol ők is dolgoznak, mindenki elolvasta és bizony nem egynek könny szökött a szemébe. Ezzel elértem a célomat, mert ki akartam kiáltani a világnak, hogy mennyire igaza van az írónak, hogy “nehéz, de nagyon nehéz igaz magyarnak lenni”. Barakné, Detroit, Mich. Az Amerikai Grvosszövstség miinkában Tisztelt Szerkesztőség! Egy fehér holló szólalt meg orvos képében a National Guardian levelezők hasábjain. Elmondja, hogy orvos kollégái milyen aljai propagandát fejtenek ki azon betegeik között, akik orvosi kezelésre szorulnak. Ingyenes orvosi segély nyugdíjas, idős munkás emberek részére, még csak ígéret, messze áll a megvalósulástól, de már az AMA mindent elkövet, hogy uram bocsá’ akból semmi se valósuljon meg. Ez a tiszta lelkű doktor felhívta a figyelmet, hogy minden Amerikában élő akár férfi, akár nő, legyen résen. Kényszeríteni kell törvényhozóinkat, hogy támogassák minden erejükkel azt a törvényjavaslatot, amely mindennél fontosabb munkásemberek életében. Követelünk ingyenes orvosi kezelést minden Amerikában élő férfi és nő részére, beleértve az orvosokat is, akiket szintén nem kerüli el a baleset vagy betegség sőt még a halál sem. Kívánatos lenne, hogy a Magyar Szó olvasói tömegesen imának be illetékes helyre, Washingtonba. Hívjuk fel a törvényhozók figyelmét az ui onnan megválasztott elnökünk Ígéreteire a választási hónapok alatt. Schubert, Elsinore Rossz a naiinkaviszony Tisztelt Szerkesztőség: Sajnos elmaradtam lapom előfizetésével, de ahogy a közmondás mondja, jobb későn, mint soha. Errefelé elég rosszak a munkaviszonyok, én most dolgozom, de nem a régi munkámon. Azt megnyirták úgy, hogy alig maradt ember azon a munkán és azok is csak részidőt dogoznak. A gyárban letesznek, meg megint visszahívnak, amikor szükség van reám, jobban mondva reánk, mert ide-oda lökdösik az embereket, egyik de- partmentből a másikba és ha nem kellünk, akkor ki az. utcára és várhatunk, amig hívnak. Sz. I. Penna. Végül pedig, hogy bebizonyítsam, hogy ERKO is tud szőrszálhasogató lenni, fel kell, hogy hívjam a figyelmet EHN munkatárs' “Cim nélküli cikk”-ének első mondatában szereplő, olyan nagyméretű magyartalanságot képező mondatrészre, amilyet még nem emlékszem, hogy valaha is olvastam volna. Itt van tessék: “. . .a Magyar Szó olvasói között számosán vannak olyanok, akik —- nem olvassák a lapot.” Ez aztán igen. Szóval olvasókról van szó, akik'nem olvasnak. Szerintem ez igy lenne helyesebb: 'a Magyar Szó előfizetői között számosán vannak olyanok, akik — nem olvassák a lapot. Csak a helyes szót kell megtalálni!! (Persze nekem sem sikerül mindig.) ERKO OLVASÓINK A NAPTÁRRÓL Tisztelt Szerkesztőség! Sajnálom, hogy amikor a lapra előfizettem, nem tudtam többel hozzájárulni a naptár költségéhez, de meg kellett várnom a január havi csekket. De talán azért most is találnak neki helyet. Itt küldök a naptárért 5 dollárt". S. Kish Tisztelt Szerkesztőség! A naptárt megkaptam ma reggel, s itt küldök érte két dollárt. Még nem olvastam, de átnéztem és úgy látom, van benne sok érdekes olvasnivaló. J. Buzdor Tisztelt Szerkesztőség! A naptárral igazán örömet szereztek nekem s bár volna módomban úgy a lapjukat, mint a naptárukat s szép eszmei felfogásukat terjeszteni, de sajnos én idős, egyedülálló nő vagyok, semmiféle társasági körbe nem járok. S azzal a néhány magyarral, akikkel még érintkezem, meddő maradt a próbálkozásom. A magam részéről nagyon sajnálom, hogy már régen nem találtam önökre. A véletlen hozott ösz- sze valakivel, akinek köszönhetem azt az élvezetet, hogy a Magyar Szót olvashatom. Megértem a nehézségeket is, s bár azokból is kivehetném jobban a részemet. De majd meglátjuk, mikor, hogyan lehet. Itt küldök egy 6 dolláros csekket a naptárért, amibe még nem néztem bele, de tudom, hogy ennél többet ér. Mrs. Virágh Egy kis kritika a naptárról Tisztelt Szerkesztőség! A naptárt megkaptam, amely habár terjedelemben nincs olyan nagy, mint a tavalyi, de tartalomban megüti, sőt talán felül is múlja. Nekem legjobban Rev. Gross: “Otthon jártam” cimü tartalmas beszámolója tetszett. Az ő cikkeiből ismert igazi magyarsággal és a valóság teljes és őszinte tárgyilagosságával irta meg. Igazán öröm hallani azt, hogy szülőhazánk népe milyen jól él és milyen hatalmas haladást ért el a szocializmus építése terén. A mindenre kiterjedő beszámolójában — amelyet ismétlek —, igen tárgyilagosan irt meg, van egy tétel azonban, amely nemcsak nekem, hanem valószínűleg a többi hasonló gon- dolkozásu és “viselkedésű” ujamerikásnak is feltűnt. A Magyar Újságírók Szövetségében lezajlott sajtóértekezleten, az ujamerikásokat “egy, kalap” alá vette, s sértve érzem magam azért — pedig gondolom tud rólunk —, hogy azokat, akik már az első évben felismerték tévedésüket és aktivan bekapcsolódtak az itteni magyar haladó munkásmozgalomba, egyszerűen nem veszi tudomásul, Talán lapunk főszerkesztője és a newyorki mozgalom tagjai tudják legjobban azt, hogy habár kevesen is, de tudásunk és “lehetőségeinkhez” képest, igenis a magyar haladó munkás mozgalom tagjainak érezzük magunkat. A mi célunk az, hogy a lapunkban oly gyakran megjelenő gyászkeretben elhunyt munkástársaink helyét próbáljuk' betölteni és tovább vinni azt a zászlót, amelyet ők.hosszu évtizedeken vittek magasra emelve, s harcoltak érte keményen. Mi igen js merjük azt a bizonyos “kockázatot” vállalni, amit beszámolójában említ Rev. Gross. Ha valaki munkásnak érzi magát és harcol a jogaiért, s azért, hogy jobban éljen és épitse a jövőt, annak nincs mitől félnie, s nem 'ismer “kockázatot”! Csak egyet ismer: harcolni tovább és küzdeni az igazunkért, jogainkért, s nem pedig megalkuvó lenni, opportunistává válni. Elvhü munkás ilvet nem ismer! Gondolom, hogy a többi ujamerikás munkástárs is hasonlóan gondolkozik s igazat adnak nekem abban, hogy megírtam ezt lapunkban. Persze remélem, hogy Rev. Gross nem fog ezért megharagudni és a kritikát elfogadja. Kivánok a szerkesztőségnek és az olvasótábornak békés és boldog ujesztendőt. M. B., “ujamerikás”
