Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-04-13 / 15. szám

2 Afrika« magyar szó Thursday, April 13, 1961 Krebiozen-per Chicagóban A Krebiozen nevű rákellenes gyógyszer körül évek óta folyó szakszerű nézeteltérések egyik fej­leménye a chicagói szövetségi kerületi bíróság előtt folyamatban levő 300,000 dolláros rágalma- zási per. A pert dr. Andrew C. Ivy, a Krebiozen- nek orvosi szakértők által való elfogadásáért küz­dő orvos indította meg dr. George D. Stoddard el­len, aki jelenleg a New York University kancellár­ja. Egyidőben mindketten az Illinois Egyetemhez tartoztak, dr. Stoddard, mint az egyetem elnöke és dr. Ivy, mint az alelnöke. Dr. Stoddard könyvet irt “Krebiozen: The Great Cancer Mystery” címmel. Dr. Ivy által meg indított bírósági eljárás ebből indul ki, miután azzal vádolja dr. Stoddard-ot, hogy könyvében szándékosan aláásta az ő (dr. Ivy) hírnevét. A tárgyalásra beidézték tanúnak dr. Stefan Durovic-ot, a Krebiozen feltalálóját és Marco ne­vű fivérét is. A biró szükségesnek véli tanúvallo­másukat. Közben az ügyvédek Stoddard könyvét _ olvassák fel a zsűrinek. Közben az orvosi szervezetek vissza utasít ják a Krebiozent, mint hatásos gyógyszert a rákbeteg­ség ellen és gáncsot emelnek az ellen, hogy kísér­letezéssel megállapíthassák, hogy valóban gyó- gvit-e, amint azt feltalálója, valamint dr. Ivy és más orvosok saját tapasztalataik alapján állítják. Az emberiség érdeke megkívánja, hogy a hivata­los orvosi szervek önző érdeke ne állja útját a tudományos fejlődésnek. Emberek életéről van szó, amit meg lehetne menteni, ha a Krebiozen gyógyhatását megállapíthatnák megfelelő kísér­letekkel. A hadügyminiszter bsismari riaszfókészifségílnk hibáit Az eddigi rendszer könnyen az emberiség pusztulásához vezethet Robert S. McNamara,,a Kennedy-kormány had­ügyminisztere elismerte, hogy az eddigi atomtá­madást jelző védelmi rendszerünk nem pontos. A homályos és kétértelmű jelzések alkalmasak arra, hogy minden előzetes ok nélkül elinditsanak egy általános nukleáris háborút. A hadügyminiszter felhívta a figyelmet arra a veszélyre, amit az ed­digi “gombnyomásos megtorlásra” alapított elég­telen és veszélyes jelzőrendszer jelent az egész országra. Ezek a szavak és figyelmeztetések kissé fur­csán hatnak annak a miniszternek a szájából, aki az Eisenhower-kormánynak is már tagja volt. A nukleáris riasztó rendszert még az Eisenhower- kormány vezette be és szilárdan kitartott mellet­te minden kritika és támadás ellenére. Pedig elég sok támadás érte már korábban ezt az igen ve­szélyes rendszert, hisz bármelyik másodpercben elindíthatta volna útjára az egész emberiséget el­pusztítással fenyegető hidrogénbombákat. Emlé­kezhetünk rá, nem régen történt, hogy az egyik jelzőállomás közeledő atombombának vélte az egyik égitest mozgását, és csak a jószerencse, va­lamint a felelős szervek gyors észbekapása men­tette meg bolygónkat a teljes pusztulástól. Ebben az időben, a jelenlegi hadügyminiszter még annak a kormánynak volt a tagja, amelyik körömszakadtáig védte ezt a köztudomásúan ve­szélyes jelzőrendszert. Úgy látszik a kormány vál­tozással az ő véleménye is megváltozott. McNamara most a szenátus Fegyverkezési Bi­zottságának zárt ülése előtt vázolta azokat a vál­tozásokat, amelyeket a védelmi politikában esz­közölni fognak. A kormány legnagyobb problémá­ja — mondotta a miniszter —, hogyan tudnák a “sebezhető távrakéták” jelentőségét csökken­teni a védelmi rendszerben. A “korlátozott háború” problémáját is felvetet­te. Itt arra célzott, hogy a hadsereg növelésével lehet kiküszöbölni az atombomba szükségességét. A miniszter javaslatai arra mutatnak, hogy a hadikiadások fokozásával számolhatunk. A JAPÁN RÁDIÓ •ünnepi megemlékezést és 50 perces hangversenyt közvetített Bártók Béla szü­letésének 80. évfordulója alkalmából. “Az igazság és az igazságtalanság” A magyar küldöttség felszólalása ápr. 3­án a Speciális Politikai Bizottságban. Bizottságunk többéves kérdéssel foglalkozik. Olyan kérdéssel, amely a Öél-Afrikai Unió kor­mányának faji politikája miatt került napirendre és ugyanennek a kormánynak az ellenállása mi­att maradt napirenden sok éven keresztül. Min­denki előtt ismert az ügy háttere, mindenki előtt ismert, hogy éppen ennek a politikának az em­bertelenségét ítélte el bizottságunk az előző napi­rendi kérdésnél, amikor az indiai és indo-pakisz- táni eredetű délafrikai lakosságot sértő faji el­nyomás ellen emeltünk szót és szavaztuk meg majdnem egyhangúlag ^ 14 ország határozati javaslatát. Mindannyian ismerjük az apartheid egyéne­ket, népeket és fajokat sértő politikáját. Mind­annyian tudjuk, hogy az Unió bennszülött lakos­sága az indiai és indo-pakisztáni lakossággal együtt soha nem nyugodhat bele, hogy egy igaz­ságtalan és a népek által gyűlölt politika áldoza­tai legyenek. A népek harca a fajok felsőbbren­dűségét hirdető hazug politika ellen igazságos harc. Ebben a harcban az elnyomott népeknek igen sok szövetségese van. Teljesen jogos az a törekvés, hogy az apartheid gyűlöletes, és az emberi méltóságot sértő politikájának el kell tűn­ni a történelem színpadáról. Eddig az Unió kor­mánya kivégzésekkel, tömegmészárlásokkal érvé­nyesíteni tudta az egész ország vagyonának nagy részével rendelkező fehérek politikai és gazdasá­gi kiváltságait a többségben lévő elnyomott benn­szülött lakossággal szemben. Úgy látszik, hogy az ENSz határozatainak sok éven keresztül nem volt eredménye. És valóban az Unió kormánya eddig el tudta hárítani a népek jogos követelé­sét. A megoldáshoz azonban ma már közelebb va­gyunk, mint néhány évvel ezelőtt. Az apartheid elleni harc nem egyszerűen a fehérek és feketék harca, hanem az igazság és az igazságtalanság harca. Az igazság oldalán pedig ott állnak a nem­zeti öntudatra ébredt független- afrikai és ázsiai államok mellett azok az országok, melyek elítélik a gyarmatosítást.. Az igazság pedig az, hogy a gyarmati politika alátámasztásának szolgálatára készült faji poli- kának ma már nincs nemzetközi talaja, éppúgy, mint ahogy magának a gyarmati politikának sincs létjogosultsága. Tudja ezt az Unió kormánya is, tudja, de annál inkább fokozza a nép elnyomását, mert hatalma megtartása érdekében az erőszakon kivid nincs más eszköze a többségben lévő bennszülött lakos­sággal szemben. Mint ahogy mi sem tűrjük, a benszülött lakosság sem fogja tűrni a végletekig fokozódó terrort. Ez magában rejti a nemzetközi konfliktus veszélyét. Az ENSz-nek éppen az a fel­adata, hogy a konfliktust elkerülve hozzásegítse Dél-Afrika bennszülött lakosságát az emberi egyenlőség elemi jogához, hogy végleg szűnjön meg a gyarmati korszaknak eme rosszemlékű maradványa, hogy ne kelljen szégyenkeznie a civilizált emberiségnek a történelem előtt. A magyar delegáció támogatni fog minden olyan határozati javaslatot, amely az apartheid diszkriminációs politikájának elitélését és a Dél- Afrikai Unió bennszülött lakossága törvényes jo­gainak visszaállítását célozza. ELEKTROMOS ütést már a betörőkre az Ang­liában forgalomba hozott újszerű páncélszekrény. Az áramütés a betörőt nem öli meg ,csak elkábit- ja és meggátolja a menekülésben. • AMIÓTA Kennedy elnököt egy fényképen hin­taszéken mutatták be, divatbakerült a hintaszék. Az üzletek nagyobb forgalomról és egy bútorgyár nagyobb megrendelésről tesz jelentést, hintaszék irányában. Amerikai Magyar Sző Published every week by Hungarian Word, In«. ISt Bast ltth Street, New York S, N. Y. Telephone: AL 4-0397 nWMHWWWWWWWMWWWWUWHHW Eldflzetésl árak: New York városában, as USA-bas ia Kanadában egy évre $7.00 félévre $4.00. Minden —j- kfilfftdi országba egy évre $10.00, félévre $5.00 «^^*.84 A KAIRÓI KONFERENCIA Az afrikai népek harmadik kairói konferenciá­ját nem lehet egyszerűen az 1958. évi accrai és a tavalyi tuniszi konferenciák után sorolni. Mind­egyik ugyanazt a nevet viselte, és a szervező bi­zottság tagjai között ott voltak ugyanazok az is­mert afrikai politikai vezetők: A Diallo, a kon­ferencia guineai főtitkára, Fuad Galaf az EAK nemzetgyűlésének elnökhelyettese, a kameruni Rung Abel, a ghanai Kofi Tettegah és mások. A kairói konferencia előkészítésében azonban már nem vett részt az afrikai szabadságmozgalmak két kiemelkedő vezetője: Felix Moumié, a nem­rég meggyilkolt kameruni harcos és Patrice Lu­mumba, akik ugyancsak tagjai voltak a bizott­ságnak. ők már nem lehettek itt a konferencián, csupán arcképeik függtek a falakon. A. Diallo mondta a záróünnepségen: “Az itt hozott határozatokkal nem ért véget a munkánk — csak most kezdődik az afrikai népek küzdel­mének uj szakasza, egyrészt a neokolonializmus ellen, másrészt saját soraik egységéért, olyan helyzetben, amikor — s ezt jelzi Moumié és Lu­mumba távolléte — az imperializmus keserű lec­két adott Afrika népeinek, amikor az imperializ­mus bebizonyította, hogy az elmaradott népek “felemelésére” szóló csodálatos frázisok kitünően összeférnek a legdurvább eszközökkel, amelye­ket hatalmi pozícióik megőrzésére használnak fel. A felismerés, hogy- az imperializmus taktikája változott, de a lényege nem, hogy egyetlen afri­kai állam sem nyerheti el tényleges függetlensé­gét a gyarmattartók kezéből — ez a felismerés a konferencia határozataiban világosiin tükröző­dik. Mindenekelőtt figyelmeztetni kell Afrika né­peit a neokolonializmus uj jelenségeire — han­goztatják a - határozatok —, le kell leplezni a gyarmattartók taktikáját, meg kell tanítani az afrikai népeket arra, hogy ne a politikai jelsza­vak, frázisok, hanem a tettek és a tények alap­ján ítéljenek. A neokolonializmusról szóló hatá­rozat például részletesen jellemzi az imperialis­ta próbálkozásokat arra, hogy bábkormányokat alakítsanak a függetlenség kivívása előtt, vagy már azután, különböző szövetségeket kössenek az afrikai államokkal, hogy a nemzeti független­ség látszatelismerése melett, gazdasági függő­ségbe szorítsák, illetve tartsák az országot. A határozatok másrészt a közös afrikai fellé­pés, az egységes afrikai álláspont. Afrika politi­kai-gazdasági egységének kialakítását segítik elő. Nagyon fontosak ebből a szempontból a gaz­dasági határozatok. “A gazdasági együtt-miikö- dést kontinensünk országai között már eddig is megvalósították a légi és a tengeri szállítási egyezmények, kereskedelmi kapcsolatok, a tech­nikai kooperáció, bizonyos esetekben a gazdasá­gi kapcsolatok az afrikai országok között” —■ hangsúlyozza az egyik határozat. Az általános határozatokon túlmenően a kon­ferencia állást foglalt a legfontosabb konkrét af­rikai kérdésekben is. Leszögezte például, hogy meg kell szüntetni Tanganyika, Uganda, Szudán blokádját Kongó körül, és lehetővé kell tenni, hogy élelmiszereket, gyógyszereket, nyersanya­got és szállító eszközöket juttasssanak el Kon­góba. Ugyanakkor azonnal meg kell tiltani az uránium és a kobalt kiszállítását Kongóból. Min­den segítséget meg kell adni a törvényes kongói kormánynak. Kongó, Angola, Rhodesia, Kenya, Dél-Afrikai Unió — a konferencia sorra megtárgyalta a for­rongó és függetlenséget, szabadságot követelő népek legégetőbb kérdéseit. A lobogó fáklya a fekete Afrika előtt, amely egyetlen hatalmas vásznon függött a konferencia üléstermében, a kiáltás, amely naponta annyiszor hangzott el: “Uhuru!” — “Szabadság” — szuahéli nyelven — hűen érzékeltette Afrika uj, izzó légkörét. A kon­ferencia kétségtelenül újabb határkő az afrikai népek szabadságához vezető küzdelmes utján. MEGKEZDŐDÖTT az észak-krimi csatorna épí­tése, amely a Krim-félszigetet a Dnyeperrel köti össze. A 425 kilométer hosszú csatorna elkészülte után sok százezer hektár aszályos föld öntözését teszi majd lehetővé. • TÖBB ERŐS FÖLDLÖKÉST észleltek a szicí­liai Messinában, amelyet 1908-ban egy földrengés csaknem elpusztított. • AZ INDIAI MADRASBAN és Delhiben meg­rendezett nagysikerű magyar filmfesztiválok után Kalkuttában folytatódik a magyar film se­regszemléje.

Next

/
Thumbnails
Contents