Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-03-30 / 13. szám

Thursday, March 30, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ I HÉTVÉGI LEVÉL írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M, NEM FÉLTEM KUBÁT A napokban — harsogó fejlécek alatt — első­oldalas újságcikkek ezrei, a rádión és televízión pedig a hirbemondók százai jelentették, hogy a kubai anti-Castro menekültek két legerősebb cso­portja megegyezésre jutott egymással és most már egyesült erővel és sokkal intenzivebben fog­ják folytatni ellenforradalmi tevékenységüket Kuba “felszabadítása” érdekében. Hallottunk olyan nagyhangú kijelentéseket, hogy a közeljö­vőben a Castro-ellenes mozgalom — amely ter­mészetesen Washington áldására és bőkezű támo­gatására számíthat — olyan erős és sikeres lesz, hogy a belföldön működő guerilla-harcosok és szabotőrök, valamint a külföldről visszaözönlő in- váziós elemek segítségével hamarosan egy ellen­kormány fogja megvetni a lábát Kuba szigetén. És ha ez bekövetkezik, mi sem természetesebb — nemde----, mint az, hogy az “átkozott Castro”­rezsim máról-holnapra összeomlik . . . Akik Castroék hősies küzdelmét megértéssel és rokonszenvvel figyelik, azoknak körében az ilyen hirek — érthető módon — nyugtalanságra és aggodalomra adnak okot, mert egyrészt attól tartanak, hogy a kilátásba helyezett polgárhábo­rú veszzlyezteti Castroék eddigi vívmányait, más­részt attól félnek, hogy a sokat szenvedett kubai nép fiai ismét egymás vérét fogják ontani. Ám­de e sorok írója — noha őszinte helyesléssel és nem csekély lelkesedéssel szemléli Castroék he­roikus munkáját — egyáltalán nem osztozik eb­ben az aggodalomban. Én kizártnak tartom, hogy egy pusztán kubaiakból álló mozgalom — akár “egyesült”, akár “megoszlott” — valaha is képes lenne megdönteni a jelenlegi kubai kormányt. Hadd mondjam el — szép sorjában — mire ala­pítom ezt a szilárd hitemet: A minap egy rendkívül érdekes adatnak buk­kantam a nyomára — csaknem véletlenül. Ez a kis adatocska szerény ibolyaként egy terjedelmes jelentésnek egyetlen rövid mondatában húzódott meg, de számomra — és hihetőleg e lap olvasói számára is — kötetekre menő információt foglal magában. .. Tudvalévő, hogy ugyanaz a menekültügyi bi­zottság, amely 1956-ban és 1957-ben a magyar szökevények — akarom mondani: jövevények -— segélyezésén és munkába juttatásán fáradozott, jelenleg a kubai “földönfutók” istápolásán buz- gólkodik. Nos, ez a derék bizottság a közelmúlt­ban kiadott egy statisztikai adatokkal gazdagon megspékelt jelentést, amelyben beszámol eddigi tevékenységéről. Elmondja a jelentés többek kö­zött. hogy a jövevényeknek hány százaléka föld- birtokos, hány százaléka értelmiségi, hány száza­léka képzett ipari munkás, kereskedő, kereskedel­mi alkalmazott és igy tovább, majd csak úgy mel­lékesen — mondhatnám: félvállról — odaveti, hogy: “Az 1956-os magyar menekültek esetéhez hasonlóan, a kubai jövevények között sincs FÖLD- M UN KAS”. Ezt a mondatot, amely nem harsogó fejlécek alatt látott napvilágot, módfelett érdekesnek és tanulságosnak találom, ha nem is túlságosan meg­lepőnek. Ha mégis revelációszerünek tűnik, az az­ért van, mert olyan forrásból származik, ahonnan ezt a fajta információt a legkevésbé sem vár­tam . . . Mert ebben a mellékgondolatként odave­tett megjegyzésben nem nehéz egy beismerő val­lomást felfedezni. Lássuk csak: lSenkisem vitathatja, hogy úgy a mi szülőha­zánkban, mint Kubában a lakosságnak legalább fele őstermeléssel, földmunkával foglalkozik. Ha a népességnek egy ilyen tekintélyes rétegében nem akadt statisztikailag számottevő “menekült”, az azt jelenti, hogy az uj rendszer úgy odahaza, mint Kubában olyan helyzetet teremtett, amely a lakosságnak legalább ezt a felét teljesen kielé­gíti. (Ha ehhez hozzátesszük, hogy az értelmi­ségi és ipari dolgozók, valamint az egyéb foglal­kozásúak között is szép számmal vannak olyanok, akik szívesebben élnek a jelenlegi rendszer alatt, mint éltek a régi alatt, akkor nyilvánvaló, hogy a nagytöbbségről beszelünk mindkét ország eseté­ben . . .) Szóval a népes földmüvestársadalom végre hoz­zájutott valamihez, ami után egy egész életen át sóvárgott: egy darabka földhöz. Mit törődik a ku bai, vagy a magya»' paraszt, mi a neve annak a rendszernek, amely lehetővé tette számára, hogy ez az álma valóra váljék: Kommunista? Szocia­lista? Radikális? Liberális? Demokrata? Repub­likánus? Az ördög bánja a nevét: a fő az, hogy földet kapott tőle! A régi rendszertől — akármi­lyen szépen hangzó neve volt is — azt kapta,- amit Bugyi András kapott a tapasztásért. . . Minden egyén szemében az a legjobb rendszer a világon, amelyik őérette a legtöbbet teszi. A tőkésnek a kapitalista rendszer; az ipari munkás­nak a szocialista rendszer; á hivatásos katona­tisztnek a katonai diktatúra; a íöldtelen földtu- rónak pedig az a rendszer, amely őt földhöz jut­tatja. Hogy ebben a magatartásban egy jó adag önzés is szerepet játszik, azt egyáltalán nem ta­gadom. De ezt az emberi györigeséget a keresz­ténység két ezredév alatt képtelen volt kiküszö­bölni ; nagyon kétkéges tehát, hogy bármilyen uj rendszer ki tudná irtani egy-két emberöltőn be­lül. Ám az önzés között is van különbség. Másfaj­ta önzés az, amikor a nincstelen egyén egv darab kenyérért, tisztességes hajlékért és gúnyáért har­col és verekszik és más az, amikor a gazdag mil­liomos azon fáradozik, hogy megduplázza vagy megtízszerezze már amugyis tömérdek vagyo­nát. . A magyar és a kubai paraszt végre földhöz jutott és ez a tény egycsapásra annak a repdszer- nek a hívévé tette, amelynek ezt az örökké óháj- tott, de sohasem remélt jótéteményt köszönheti. Minden olyan megmozdulást, amely ennek a rend­£ bonni “hideg zuhany” és akik megfizetik Figyelemre méltó hirt röpítettek világgá már­cius első hetében Bonnból a hírügynökségek: a nyugatnémet gazdaságügyi minisztérium megle­petésszerűen kétnapos devizaforgalmi zárlatot rendelt el. Az intézkedés okát hivatalosan csak másnap közölték: a kormány szóvivője bejelen­tette, hogy US dollárokhoz viszonyítva, 4.75 száza lékkai felemelik a nyugatnémet márka értékét. Eddig 4.20 márka ért egy dollárt — a felértéke­lés után ez az arány 4:1 lesz. Mi a nyugatnémet lépés várható hatása? Min­denekelőtt az, hogy a világpiacon a bonni expor­tőrök Helyzete nehezebb lesz, a nyugatnémet áru­cikkek ára a márka felértékelésének következ­tében automatikusan emelkedni fog. Ezzel egy­idejűleg viszont, az NSZK belső piacán csökken a külföldről importált cikkek ára. Az intézkedés tehát éppenséggel nem kedvező a nyugatnémet nagytőkének. Mostantól kezdve a külföldi piaco­kon is és a saját hazai piacaikon is az eddiginél sokkal n e h e z ebb feltételek között kell felvenniük a versenyt a külföldi konkurenciá­val. Nem alaptalanul irta tehát a pénzügyi in­tézkedés másnapján a bonni DPA hírügynökség kommentátora, hogy ez a lépés hideg zuhany­ként hatott Bonn gazdasági köreire. Ebben az esetben viszont kézenfekvő a kérdés: mi indította a nyugatnémet kormányt erre a lé­pésre? Erre a kérdésre egy diplomáciai látogatás körülményei szolgáltatnak magyarázatot. Harri- man, Kennedy elnök rendkivüli megbízottja ép­pen következő hét elej ép kezdte meg tanácskozá­sait Adenauer nyugatnémet kancellárral és nem titok, hogy a megbeszéléseken első helyen szere­pelnek a két ország közötti vitás pénzügyi kér­dések. Itt nagy nyugtalanságot okoz az ország aranykészletének és külföldi valutatartalékainak gyors íitemü csökkenése — elsősorban Nyugat- Németország javára. Ezért Washington már hu­zamosabb ideje követelte Bonntól — egyéb intéz­kedések mellett — a márka felértekélést is, hogy ezzel javítsa az amerikai exportőrök helyzetét s “csökkentse a dollárra nehezedő nyomást.” Tu­dott dolog azonban az is, hogy az Egyesült Álla­mok ennél lényegesen jelentékenyebb méretű márkafelértékelést várt Bonntól. így nem hat meglepetésként, hogy Hamman tárgyalásainak megkezdésekor mindössze “szerény lépésnek” ne­vezte a bonni intézkedést és hozzátette, hogy7 az amerikai kormány véleménye szerint “még to­vábbi lépésekre van szükség.” Vegyes érzelmeket keltett a bonni lépés Lon­donban is. Igaz, több angol iparág előnyösebb helyzetbe kerül — mindenekelőtt az autóipar legerősebb konkurrensével, a Volkswagen-gyár- ral szemben. Ugyanakkor a Nyugat-Németor- szágban állomásozó angol csapatok eltartási költ­ségei évente kereken hárommillió fonttal emel­kednek . . . A nyugatnémet márka felértékelésének távo­labbi politikai következményei előreláthatóak. Mindenekelőtt az> hogy. Bonn mái' ezért a Ilarri­szernek a megdöntésére irányul, ELLENSÉGES AKTUSNAK tekint és kész ellene harcbaszállni, mert jól tudja, hogy egv politikai kerékfordulás esetén ELVESZTI azt, amit az #uj rendszertől kapott: a kis földecskéjét. A földosztó szocialista rendszernek tehát nincs — és nem is lehet! —- erősebb oszlopa, támasza és védelme, mint ez a földmüvestársadalom. Erre mindig számíthat a legválságosabb időkben is; még akkor is, ha a társadalom más rétegei netalán szembefoi'dulnak vele. Magyarországon az 1956-os felfordulás bor­zalmas óráiban — ne is tagadjuk! — egyedül a parasztság állott szilárdan a helyén. A többi ré­tegekben sokan megtántorodtak, elvesztették jó­zanságukat, lelki egyensúlyukat. De a paraszt ott állt kapával, kaszával, vasvillával, husánggal, vagy vadászfegyverrel — ha volt neki —, hogy kis földecskéjét megvédje . . . Nem csuda tehát, hogy a magyar és kubai “menekültek” között nem akadt földmunkás. Mitől menekült volna? A föld­től, amiből azelőtt egy sirravalót sem mondhatott magáénak? A viszonylagos jóléttől, amelynek cseléd- és zsellérkorában csak hírét hallotta? Az iskolától, ahová most a gyerekei ingyen járhat­nak — a legmagasabb akadémiai fokozatig? Az orvostól, a patikától, a szanatóriumtól, kórház­tól, ami most ingyen áll rendelkezésére?/ Nem féltem Kubát — ha minden kötél szakad, a kubai paraszt fogja visszaverni az ellenforrada­lom minden támadását! man által “szerény-nek” nevezett lépésért is po­litikai engedményeket követel majd cserébe, el­sősorban a Bundeswehr atomfelfegyverzésének kérdésében. Ami pedig azokat a nyugatnémet monopóliu­mokat illeti amelyeket a “hideg zuhany” ért —• bizonyosra vehető, hogy a felértékelés kihatásait korántsem egyedül fogják viselni... E pénz­ügyi intézkedés következményeit is áthárítják majd dolgozóikra, a nyugatnémet munkásosz­tályra, s a kizsákmányolás fokozásával, a bérek leszorításával kísérlik meg áruik versenyképe­sebbé tételét. / V. P. Békeakciók indulnak az ELSz*hez A keleti partvidéken több békeakció kezdődött, egyesek azzal a céllal, hogy az Egyesült Nemze­tek newyorki épülete előtt végződjenek husvét vasárnapján. Az egyiket a New England Commit­tee for Nonviolent Action már megindította már­cius 11-én Kittery, Mainben azzal, hogy tüntetést rendezett a Polaris távlöveggel felszerelt Abra­ham Lincoln tengeralattjáró ellen. A tüntetés után megkezdődött a 340 mérföldes gyalogtünte­tés New Yorkba. New Jersey államban Wrightstownból indul egy békecsoport, szombaton, március 25-én délelőtt 10:30-kor. Ápr. 1-én, szombat d. u. 3 órakor az ENSz épület előtti téren tömeggyülésen jelente­nek a felvonulás vezetői azokról az akciókról, a- miket az utbaeső városokban végeztek egy hét alatt. Rome, N. Y.-ban levő Griffis Air Force Base előtt háromnapos békeőrséget rendez a New York Witness for Peace Committtee már. 31-től ápr. 2-ig bezárólag. Az őrséget péntekén, már. 31-én reggel 6.órakor a Fort Stanwix Hotelben félórás imagyülekezettel kezdik, aztán a két mérföldnyi- re levő Griffis légierő támaszponthoz gyalogolnak és ott 7:30-tól d. u. 5 óráig őrséget állnak három napon keresztül. Ez a támaszpont lesz a központ­ja annak az 50 mérföld távolságban különböző vidékeken földalatti inditóállomásokon elhelyezett 18 Titan elnevezésű távlövegnek. amely “nem vé­delmi, hanem támadó fegyver és egész városokat lehet mindegyikkel elpusztítani a bennelakó asz- szonyokkal, gyermekekkel, öregekkel együtt”. — mondja a békeőrségre szóló felhívás. A Kittery-böl induló békefelvonuláshoz csatla­kozni fognak New Hampshire, Massachusetts, Rhode Island, Connecticut és New York állambe­liek is, Nem Yorkban megrendezik a Fifth Ave.- en a maguk Easter Parade-ukat husvét vasárnap­ján, amelyhez a Fellowship of Reconciliation, a Student Peace Union, a War Resisters League és a 100 Days for Peace Committee is csatlakozni fog. A Fifth Ave.-ról elmennek a Park Ave. ési 68-ik utcáig és általános leszerelésre vonatkozó kérelmet, nyújtanak át a Szovjetunió ENSz-kül- döttségének. Onnan a Park Ave. és 34-ik utcába vonulnak, ahol hasonló kérvényt nyújtanak majd át az Egyesült Államok ENSz küldöttségénék is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents