Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-03-23 / 12. szám
Thursday, March 23, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 11 2 X 2=4 +1234:1234 + 212349870+7904321X 123455=12347 A SZÁMOK BESZÉLNEK írja Eörsi Béla 2X2=4 +1234:1234+212349870+7904321 Xl23455=123471 A Kennedy-kormányzat szerelmesei Liberális, sőt haladó szelleműnek nevezhető barátaim is szerelmesek a Kennedy-kormányzatba, s ebben nincsenek egyedül. Ma többen helyeslik az uj kormányzat álláspontját, mint a megdicső- ült republikánus nemzeti hőst. Honnan származik ez a népszerűség? Elsősorban Kennedynek igen jó sajtója van. Emlékezzünk F. D. Roosevéltre és Trumanra, hogy gyűlölte őket a republikánus sajtó? Kenne- dytől a “nagy üzlet” sokat vár. Elsősorban több állami munkát, több hadimegrendelést; országutak, iskolaépületek építése utján mesterséges prosperitást remélnek. S főként adócsökkentést! Érdekes megfigyelni, hogy a novemberi választásokig a nagytőkés sajtó legfeljebb csak sejtetni engedte, hogy van munkanélküliség. Ma pedig ezek a hírek az újságok első oldalára kerülnek. Vajon miért? Hiszen a New England-i textilipar, a West Virginia-i bányászat, a Michigan-i autógyártás és a kaliforniai hadi-ipar már régen beteg és rengeteg az állandó munkanélküliségre ítélt ember. Hogy van mégis, hogy á “nagy üzletet” képviselő sajtó most olyan megértéssel ir ezekről a szerencsétlenekről? A felelet csak az lehet, hogy nyerészkedni akarnak az emberek szenvedésein. A nyerészkedés legjobb módja az adóelengedés és adócsökkentés. A kapitalista lapok szerint csak az adócsökkentés tudna gyorsan és biztosan prosperitást hozni az országnak. Nézzük meg azonban, hogy kinek volna haszna az adócsökkentésből? A munkanélkülieknek, a csökkentett munkát végzőknek nem kell, vagy alig kell adót fizetniök. így az adócsökkentés nekik nem használna, vagy csak igen keveset. De a középosztálynak és a vagyonosoknak nagyon is jelentékeny engedményt jelentene. A tőkés gazdálkodás iródiákjainak az elmélete az, hogy ha a tőkés kevesebb adót fizetne, akkor több pénzt tudna költeni gyárak építésére, több munkaalkalmat nyújthatna a munkásoknak. Mintha az amerikai tőkés bizony tőkehiányban szenvedne! A Kennedy-kormányzat nem tudja megoldani ezt a gazdasági válságot pénzügyi aszpirinekkel, mint amilyen a munkanélküli biztosításra előirányzott 1 billió' dollár, élelmiszer-kiosztás, stb. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a válság nem fog elmúlni. Dehogy is nem! Hiszen a hülés is elmúlik, akár beveszünk aszpirint, akár nem. Ilyen a kapitalista társadalom időnként jelentkező válsága is. Ha a tőkés gazdálkodás életerős, akkor a gazdasági válság minden 7 évben jelentkezik és nem olyan nagy méretekben. Ha azonban a gazdálkodásnak szervi baja van, mint amilyen pl. ma van az amerikai termelésnek, akkor a válságok gyakrabban jelentkeznek, esetleg 3 évenként, erősebb kilengésük van, a prosperitás ideje í’övidebb és nem teljes mérvű — és főként még a prosperitás idején sem tudja a gazdaság a munkásokat teljes mértékben foglalkoztatni. A Kennedy-kormány közgazdászai tudják ezt, de remélik, hogy a prosperitást az ő javukra, mint ügyes orvosok javára, fogják elkönyvelni, amit majd az 1962-es választások alkalmával kihasználhatnak. A marxista gazdasági tudomány tisztán látja ezeket a jelenségeket. Felismeri az igazi bajt, a hidegháborút, Nyugat-Európa és Japán előnyomulását a világpiacon, amelynek következményeként a világpiac leszűkült és a konkurrencia csökkenti a profitot. Sokan, főleg a liberálisok, a hidegháború megszüntetésében vagy enyhülésében látják a csoda- gyógyszert. Ez egy időre, 10—15 évre, uj injekciót adna a beteg tőkés gazdálkodásnak. De ma már minden felszabadult gyarmati és félgyarmati ország saját iparának felépítésére törekszik, mely egy emberöltő elmúltával újból csak leszűkítené a világpiacot. % A Kennedy-kormányzat kapitalista-imperialista ellentmondásai miatt komoly segélyt nem képes nyújtani. Külpolitikája, amely a volt és még ma is fennálló gyarmatokon alapuló Nyugat- Európára támaszkodik, sem Ázsiában, sem Afrikában, sem Dél-Amerikában nem talál jó fogadtatásra. Nem várhatunk tehát komoly változásokat a Kennedy-kormány külpolitikájában, legfeljebb azt remélhetjük, hogy nem követik el a hibák tömkelegét, mint Dulles idején, s nem viszik az országot. a háborús meredek szélére. *^AINBNMWNWB—BMMMWMBMl KÖRBE-KÖRBE írja: PAÁL MÁTHÉ Propaganda Megyek munkába, jó hosszú az ut és elfelejtettem magamhoz venni olvasnivalót. Az unalmas utazást azzal ütöm el, hogy utitársaimat nézem s a kifüggesztett hirdetéseket olvasom. Az előbbieken nem sok néznivaló akad. Túlnyomó részük, velem együtt, kiöregedett munkás, kik már nem hajtanak autót az őrült forgalomban vagy pedig a nyugdíjból nem futja gasolinra, az öreg kocsi reparálására és igy városunk gyatra közúti alkalmatosságát veszik igénybe. De nézzük a hirdetéseket, ki mit akar eladni? Ugylátszik azonban, hogy az üzletemberek sem sokra becsülik a busz-utasok vásárlóképességét, mert a vagy 40 plakát közül csak vagy féltucat íizletes akar eladni rágógumit, melltartót, savanyú uborkát, stb. A plakátok nagytöbbsége maszlagot árul, az utazó közönséget akarja elbolondi- tani, félrevezetni. Vagy négy plakát arra» biztat bennünket, hogy e héten feltétlenül menjünk templomba, akkor minden görbe egyenes lesz. Képviselve van a U. S. egész katonai szervezete: az Army, a Navy, az Airforce, a Marines. Toboroznak, Ígérve minden jót, boldog jövőt. A NATO bejelenti, hogy ő vigyáz a szabadságunkra, a National Guard is biztat bennünket, hogy “aludjunk nyugodtan, mert ő vigyáz reánk.” A többi plakát kéréget azoktól, akiknek maguk- nek is nagyon szűkösen van a földi javakból. Két plakát is hirdeti, hogy ha beküldjük dollárjainkat, ébrentartják a felszabadulás reményét a “rab” népekben. Természetes, hogy a sok hazugságban elkopott Free Europe Radio hirdeti ezt. Gyűjtenek azután szív-, tüdőbajosoknak, a rákbetegség elleni küzdelemre, a polio-oltásokra, a kórházakra. Mind a szegény proli zsebére utazik. Holott vannak országok, amelyekben a legtermészetesebb az, hogy mindez az állam kötelessége és ingyen látja el polgárait iskolával, kórházzal, orvossal és orvossággal. De persze a gazdag Amerika ezt nem teheti meg, mert a pénz hadügyi célokra kell; a rákgyógyitás helyett uj- és újabb gyilkoló eszközök feltalálására. Két plakát szomorúan jelenti, hogy hazánkban minden tiz ember közül egy valamilyen elmebetegségben szenved. Borzasztó szám ez, pedig ezek között nincsenek a háborús uszítok, az atombomba őrültjei és azok sem, akik felülnek ezeknek a gyűlöletet hirdető plakátoknak. Persze nemcsak a buszokon, hanem az újságokban, a szószékeken, a rádióban, a televízióban, s mindenütt folyik a gyűlölet-, a hazugság-propaganda azok ellen az országok ellen, amelyek a boldogabb jövőt építik, ahol nincs munkanélküliség, ahol börtönnel büntetik a háborúra, vagy fajgyűlöletre" uszitókat, ahol magasan lobog a világbéke zászlaja. Ellenpropaganda Most nem felejtettem el az olvasnivalót, mert éppen kézhez kaptam a szülőföldről a “Kincses Kalendárium”-ot. Ezt olvastam munkába menet. Egyszerre szerettem volna megnézni minden lapját ennek a nagyszerű “propaganda” könyvnek, amely nem a hazugságok, a gyűlölködés, hanem a tények nagyszerű gyűjteménye. Sehol egy szó a más gondolkodású emberek és népek ellen, nem ágál más gazdasági berendezkedés ellen. Tiszta, becsületes magyar Írások, költők gyönyörű versei évszázadokra visszamenőleg, régi és uj irók kis novellái és sok-sok kép és statisztika. Ismerem Magyarország minden részét, a munkás, a paraszt, a cseléd nyomorúságos életét éppen úgy, mint az elnyomók kegyetlen kényuralmát és úri életét. Könnyű meglátni a különbséget a ma és a tegnap között, csak el kell olvasni a számokat, meg kell nézni a képeket, hogy meglássam azt a haladást, amely az alatt a 40 év alatt történt, amióta Horthy véres uralma a szülőföld elhagyására kényszeritett. Nem olvasok, csak nézem a képeket, embereket, az utolsó 15 év alkotásait és a szivem elszorul a gyönyörűségtől, amikor a sziikebb hazám, Fehér megye, Sztálinváros, Székesfehérvár nagy alkotásait látom. A tipikus dunántúli magyar falu, Dunapentele határában egy világméretekben is hatalmas gyárváros alakult, a legmodernebb gyár, a munkások szépséges nagy apartment házai, kitűnő iskolái, kórháza, orvosi rendelői, színháza, mozija. Fehérváron, ebben a poros, sáros püspöki városban, ahol megkóstoltam a bakaéletet, ma hatalmas gyárak épülnek. A másik püspöki város Vác, amelynek két hiressége volt: a püspöki palota és a fegyház, ma komoly ipari város, nagy, modern gyárakkal. Amikor két évig kényszei'lakosa voltam, mert megsértettem őfelsége első Ferenc Józsefet és a dicsőséges osztrák-magyar hadsereget, az ipart egy tucat kisiparos képviselte. Képek: az uj, fürdőszobás falusi házak sorozata a bányászok régi, diiledező viskói helyén, modern összkomfortos lakások százai, ezrei sorakoznak. Hatalmasan épül Budapest is; az Üllői úti szegényes viskók helyén hatalmas apartment házak, a Valéria-telep patkányfészkei és nyomortanyái már csak a múlt emlékei. Vágyódva gondolok a csodás Halászbástyán tartott hangversenyre; ilyen díszlet és nézőtér sehol a világon nincsen. Jó volna ott lenni a lágymányosi szabadtéri színpad előadásán. Természetesen, hogy eszembe jut az az ifjúmunkás kongresszus, amelyet jó 55 éve ott tartottunk meg a lágymányosi tavon, mert a csendőrség nem engedélyezte a gyűlést. Kimentünk Lágymányosra, kibéreltünk minden csónakot és a tó közepén tartottuk meg a kongresszust, a detektívek csak a partról figyelhettek bennünket, nagy dühöngve. Ötvenöt év nagy idő, a sok jó régi harcosról csak elvétve olvashatok és jól esett olvasni akkori ifjú harcostársamnak nagyon okos és megszívlelendő cikkét a kalendáriumban. Abban az időben persze még csak Árpinak szólítottuk. Jó volt látni a magyar miniszterelnököt, Münnich Ferencet, a 19-es forradalomban harcos és rangtársamat. Kemény legény volt akkor is, amikor pisztolycsövön hozta Gödöllőre az áruló magas- rangú tisztet. Egy kissé kövérebb lett, de ma is tudja mit kell csinálnia. Nagyon köszönöm a Magyarok Világszövetségének ezt a szép ajándékot, amellyel nem egy könyvet, hanem az egész uj Magyarországot aján dékozza a szülőföldről elszakadt, de oda visszavágyó magyaroknak. Méltó társa ez a kalendárium a “Magyarország” c. könyvnek, s mindkét könyv a legnagyszerűbb ellensúlyozója a szülőhazánk elleni rágalomhadjáratnak. Ezt a két könyvet el kellene juttatni minden jóravaló külföldi magyarnak, hogy ezekkel felfegyverezve küzd- hessenek a rágalmazók piszkos hazugságai ellen. A Magyar Szó könyvesboltjában talán van még egy pár darab a Kincses Kalendáriumból és aki meg akarja rendelni, az sürgősen tegye meg, amig nem késő. EURÓPA legnagyobb csillagászati tükrét készítette el egy szovjet tervező csoport, a Lenin-dijas Bagrat Joaniszjan vezetésével. A tükör 2.6 méter átmérőjű és 4 tonna súlyú. A naprendszeren túli égitestek kutatására alkalmas óriásteleszkópot a Krim-félszigeten állítják fel. OSKAR KOKOSCHKA festőművész, a modern művészet egyik úttörője a napokban ünnepelte 75. születésnapját. Ebből az alkalomból az osztrák népművelési minisztérium 50 ezer schillinges Kokoschka-dijat alapított-, amelyet első Ízben 1962 március 1-én osztanak ki. A KUBAI KORMÁNY elhatározta, hogy a legrövidebb időn belül áttér a méter mértékrendszer használatára. Erre azért van szükség, mert Kuba az utóbbi időben az amerikai kontinens piacairól az európai országok piacaira irányította kereskedelmét. Kubában eddig az angol mértékrendszer' volt érvényben. j
