Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-03-23 / 12. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, March 23, 1961 ILYENEK VAGYUNK? A FELNŐTTEK - GYERMEKSZEMIEL... Milyenek a felnőttek ? Vagyis milyenek vagyunk, mint szülők, “nagyok” és “idősek”, bácsik és nénik — gyermekeink szemével? E rre a kérdésre vártam kíváncsian a választ a Labda utcai és a Hegedű utcai általánosaim-, illetve leányiskola VII. és VIII. osztályának tanulóitól. A “gyermek-közvélemény” érdekes és őszinte hangjától még az osztályfőnökök is meglepődtek. Annyira, hogy a leányiskola igazgatójának intézkedésére az összegyűlt anyag alapján külön osztályfőnöki órákra és szülői értekezletre került sor. Most a zsinorirással telerótt irkalapokban száznegyvennégy 13 és 14 éves fiú és leány névtelenül kért, de többnyire aláirt vallomása fekszik előttem. “Csupa szereiéiből — agyonnevelnek bennünket. . A fiuk, lányok egy kis részének sorai csupa jót sugároznak rólunk, felnőttekről. A többiekben pedig a jó elismerése éles birálattal párosul. Sokuk jó véleményét tükrözi egy V. rI-os fiú, aki azt írja: “A felnőttekben még nem csalódtam. Irántuk érzett bizalmamat mindig visszonozták. Szeretném, ha az a felnőtt, akihez a magam- forma gyerek bizalommal fordul sohasem ábrándítaná ki a kisebbet. Mert oly jó lenne, ha mindig példaképként tekinthetnénk rájuk..Seh. Marika szerint “a felnőttek jók, csak a hangulatuktól függ, hogy milyenek a gyermekekhez. Ezért nekünk kell alkalmazkodni hozzájuk.” A gyerekekre a legnagyoob hatást a családi környezet és az iskola gyakorolja. Többen oly megkapóan Írnak szüléikről, és tanáraikról, mint például S. Kati: “Jó volna, ha minden felnőtt olyan szere- tetre méltó lenne, mint édesanyám, akit jó munkájáért a munkahelyén is megbecsülnek...” M. Éva pedig azt Írja: “Ha a szüléimre és tanáraimra gondolok, akkor a felnőtteket jóknak látom . . .” Különösen tanulságos, sajátos gyermeki realizmussal tükrözik az irkalapok környezetük, a felnőttek hibáit. Például azt, hogy jelentékeny részük nem érti meg a réginél jobb iskolai nevelésben részesülő mai gyermekek lelkivilágát, . és nincs elég érzésük fiaik, leányaik helyes neveléséhez. Kedves indulatossággal ir erről egy VII. osztályos kislány: “A mi szempontunkból kétféle felnőtt van: aki szereti és aki nem szereti a gyermekeket. Az előbbiek mindent megtesznek értünk, de közülük sokan — csupa szerétéiből — agyonnevelnek, agyonszekiroznak min két. Tudom, hogy nevelni kell bennünket, de nem unosuntalan, reggeltől estig. Aztán sokan még most is kisbabáknak néznek minket. Képtelenek megérteni, hogy már nem lehet babusgatva értelmetlen dolgokról csevegni velünk, hanem komolyabb témákra is kiváncsiak vagyunk ... Akik viszont nem szeretik a gyerekeket, nem bírják ki, hogy vidámak, hangosak vagyunk. Persze, sokan talán csak idegesek és rajtunk töltik ki a mérgüket.” Az ideges és a veszekedő szülők A szülők, a felnőttek egy részének idegességét sokan szóvá teszik, mert ettől számos gyerek szenved. S. Zsuzsa azt tapasztalja, hogy “apu. anyu az irodából hazahozza az idegességét — és ilyenkor otthon nevelési órát tartanak”. K. Ida azt panaszolja: “ha a munkahelyükön valami kellemetlen dolog történik, otthon a gyerek kap pofont vagy kiadós szidást.. .” Egyik kislány pedig hozzáfűzi: “Megértem idegességüket, de ha emiatt igazságtalanok, az fáj.” Különösen fájdalmas a gyerekeknek, ha szüleik előttük veszekednek. “Mintha kétfelé szakitanának — irja egyikük —. mert aput és anyut is szeretem. És veszekedésüktől nekem is sirhat- nékom van s nem találom a helyem ...” Szomorú, hogy iskolásoknak igy kell vélekedniük: “Tudom egy-két társamtól is, hogy némely szülő civódá- sai s válása közben még a gyerekeire sincs tekintettel és megkeseríti az egész család életét.. .” ■ Szinte valamennyi dolgozatban visszatér a gyerekeknek az a kifogása: “A felnőttek sokszor lebecsülnek bennünket s nem értének meg minket. Némely tanár néni veszi komolyan a problémánkat és kinevetnek bennünket. Ugyanígy csinálnak a szülők is. Ha valami hibát követünk el, rögtön ránktámadnak, mintha azt nem lehetne kijavítani. És olykor nem is engedik. Elveszik tőle a kedvünket...” — Egy nyolcadikos fiú szerint “nem méltányolják azt. amit mi egyedül, nehezen összeszerelünk, vagy megcsinálunk . . .” “Magunk közt jót mulatunk rajtuk” Osztálytársa pedig amiatt fakadt ki: “Sokan minket csak oktondi kis lénynek tekintenek. Pedig már mi is gondolkodunk. Ha viszont olyasmit kérdezünk, amit a felnőtt sem tud, akkor azt mondják: ezt gyerekésszel még nem éritek fel... És ilyenkor nem lehet ellentmondani, mert azt hiszik, hogy nekik mindig igazuk van... De magunk közt jót mulatunk rajtunk, vagy dühösek vagyunk rájuk . . .” Szinte valamennyi lány háborog amiatt, hogy amikor édesanyjukat segítve a Közértben vásárolnak. akkor a felnőttek mindig kiszorítják őket a sorból s csak idoljára engedik kiszolgálásukat. M. Zsuzsa szerint “szeretik a gyerekeket a boltban hátralökni azzal: te úgyis ráérsz ...” S. Zsuzsi éppen ezt cáfolja: “Mi öt-hat órát töltünk az iskolában, otthon pedig három-négv órát tanulunk és még külön a plusz órák.” A túlterhelésre sokan panaszkodnak s ez valóban komoly probléma. Ennek okát például F. Eszter kedves bosz- szusággal abban látja: “Amit a felnőttek annak idején nem tanulhattak meg, azt most mind a gyerekeikbe pumpálnák, mondván: nekem nem volt módomban, hát legalább te tanulj ... Ez alapjában véve jó tanulság, de nem egy szülőnél már káros szenvedéllyé válik. Mi pedig a mindenféle különóráktól gyakran kimerülünk ...” “Türelmesen meg kell értetni velük, hogy megváltozott a világ . . Mintha összebeszélt volna a sok fiú és leány, oly egységesek abban, hogy nem szeretik azokat a felnőtteket, akik sokszor hangoztatják: “Bezzeg a mi időnkben.. És azt mondják a mai fiatalokra, hogy “visszaélnek a jó dolgukkal”. Ehelyett S. Éva azt tartaná helyesnek, hogy “a felnőttek okosan megmagyarázzák a régi időket, de a maguk múltbeli keserveire hivatkozva, ne korholjanak bennünket ...” Egy fiú viszont a hasonló véleményét azzal zárja: “Ne kívánják tőlünk, hogy úgy éljünk, mint ők a hajdani bezzeg- időkben.” S. Beatrix ezért még arra a nekik nem is való feladatra gondol: “Az ilyen emberekkel türelmesen meg kell értetni, hogy változott a világ.” Egy nyolcadikos fiú azt kivánja a felnőttektől, hogy értsék meg: “A mai gyerekek már többre vágyhatnak, mint a régiek. És nekünk már nagy elképzeléseink vannak s többet is kell tanulnunk . . .” Azt viszont a mai gyerekek egyszerűen nem hiszik el, hogy szüleik és általában a felnőttek jobbak lettek volna a maguk gyerekkorában. S. Mari szinte nevet az irkalapon is, amikor leírja: “Szerettem volna látni őket 14—16 éves korukban . ..” Osztálytársa pedig kajánkodva veti papírra: “Nekem egy néni elmondta, hogy ilyen fiatalon ők még csintalanabbak voltak, mint mi. ..” Több komolyságot — a felnőttektől! Meglepő, de néhány gyerek több “komolyságot” vár a felnőttektől — és joggal. Sz. István például megírja, hogy nemrégiben bent járt a papa vállalatánál. “Az egyik szobában valaki éppen vicceket mesélt és senki sem dolgozott. . . Nem tudom, hogy munkaidő alatt miért nem dolgoznak? Ha a felnőttek komolyabban végeznék munkájukat, akkor kevesebb bajuk lenne. .K. Vera pedig szemére veti sok felnőttnek, hogy “nem tudnak úgy lelkesedni, mint a gyerekek. Túlzottan szeretik a kényelmet és mindenben az arany középutat... Az idősebbek szeretik kioktatni a gyerekeket, de gyakran vizet prédikálnak és bort isznak. Ha egy gyerek felnőtt társaságba kerül, sok olyat hallhat saját apjától vagy anyjától, amit otthon egymásközt másképp mondtak. Szerencsére az én szüleim nem ilyenek, de más gyerekektől tudok hasonló eseteket...” Egy hetedikes fin pedig leírja, hogy nagyszüleihez egy alkalommal vendégek jöttek, akikkel nyájasan, egymásnak bókolva elbeszélgettek, amikor pedig elmentek, agyonszapulták őket. “Utána megkérdeztem nagymamit, hogy miért beszél ilyen kétféleképp. Azt válaszolta: ne szólj bele, amihez nem értesz. Hát az ilyen képmutatást én megvetem...” A gyerekek e sokféle kritikáját persze szertelenül átszövi a “jó felnőttek” dicsérete, az irántuk érzett hála és azok az elképzelések, hogy maguk milyen felnőttek szeretnének lenni. És ebben örvendetesen tükröződik az iskola nevelő hatása, de azoké a szülőké is, akik az iskolával együttműködve akarják igaz emberré formálni gyermekeiket. A két iskola tanulói tehát valóban érdekes, gazdag anyagot szolgáltattak arról, hogy milyen jó és káros hatások érik gyermekeinket. Feltétlenül a jó hatások eredményei közé kell sorolnunk kritikai szellemüket. Ez talán biztosíték lesz arra, hogy felnőtté válásuk során lehetőleg csak erényeinket kövessék. Szenes Imre FÖLDGÁZ AZ ALFÖLDÖN (Folytatás az 5-ik oldalról) zikai módszerekkel több uj földgáztelepet felkutatni. Közöttük tiszta metántelepek is adódnak. Körülhatárolásuk még nem fejeződött be, de máris bizonyos, hogy a gáz feltárása az Alföld energiaellátásának gondjait nagymértékben enyhíteni fogja. A földgáz felhasználása A földgáz nagy kalóriája, kényelmesen, köny nyen kezelhető, tiszta tüzelőszer. Háztartásokban rendkívül előnyös, de bevezetéséhez bonyolult csőhálózat, sokféle szerelvény szükséges, tehát csak olyan mértékben, illetve ütemben vezethető be, amennyire a kellő anyaggal és szerelvényekkel Magyarország rendelkezik. Ipari üzemekben való eltüzelése kevésbé gazdaságos, mert itt a gyengébb minőségű tüzelőanyagok (pl. a lignit) is jó hatásfokkal használható fel. Viszont az ipari üzemek gázellátása némileg egyszerűbb szerelvényekkel is megvalósítható, és vannak iparágak (pl. üvegipar), ahol a földgáztüzelés a jó minőség egyik alapfeltétele. A földgáz mint vegyiipari alapanyag hasznosítható a leggazdaságosabban. Például az olasz- országi műanyagipar földgázbázisra épült. A vegyipari felhasználásához bonyolult, drága üzemek szükségesek, viszont a beruházás a nagy termelési érték következtében hamar megtérül. Vegyes felhasználási mód a gázkoromgyártás. A földgázt kevés oxigén jelenlétében tökéletlenül égetik el és a keletkező kormot felfogják. Ez a módszer azonban nem gazdaságos, és csak ott alkalmazzák, ahol a hulladókgázok (például a kőolajjal együtt termelt földgáz) felhasználására jobb lehetőség nincs, illetőleg a koromgyártás másként nem valósítható meg. A szénsavgáz az élelmiszeripar, a mélyhütés, sőt újabban a fémipar fontos segédanyaga. Az alföldi földgáz föltárása és mennyiségének szabatos meghatározása által lehetővé válik, hogy mielőbb megkezdődjék a felhasználáshoz szükséges beruházások eszközlése. Dr. Szurovy Géza Megjelent Szabó Miklós legújabb könyve, cime: HONTALANOK Magyar Szó Kiadóhivatala 130 East ltíth Street New York 3, N. Y. Kérem küldjék meg részemre Szabó Miklós: “Hontalanok” c. könyvét ..............példányban. Mellékelek érte $......................-t. Név: ........................................................’..... Cim: ............................................................ Város:.............................................Állam: ....
