Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-03-23 / 12. szám
Thursday, March 23, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ HA A U. N. TITKOSAN SZAVAZNA Irta: BÓDOG ANDRÁS Ezúttal a koma fején találta a szöget, már mint ahogy azt mondani szokták. Azért még nem szabad azt hinni, hogy mert eltalálta a fejét, a szög mindjárt bele is fog menni, amibe tudniillik bele kellene mennie. Ezúttal ugyanis a kemény koponyákról volna szó. Ezért kicsit nehezen szánom rá magam, hogy egyszerűen előjöjjek vele, hogy mit mondott a koma. A UN-ről beszélgettünk. Azt állította, gyakran előfordul, hogy az egyes nemzetek képviselői az Egyesült Nemzetek gyűlésein vagy tanácsaiban nem úgy szavaznak, ahogy meggyőződésük kívánná, hanem aszerint, hogy milyen szavazatot kíván el tőlük az a nagy nemzet, amely egyik kezében a mézes kenyeret tartogatja, a másikban pedig a nagy botot. Vagyis az úgynevezett független államok korántsem annyira függetlenek, kormányaik állandó rettegésben élnek, hogy felkeltsék a szóbanforgó nagyhatalom haragját, amiért nem szavaztak a megfelelő oldalon. Persze nem titok, sőt meg nem ingatható köztudomás tárgya, hogy melyek a “csatlós”, vagy bábkormányok. Csatlóskormányok mindig azok, amelyek az ellenkező oldalon vannak; “függetlenek” azok az országok, amelyek véletlenül mindig a mi álláspontunkkal szavaznak. A tiszta képet csak az zavarja meg, hogy akadnak olykor úgynevezett “semlegesek” is, akik hol “az ellenséges propaganda félrevezetett ' áldozatai”, hol meg igazi “semlegesek”, tisztán aszerint, hogy “helyesen” szavaztak-e vagy sem. ß* té* ,, A, éh A A A .A A „A Ai A A* ,«*>,.A •>» A AlAi A “Az egész csatlós kérdést el lehetne intézni igen egyszerűen” mondta a koma. “Miért nem szavaznak a UN-ben titkosan?” Bár csak ketten voltunk hozzá, hallani véltem a rettenetes felháborodást, amely egy ilyen javaslatot fogadna, ha akadna olyan bátor ember, aki nyilvánosan meg merné kockáztatni. Én is úgy vagyok vele, hogy a komát citálom, hogy senki se tételezze föl, hogy én személyesen mondom, amit mondok. Hogyisne! Tudom, mi következnék utána, tudom, talán még jobban, mint mások, mert annakidején kijártam az iskolát az ilyesmiben még a megboldogult Horthy-féle magyar világban. “A magyar jellem nyílt, becsületes és őszinte, ezzel pedig összeférhetetlen az, hogy titkosan szavazzon.” A magyar jellemmel csak az fért össze, hogy “kedves földi, ugye, a kormányra szavaz, hát csak álljon szépen ide, mindjárt beengedjük, aztán a kocsmában megkapja azt a tiz pengőt”. Vagy “Hallja kend, nem tudja a rendet, már megint izgágáskodik, ott a helye, ahol a szuronyos csendőrök állnak, ott várjon napestig, ha olyan ellenzéki a gusztusa, de aztán vigyázzon, holnapra bent legyen az adó, mert különben holnaputánra megy a végrehajtó és viszi a tehenet. Addig is vigyázzon azonban, ne nagyon beszélgessen, mert valamelyik csendőr a puskatussal a lábára talál lépni, amig ott áldogál.” Egy szó annyi, mint száz, megvetendő “becsmérlője” volt az a magyar jellemnek, aki titkos szavazásról mert beszélni. Hát akkor képzeljük el, milyen viharos felháborodás fogadna egy ilyen javaslatot a nemzetközi politikában! A “szabad és független" országok becsületébe és jellemébe gázolna a feltevés, hogy a kiküldöttek nem merVádirat egy néger iró tollából “Mennyit ér Kasavubu ?” címmel a “The Nation” hetilap cikket közölt Charles P. Howard Sr. tollából, aki a Howard News Syndicate részére az ENSz-beli afrikai ügyekről ir tudósításokat. Howard olyan' élesen mutat rá a kongói események hátterére, hogy érdemesnek tartjuk cikkét teljes egészében leközölni. “Amerikai néger és egyben újságíró is vagyok. A mi világunkban, amelyet az uj afrikai nemzetek gyors és fájdalommal teli feltűnése jelez, nem maradhattam hideg szemlélője a nagy eseményeknek. Hasonlóan amerikai néger társaimhoz, én is ingadozók a hazámhoz való hűség és a népemhez való hűség között, akik részben itt élnek az Egyesült Államokban, vagy a tengerentúl, Afrikában. Őszintén bízom abban, hogy ennek a két hűségnek nem kell egymással összeütköznie, ha mi. bármilyen szinti, fajú és hitü amerikaiak egyetértünk a jövőt illetően, a sebesen alakuló uj világgal kapcsolatban, amely most születik vérből, nyomorúságból, gyűlöletből és a múlt fájdalmaiból. Jártam a Kongóban, tanúja voltam az eseményeknek és ezek fájdalmasan érintettek. A második és a legnehezebb szakasza a függetlenségi mozgalomnak a korábbi gyarmati területeken gyakran az a harc, amit a felszabadítóknak a saját fajtájuk ellen kell megvívniuk, akik együttműködnek a korábbi gyarmatosító hatalmakkal, a jelen esetben a belgákkal. A kongóiak kétségen kívül ezen a szakaszon mennek most keresztül, amit még bonyolultabbá tesz az a segítség, amit az együttműködők kívülről kapnak. Kasavubu elnök támogatásával hozzájárultunk egy szörnyeteg létrehozásához, aki elpusztítja saját hazáját és végeredményben hozzájárul a jövőbeni afrikaiamerikai együttműködés reményének szétfoszlá- sához. Vádolom Kongó elnökét, Kasavubut, hogy együttműködő (a gyarmatosítókkal) és a legkegyetlenebb diktatúrát valósította meg a Kongóban, a köztársaság leple alatt. Kasavubu története a megismétlődő hatalom- bitorlás története és egyben a kegyetlen elnyomásé. Beszéljenek a tények önmagukért; • Elbocsátotta Patrice Lumumba miniszterelnököt a parlament beleegyezése nélkül. • A kormány összes minisztereit elbocsátotta, akik hűek maradtak a miniszterelnökhöz anélkül, hogy azok neki bizalmat szavaztak volna. • Elbocsátotta magát a parlamentet és fegyveres pribékjeivel lezáratta a parlament épületét. • Elűzte szülőföldjükről azokat a befolyásos polgárokat, akik nyíltan kijelentették, hogy nem értenek vele egyet, másokat viszont menekülésre késztetett. •A kongói hadsereget személyes fegyverként használta. • Titokban beleegyezett, hogy a szakadár vezetők a Köztársaság két leggazdagabb tartományát függetlenítsék, ami által veszélyeztette az ország sértetlenségét és életképességét. • Diktatúrája az ország három részre szakadását eredményezte és a polgárháború kiterjedését annak minden részébe. • Három alkalommal is megkísérelte, hogy kerékasztal konferenciát hozzon létre Kongó állítólagos vezetőiből, de még saját híveit sem tudta összegyűjteni. • Azokkal az emberekkel — a belgákkal — vette körül magát, akik a függetlenség előtt uralták s elnyomták polgártársait nyolcvan éven kérész tül; azt javasolta Hogy helyezzük vissza ezeket a hatalomba és különböző ürügyekkel védettséget biztosított számukra, mint tanácsadók, katonák, a bíróságoknál és az ország gazdasági életében. • Megtagadta az együttműködést az ENSz- szel (amelyet ó hivott be a Kongóba) és kiűzéssel fenyegeti valahányszor nem követi parancsait. • Lefogatta miniszterelnökét és a hozzá hü kormánytagokat, hónapokig fogságban tartotta őket minden vád vagy tárgyalás nélkül, azután Lumumbát és két társát kiszolgáltatta Csombé- nak, hogy megöljék őket. • Lefogatta és kiszolgáltatta Kalonjinak hét vezető politikai elletifelét, akiket azután meggyilkoltak. • összeesküvő társaival együtt titokban tartja e mártirok temetésének idejét és helyét. • Rendszeres kampányt kezdett az ENSz el'en azzal, hogy, nagy túlerővel és állig felfegyverzett seregekkel katonai támadásokat indít a kislétszá- mu ENSz csapatok ellen. Ezt a taktikát arra használja, hogy hamis elképzelést adjon saját erejéről és erősítse azt a feltevést, hogy reménytelen az ellenállás vele szemben. Taktikájának valódi kitervezői és haszonélvezői a belga gyarmatosítók/ Az u. n. Tananarive-i békekonferencia szerintem nem hozhat megoldást a problémára. Csak egyetlen olyan testület van, amelynek joga van a kongói nép nevében beszélni, és ez a parlament. A világ az Egyesült Államoktól várja, hogy se- git megtalálni és megbüntetni Lumumba és tárv sainak gyilkosait. Hozzájárultunk egy szörny létnek nyíltan kiállni meggyőződésük mellett, hanem sokszor mindenféle kényszer hatása alatt beszélnek és szavaznak. Kiki képzeletére bízom, hogy melyek volnának azok a “független országok”, amelyek szerint a “nemzetek becsületét vérig- sértené” a titkos szavazás, nem is szólva arról, hogy “összeférhetetlen volna a nemzeti függetlenség eszméjével”. Persze egy kétségeskedő erre sok mindent válaszolhatna és nem utolsósorban azt, hogy hát a titkos diplomáciai megegyezések miért nem olyan sértőek a becsületre ? Meg, hogy talán ritkábban vádolnák egymást az országok azzal, hogy valamelyik nagyhatalom csatlósai; a UN határozatai is jobban megközelitenék a világ akaratát és a “független” országok is egy fokkal vagy kettővel függetlenebbek lennének. Mindez azonban csekélység, ha számbavessz(ik, hogy a titkos szavazás azt a téves hiedelmet keltené világszerte, hogy némelyik ország tán még sem olyan független, mint amilyennek látszik. Az meg valóságos istenkáromlás volna, ha feltételeznénk, hogy külső nyomásnak engednek valaha is. Még egyszer megmondom, az egész a koma ötlete és nem az enyém. Nem is tudom mikor akad valaki előbb vagy utóbb a UN-ben, aki ezzel a javaslattal előáll. Minthogy azonban a lehetőség fennáll, ne mondja senki, hogy pártos vagyok, ezért azt tanácsolom a nyílt szavazás híveinek, hogy csak tanulmányozzák előre szorgalmasan a régi magyar világ politikusainak összegyűjtött beszédeit. Akármilyen régen volt, Tisza István, Bethlen István és a többi hasonló elmúlt nagyság szónoklataiban annyi érvet és szólamot találhatnak álláspontjuk mellett, hogy az egész UN füle kétfelé állhat tőle napkeltétől-napestig. Addig is azonban szeretném hallani, mit gondol a koma indítványáról a kedves olvasó? ______________________________A Játékfegyvereket exportálunk Japánba - repülőgépeket Csehszlovákiába Az amerikai játékipar kiterjesztette külföldi szállításait, miután a japán importok nagyban elárasztották az amerikai piacot és anyagi veszteséget okoztak az iparnak .Az ipar vezetői jelentős eredményről számolnak be. Annak ellenére, hogy elvesztették a nagy kubai piacot, 3 százalékról 6 százalékra emelték kivitelüket az elmúlt évben. Evvel kapcsolatban érdekes megfigyelni, hogy a különböző országok milyen játékot rendelnek gyermekeiknek. “Tavaly kísérletképpen “Western’ kapszlival ellátott játékpisztolyt szállítottunk Japánba”, mondja az egyik gyáros. “Sikert arattunk, rövidesen 20 kereskedő küldött hozzánk rendelést.” Azóta kiterjesztették a szállítást zenedobozokra és játékpuskákra is. Egy másik gyáros a 2. világháborúban Japán ellen használt hadihajók és B-29-es bombázók miniatűrjeit szállítja Japánba és a Missouri csatahajóét, amelyen a Japán megadási okmányt aláírták. Az amerikai játékgyárosok csodálkoznak azon, hogy bár a japán játékipar utánozza terméküket, az amerikai játékfegyverekről nem csinálnak utánzatot. Nyugat-Német országba és Angliába is szállítanak és pedig hadirepülő és hadihajó modelleket. A Revell cég jelenti, hogy tavaly a csehszlovák oktatásügyi minisztériumtól sokezer szétszedhető gépmotor modellre kapott rendelést, amiket a rendes és lökhajtásos repülőgépeken és automobilokban használnak. Azonkívül különböző mechanikai játékok iránt is érdeklődtek. Igazság az ,hogv a gyermek az első játékkal indul el az élet utján és nem mindegy, hogy pusztító vagy építő célú játék kerül a kezébe. rehozásához, tartozunk tehát a világnak annyival, hogy hatásos segítséget adunk elmozdításához a kongói nép hátáról. Addig nem lesz béke a Kongó; ban, amig Kasavubu, Mobutu, Ileo és Bomboko a központi kormányban vannak, vagy Csőmbe és Kálónji vezetik Kongó különálló részeit vagy bármilyen formában résztvesznek a vezetésben. Ezek azok az emberek, akik meghonosították a gyilkosságot, mint politikai eszközt a Kongóban. Tagadhatjuk erkölcsi felelősségünket ebben az ügyben? Nem tanultunk még eleget a dél-amerikai és a világ más részein fennálló diktatúrák támogatásából? Semmit sem tanultunk?”
