Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-03-23 / 12. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, March 23, 1961 LÉVAI JENŐ: Mill iók gyilkosa I. A HA1FAI BÖRTÖN VÉRESKEZV LAKÓJA A következő hetekben kerül sor Eichmann Adolf tárgyalására Izraelben. A tárgyalást világ- í szerte rendkívül nagy érdeklődéssel várják és igy biztosra vesszük, hogy olvasóink szívesen veszik, ha lapunkban a következő hetekben közölni fogjuk a “Milliók gyilkosa” c. cikksorozatot, amely Eichmann elfogásának részleteit, életének folyását és szörnyű tetteit hozza napvilágra. Ugyanakkor szeretnénk olvasóink figyelmét felhívni egy rendkívül érdekes könyvre is, amely fényt vet azokra az időkre, melyekben Eichmann pályafutását megkezdte: Bacsó János: “Ami a kulisszák mögött történt...” c. könyvére. Ez a 375 oldalas könyv sok érdekes képet is tartalmaz, nyomása, szedése kitűnő, úgyhogy minden olvasónk, fiatal és idős, könnyedén olvashatja. Megrendelhető lapunk kiadóhivatalában §1.35 ellenében. Kérjük, használják a cikkünk végén megjelenő szelvényt rendelésük beküldésére. Haifa és Tel-Aviv városa között, nem messze a loddi repülőtértől, magas drótkerítéssel körül zárt, néhány kisebb földszintes betonépület: az Eichmann-bünügy kivizsgálására hivatott különleges csoport a “Liskah 06” birodalma. Tel-Aviv rendőrfőparancsnoka, Nachmiás jelölte ki a csoport vezetőivé Sélinger ezredest és Hofstadter alezredest. Mindketten németországi származásúak, s igy a vádlott kihallgatása tolmács igény- bevétele nélkül, német nyelven folyhat, A “Liskah 06“ munkához lát Eichmann kihallgatását csak néhány héttel azután kezdték meg, hogy börtönbe szállították. Életrajzi adatainak lerögzitésénél elismerte, hogy az SS-okmány tárban, megtalált, sajátkezűié# írott. “Lebenslauf”-ja megfelel a valóságnak. Vagyis röviden: 1906 március 19-én a németországi Rajna melletti Solingen városban született. 1910-ben szüleivel Ausztriába, Linzbe költözött, ott járt iskolába. Tizenkilenc éves korában kimaradt a technológiából. (Ennek ellenére később gépészmérnöki diplomával dicsekedett.) Ekkor “Verkaufs-Beamter” lett, magyarán ügynök. A Shell Oil Company megbízásából petróleumot, benzint árult. Egy motorbaleset után( fején sebesült, jobb karját eltörte) ügynöki pályája megszakadt, 1932-ben belépett az osztrák náci pártba, a 889,885-ös számot kapta. Ugyanakkor csatlakozott az osztrák párt SS-szervezetéhez is (43,326 számmal.) Felgyógyulása után, 1933 júliusában átlép a határon: “ifjúsága országából hazájába”. Előbb az Augsburg melletti Lechfeld- táborban tizhavi SS-kiképzésben részesül; majd 1934. október 1-én belép az SD (Sicherheitsdienst) szolgálatába. Megkezdi pályafutását, melynek során Európa különböző országai 11 millió állampolgárának deportálására és megsemmisítésére kap teljhatalmú megbízatást: — Feladatomat mindenkor kötelességszerüen, a kapott parancsok szerint s a nürnbergi törvények alapján láttam el. Kitüntetést sosem kaptam, legfeljebb soron kívüli előléptetésben volt néhányszor részem. Elértem az alezredesi rangot. A magyarországi deportálások befejeztével vártam előléptetésemet ezredessé. Ehelyett súlyos mellőzésben volt részem. Himmler 1945 februárjában megvonta megbízatásomat, s áthelyeztek a “keresztény egyházak” ellenőrzését végző IVB2 osztályra — mondta Eichmann vallomásában. Néhány fegyelmi ügye is volt pályafutása alatt, de azok elsimultak, illetve büntetve nem volt. Egy ízben Göringgel került összeütközésbe, de Heydrieh és Himmler kihúzta a csávából: — A végén Himmlernél is “nagy intrika” folyt ellenem. A szovjet csapatok oly gyorsan törtek előre, hogy Majdanek táborban nem tudtam eltüntetni a gázkamrák nyomát. Ezért igen szigorú dorgálásban volt részem. Végül Obergruppenführer Schellenberg és Standartenführer Kurt Becher — előbbi Himmler hadsegéde, utóbbi gazdasági referense — miután az úgynevezett emberkereskedelmi tárgyalások során ellentétbe kerültem velük, kibuktattak pozíciómból. A bujdosás naplója Cellájában Eichmann naptárszertien állította össze a nácik bukása utáni tizenöt évig tartó bujdosásának adatait, íme, néhány részlet a naplóból : 1945. Május 5. Alt-Aussee-ben tartják a Gestapo tisztjei utolsó megbeszélésüket. Kaltenbrun- ner kiadja a parancsot: fusson ki merre lát! Gyülekezés Himmlernél, aki Dönitz admirális mellett tartózkodik, a schleswig-holsteini Flesburgban. Én családommal az Alt-Ausse melletti Fischen- dorfban, sógornőmnél bújtam meg. A hurok azonban szorul. 1945. Május 25. Zsebemben “Eckmann” névre szóló Wehrmacht-zsoldkönyvvel megadom magam az amerikaiaknak. Munkára osztanak be. Tartok attól, hogy a karomon levő SS-vércsoport- tetoválás elárulhat. Megszököm a Salzburg melletti deggendorfi táborból. “Hirtl” álnéven kerülök újból amerikai fogságba, ahol előadom, hogy mint légelháritós altiszt, a Walfen SS-nél szolgáltam. Legutoljára Magyarországon, onnan menekültem. 1946-ból. Félek a felismeréstől. Az egész tábor visszhangzik a különböző nürnbergi stb. perektől. Akasztanak mindenfelé. .. Átszököm Grácnál az angol zónába, majd Nyugat-Németországba. A sdhleswig-holsteini Celle melletti Eversenben, azután Segebergben “Ottó Henniger” néven — ilyen igazolványom is volt — telepszem le. Pék- mühelyben, majd erdészetben dolgozom. Tyuk- farmom is van. Uj igazolványom szerint 1906. március 19-én Breslauban születtem, nős vagyok, protestáns vallásu, foglalkozásom kereskedő. 1949-ből. Átmegyek Olaszországba, Firenzébe. Crunosalo Draganovic — aki Pavelics Poglavnik adjutánsa volt, s 1944-ben pappá szenteltette magát — ott szerzetes, ő küld tovább Genovába, ahol a franciskánusok vannak segítségemre, elsősorban Don Carlo Perranivic. Vatikáni “hontalan” útlevelet és Nemzetközi Vöröskereszt igazolványt kapok “Ricardo Clement” névre. Uj adataim: anyám neve Anna Clement, apám ismeretlen, születtem Bozenlben 1913. május 23-án, nőtlen, vallásom katolikus. 1950 Junius 14. Argentina genovai konzulátusán beutazási vízumot kapok. Júliusban a “Gio- vanna C.” hajón megyek Dél-Amerikába. Ott különböző neveken sokfelé dolgozom. Bejárom Braziliát, Paraguayt, Chilét, Uruguayi. Többek között nyultenyésztő is vagyok, de dolgozom mosodában, konzervgyárban és erdőkitermelésen is. Barátaim (értsd: náci bűntársai.— szerk) sokfelé beajánlottak. Hogy németségem mellett olasz útlevelem fel ne tűnjön, szükség esetén “Kurt Steinburg” “Ernst Raediger”, “Ing. Hofer” s más neveken is szerepelek...” Eichmann később az észak-argentinai Tucu- manban, és végül Buenos Aires egyik1 külső kerületében (San Fernando) telepszik le. 1952. július 16-án megérkezik Skorzeny segítségével felesége, Veronika Leibl és gyermekei. Úgy érzi: vége a bujdosásnak. Van jó állása, Argentínában! nem fenyegeti a kiadatás veszélye sem. Kocsmákban, eszpresszókban találkozik régi nácikkal (Rudel, Galland, Remer, Vének náci-tábornokokkal, dr Mengelével, sőt Martin Bormannal, a Führer egykori helyettesével is (El-el-politizál- gatnak, még saját, német nyelvű náci tónusu újságjuk is van: “Den Weg”). Minden rendben, hiszen jó állásba is került, előbb a Peron diktátor támogatta “CAPRI” vállalatnál, amelynek német származású argentínai a tulajdonosa, Carlo» Fuldner, aki mezőgazdaság’ és talaj kutatási munkálatokon szívesen foglalkoztat volt SS-eket. Peron bukása után Ante Pavelics, az ugyancsak! odaemigrált horvát “führer” — akivel 1943—44- ben az “önálló” Horvátországban működött együtt — protezsálja be egy horvát-usztasa textilgyároshoz, és ott utazóként működik. Végül 1958-ban a Mercedes-Benz Buenos Aires-i kirendeltségénél kap munkát. Német tőke, náci vezetők! AZ üldözők nyomon vannak . Adatait a “Liskah 06” könnyen ellenőrzi. Ahol elakad, felfrissítik emlékezetét. Eichmannt ugyanis tizenöt éve követik nyomon. Simon Wiesenthal mérnök, akinek Eichmann gázhalálba küldte egész családját, Mathausenből való szabadulása után Linzben telepedett le. Elsősorban Eichmannék Bischofstrasse 3. alatti házát figyelte. 1949-ben meghiúsította Eichmanné kísérletét, hogy Bad-Ischl anyakönyvi hivatalában férjét, akivel 1935. május 17-én kötött házasságot, holttá nyilváníthassa, Wiesenthal, valamint Tuvia Friedmann, Arthur Pier és még néhányan mások, 1954-ig követik a nyomokat, de azután fénykép hiányában megakadnak. Eichmann ugyanis kínosan vigyázott, hogy fényképe sehol se maradjon. Dieter Wisliceny, volt különítményes tisztje, 1947-ben igy vallott: — Eichmann nem hagyta fényképezni magát. Személyazonossági igazolványképet is csak az SS-nél készíttetett a szükséges mennyiségben. Két Ízben lefényképezték Budapesten, de a képeket dühében megsemmisítette és a lemezeket eltörte. ( Végül egy másik üldözője, “Manos” (Diamant), Eichmann egyik volt barátnőjénél, Anna Hédiinél (Frau Mistelbach) rábukkant egy fényképre. Ennek segítségével — amikor az európai látogatásáról visszatérő Eichmannét sikerült nyomon kötetni — bukkantak rá Eichmannra. II. EICHMANN ÉS ROTSCHILD “TALÁLKOZÁSA” BÉCSBEN Haifában fél év óta napról napra hallgatják ki Eichmannt. A csendesebb perceket izgalmas órák követik. Eichmann általában semmire sem akar emlékezni. A kihallgatok azonban ismerik már ezeket a kibúvókat, és nagy türelemmel faggatják tovább. Ezúttal Ausztria» van soron. Nürnbergijén a nemzetközi bíróság tagjai még “csak” 40,000 aktából válogatták ki a bizonyitékokat. Haifa — tudós szakemberek segitségével — ezreit ismeri olyan bizonyítékoknak is, amelyek az ítélet elhangzása óta kerültek elő — szószerint a föld alól. Előtárják Hermann Göring vallomását : —1937. végén gazdasági csőd előtt álltunk. Én voltam a fegyverkezés végrehajtásával megbízott birodalmi marsall. Az 1938. november 12-i ülésen rámutattam arra, hogy a német—osztrák- cseh zsidóktól 8—9 milliárd márkát kell összeszednünk, hogy folytassuk háborús előkészületeinket. A “méteráru” Becs utcáit söpri Eichmann nem akar tudni a tizenöt év alatt előkerült okmány-anyagról. Kénytelen elismerni azonban: —Valóban kaptam megbízatást, hogy központot létesítsek, amely bizonyos előfeltételek mellett lebonyolítja a kivándorlást. Bécsben a báró Ritscheld-család palotájában szálltam meg. Megbízásomnak eleget tettem, és több mint százezer egyént juttattam külföldre. Ennyit mond Eichmann és amit elhallgat: aki nem tudta külföldi kapcsolatai révén lefizetni a rá kiszabott valuta-dijat, a kivándorlási illetéket, az nem kapott útlevelet. Helyette kiküldték a bécsi utcák söprésére vagy csatornatisztitásra. Azután deportálták és gázkamrába küldték őket. Eichmann egyszerűen “méteráru”-nak nevezte áldozatait. Egészen más volt a sorsa a kevés kiválasztottnak, akiket Eichmann a “prominens” névvel jelölt meg. Bécsi bevonulása után — előre elkészített listák alapján — azonnal lefogatta őket. Mi történt velük? Mondja el helyettük Stefan Zweig, a világhírű iró. — -Folytatjuk —--------------------------------------------------\ Magyar Szó Kiadóhivatala 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Kérem küldjék meg cimemre “Ami a kulisszák mögött történt” c. könyvet. (Ára $1.35) Mellékelek $ .......................... Név: ................................................................. Cim: .................................................................. Város: ....................................... Állam: .... ______________________________________r3 SÚLYOS pénz- és börtönbüntetéssel sújtják ezentúl Ghánában azokat a bányatulajdonosokat, akik a kormány engedélye nélkül bezárják vagy elárasztják a bányákat. A ghanai kormány rendeleté főleg az angol aranybányatulajdonosok ellen irányul, akik az államilag elrendelt béremelések miatt munkaleállitással tiltakoztak. • MAURICE CHEVALIER az életéről szóló történet film jogát egy amerikai társaságnak adta el. A darabban a' felnőtt színészt Chevalier “alakítja” majd.
