Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-03-16 / 11. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, March 16, 1961 Levelek a Szerkesztőhöz Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával Olvasóink hozzászólnak a közügyekhez ALAPOS BÍRÁLAT A NAPTÁRRÓL Tisztelt Szerkesztőség! Engedjék meg, hogy különböző kérdéseket kritikai szemszögből világithassak meg. A naptárral kezdem. Az utóbbi időkben a dicsérő levelek tömegét olvashattuk a lapban a naptárral kapcsolatban. Milyen szép, milyen jó, szebb, jobb talán nem is lehetett volna, stb. Ez talán kissé túlzás az olvasók részéről. Sehol kritika, ellenvélemény, mintha naptárunk már tökéletesebb nem is lehetett volna. Kérdem a szerkesztőséget és az olvasótábort, hogy állíthatunk elő jövőre meg tökéletesebb naptárt, ha az idei naptárunk fölött érzett örömünkben megfeledkezünk a tárgyilagos vélemény nyilvánításától? Egyesek még ki sem olvasták a naptárt, máris siettek a szerkesztőséget megdicsérni, ami káros- következményekkel járhat, mert a kritika elhallgatásával a szerkesztőség elvesztheti vezérfonalát a jövő évi naptárral kapcsolatban. A sok dicsérő levéllel azt a látszatot kelthetjük, mintha a szerkesztőség vezetné az olvasótábort, nem pedig az olvasótábor a szerkesztőséget. Ha a tárgyilagos kritika elmarad, s a szerkesztőség csak dicsérő leveleket kap, az könnyen elhomályosíthatja azt a törekvést, amely egy még ni- vósabb naptár előállításához szükséges. Csak a napokban olvastam ki teljes egészében a naptárt, s összehasonlítva a tavalyival, megállapíthatom, hogy az idei naptár jó, de a tavalyi még jobb volt. Ezéid nem a szerkesztőséget hibáztatom, mert hiszen ők normán felül dolgoztak, hogy az idén is előállíthassanak egy magyar nyelvű naptárt, amely egyedüli Amerikában. Ezért én is csak dicséretben részesíthetem áldozatkész munkájukat. De a naptárt már nem tudom annyira dicsérni, mint azt mások tették. A normán felüli munkával előállithattak volna egy ni- vósabb naptárt is, ha az olvasók aktívabban vettek volna részt a munkában. Hiányzik a külmun- katársak egész serege az idei naptárból, hogy csak egy párat említsek, akiknek írásait jól ismerjük és mindig élvezettel olvassuk; Bódog András, Schubert József, Horváth E. és mások. Dicséret jár Rev. Gross Lászlónak és ha dij- osztásról lenne szó, neki adnám az első nagydijat, mert derekas munkát végzett. Itt látszik meg, hogy az ő írása milyen nívóssá tette a naptárt. A második dijat Geréb Józsefnek adnám, a harmadikat pedig a “Zug a Kongó” Írójának. Nem egyezem meg Kozma Dénes hozzászólásával, hogy nem vállaljuk a kockázatot. Kérdem, mi volt az a lépésem, amikor Amerikába érkezésemtől 3 hónapra felvettem a kapcsolatot az amerikai magyar munkásmozgalommal, ha nem kockázatvállalás? Az első levelemben, amely 1957 szept. 12-én jelent meg, többek közt ezeket Írtam: “Én is ehhez a tömeghez tartozom és vele lépést akarok tartani a fejlődésben. Harcostársul fogadom a Magyar Szó mindenegyes számát és életet meritek belőle.” Egy pár héttel később a “Vigyázzunk a bírálattal” c. levélben bőven megmagyaráztam a részletkérdéseket és kijelentettem, hogy “nem azonosítom magam a szabadságharcosokkal.” Azóta közel négy év telt el és mind világosabban látom a célt. Ha a Magyar Szó támogatásáról volt szó, sohasem kérettem magam kétszer, pedig voltak olyan esetek is, hogy kölcsönkértem reá pénzt, de erről eddig hallgattam. Természetesén Kozma munkástárs nem tudhat ezekről a dolgokról márcsak a távolság miatt is, de ha tudni akar róluk, akkor olvasna a lapunkat figyelmesen és látni fogja, hogy vállaljuk a kockázatot és mi már azt is nyilt kiállásnak nevezzük, hogy ha kell, aktívan is résztveszünk a munkásmozgalom támogatásában. Rev. Gross a lap márc. 2-i számában ezt irta: Kozma Dénes a fején találta a szeget, amikor megállapítja, hogy egyes “megtért” ujameriká- sok megbántva érzik magukat, mert azt Írtam róluk, hogy “nem vállalnak kockázatot. Még má is csak a nevük kezdőbetűit vagy keresztnevüket használják leveleik aláírásánál. A teljes és valódi név kiírása is egy neme a kockázat vállalásának. Hát ez már igen! Arra a cikkre, amely nem ad eléggé elfogadható magyarázatot, s amely előttem nem eléggé világos. Rev. Gross azt Írja, hogy “fején találta a szeget”. Dicsérő sorokért viszont- dicséret jár és Rev. Gross ezt tette, ahelyett, hogy elgondolkozott volna azon, hogy micsoda tévedéseket irt Kozma Dénes. Itt a kritika mezejére kell, hogy álljak Rév. Grossal szemben. Mint ő beszámolójában Írja, Amerikába érkezése után theológiát tanult, nem kereste a kapcsolatot a munkásmozgalommal. Viszont én rögtön azt tettem. ő a munkásokat akarta megnyerni a bibliai oktatás számára, de a munkások nyerték meg őt. Tehát ettől az időtől kezdve lett a munkásmozgalom tagja. v Amit teszek, azt tennem kell, mert a haladás táborának a tagja vagyok. Amit Rev. Gross tett, azt tennie kellett, mert tudása őt erre méltóvá tette és teszi őt mindaddig, amig a munkásmozgalom tagjának érzi magát. A bűnnel volna egyen lő, ha tudásához, képességeihez képest nem cselekedne. Tehát babérokra még ő se számítson. Egyébként Geréb József “Az igazi demokrácia” c. cikkének újbóli elolvasását ajánlhatom mindenkinek, különösen azoknak, aki nem értették meg, hogy miért nem kell számítanunk külön babérokra? Szerintem nem az a fontos és nem az jelenti a nyilt kiállást, hogy valaki mekkora betűkkel írja ki a nevét, vagy teljesen kiirja-e, vagy sem, hanem az, hogy cselekszik-e? Ha már mi is tapasztaltak leszünk és nem lesznek különböző nyilas szervezetek, stb., akkor mi is ki fogjuk írni a valódi nevünket, de akkor is csak közkívánatra és nem dicsekvésképpen. Egyébként nagyon szeretem Rev. Gross cikkeit olvasni, mert sokat tanulhatok belőlük. Bár máién is ott tartanék, hogy ilyen cikkeket tudnék írni és olyan kitűnő előadásokat tudnék tartani, mint ő, amilyent már volt szerencsém kétszer is hallani New Yorkban. Nem tudom, hogy Bódog András miért ir olyan ritkán? Pedig lesem a lapot mindig, hogy mikor ir újból. Vagy két évvel ezelőtt irt Dzsaku- táj Csárli c. cikkén elsírtam magam és szinte követelni akartam a hagyatékát. A tavalyi naptárban “A szegény és gazdag barátnő” c. írásával tanulságos és élvezetes olvasmányt nyújtott. Az idei naptárból azonban hiányzik a neve, sőt a lapban is. csak hébe-korba ir. Nagyon kedvelem E. H. Neuwald útleírásait is és kitűnő cikkét a naptárban. Szerintem nem érdemelte meg az őt ért erős bírálatokat. Kicsoda az az EHN, hogy hibát még véletlenül sem követhet el? 45 éven át irni cikkeket úgy, hogy az minden olvasó véleményével megegyezzen, szerintem lehetetlen. Erre senki sem lenne képes, főleg azok nem, akik a legerősebb kritikát alkalmazzák. Kedvelt Íróim közé tartozik Eörsi Béla is, aki a számok tükrében világit meg sok olyan kérdést, amit az amerikai sajtó elferdítve ad az olvasók tudomására. A tavalyi naptárban megjelent “A hivatalnok élet gyönyörei és keservei” c. cikke jobban tetszett, mint az idei naptárban az “Amerika földje” c. cikk. Geréb írásai tetszenek nekem a legjobban. A “Széljegyzetek” Írásaival nagyon sok olvasó figyelmét hívta fel magára. A naptárról és a külön könyvről már nem is irok, mert ezt már elmondták mások. Csak azt szeretném megtudni tőle, hogy van-e elég nagy hely, vagy raktár azon a 'környéken, ahol lakik, mert attól tartok, hogy már nem akad hely, ahová a lerántott “lepleket” raktározza. 50 éves munkássága alatt olyan sok leplet rántott le már az amerikai imperializmus bűnös arculatáról, hogy azokat már nem is lehetne megszámolni. Kedvelem még, .Márky István.. I. D., M. B. írásait és mindenkit, aki épitő kritikával és munkásöntudattal jelentkezik a levelezők oldalán. írjunk, tanuljunk, hogy taníthassunk. . Anti Házasságuk 50 éves jubileumára Tisztelt Szerkesztőség! üdvözöljük a Magyar Szó munkatársáit, úgy a külső, mint belső Írókat házasságunk 50-ik évfordulóján, mely március 18-án esedékes. Üdvözöljük lapunk olvasóit és a levelező gárdát. Nagyon jó lenne, ha többen is írnának, mert mindenki szereti olvasni a “Levelek a Szerkesztőhöz” rovatot. Ott találkozhat az olvasó egy másik olvasóval, aki nemcsak olvassa a Magyar Szót, de meg is Írja róla a véleményét. Alig várjuk, hogy a levelezők rovatához érjünk. Az elején kezdjük olvasni a lapot, sorban elolvasva annak minden sorát. 43 éve olvassuk a magyar munkássajtót, az Élőrétől kezdve a mai Magyar Szóig és tudjuk, hogy lapunk megérdemli, hogy házasságunk 50-ik évfordulóján üdvözöljük, mert tanítónk, nevelőnk volt az elmúlt 43 évben. Megmutatta nekünk a lap az utat, melyen haladnunk kell, kezünkbe adta a fegyvert, mellyel harcolnunk kell. S harcolni is fogunk mindaddig, amig az utolsó pénzeszsákot föl nem hasítjuk, amellyel meg fog szűnni a kizsákmányolás. Ragaszkodásunkat lapunkhoz azzal is demonstrálni akarjuk, hogy egy-egy dollárt küldünk lapunk támogatására házasságunk minden évének emlékére, ami összesen 50 dollárt tesz ki. S ha valaki ajándékot kívánna küldeni, küldje azt a lap címére, ott nagy szükség van arra. Holthv Antal és neje, Berwick, Pa. ♦ SZERKESZTŐI ÜZENET: Lapunk szerkesztősége és kiadóhivatala nevében gratulálunk a kedves Holthy-házaspárnak és még sok boldog, egészségben megért házassági évfordulót kívánunk. Hálás köszöhetünket küldjük adományukért, mellyel az 50 éves évforduló alkalmából megtisztelték lapunkat. Lapunk építése szívügye Tisztelt Szei’kesztőség! A Magyar Szó kampányához szeretnék hozzászólni, vagyis, hogy milyen eshetőségek vannak a lap terjesztésére, előfizetők szerzésére. Nem vagyok pesszimista, de a tapasztalatokból tudom, hogy ma nehezebb előfizetőket szerezni, mint azelőtt. 1912 óta olvasója vagyok a munkás lapoknak. Volt idő, az első világháború után, amikor egy pár nap alatt 10—15 előfizetőt szereztem az Előrének, persze a szerkesztőség által kiküldött szervezővel. Ezen a vidéken is, a II. Világhágoru előtt egy •kampány alatt 8—10 uj előfizetőt szereztem. De még akkor volt betegsegélyzőnk vagy 60 taggal, akikhez elmehettem, hogy megbeszéljem velük a dolgokat. Ezek közül többet'is meg lehetett nyerni előfizetőnek. Ma már az öreg amerikás magyarok, akik nem olvasói a lapunknak, nem is lesznek olvasói többé. Egyrészük elzüllött, alkoholista lett, másik részük egyházi és egyleti reakciós vezetés alatt van. Itt vannak még az ujamerikások, akik 1956- ban sodródtak ide. Ezeket is három csoportba lehet sorozni: az egyik csoport becsületes és öntudatos, ezek közül többen köztünk vannak; a második csoportban vannak az idealisták, akik nincsenek tisztában a haladó eszmékkel, ezekből még lehet olvasót szerezni. Most jön a harmadik csoport, a Horthy és Szállási által nevelt legényeit, akikkel nem lehet beszélni egyáltalán. A múltkori lapszámban olvastam az egyik uj- amerikás leveléből, hogy leütötték azok, akiket bizonyára meg akart agitálni. Ezekkel az elemekkel egyáltalán nem érdemes szóba állni, ezen a vidéken is van belőlük éppen elég. De mint Írtam, nem vagyok pesszimista, megpróbálok én is egy-két uj előfizetőt szerezni lapunknak. • Most szeretnék megemlékezni Németh Antalról. 1912-ben ismerkedtem meg vele Alliance-on, ő szervezte meg a Munkás B.Ö.Sz.-t, tőle rendeltem meg az első munkáslapot. Többször tartott előadást. Kitűnő szónoki képessége volt, sokat tanultam tőle. De mint mondják, mindenkiben van valamilyen hiba, s talán benne is volt. Annyit tudok, hogy hirtelen, lobbanékony ember volt. Az akkori Előre és Betegsegélyzö-vezetőséggel nem egyezett és igv két-három év elteltével kikerült a mozgalomból. De tudom, hogy amit mondott, az igaz volt. Később nehéz körülmények közé került, itt-ott mint söprögető dolgozott, nemhiába volt kubikos, jól állt kezében a talicska. M, Fodor, öreg .olvasó
