Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-03-16 / 11. szám

Thursday, March 16, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7 Jó üzlet a gyülölethintés John Birch Society” név alatt működik a gyűlöletet hirdető amerikai fa­siszta szervezet. Bíznak a gazdagok támogatásában Irta: GERÉB JÓZSEF Úgy vélem, hogy nemcsak nekem tűnt fel, de másoknak is, akik az amerikai polgári lapokat ol­vassák, hogy az utóbbi időkben ezekben az újsá­gokban az olvasók által irt igen sok olyan levél lát napvilágot, amely vaskos tudatlanságot bizo- nyitóan támadja a haladó gondolatot, izzó gyűlöle­tet hirdetve uszít a kisebbségi csoportok ellen és mindenféle hangzatos, sokszor már túlságosan is elcsépelt jelszavakat használva, gúnyolja a de­mokratikus kormányzási rendszert. Már a felületes vizsgálatnál is fel lehet is­merni, hogy az ilyen levelek végeredményben a gyűlölet szitói és terjesztői. Céljuk a háborús hangulat emelése, igv csak azokat szolgálják, akiknek a háború nagy hasznot, vagy legalább is jelenleg megélhetést nyújt. Nem akarom azt állí­tani, hogy az ilyen levelek Írói között nem akad­nánk olyanokra, akiket a tudatlanság szülte “vak­buzgó hazaszeretet” késztet vitriolos levelük meg­írására, de ezeknek a száma igen kevés lehet. Erre vall az, hogy az ilyen levelek annyira ha­sonlók, hogy szinte mutatják, hogy valamilyen központi irodából szervezett módon irányítják a levélíró-kampányt. Három héttel ezelőtt irt rovatomban említet­tem a levelek nagy hasonlatosságát és csupán csak abból következtetve megírtam, hogy azokat valamely központból irányítják. De ugylátszik feltűnt az más újságíróknak is, akik közül pá­ran összefogtak, hogy kikutassák a “gyűlölet- hirdetés forrását”. Ezek az (AP) szolgálatában álló Gene Blake vezetése alatt igen jó munkát végezték, amelyről hosszú cikksorozatban számol­tak be. Az alábbi adatokat ebben a cikksorozatban találtam. A szervezet születése Valamivel több, mint két évvel ezelőtt — egész pontosan 1958 december 8-án —, kemény téli na­pon, Indianapolis, Ind. város egyik szállodájában tucatnyi befolyásos ember gyűlt össze “politikai” tanácskozásra a Massachusetts államba való Ro­bert Welch cukorkagyáros meghívására. A meg­jelentek Kansas, Missouri, Texas, Wisconsin, Ca­lifornia, Illinois, Tennessee és Virginia államok­ból jöttek. Az összegyűltek két napi tanácskozás után megalapították a “John Birch Society”-t a “nem­zetközi kommunista összeesküvés” elleni harcra. Ezen egyesületnek jelenleg több mint tiz állam­ban vannak szervezett csoportokban működő' tag­jai, de tagjai már “dolgoznak” legalább 40 állam­ban és a saját dicsekvő szavaik szerint, rövidesen elérik a százezernyi tagságot. A John Birch Society száz százalékosan a “pa­rancsuralmi” rendszeren álló és olyan rendszert hirdető szervezet, amely minden tekintetben utá­nozza Hitler náci pártjának azon propaganda­módszereit, amelyeket hatalomrajutásuk előtt folytattak. Az alakulás simán és gyorsan ment, mert a meghívottak mind hívei voltak a “vezér” által ismertetett politikai elveknek, amelyek csak abban különböznek a német elődeiktől, hogy itt kihagyták az antiszemitizmust, noha a vezetők között számos közismert antiszemita foglal he­lyet. Rájöttek ugyanis, hogy az Egyesült Álla­mokban egyelőre csak a “nemzetközi kommunista összeesküvés” elleni harccal lehet sikert elérni —, arpit inkább igy kellene mondani: csak azzal le­het pénzt keresni. A vezér A kommunizmus ellen kereszteshadjáratot hir­dető egyesület vezére, Robert Welch, volt cukor­kagyáros, merész, kalandvágyó ember. North Carolina államban született 1899-ben. Apia bap­tista prédikátor yolt, aki Angliából került ide. Welch előbb katonaiskolába járt, majd a Harvard Egyetemen tanul jogot két évig, de azt nem fe­jezte be. 1919-ben Bostonba került, ahol cukor­kaüzletbe fogott. Ugylátszik elég jól ment ez az üzlet, mert elég jövedelmet hozott neki a sok utazásra. Ismeretsége az üzletvilágban egyre ter­jedt és hét éven át igazgatósági tagja, egy évig pedig alelnöke volt a munkásellenes “National As­sociation of Manufacturers”-nek. A munkáltatók körében elért népszerűségét bi­zonyára növelte “irodalmi működése” is. Első könyve (The Road to Salesmanship) az eladás “művészetét” ismerteti. A következő évben (1952) “May God Forgive Us” címmel adott ki könyvet, de a legfontosabb munkáját, amelynek cime “The Life of John Birch” 1954-ben irta. A könyveken kívül kommunizmus ellen irányuló röplapokat, heti értesítőket és magazinokat adott ki és 1954 óta — feladva cukorkaüzletét — tisz­tán csak a kommunizmus elleni harcból él. Az ideál Welch a kommunisták ellen harcoló szervezeté­nek a “John Birch Society” nevet adta, tehát an­nak a “hősnek” a nevét, akiről 1954-ben könyvet irt. John Birch Georgia államba való baptista prédikátor volt, aki misszionárius munkára ment Kínába, ahol a második világháború alatt, csak úgy mellékesen, kémszolgálatot teljesített Chiang Kai-shek barátjának, az amerikai Claire Chen- nault generálisnak. Amikor a kémkedésen rajta­kapták, a kínaiak kivégezték. Ez olyan nagy bűn volt, hogy öt évvel később — valószínűleg Welch információja alapján —, California akkori hír­hedt szenátora, Knowland is szóvátette a szená­tusban. Welch ebből az ismeretlen, szürke kis kémből igyekezett könyvében nemzeti hőst csinálni és mint “a kereszténység igazi szent harcosát” érde­mesnek tartotta arra, hogy a kommunizmus ellen harcoló szervezetet John Birch nevével lássa el. A program Mint ahogyan a náciknak Hitler “Mein Kampf” cimü könyve adta meg a progamot, úgy a John Birch-egyesület részére Welch 182 oldalra ter­jedő “Blue Book” cimü könyve a tudás forrása, aminek utasításait minden tagnak szigorúan kö­vetnie kell. A “Blue Book” valójában az a hosszú beszéd, amit Welch 1958 december 8-án, az ala­kuló gyűlésen mondott. Tekintettel arra, hogy az egyesület a parancsuralmi rendszert követi, a ta­nácskozáson a meghívottaknak a programhoz nem sok szavuk volt, inkább csak arról beszélhettek, hogy a programot miként lehet a gyakorlatban megvalósítani. A program főbb pontjai ezek: A John Birch Society kis csoportokat —, 12— 20 tagból állókat — szervez szerte az országban. (Ezeknek a száma jelenleg már 189, közel fele Californiában működik.) Mihelyt a csoport na­gyobb lesz, fel kell osztani két részre. A csoport' rendesen valamelyik tag házánál gyűl egybe ha­vonként legalább egy tanácskozásra, ahol megtár­gyalják a teendőket. Az egyesület tagjai leveleket Írnak a lapokhoz, kongresszusi és állami, városi törvényhozó testü­letek tagjaihoz. E levelekben a kommunizmus nagy veszélyére figyelmeztetik őket. Ilyen levél­hadjárat indult meg Earl Warren főbíró elmozdí­tására is, mert a Supreme Court a polgári szabad­ság és polgári jogok védelmére kelt az alkotmány- ellenes alsófoku bírósági Ítéletek megsemmisi- tésével. . .A John Birch egyesület tagjainak be kell fura- kodniok a PTA (Parents-Teachers Association) és más hasonló polgári egyesületekbe, ahol — hacsak lehet —, kezükbe kell keríteni a vezető­szerepet és bevonni az ilyen testületeket a kom­munizmus elleni harcba. Az egyesület tagjai segítsék az American Le­gion, az Un-American Activities Committee, az FBI és hasonló intézmények kommunistaellenes kampányait és segítsenek leleplezni olyan szo­cialistákat, vagy kommunistákat, mint Walter Lippmari újságíró, meg a különböző alapítványok, amelyek hamis jelszavak alatt segítséget nyújta­nak a nemzetközi kommunista összeesküvésnek. A titkos könyv A John Birch szervezet gyors növekedését Ro­bert Welch uj taktikai módszere magyarázza meg. Valójában ez is az elképesztő nagv hazug­ságok terjesztése, de amig Göbbels (Hitler fő propagandistája) azt nyíltan csinálta, addig Welch a “bizalmas”, csaknem titkos sugdolózás módszerével adja tovább hajmeresztő hazugsá­gait. Az igy “beavatott” barát hálásan fogadja a “nagy titkot”, saját magát nagyérdemű személy­nek tartja, akit méltónak tartottak ilyen, a nagy- közönség által még nem ismert, titok felfedezé­sére. Ezeket a “szörnyű” nagy titkokat 'Welch a “The Politician” cimü, csak “titokban terjesztett” könyvében foglalta össze. íme, idézünk abból né­hány szakaszt, “Köztudomású, hogy Milton Eisenhower (a volt elnök fivére) kommunista, már 30 éve tagja a kommunista pártnak, amit az általános körülmé­nyek bizonyítanak, de én szilárdan hiszem, hogy Dwight I). Eisenhower is hűséges ügynöke a kom­munista összeesküvésnek, hiszen olyasmiket csi­nál, amik kétségtelenül bizonyítják ezt a tényt.” “Arról már beszélni sem kell, hogy F. I). Roose­velt is kommunista volt, akárcsak Harry Truman és Earl Warren főbíró is. Azt azonban már sokan nem tudják, hogy John Foster Dulles, meg a fi­vére, Allen Dulles is titkos kommunista ügynö­kök, sok más magasrangu kormánytisztviselővel egyetemben. Kommunisták kontrollálják kormá­nyunkat, a haderőt, az egyetemeket, a sajtót, a rádiót, a televíziót, a filmszínházakat és az Egye­sült Nemzeteket is.” Mit kell tehát tenni? — veti fel a kérdést Ro­bert Welch. A válasz igen egyszerű: Meg kell tisztítani a kormányt, a sajtót, az egyetemeket, a rádiót, a filmipart a kommunistáktól, mint ahogy a nemrég elhunyt kiváló hazafi, Joseph McCarthy azt megkezdte. A John Birch Society tehát a Mc Carthyznvust akarja tovább folytatni. A pénzforrás De még abban az esetben is, ha a tudatlan em­berek felülnek annak a fogásnak, hogy belőlük “nagy embert” csinál a titkok terjesztése, illető­leg azoknak sugdosva való továbbadása, az ilyen szervezett propagandához sok pénz kell, mert egy kis mellékjövedelem buzdító hatással jár a leg­bigottabb hiv nél is. Itt lép el’ érbe ennek a szörnyű hazugsághad­járatnak igazi lényege: a háborús szellemet éleszti, .re a fegyvergyárosok és szállítók igen nagy ’ egeket áldoznak. Megtehetik azt bátran, hisze íirdetés vagy másféle kiadás címén le­fogják az adóból, igy végeredményben ezt az em­beri észt meggyalázó hazugsághadjáratot az adó­fizetők terhére terjesztik. A John Birch Society vezető tagjainak mellék- keresetet nyújt az, hogy lakásaikban titkos össze­jöveteleket tartanak, ahol NEM megbeszélik, ha­nem TUDOMÁSUL VESZIK, hogy hová és mily ügyben kell gyalázó leveleket küldeni. Ily gyűlé­seken kapják meg a központban készített levélfor­mát, amiket a tagok — legtöbbször asszonyok —. kézzel másolnak le. esetleg egy-két szó különbsé­get is csinálnak. De az írásért mindig fizetést kapnak, a bélyegeket megtérítik, valamint a pa­pír, boríték költségeit is — szóval a kiadások cí­mén jutnak valami kis jövedelemhez, ami lecsorog azokból a nagy összegekből, amiket Robert Welch és hadnagyai kapnak az érdekelt háborús profi- tolóktól. íme, ez a titka annak, hogy az utóbbi időkben olyan sok, tudatlanságra mutató, minden demok­ratikus szellemet ellenző, handabandázó, vádas­kodó, karaktergyalázó, ultrahazafias levelet talá­lunk az amerikai újságokban. KürlátozoH mallékjövedelem Kennedy elnök elrendelte, hogy az adminisz­tráció tagjai minden olyan díjazást vagy honorá­riumot, amit előadásokért, cikkekért vagy köny­vekért kapnak, ezentúl kötelesek jótékonysági célra forditani. Ennek az uj álláspontnak értelmében a Defense Department is érvényesíteni fogja a már régen fennálló határozatát, hogy szolgálatában levő tisz­tek nem hasznosíthat ják ottszerzett tapasztalatai­kat úgy, hogy sztorikat Írnak róluk és azokat jó pénzért eladják bizonyos közlönyöknek. Kivételt képeznek a Szovjetunió által nemrégen hazabocsátott RB-47 repülőtisztek, akik már el­szerződtették sztorijukat. Ne mondhassák, hogy szűkmarkúak velük szemben azok, akiket olyan jól kiszolgáltak. A rendelet nem vonatkozik nyugalombavonult kormány- vagy Pentagon tisztviselőkre. Tiltakozik a külföld Külföldi országokból érkezett tiltakozások fenn­akadást okoztak az adminisztráció azon javaslatá­nak keresztülvitelében, amely az amerikai turis­tákat korlátozni akarja az ajándék vásárlásban, hogy ne költsenek el sok dollárt külföldön. Eddig 500 dollár értékű ajándékot lehetett vámmentesen hazahozni, a javaslat ezt 100 dollárra korlátozná. Különösen Kanada és Mexikó vette rossznéven a kormány javaslatát, miután amerikai látogatók­tól nagymennyiségű dollárjövedelmük volt. A képviselőház költségvetési bizottsága elhatározta, hogy visszaküldi a javaslatot a State Depart- meiithez átvizsgálás végett.

Next

/
Thumbnails
Contents