Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-03-16 / 11. szám
imuBuay, Maren lb, 1%1 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5 HOGYAN KELL A KÜLÖNBSÉGET ZONGORÁZNI Irta: BÓDOG ANDRÁS Ahogy nap-nap után olvasom a világ híreit, már úgy, ahogy kedvenc napilapomból értesülök felőlük, minduntalan egy régi budapesti szójárás jut az eszembe. Nem nagyon szépen hangzott, de mégis kifejezett valamit: Oh, ha én azt a különbséget zongorázni tudnám!, amivel azt akarták kifejezni, hogy ég és föld a különbség az éppen szóbanforgó dolgok között. Bizony ennek a mondásnak nagy becsülete van nálam, mert ha nem is fordították le angolra, újságjaink úgy gyakorolják, hogy szinte öröm nézni. Jöjjön a hir bárhonnan is, ha nincs különbség, akkor belezongoráznak valamit, ahol pedig volna, ott kizongorázzák belőle. Fő a zene utján való nevelés. Mondjam például, hogy aki már hónapokkal ezelőtt kiesett munkájából, sőt biztosítása is lejáróban van, de még az is, akinek minden héten azon kell rettegnie, hogy a jövő héten már leállítják — az hallgathatja a finom muzsikát arról a különbségről, ami a depresszió és regresszió között volna és amiről újságjaink és politikusaink olyan nagyszerűen zongoráznak hétszámra. Érdemes volna pályázatot hirdetni és főokos doktorrá kinevezni azt az embert, aki meg tudná mondani, mi a különbség a kettő között, mert az akkor talán még a gutaütéses embert is meg tudná vigasztalni azzal, hogy neki csak agyszélhü- dése van. De ez csak kis zenegyakorlat és talán meg sem említenénk, ha nem ilyen volna ujságtudósitása- ink mindennapos nagy hangversenye. A különbséget elzongorázzák, ahol pedig nem volna, ott belezongorázzák. A fontos az, hogy hamis hangot ne üssön a zongora, mert azt nem szex-etik az olaj, a gumi, a bank, s hasonló világhírű karmesterek. Finom zenei érzéssel azután kihallhatja az ember a vezető dallamot a legártatlanabbul hangzó részletből is, mint ahogy a jó zongoristától ez el is várható. Beleteszi vagy kiejti, már ahogy a taktus kivánja. Éppen olvastam, hogy Brüsszelben nagy tüntetést rendeztek “a diákok” Egyiptom követsége előtt, viszonzásul, amiért az egyiptomi “csőcselék” (mob) tüntetett a belgák ellen Kairóban, hogy a belga diákok csupán lelki nemességük által irányítva tüntettek, lehet hogy ezt nem írták meg ilyen kifejezetten, de azt annál inkább és annál többször megírták, hogy a világ minden táján lefolyt belgaellenes tüntetések “meg voltak szervezve”. A ki'ónika itt nem szólt ugyan arról, hogy kik voltak a szervezők, de nem is kellett, a dallam vonala éppen elég intelmet adott a zenekedvelő kedves olvasónak ahhoz, hogy figyelmét kellő irányban Moszkva felé terelje, mint ahogy ez már szokásos. Amikor meg azt olvasom Kubáról, hogy felkelők szálltak partra s támogatják a már ott harcoló felkelőket és bombázó repülőgépek segítik őket, sehol egy oda nem illő hang, vagyis a felkelők, fegyverek, repülők sehonnan sem jöttek, sehová sem mentek. Ellenben a kubai polgárőrség “cseh” puskákkal lövöldöz és “oroszcsinálta” tankokkal harcol. Lám, mi mindent lehet zongorázni egy kis gyakorlattal. De még könnyű dolog is. Az újságolvasóknak tudni kell, hogy mi az isteni igazságszolgáltató részvénytársaság képviseletében járunk el a sátáni ellenséggel szemben (amelyre nem mutatok iá ujjal), amely gonoszságot miivel még akkor is, ha a mi példánkat követi. Az ilyen, persze lehetetlen feltevés, amint azt minden valamirevaló zongorista el tudja zon- zorázni. Ezért van, hogy egy oi'szág “törvényes” kormánya az, amelyik mifelénk kacsingat, amelyik pedig nem kacsingat, az bábu, elnyomó vagy felkelő és persze “keletről irányitott”. Ezért van, hogy külső segítség, gazdasági, katonai segítségek mindig felvirágoztatnak egy kis országot, kivéve, amikor rossz irányból jönnek és ennélfogva aláaknázzák az ország szabadságát.. A laosziak is csak hálásak lehetnek nekünk az elkezdődött kis ribillióért, holott mennyi pénzünkbe került, dehát nem gonoszság, hogy “oroszcsinálta” fegyvereket szállítanak az “oroszcsinálta” repülőgépek a “felkelőknek”, akik szembe mernek szállni a “kormány jól felfegyverzett” csapataival? Aztán jönnek a kongói események. A szovjet bizottság, igaz, pár hétig volt csak ott, de ez elég volt, hogy megfertőzzék az egész helyzetet. Más “valakik” ugyanott ugyan soha nem is érintették a “szabad népakaratot”, a belgák ott se voltak, eltűntek, elpárologtak a nagy melegségben — legalább is lapjainkból és az ENSz tudatából hosz- szu hónapokra, és csak most két hete kerültek elő, vannak és léteznek, de csak annyiban, hogy “nem szabad őket kiüríteni, mert akkor a Kongó összeomlik.” Mellesleg meg lehet jegyezni, hogy igaz, Lumumbát és páiűhiveit megölték ugyan, de csak egy napra, másnap már és azóta is csak mint Moszkva-barát “halottak” szerepelnek. Mi, ki, hogyan okozta “elhunytukat”, az legkevésbé sem érdekes újság. Sőt, nem volt utolsó dolog, amikor a gyalázatos vérfürdő bevallása után az egyik tudósítás Kasavuburól, a gyilkosság egyik főbünöséről kijelentette, hogy meg kell őt tartani tisztjében, mert a Lumumba-pártvezéi-ek halálával más politikai hatalom nincs a Kongóban. Erről önkénytelenül is a régi adoma jutott eszembe, amikor a törvényszék előtt álló apa- és anyagyilkost igy védte az egyszeri ügyvéd: “Tessék kérem nagyfokú enyhítő körülménynek tekinteni és szánalommal méltányolni, hogy szegény védencem apátián, anyátlan ái*va”. Bizony Kasavubu hatalmon kell, hogy maradjon, ha már kormányának kivégeztetése után igy árván maradt szegény. Sajnos, ez az árvasági sirám másnapra abba kellett, hogy maradjon, mert beérkeztek a hirek arról, hogy Gizenga átvette a kormány vezetését, mii*e néhány szempillantás alatt Lumumba utódja is nyomban megkapta a kinevezést arról, hogy “kommunista irányítás alatt áll”. Pár nap után az orosz kormány “jól kiérdemelt vereséget” szenvedett a UN-ben. Ki akarta túrni a szegény főtitkáid, holott ő semmit sem csinált. Az a szerencsétlen (és tanulatlan) Lumumba nem tudta, hogy Kongó függetlenitését úgy kell csinálni, ahogy az egyszeri csőd bejutott kei*eskedő csinálta, aki cégtáblára kiíratta a neve mellé kis betűkkel, hogy “-né” és az üzlet ment tovább, KÖZVETLENÜL... BÁLINT IMRE ROVATA » T 'V T V ▼ T ▼ ▼ ▼ ▼ T ▼ ^ Apánk, mint legtöbbünk apja, a javából volt. Jó izü humora volt, talán mert, hogy pipázott. Egy uj szót faragott, ami sajnos kimaradt szókincsünk raktárából. Krahács a szó és alant próbálom majd megmagyarázni az ei*edetét és az értelmét. Akkoriban Dél-Magyarországban laktunk és városunk lakosainak fele szerb volt. Apám szabó mester volt. Uj ruhát csak nagyritkán varrt, éppen csak ha valaki, alig-ösmerős, a horgára akadt. Rokon, vagy barát nem csináltatott nála ruhát, nem is vállalta volna, mert becsülte a rokonságot és a barátságot. Úgynevezett “szabadkézi” szabó volt, Pakkoló- papirból kivágott mintái voltak, amelyek szakadoztak és ihállottak az öregségtől és nehéz volt megösmerni az elejét az oldalától, az alvéget a felvégtől. Csak két nagyságban volt a kabát — és egy számúban a mellény-minta. Miután olyasmi sohasem fordult elő, hogy a pasas pontosan stimmeljen a mintához. Apámnak kellett “szabadkézzel” krétával egy-két centimétert itt-ott elvenni, vagy hozzáadni, mikor szabta az anyagot. Azután, istenem, jöttek a próbák. Itt kiei*eszteni, ott hozzátenni, felemelni, rövidebbre venni és két gombot errébb hármat arrébb jelölni. És a vállak? Apám hozta a szabótörténelembe először a hatalmas vattával kitömött vállakat, amelyek csak jóval később jöttek divatba. Viszont, ha nem is állott jól a ruha a pasason, az erősen volt megvarr- va. A gomblyukak mindegyike egy-egy mestermü volt. A gombok és a nadrág-kapocs vastag cérnával triplán rávarrva, úgy, hogy az sohase szakadhasson le. A “fazon” bélésében millió apró varrás, hogy örökké keményen álljon és a nadrág éle oly élesre vasalva, hogy a poloska hasát is elvágta volna, pedig annak kemény hasa van, az isten verje meg. És dicsérte is apám a ruhát a pasas- nak^mig magában imádkozott, hogy az ne vegye még észre az elálló nyakat hátul. Apám élénken magyarázta, hogy a varrás nem mehet széjjel, a gomblyukak nem foszlanak ki és a gombok se eshetnek le és... tiz évre garantálja a ruhát. És a pasas csak nézte magát uj ruhájában a tükörben és csak nézte magát és azt mondta: “Marci bátyám, ez rettenetes! Tiz évig hordjam ezt a ruhát?” mint rendesen. A kongói üzlet cégtáblájára is csak pár afrikai helyi bérenc nevét kell feltenni, hogy minden úgy legyen, mint azelőtt, ezt a UN tudta, csak az a buta népség nem hajlandó meg- érteni az európai csődeljárás fortélyait. Csak nehogy még kitanulják a csíziót. Hát ennek megaka dályozásái’a kell további UN-csapatokat küldeni a Kongóba a főtitkár további vezénylete alatt, Némelyik uj név a cégtáblán igaz, véres lett, lehet, hogy a látszat kedvéért párat ezekből csak ki kell cserélni, mert csődtörvény ide, csődtörvény oda, a világnak kicsit jobban kinyílt a csipája. Hogy a UN főtitkárának tekintélye mélyen aláhanyatlott a saját hibájából (hogy enyhén fejezzük ki magunkat), azt tudomásul sem vesz- szük, a fontos az, hogy “uj győzelmet arattunk” a UN-ben. Ennek a győzelemnek pikantériája egyébként az, hogy hosszú ellenzés után végre hajlandók voltunk elfogadni az afrikai államok, javaslatát a belgák elleni fellépés érdekében, azzal a szépségtapasszal, hogy nem bélyegzik meg névszerint a gyilkosokat. Csodák csodája, ezek után a belgáknak elő kellett kerülniök, mert olvastam, hogy a UN “fel- kéx'te” őket a távozásra. Azóta azonban ismét eltűntek, elolvadtak. Amikor e sorokat irom, Kasavubu “elnök”, Csőmbe hol “elnök”-nek, hol meg csak a demokratikusabb néven “ei’öskezü”-nek titulálva (ez is olyan dallamváltozat a zongorán a nem olyan demokratikusan hangzó diktátor szó helyett) és Ileo “miniszterelnök” egyesülnek Gizenga ellen, aki “önmagát nevezte ki” (selfstyled) és mint ilyen az “elhalálozott lázadó vezér” Lumumba helyéi-e lépett. Az életben maradt, megválasztott parlamenti képviselők pedig “őrizetben vannak saját biztonságuk érdekében.” Hát igy megy ez, kedves olvasó; igaza van a pesti szólásnak, amikor úgy gondolja, hogy nincsen ott semmi baj, a fő, hogy különbségeket lőhessen zongorázni. ' Ennyit a krahács szó értelméről. A szó ei’edetileg a német “krach” szóból eredt. Elkracholta a dolgot, szalonképes kifejezés volt mégha magyartalan is. A mi szerb vidékünkön, ahol szavak végén a csé betű volt divatban, apám csak hozzátette a cs-ét és igy lett a szóból egy német-magyar-szerb keverék, a krahács, amit azután mindenki megérthetett a városban. Evvel a mesével vigasztaltam meg Sz. barátomat a minap, aki eljött hozzám, hogy kipanasz- kodja magát. Az ő meséje az enyémhez képest rövid. A leánya férjhez fog menni. Barátom felajánlotta, hogy neki adja a házát. Gyönyörű spanyol stilusu ház, csak vagy harminv éves, szép kerttel és. . . és azt mondta a leánya, hogy ő nem bolond (I’m not crazy), hogy ilyen házban lakjon, ha nem muszáj. A leányának adtam igazat. “A te spanyol házad harmincéves és még jó lesz százötvenig. A ház, amit ő fog venni csak addig fog tartani, amig az utolsó bankrészletét kifizeti: busz-huszonöt évig. De mig a tiédben csak két villanyért-dugó van a hálóban és kettő a szalonban, addig az újban négy szerannyi villanyért-dugó lesz. És van neked egy óriás nagy ebédlőd, tele asztallal és székekkel, amelyeket viaszkolni kell és nagy szőnyeggel, amelyet vákumozni kell és a kertet is ápolni és féregmentesiteni kell és büdösiteni a trágyával, hogy a szomszédságot is viszont lehessen büdösiteni. De neki nem lesz kertje, csak apró kaviccsal kirakott udvara, amit se öntözni, se kaszálni nem kell. És egyszerre használhatja majd a fürdőszoba villanykályháját, a piritós masinát a mosogatógépet s nem kell attól tartania, hogy rövidzárlatot kap, mint a te spanyol-házadban, ahol, ha egyszerre használod ezeket, kiíitődik a biztosíték. “De az én házam, te magad mondod, úgy meg van építve, hogy...” “.. . Hogy nem foszlik szét és a gombok, meg a lyukak, meg a nadrág éle még sokáig tart. De az uj generációnak az krahács.” A szovjet hadsereg napján a moszkvai Dzer- szinszkij hadmérnöki akadémián leleplezték Mitrofan Nyegyelin tüzérségi főmarsall emléktábláját. Nygyelin marsall a Szovjetunió rakétacsapatainak parancsnoka a múlt évben tragikus körülmények közt hunyt el. • DEBRECEN hatszáz éves jubileumára festményt készít Holló László. Az idős mester Debrecenben dolgozik, s most az évfordulóra azt a jelenetet örökíti meg, amikor Simonyi ólxester fákat ültetett a hires debreceni Nagyerdőhöz vezető mai utón.
