Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-03-16 / 11. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, March 16, 1961 Munkásmozgalom Az elnök kivitelünket félti Csalás az alkotmány nevében Alkotmány biztosította szabadvélemény nyilvánítással is vissza lehet élni LOS ANGELES, Cal. — Az Egyesült Államok alkotmánya minden polgára részére biztosítja a szabadszólást és a vélemények szabad nyilvání­tását. Hatósági személyek, visszaélve hatalmuk­kal, sok esetben korlátozzák az ily polgárjogokat s igy a polgárságnak időközönként éles harcokat kell vívni, hogy alkotmánybiztositotta szabad­ságjogait gyakorolhassa. üe viszont lehetnek és vannak oly esetek is, amikor egyes polgárok élnek vissza az ilyen sza­badságjogokkal. Rendesen valamilyen csaló üzle­tet folytatnak azt állítva, hogy arra az alkot­mány nyújt nekik jogot. Egy ilyen esetben kell most dönteni a kaliforniai másodfokú bíróság­nak (Superior Court), amelynek nagy jelentősége lesz a szakszervezetek jövőbeni magatartására is. Ez az ügy még két évvel ezelőtt kezdődött, amikor az International Association of Machinists (IÁM) kizárta a szervezetből John Mulgrew és Cecil Mitchell nevii tagjait azért, mert azok pro­pagandát csináltak a munkásellenes “Rig’ht-to- work” törvényjavaslat'mellett. Mint ismeretes, a “Right-to-work” törvényja­vaslatüli meg akarták fosztani a szakszervezete­ket attól a vívmánytól, hogy a munkáltatókkal “zárt” műhelyekre kössenek szerződést, vagyis szerződésben biztosítsák, hogy a szóbanforgó mű­helyben csak unió-tagok dolgozhatnak. Miután ezt a javaslatot pár államban már előzőleg elfo­gadták, 1958-ban a munkáltatók rendkívül nagy propagandával igyekeztek azt keresztülhajtani számos állam törvényhozó testületében is. Kali­forniában “Proposition 18“ név alatt került a sza­vazó polgárság elé. Különböző álláspont A -Szakszervezetek felismervén a csaló név alá rejtett munkásellenes javaslat veszélyét, nagy publicitással védekeztek ellene és az eredmény a javaslat csúfos bukása lett számos államban. Kalifornia államban olyan csúnya vereséget szen­vedett, hogy itt jóidéig nem lehet ilyesmivel uj­Röwld üiesnszüiielelés ai autóipariban 58,000 munkás veszti el egyheti keresetét Tíz- és tizezerszámra “szabadságoltatják”, az autcmunkásokat az összes autóvállalatok. A Gen­eral Motors bejelentette, hogy hétfőn márc. 13- án, egv hétre mind a 9 üzemét — ahol Ruíck, Oldsmobile és Pontiac kocsikat gyártanak — le­zárja, úgyszintén három Fisher Body üzemét, amelyek az előbbieket látják el alkatrészekkel.. Az intézkedés 58,000 vagy még több munkást érint Flint, Lansing, Pontiac, Mich.-ben, Arlington, Tex.-ban, Atlanta, Linden, N. J.-ben, Kansas Ci­tyben, South Gate, Calif.-ban s Wilmington, Del. ben. St. Louisban egy Chevrolet és egy Fisher Body üzem áll le egy hétre. Az elmúlt héten a Ford Motor Co. 11 üzemében szünetelt a munka, ami 11.700 munkás kereseté­nek elvesztésével járt. A Chrysler társulat hét autó-üzeme szünetelt az elmúlt héten. A munkások között az a hir ter­jedt el, hogy ezek az üzemek még egy hétig zár­va maradnak. Az üzemvezetőség szerint ez nem állja meg a helyét, jelezte azonban azt, hogy ket­tő-három közülük bizonytalan időre tétlen marad. Atlantában egy Chevrolet és egy Fisher Body üzem 2,700 munkása nem dolgozott az elmúlt héten. Sharonville és Fairfax, O.-ban a Ford Co. auto­mata transzmissziós üzeméből 600 termelő mun­kást bizonytalan időre elbocsátottak. A Chrysler Corp., az American Motors Corp., a Studebaker- Packard Corp. többi autóüzemeiben leszállított munkaidőn dolgoznak. 1Q százalékos fizetésemelés) kér New Yorkban a női-kabát- és kosztümkészhő munkások központi vezetősége, 45,000 tagja ré­szére 10 százalékos fizetésemelést kér a négy munkáltató szövetségtől, amelyekkel munkaszer­ból előállni. Dacára a szakszervezetek hivatalos állásfogla­lásának a Lockheed Co.-nál dolgozó Mitchell és Mulgrew, akik a szerződés ereje folytán tagjai voltak az IÁM szakszervezetnek, a munkásellenes javaslat nagy pártfogói és propagandistái lettek, akikre a munkáltatók hivatkoztak, hogy ime, a nagyszerű javaslatot “még szakszervezeti tagok is ajánlják”. Az IÁM azonban ezt a ténykedést a szakszervezetek érdekei ellen irányúiénak vet­te, miért is a két egyént kizárta tagjai sorából. Úgy látszik, hogy Mitchell és Mulgrew’ csak ar­ra vártak, mert mindjárt port indítottak az IÁM szakszervezet ellen, hogy az kizárta őket az al­kotmánybiztositotta jogaik gyakorlásáért. Az első fokú bíróságon azonban Jesse J. Frampton biró a unióknak adott igazat és a kizárást helyben­hagyta. Mitchell és Mulgrew nem hagyták annyiba a keresetük elutasítását. Ezúttal az őket támogató munkásellenes érdekeltségeken kívül megnyerték az American Civil Liberties Union támogatását is. Az ACLU ügyvédei — A. L. Wyrin és Fred Okrand ugyanis azt állítják, hogy a szakszerve­zeti tagoknak is joguk van még olyan vélemé­nyek nyilvánítására is. amelyek ártalmasak a szervezetre. Az ACLU tehát nem védi a “i'ight- to-work” törvényjavaslatokat, amelyek ellen .igen élesen harcolt két évvel ezelőtt, hanem csak a munkás polgári jogát igyekszik megvédeni, hogy az mindenkor szabadon nyilváníthassa a vélemé­nyét. A szakszervezet ügyvédei azonban tagadják, hogy Mitchellt és Mulgrcwt azért zárták ki, mert propagandát csináltak a munkásellenes törvényja .vaslatnak. A két embert azért zárták ki — mond­ják —, mert azok CSALÓ MÓDON azt állították, hogv a szakszervezetek nevében beszéltek, AMI­HEZ SEMMI JOGUK SEM VOLT. A szakszervezetek nagy érdeklődéssel várják a fellebbviteli bíróság Ítéletét, (gb) ződése van. A szerződés értelmében fizetéseme­lésre nyújthat be igényt, amikor a hivatalos ki­mutatás megállapítja, hogy a megélhetési árak több mint 5%-kai emelkedtek a szerződés meg­kötése óta. A helyzet az, hogy 1957 óta a megél­hetés mérőszáma országosan 5.3%-kal és a n^w- yorki kerületben 6.3%-kal emelkedett, mondja a szakszervezeti vezetőség, amelynek tagsága New York, New Jersey és Connecticut állam tüipari üzemeiben dolgozik. A munkáltatók az iparban fennálló problémák­kal jöttek elő, úgymint a csökkent forgalom, a versengés olyan területekkel, ahol olcsóbban dol­goztatnak, stb. Ezért a szakszervezetet arra szó­lították fel, hogy fontolja meg követeléseit, mi­előtt ;a tárgyalásokat folytatnák. Az ipar mun­kásainak átlagos órabére $2,67 jelenleg. ielhsüald a r5yl&3tib munkahétért David McDonald, az acémunkások szakszerve­zetének elnöke kijelentette, hogy az acélipar sú­lyos munkanélküliségét csak a rövidebb munka­hét oldhatja mag. McDonald résztvett egy kongresszusi albizott­ság kihallgatásán, ahol az automáció áltál létre­jött problémákat tárgyalták. Azt mondta, hogv a problémákat meg kell oldani, különben á munka­nélküliség állandósulására lehet számítani. “Fizetéslevágás nélküli csökkentett munkahét­re ván szükségünk”, mondotta. “Ez növelni fogja a vásárlóképességet és több munkaalkalmat hoz majd létre”. ­McDonald szerint, ,az acélmunkáso1* 29%-a nem dolgozik jelenleg.. “Kevesebben dolgoznak ma az iparban, mint 1937-ben, amikor a szakszervezet először megalakult”, mondotta. Ha a nividebb munkaidőt nem vezetik be, akkor a munkások ez­rei lesznek tétlenek még akkor is. ha a" acélipar normális termelése helyreáll. Hónának óta az acélmar termelőképességének alig r " a műkö­dik. Fellendülés még nincs kilátásban. Az egyik újságíró az elnöki sajtókonferencián szóvá tette egyes szakszervezetek kijelentéseit, hogy bojkottéin! fogják a külföldről importált olcsó árut, amelyekkel itt elárasztják a piacot és ezzel az amerikai munkások helyzetének ártanak. Kennedy azt a véleményét fejtette ki, hogy ezek a szakszervezetek nem képesek elbírálni az ország és a nemzetközi külkereskedelem szükség­leteit. Hogyha a bojkottot végrehajtják itt, akkor külföldön az amerikai kivitelt fogják bojkottálni, árucikkeket, amelyeket amerikai munkások állíta­nak elő. A külkereskedelmet a kongresszus által hozott törvények szabályozzák és ha egyes cso­portok a maguk kezébe veszik a dolgokat, az el- mérgesiti baráti országokkal fennálló viszonyun­kat és aranykészletünkre is ártalmas hatással lesz, mondotta Kennedy. Az amerikai szakszervezetek — az American Clothing Workers, a Textile Workers Union, az Inti. Brotherhood of Electrical Workers —, ame­lyek kijelentették, hogy nem fogják a főleg Ja­pánból hozott nyersanyagokat feldolgozni és ame­lyek tiltakoztak, a külföldön olcsó munkabérrel készült készáru importálása ellen, az amerikai munkanélküliség egyik okát abban látják, hogy az olcsó külföldi áru kiszorítja az amerikai árut az itthoni piacról. Tehát az amerikai munkások megélhetésének megvédése vezette őket a bojkot­tal való fenyegetőzésben. Kennedy viszont nem ajánlott semmi megoldást a helyzetre. Az árukivitelünket, a külföldi pia­cunkat, az aranykészletünket védte, de az ameri­kai munkásságra vonatkozó következményekre nem tért ki. És arra sem, hogy külkereskedel­münket mennyire korlátozza a kormány bojkott­ja, amivel a Szovjetunióval és a többi szocialista országokkal való kereskedelmünk kiterjesztését megtiltja. /Arról sem beszélt, hogy ha a külföldi országok rosszul fizetett munkásainak életszínvonalát fel­emelnék, akkor a nemzetközi külkereskedelem normális viszonyok között folyna le az országok között, egymás hiányának kielégítésére* nem pe­dig a jelenlegi eszeveszett verseny formájában, amelynek, egyetlen irányitója a lelketlen proíit- harácsolás. Ebben a helyzetben a munkásság ér­deke, a legutolsó helyre került a “szabad világ” országaiban. iankásddegldó fért Ifaih'nglonfian A newyorki hotel- és étkezdemunkások szak­szerveretének 40 tagú delegációja Washingtonba ment, hogy tiltakozását fejezze ki ezen iparág munkásaival szembeni igazságtalan eljárás felett. A Kennedy-adminisztráció által benyújtott tör­vényjavaslat az 1 dolláros minimális órabér fel­emelésére és kiterjesztésére figyelmenkivül hagy­ta az alacsony bérért dolgozó szállodai és étkez­déi munkásokat, és ez különösen súlyosan érinti azokat, akik nem számíthatnak borravalóra, u. m. segédmunkások, takarítónők, szobalányok, te­lefon kezelők, pénztárosok, irodai munkások, sa- látakésziiők, stb. A delegáció tagjai meglátogatták nemcsak a newyorki, hanem más állambeli képviselőket is és megjelentek a nyílt kihallgatáson, ahol egy kongresszusi bizottság a benyújtott törvényja­vaslatot tárgyalta. Adam C. Powell, Alfred E. Santagelo, William Fitz Ryan newyorki képvi­selek és mások, köztük Goldberg munkaügyi mi­niszter fogadta a bizottságot s többen módosítást is nyújtottak be a javaslat kiegészítésére és a hotelmunkásokra való érvényesítésére.. A delegáció tagjai lelkesen térték vissza kül­detésükből. Felvillanyozta őket az a tapasztala­tuk, hogy milyen eredményes* és célravezető a munkások politikai akciója. < . Bánpszsrsneséffonség-sk * Japán déli részében egy szénbányában kiütött tűz 71 bányászt megölt. A tárnában dolgozó 91 bányász közül 20 megmenekült. A jelentés sze­rint, egy áttüzesédett légnyomó készülék felrob­bant és a tűz oly hamar terjedt, hogy elzárta a kijáratokat. Egy éven belül ez már a negyedik nagy bányarobbanás Japánban. Tavaly szeptem­berben 67 bányász halt meg Iiasonló szerencsét­lenség következtében. Az Egvesiilt Államokban ez év iamiárióhnn 17 bánvász halt meg a bányákban. Ezek közül 16 a puhaszén és egy a7 antracit bányavidéken történt szerencsétlenség áldozata volt. 4____

Next

/
Thumbnails
Contents