Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-03-09 / 10. szám
Thursday, March 9, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 2 A KÉT SZABADSÁG HAJÓ Tisztelt Szerkesztőség! Az elmúlt hónapban az összes újságok első oldalon adtak hirt arról a hajóról, melyet 30 “lázadó” birtokába vett. Rengeteg fényképet is hoztak Portugália büszkeségéről, a gyönyörű luxushajóról, melyet más vizekre vezettek. Nagy világ- szenzáció lett az ügyből. A szótárban található összes rosszindulatú jelzőt ráfogták Galvao kapitányra és embereire, kalózok, brigantik, lázadók, stb. De a hajó csak ment a maga utján, még “ro- mantikus”-nak is mondták az ügyet, pedig valóság volt az, tiltakozás a lisszaboni diktátor ellen, hogy felhívják a világ figyelmét: még a mai modern időkben is vannak zsarnokok. Az egyik újságban a fénykép alatt olvastam a névváltozásról, hogy a Santa Maria-t. Santa Liber- tade-ra festették át. Ekkor jutott eszembe, hogy volt már szó a történelemben ilyen szabadsághajóról, sőt Kiss József versben is megénekelte azt. De hadd szóljon a költemény maga: A IvNYÁZ POTEMKIN Fekete vizeken — hali-hé — hali-hó! Száll a Knyáz Potemkin, a fekete hajó. Süvítő szélvésznek a szemébe néznek Jó hat száz legények — — Hali-hé — hali-hó! — A fekete hajó. Visz csempész dugárut vörös zászló alatt, Tiltott rakománya a szabad gondolat. Nvilt lázadást ringat, mint bölcső, fedelén Hatszáz hajós legény — Hali-hé — hali hó! — A lázadó hajó! Batunmál megfúrták — hali-hé — hali-hó! — Krim alatt fölrobbant s tovább ment a hajó. A sárga vizeken vad örvény nyelte el — Vaj’ most hol vesztegel Hali-hé — hali hó! — A babonás hajó? Jár, jár szakadatlan, jár csendbe, csendtelen. Tovaleng bordátlan, kering feneketlen, És árboca hegyén Lobogója a lengő piros északi fénv — Hali-hé — hali hó! — A hazátlan hajó! És ahol megjelen és ahol partot ér, Erőbe kap a kor, fölforr a tunya vér. Gőg, gazság elsápad, szem nyílik, lánc szakad És minden rab szabad — Hali-hé — hali hó! — A szabadság-hajó! — Te ura viharnak, tengernek, hajónak! Ha elhívni látod poétádat jónak, Ha üt majd az órám — hali-hé — hali-hó! — Pihenni mire jó? — Hadd jöjjön el értem Az a hajó! A hatszáz legénnyel üljek ott egy sorba’ Mint a rózsák ülnek együtt egy bokorba. Sivó pusztaságra, amely tikkad, szárad. Vigyük el tavaszát a szabadulásnak. — Hali-hé — hali-hó! — Te örök szent hajó! Tehát semmi sem uj a nap alatt. Mindkét hajó történelmet csinált, az egyik megrázta a dölyfös cárt, a másik pedig Salazár nimbuszát, diktatúráját. De ennél is többet tett: felrázta a gyarmatokat. Tehát nem romantika ez, mint többször Írták, hanem véres valóság. Salazarnak is gondolkodóba kell esnie, hogy már nem sokáig uralkodhat sem a gyarmatokon, sem a “hazában”, ahol elnyomás és, nyomor található. Jó lesz. ha Salazar nem várja meg, amig a másik diktátor: Mussolini sorsára jut. L. V. Elmélkedés és észrevételek a lap olvasása után Tisztelt Szerkesztőség! Soraimban sem politikai, sem vallási szempontból nem szándékozom meglátásaimat részletesebben taglalni, esetleg meddő vitát folytatni a Magyar Szóval. Ha a közölt cikkek engem érdekelnek, elolvasom azokat, ha meg nem tetszenek, nem kötelez senki a lap megvételére. Csak egy szemszögből kisérem filgyelemmel a lapot: abból sok esetben olyasmiről szerezhetek tudomást, amit más lapok elhallgatnak. A politikai életben azt látom, hogy az emberiség egymás ellen küzd, harcol. Mindenki békét kíván és ajánl, a harc, az emberirtás pedig folyik tovább. Ezeket a jelenségeket a különböző világnézetű lapok az ő meglátásaik, vágyaik szerint közlik olvasóikkal, hogy “kövess engem, mert én a helyes utat mutatom meg neked”, a többi az olvasótól függ, hogy ő mit lát benne helyesnek s melyik az az irány, amely tényleg be is tartja a szavát és önzetlenül küzd egy szebb jövőért, hogy az emberek milliói boldogabb s megelégedettebb életet tudjanak élni. Minden forradalmi megmozdulást magasabb helyről kapott elnyomó intézkedés vált ki, amikor a nép már nem bírja tovább a nyomort, a szenvedést s egy napon fellázad. Ha ennek a tömegnek a vezérét az önérvényesülés füti és nem a közjót akarja szolgálni s a felgyűlt szenvedély ezeket helytelen útra tereli, abból sok vér s könny származik; megtorlások után megtorlások sorozata, ember-ember ellen, testvér-testvér ellen megy, sok esetben szegény a szegénnyel találja magát szemben. A szivnélküli tőkés üzletember a zavaros időket felhasználva igyekszik azt a maga javára forditani. Ami most folyik, az nemcsak gazdasági harc, hanem világnézeti harc is, hogy melyik fél fog győzni, azt pillanatnyilag még nem tudni. Mindkettő emberi jogokat ígér, mindegyik azt mondja ö" mellette az igazság, ő fogja megadni a népek szabadságát. Ezt a fogalmat, hogy szabadság osak az az ember tudja nagyrabecsülni, aki ártatlanul rács mögé, börtönbe került, mert meg merte mondani a zsarnoknak, hogy amit tesz, az jogellenes. • A Magyar Szó a karácsonyi ünnepek előtt nagy reklámmal hirdette a Worker karácsonyi vásárát. Egymásnak küldték az üdvözletek tömegét azok, akik öntudatos ateistáknak vallják magukat. Úgy látom, a lap olvasóinak ezek az ellentmondások nem tűntek fel. Ha ateista vagyok, akkor nincs Isten, nincs Isten fiának születése; ha nincs Isten fiának születése, akkor nincs miről megemlékeznem, ezt mondja a logika. A Magyar Szó itt hibát követett el, mert fenyő, vagy egyéb elfogadható névvel kellett volna felcserélni a karácsonyt. • A lap jan. 26-i számában “Ki törődik az egyénnel?” c. cikket megrendülve olvastam. Tényleg nincs egy hatóság, amely a szegény, a dolgozó ember segítségére sietne? A közelmúltban hallottam egy hasonló esetről, amikor az egyik itteni lap közölt egy cikket, fényképpel együtt. A lakás fala beázva, víztároló edény a földön és a bérlő feje felett az esernyő. Panaszát jelenti a lakáshivatalnak, ahol elutasítják, hogy ők nem tudnak az ügyben intézkedni. Jelenti a rendőrségnek, két rendőr kiszáll, hogy ők sem tudnak tenni semmit a panasz tárgyában. A diskurzus alatt II plafon leszakad, a rendőrök megsérülnek, kórház- ba kell szállítani őket, s az ügy további menetét nem ismerem. Az én esetem is ilyen, ki vagyok szolgáltatva a háziúr kénye-kedvének. Az elmúlt év dec. 13-i nagy hóesése következtében plafonom beázott, azt gondoltam, hogy a landlord egy igazi lord, aki tudja, hogy egy szegény embernek kár származott az ő hanyagságából és azt neki illene minden felszólítás nélkül megtéríteni. Ehelyett azt üzente a házfelügyelőn keresztül, ha nekem oly sok bajom van, elmehetek lakni a házából és azóta sem jelentkezett. Kérdem, mi történne, ha egyszer én is elfelejtenék neki lakbért fizetni? Gondolom, egyszerre több hivatal intézkedne, mint illetékes s az utcán találnám magam. Igazságom tudatában minden fórumot meg fogok keresni. Mig az ilyen háziuraknak jogaik vannak, addig kötelezettségeiket is kell viselniük. ★ Az “Ahogyan én látom” rovatban olvasom, hogy a három király ünneplését Spanyolországban Coca-Cola reklámmal fűszerezték. Ez igen Ízléstelen látvány lehetett, ahogyan én látom. Az újságírónak, aki ilyesmit lát, rá kellene mutatni, hogy ez profán jelenség és ha ezt elmulasztja, azt kell gondolnia az olvasónak, hogy azonosítja magát a rendezőséggel és amit ott látott, az tetszett, helyes és szép volt. (?) • Kovács Erzsi “Apróságai”-ban nagyban tévedett, amikor a Szentek Életét összekeverte a magyar nép szóhagyományaival csak azért, hogy - tudjon a szentekre hivatkozni. Mindenesetre a könyvet forgatnia kellett az adat gyűjtéshez bár ott olvashatta azok erényeit, érdemeit s követésre méltó életüket. Ugylátszik helyszűke miatt ezeket a részeket kihagyta. Az én könyvemben nem találtam azt, hogy Szent Urbánnak köze lett volna a gyenge zöldbab elfagyásához, de arról tudok, hogy a falusi emberek foglalkozásuknál fogvajgen nagy figyelmet fordítanak az időjárás változásaira, sok évtized tapasztalatait feljegyez- gették, amit tanácsos követni. De ha ez a falusi ember tanult volna csillagászatot, akkor nem a naptárban feljegyzett hagyományokat követte volna. A mai korban már nincs is szüksége naptárra, ott van a rádió idő járás-jelentése, a szenték nélkül. A szentek csoportosítása szellemes volt, stílusa nem volt bántó, inkább a magyar nép szájhagyományait frissítette fel, s igy Írásával elérte a célját. Rev. B. J., New York! LÁTOGATÓBAN Amikor leszálltam a vonatról, ámultán néztem körül a megszépült Kisfalván. — Amióta nem járt nálunk, sok minden megváltozott — üdvözölt régi barátom, Józsi bácsi, a tanácstitkár. Mindjárt meg is hivott egy pohár turmixra, a helybeli “Gladiolus” eszpresszóba. —Idejár a fiatalság 5 órai teára. Stancek Pu- bi és tánczenekara huzza a talpalávalót — mesélte büszkén Józsi bácsi, és eldicsekedett további eredményeikkel: — Az állattenyésztésünket teljesen korszerűsítettük. A tehenek elektromos fejőgép segítségével tejelnek. — Szórakozási lehetőség? — kérdeztem kíváncsian. — Uj színházépületet avattunk fel az ősszel. De akinek nincs kedve beülni a színházba, az odahaza elszórakozik a televíziókészülék mellett. — Mozijuk van? — érdeklődtem. — Hogyne volna. Éppen a múlt héten játszottak egy jó Gina Lollobrigida filmet. Helyre egy fehérnép az a Lolló — pödörte meg bajuszát Józsi bácsi, majd folytatta: — Lassan eltűnnek a poros utak. A főutcát már az idén kiköveztük. Van aztán egy szép kis áruházunk, van uj telefonközpontunk, van önkiszolgáló csemegeboltunk. — Aztán jóegészség van-e? Mert az a legfontosabb ! — Ebben a faluban már egy esztendeje, senki nem volt orvosnál — jelentette ki Józsi bácsi. — Csakugyan ? — hitetlenkedtem. — Ki mer itt beteg lenni? — tette hozzá magyarázóén : — Mindene van a falunak, csak orvosunk nincs. A minap újból Kisfalván akadt dolgom. Alighogy leszálltam a vonatról, szembetalálkoztam Józsi bácsival. Kezet ráztunk, aztán megmutatta az uj vasúti éttermet. Hipermodern berendezés, falba épitett Wurlitzer ékesítette a helyiséget. — De van-e már körzeti orvosuk? — érdeklődtem kíváncsian. — Van bizony — büszkélkedett Józsi bácsi: —■ Dr. Szöszmötöly Gáspár fiatal belgyógyász elvállalta a tisztséget. Be is rendeztünk neki egy gyönyörű lakást, meg egy modern rendelőt a József körút 27. alatt. Nem messze a Nemzetitől. Most is hozzá utazunk rendelésre. Az ott Mariska néni, zsábája van. Feri bácsinak, számadó juhászunknak a dereka szaggat. A kis Körtvélyesi Julika meg alighanem kanyarós. — És magának mi baja van? — kérdeztem rész véttel. — Semmi az egész. A kezemet elkapta a szecskavágó gép. Egyszerű elsősegélynyújtásról van szó. Ha nem késik a vonatunk, négy óra múlva már Pesten leszünk. No betegek, felszállás! — adta ki az utasítást. Az ablakból Józsi bácsi még büszkén leszólt: — Már barátkozunk a doktorunkkal. Megígérte, hogy jövőre az ünnepeket nálunk tölti vidéken! G. Sz. Ellentmondás: £gy hátralékos előfizető! MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA I 130 East 16th Street I I New York 3, N. Y. I I Kérem küldjenek részemre a Magyar Hi- I fék Kincses Kalendáriumából................pél■ dányt. — Mellékelek érte: $....................... ■ I. Név: ............................................................. I Cim: ............................................................. u ir«:
