Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-03-09 / 10. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, March 9, 1961 • • Usd agyon, de ne nagyon A háborús uszítás korlátozása még nem mutatkozik. A korlátolt háború is megindíthatja a végzetes nagy világégést Irta: GERÉB JÓZSEF A Kennedy-kormány kevesebb, mint két hónapja intézi az Egyesült Államok ügyeit, ami koránt sem elegendő érdemleges mérleg megvonására, még kevésbé a leegyszerűsített, de nagyon határozott ítélet kimondására, legyen bár az helyeslő, vagy pedig elitélő is. így az alábbiakban nem fogjuk magasztalni, avagy korholni az uj adminisztrációt, hanem csupán csak- arra szorítkozunk, hogy az eddig történtek után mit várhatunk az uj kormánytól a jövőnkre — az emberiség jövőjére — vonatkozó legislegfontosabb kérdésben, a BÉKE vagy HÁBORÚ kérdésében? Azt hiszem abban mindannyian megegyezünk, hogy ez most az emberiség legfontosabb problémája. Mert mit érnek az újabb meg újabb kényelmi eszközök, amik a sokkal jobb, szebb és hosz- szabb életet Ígérik; az űrhajózás és a tudomány egyéb vívmányai, ha egy napon csak megindul a nukleáris háború és rövid idő alatt elpusztítja a civilizációt, vagy talán az egész emberiséget is? Igaz, vannak olyanok — bár nagyon kevesen —, akik azt állítják, hogy nem fog mindenki elpusztulni. Marad majd pár ember, akik több évszázadon át újra benépesítik a Földet, kifejlesztik a civilizációt s talán majd megint kitalálják az atombombát is és megismételhetik a jelenleg fenyegető nagy tragédiát. Többszöri megismétlés után egyszer csak mégis sikerülni fog úgy szétrobbantani a Földet, hogy még “Humpty-Dumpty” sem tudja majd összerakni, mint az amerikai gyermekmese mondja. (A magyarok szerint “az isten se rakja többet össze” —, de hagyjuk ki ebből a vallást.) Yan elég bomba Azonban aligha kerülhet sor Humpty-Dumptyra is, mert mint a “Nuclear Science Service” igazgatója, dr. Ralph E. Lapp kimutatta, az Egyesült Államoknak máris van 1250 megaton erejű nukleáris bombája, amivel tízszeresért is ki lehetne ölni a Föld egész emberiségét. És ehhez még nem is kérnének segítséget a (Szovjetuniótól sem, pedig állítólag ott is van néhány ilyen bomba; Angliát meg a többi kisebb, jelenleg még csak a közeljövőbeli atombomba tulajdonos országokat egész bátran figyelem nélkül hagyhatnánk a Föld elpusztításában. Azok legfeljebb csak a világégés megkezdésében juthatnak valamilyen szerephez. A kérdés tehát az, hogy vajon a Kennedy-admi- nisztráció tett-e már valami hatásos intézkedést a nagy veszedelem elhárítására? A felelet nehéz, mert Kennedy egyes nyilatkozatai szerint igazán őszintén akarja a lefegyverzést, másrészről viszont a jelenleginél is nagyobb és erősebb hadsereget akar, ami a Szovjetunióval való tárgyalásoknál ERŐT kölcsönöz a politikusoknak. Úgy a Kennedy, mint Rusk külügyminiszter nyilatkozataiból az tűnik ki, hogy az Egyesült Államok a jövő háborúját KORLÁTOZNI AKARJA A RÉGI, MEGSZOKOTT FEGYVEREKRE. Vagyis a céljuk valami olyan egyezség a Szovjetunióval, ami kizárná az atomfegyverek használatát, mint ahogyan a második világháborúban ilyen hallgatólagos megegyezés volt arra, hogy nem használják a mérges gázokat. Ennek a politikai iránynak azonban az az egyetlen nagy hibája — amire éppen William 0. Douglas, supreme-courti biró is rámutatott, hogyha háború kitör és elkeseredetté válik, akkor valamelyik lé) előszedi a nukleáris fegyvereket, remélve, hogy hirtelen ráütéssel megsemmisítheti ellenfeleit. Ha aztán egyszer elkezdik az atombomba dobálását, ott nem lesz megállás. Veszedelmes játék Amig a nukleáris bombák özöne készenáll használatra s folyik a háborús uszítás, mindig felvetődhet valami apróság, ami megindíthatja a végzetes nagy háborút. Éppen most jött nyilvánosságra, hogy a múlt október hóban ma már igazán komikusán hangzó tévedés majdnem megindította a világpusztitást. A “Manchester Guardian” újság volt az első, amely megírta, hogy az amerikai katonai támaszpontok egyikén, a Greenland szigeten fekvő Thule városban az ellenség távlövegeit figyelő nagy radárban egyszerre csak észrevették, hogy valami nagy löveg közeledik kelet felől. A kezelő tisztek gyorsan átnézték a táblázatot, hogy a sok szovjet vagy amerikai műhold közül melyik is lehet az? Miután a jegyzék leggondosabb átnézése után sem találtak abban olyat, amire a gyorsan közeledő golyó leírása illett volna, mindjárt látták, hogy az nem lehet más, mint az oroszok igazi nagy, országot elpusztítani képes nukleáris löve- ge. Mit tehettek egyebet? A veszély pillanatában megadták az előre betanult vészjelet. Thule állomás vészjelét az amerikai légierő Omaha, Neb. városban fekvő központi állomására továbbították. Ennek az állomásnak egy amerikai generális a vezetője, de mert az atomvédekezés közös Kanadával, az állomás alparancsnoka bizonyos Roy Slemon kanadai légiiftarssal. Miután az amerikai generális nem volt hivatalában, a riadó üzenet a kanadai tiszt elé került, aki radár- ját ráirányította a Thuleből jelzett, egyre rohamosabban közeledő “orosz” lövegre. Slemon generális utólag bevallotta, hogy 60 másodpercen át vizsgálta az egyre jobban közelgő golyót, amikor azt felismerte és elnevette magát. Az a golyó ugyanis a Jó ÖREG HOLD, AZ IGAZI HOLD, földünk régi kísérője Tolt. De azért nem kell elitélni az amerikai tisztek tévedését, őket arra utasították, hogy figyeljenek meg minden az űrben mozgó testet és ha az nincs bejegyezve a műholdak listájába, akkor az csak TÁMADÓ LÖVEG LEHET. A jó öreg HOLD RÓL PERSZE MINDENKI MEGFELEDKEZETT, AZT NEM TETTÉK A LISTÁRA. És ezért a kis tévedésért majdnem elkezdték a végzetes nagy atomháborút. Incidensek Ez már a második ilyen “incidens” volt, amit a háborús uszítok könnyű vállveregetéssel intéztek el. De meddig mehetnek az ilyen incidensek? És ha történetesen Omahában az amerikai generális lett volna a parancsnok, aki talán szintén nem tudta volna, hogy az öreg Hold még mindig úgy barangol a Föld körül, mintha az oroszok meg az amerikaiak fel sem lövöldözték volna a sok műholdat? Talán már nem is írhatnánk le ezt a tragi-komédiát, Mert igazán komikus, meg tragikus is, hogy a modern ember tudományának és energiájának jelentékeny részét arra vesztegeti, hogy miként lehetne a világot elpusztítani?? Ezt bizonyítja az Associated Press azon számítása is, amely szerint az emberiség jelenleg évenként minimálisan 121 billió dollárt költ fegyverekre és minden lefegyverzési tanácskozás dacára is a háborús költségvetések egyre emelkednek. Az AP számítása szerint a világ népe naponként 330 millió dollárt költ fegyverekre — vagyis naponként 1 Imilliót. Ebből arehgeteg összegből évenként 240 millió családnak lehetne kényelmes otthont építeni azon országokban, ahol ma leginkább csak kunyhókban, üregekben élnek az emberek. A fegyverkezés megszűntével több mint 15 millió munkaképes embert lehetne hasznos munkára fogni, akiket most arra tanítanak, hogy miként lehet leghatásosabban legyilkolni egymást. Profit és propaganda De ez még nem minden, mert minden katona eltartásához négy más ember munkájára van szükség. így tehát nem is 15, hanem legalább is 60 millió munkást lehetne hasznos munka végzésére fogni. A haderő emelése és a nem-atomfegyverek további gyors fejlesztése a háborús szellem emelését jelenti még akkor is, ha az atomfegyverek elraktározása felett reményteljesebb tárgyalásokat folytatnak. A fegyverekre sok pénz kell, azok gyártásából és szállításából nemcsak igen sok ember él, de nagyon sokan nagy vagyonokat szereznek. Ezek tehát állandó háborús — vagyis uszító propagandát folytatnak, hogy a kongresz- szus megszavazza nekik a nagy hadiköltségvetést. És minden kertelés nélkül bevallhatjuk, hogy a világ minden országában megtaláljuk a háborús érdekeltségeket, amik segítenek a háborús szellem emelésében. Persze ez sehol sem olyan erős és feltűnő, mint itt, az Egyesült Államokban, íme, mig a Kennedy-kormány—.vagyis az állam ____s______2 HIVATALOS vezetője állítólag a lefegyverzés és igy a béke érdekében dolgozik, addig bár félhivatalosan, de azért a kormány tudtával, beleegyező« sével, sőt TÁMOGATÁSÁVAL hirdetik a rádión s TV'-n, hogy “nemzetk. kommunista összeesküvés el akarja pusztítani az Egyesült Államokat”, amit leleplez a “Radio Free Europe”, stb. propaganda intézmény, amelyre a hallgatók dollárját és erkölcsi támogatását kérik. A dollárok kéregetésére felbérelt színészek vagy politikusok felelősséggel mitsem törődve, a legdurvább háborús uszító propagandát folytatják. A kormány persze mossa a kezét, hogy ezt nem-hivatalos, hanem egy PRIVÁT INTÉZMÉNY; csinálja. A Kennedy-kormánynak a lefegyverzésre és a háborús szellem lefokozására tett eddigi intézkedéseit igazán csak ezzel a régi magyar közmondással fejezhetjük ki legjobban: Üsd agyon, de ne nagyon! Nem mondhatjuk, hogy a lefegyverzés érdekében semmit sem tett még az uj adminisztráció, de túlságos optimizmus lenne azt állítani, hogy már minden veszedelmen túl vagyunk. Ghiang Kai-shek katonái beavatkoznak Laoszban Kong Le kapitány, a! laoszi országos katonai • tanács elnöke nyilatkozatban leplezte le az áruló Boun Oum-klikk legújabb felháborító lépését: elmondotta, hogy a Burmában évek óta garázdálkodó csangkajsekista bandák egy részét a sa- savanakheti klikk Laoszba hívta. Kong Le követelte, hogy a csangkajsekista bandák azonnal hagyják el Laosz területét. Kong Le elmondotta, hogy Boun Leüt Sanis- hanch, az árulók katonai erőinek főparancsnoka, Oun Ratikone vezérkari főnök társaságában tárgyalásokat folytatott a csangkajsekista bandák vezetőivel. Megegyeztek abban, hogy Luang Pra- bang térségétől délre több ezer banditát állítanak csatasorba. Ezzel függ össze az a hir, amely szerint U Nu. burmai miniszterelnök sajtóértekezleten jelentette be: üzenetet intézett Washingtonba, s azb kívánja, akadályozzák meg, hogy Tajvanról a jövőben is fegyvereket szállítsanak a Burmában garázdálkodó Kuomintang-bandák mar advá- nyainak. U Nu egyébként visszautasította a laoszi király javaslatát, ellenőrző bizottság létesítésére, mivel — mint mondotta — e javaslat elfogadása magában foglalná a Boun Oum-kor- mány elismerését is — a burmai kormány pedig a jelenlegi helyzetben semmilyen laoszi kormányt nem ismer el. »«wwvmMwuwwmwwvwwvuiw»** rrt MINDEN MAGYAR, AKI HALADÓ, EGY MAGYAR SZÓ OLVASÓ! iiiiiiiiiiiBiiiiiiiiniiiiiimiiiHiiii MEGJELENT “fi LÉGIÓ HADNAGYA” cimü uj magyar regény • Pintér István és Svabó László, két népszerű újságíró kalandregénye ez a könyv, amely az idegenlégió világába viszi el az olvasót. Három magyar fiatal útját követjük, a disszidálástól a zsoldos hadseregbe való beállásukig, amelyben a franciák által összegyűjtött kalandorok harcolnak a gyarmatosítók háborúja érdekében. A három közül kettő borzadva látja, hová jutott. Kegyetlen büntetőosztagokba kerülnek, sorsuk a sza- harai hőség, az embertelen kínzás. így azután elhatározzák, hogy haza térnek. A lebilincselően érdekes regény olvasója végigkísérheti a három fiú sorsát. Sikerül-e megszökniük, s mi vár reájuk a bizonytalanságban? A 218 oldalas regény ára 90 cent és 10 cent portó- és csomagolási költség. Megrendelhető a Magyar Szó Kiadóhivatalában. I Magyar Szó Kiadóhivatala (130 East 16th Street, New York 3, N. Yr. Kérem küldjék meg részemre Pintér-Szabó • i ' j “A légió hadnagya” c. regényét. | Mellékelek érte $..............t. i Név: ..................................................................... Cim: ....................... . 7.....................................7 Város: ........................................ Állam: .......... ) --------------------~~~
