Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-03-09 / 10. szám

6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, March 9, 1961 Mi készülődik Braziliában? Több mint három hete immár, hogy uj lakója iVan a hires “Hajnal palotának”, ahogyan Brazí­liában az, elnök rezidenciáját nevezik: Janio. Quadros, aki az elnökválasztási hadjáratban a kor rupció elleni következetes harcot jelképező seprőt választotta jelvényének. Már jóval az elnöki be­iktatás előtt a világsajtó figyelme Quadros sze­mélyére irányult csakúgy, mint Braziliára, Dél- Amerikában a legnépesebb, (64,679,000 lakosú) területének nagyságát tekintve a Föld ötödik or­szágára. Ez a fokozott érdéklödés nemcsak Quad­ros nem mindennapi egyéniségének szólt. Bár az uj elnök életútja a Dante Alighieri intézet történelemprofesszori állásától a köztársasági el­nöki székig bővelkedik olyan érdekességekben, amelyek ugyancsak hálás témát jelentenek. Érdekességet kölcsönzött Quadros szemé- lyének a Santa Libertade-ügyben játszott szere­pe is. Az a tény, hogy az uj brazil elnök politi­kai menedékjogot biztosított a Santa Libériádé hős antifasisztáinak (akik a Santa Mariát átke­resztelték) és ezzel megvédte őket a portugál fa­siszta rendszer bosszújától, népszerűvé tette a világ haladó közvéleménye előtt Quadrost — el­nökségének úgyszólván első óráiban. Milyen volt Kubitschek politikája? Mégsem ezek azonban azok a dolgok, amiért a világsajtó ma oly nagy figyelmet szentel a bra­zíliai elnökválasztásnak Quadros egy konzerva- tiv csoportosulás jelöltjeként aratott győzelmet. Győzelme azzal volt magyarázható, hogy Brazí­liának égetően szüksége van bel- és külpolitikai változásokra s Quadros éppen e változások ígé­retét foglalta programjába. Az uj elnök megvá­lasztását egyaránt köszönheti a burzsoáziának s a dolgozó néptömegeknek. Hogy miért követ­kezett ez be, arra Kubitschek volt elnök politiká­ja ad magyarázatot. Kubitschek beiktatásakor azt ígérte, hogy hivatali idejének öt esztendejében Brazília annyit fog fejlődni, mint azelőtt egy fél évszázad alatt. Kubitschek, hogy erre bizonysá­got adjon látványos akcióba kezdett. Az ország mértani középpontjában, ott, ahol azelőtt pusz­taság terült el, megkezdte az uj, modem fővá­ros: Brazília építését, fel is avatta az uj várost és oda helyeztette át a kormányhivatalokat is. Szédületes útépítésbe kezdett: elnöksége ide­jén annyi autóutat építettek, hogy együttesen az Északi sarktól a Déli-sarkig érnének. E gran­diózus vállalkozások azonban tengernyi pénzt nyeltek el. Kubitschek főleg a bankóprés fokozot­tabb üzemeltetésével próbálta előteremteni a vál­lalkozásaihoz szükséges tőkét, de ezzel csak nö­velte Brazilia államadósságát.Elnökségének ide­jén kétszer annyi pénzt bocsátott ki, mint a bra­zil állam fennállásának 138 esztendeje alatt együttvéve! S a brazil pénz, a cruzeiro leértéke­lése sem javított a helyzeten. Az országban gaz­dasági zűrzavar lett úrrá, s növekedett a nyo­mor. A létfenntartási költségek megháromszo­rozódtak. A dolgozók hatalmas arányú sztrájk­mozgalmakkal fejezték ki elégedetlenségüket, de elégedetlen volt Kubitschek kormányzásával a burzsoázia is, amelyet sújtott a cruzeiro leérté­kelése és az ingatag brazil gazdasági helyzet. A tőkések nagy része, a Kubitschek-féle politi­kából kiábrándulva, a konzervatív csoportosulá­sok felé fordult. S amikor Quadros lett ezek el­nökjelöltje, reá adta szavazatát. Quadros viszont annak ellenére, hogy konzervatív jelöltként in­dult a választásokon, olyan változásokat Ígért, amelyek megnyerték a dolgozó néptömegek tá­mogatását is. Meghirdette a korrupció elleni har­cot, a néptömegék helyzetének megjavításáért szállt sikra. Több Ízben hangsúlyozta, hogy meg akarja szüntetni a brazil külpolitika egyoldalú­ságát, s minden országgal — beleértve a szocia­lista országokat is — gyümölcsöző kapcsolatokat kíván teremteni. Rendezi a kapcsolatokat a népi demokráciákkal Az uj elnök hivatalos beiktatása után nagy di­namizmussal vetette bele magát a brazíliai politi­kai arénába. Székfoglaló beszédében sötét képet festett a brazil gazdasági helyzetről. Elmondot­ta, hogy Braziliát óriási államadósságok terhelik, s tetemes összegeket már az idén vissza kell fi­zetni. Azóta már több más hivatalos megnyilat­kozás is napvilágot látott. Ezekben a nyilatkoza­tokban visszatérő elem volt, hogy az uj brazíliai kormányzat rendezni kívánja kapcsolatait a szo­cialista országokkal. Quadros e héten már meg­tette a szükséges lépéseket ahhoz, hogy Magyar- országgal, Romániával és Bulgáriával felvegye a diplomáciai kapcsolatot. Ugyancsak tanulmá­nyozza a Szovjetunióval 1947-ben megszakított kapcsolat helyreállításának lehetőségét. Utasította a brazíliai UN képviseletet, hogy támogasson olyan ajánlatot, amely a következő közgyűlés napirendi pontjává tenné a Kínai Nép- köztársaság felvételének a kérdését. E pozitív megnyilatkozásokat olyan brazil saj­tókommentárok kisérik, amelyek szerint az uj kormányzat a semlegességi politika útjait ku­tatja. S a legújabb, meg nem erősített hírek sze­rint Quadros semlegességi politikát folytató ázsiai és afrikai kormány- és államfők meghívá­sára készül. Ezek a nyilatkozatok bizonyos idegességet kel­tettek Washingtonban, hiszen nyilvánvaló, hogy­ha a brazil kormányzat a bejelentéseknek meg­felelően cselekszik, lazítani fogja az Egyesült Nyugat-Németországban az idén szeptember­ben fogják megtartani a választásokat. Ekkor dől el, hogy ki lesz az ország kancellárja, amely tisztség megfelel a miniszterelnöki funkciónak. A hatalmon lévő Kereszténydemokrata Unió ve­zérével Konrad Adenaurrel az élen indul a vá­lasztási küzdelembe, mig a Szociáldemokrata Párt Willy Brandt, jelenlegi nyugat-berlini polgármes­tert, állítja az előtérbe. Előreláthatólag a két nagy párt az egyedüli esélyes a hatalomért folyó birkózásban. Már most megkezdődött a választási kampány és a pártok igyekeznek az ellenfél jelöltjét lelep­lezni, ami Nyugat-Németországban nem is olyan nehéz dolog. Eddig nem is volna semmi hiba. De amit az utóbbi időben a Kei’eszténydemok- rata Unió részéről a szociáldemokrata jelölt ellen felhoznak, az megdöbbentően hathat minden olyan ember számára, akiben még él az emberi érzés csirája és ellenzi a fasizmust. Azt hireszte- lik ugyanis Willy Brandtról, hogy mikor Norvé­giában élt a hitlerizmus alatt, mint norvég ka­tona merészelt harcolni az országot megszálló ná­ci csapatok ellen. Jól értsük meg, tehát arról van szó, hogy kifogást emelnek a nácizmus szembeni ellenállása miatt. A legélesebb támadást eddig Franz Josef Strauss, az Adenauer-kormány hadügyminisztere, intézte ebben az irányban. A bajorországi Wilds- hofenben, február 15-én tartott beszédében a kö­vetkezőket mondta: “Nem vagyok ellensége az emigránsoknak. De engedjék meg, hogy egy dolgot megkérdezzek Brandt úrtól: Mit csinált azalatt a tizenkét év alatt Németországon kivül? Mi tudjuk, hogy mit csináltunk itt akkor Németországban.” Ezzel Strauss hadügyminiszter arra a híreszte­lésre utalt, amit a római katolikus Bajorország­ban és az ugyancsak katolikus Észak-Rajna- Vesztfália városaiban és falvaiban terjesztenek a szociáldemokrata jelöltről, hogy a háború alatt a norvég hadsereg egyenruháját viselte és abban harcolt a hitlerista hordák ellen. Ez tehát ma elitélendő cselekedet Adenauerék birodalmában. Odáig süllyedt tehát a bonni rendszer, hogy nyíl­tan támadni meri azokat, akik szembeszálltak az embertelen őrülettel. De még jobban elárulja a jelenlegi uralkodó párt nézetét és múltját Strauss hadügyminiszter beszédének az a része, melyben azt mondja, hogy ők tudták mit csináltak ott Németországban 1933 és 45 között. Hát persze, hogy tudták mit csinál­tak. A világ közvéleménye is tudhatja ma már mit csináltak. Auschwitz, Buchenwald, Bergen- Belsen még elég élénken élhet mindenki emlékeze­tében, ahol csecsemők és gyermekek millióit gá- zositották el Hitler hóhérai és támogatói. Egész Amerika népe várja ezekben a napokban az igaz­ságszolgáltatástól, hogy bíróság utján vonja fe­lelősségre Fred Thompsont, ezt a degenerált őrül­tet, aki meggyilkolta a kis Edith Kiecoriust. Hány millió ilyen ártatlan élet kegyetlen elpusz­tításának bűne szárad a náci fenevadak, az SS gyilkosok lelkén. Mindenki tudja tehát, hogy mit csináltak ott Németországban azokban az időkben. De az is világos mindenki előtt, hogy nemcsak azok a bű­nösök, akik végrehajtották ezeket az emberiség Államoktól való gazdasági és politikai függősé­gét. S 'Washington számára nem éppen közöm­bös, hogy milyen politikát folytat Latin-Ameri- ka legnagyobb és legnépesebb országának kor­mánya. , Washington még egyelőre — láthatóan — a várakozás álláspontján van s azt várja, hogy mi­lyen cselekedetek követik majd a Quadros-kor- mány első nyilatkozatait. Valóban, a brazil hely­zet még nem mentes a kérdőjelektől. Vannak olyan sajtóhangok is, amelyek emlékeztetnek Quadrosnak londoni bankárokkal való tárgyalá­saira, s azt Írják, hogy az angol tőke nagyobb szerepet kap majd az uj elnök hivatala idején Braziliában. Erre azonban egyelőre nincs bizo­nyíték. Mindenesetre azonban feltétlenül pozití­van kell értékelni az uj, kormányzat nyilatkoza­tait a szocialista országokkal való kapcsolatok megteremtésére. Ha a braziliai útkeresés abba az irányba halad, amelyet a nyilatkozatok meg­jelölnek, feltétlenül hasznára válik Brazíliának, s hozzásegít ahhoz, hogy a Quadros-kormányzat eredményesen megbirkózzék azzal a csődtömeg­gel, amelyet a távozó elnök hagyott örökül az országra. A. I. elleni szörnyű bűnöket, hanem azok is, akik el­tűrték ezeknek végrehajtását. A cinkosok min­dig arra hivatkoztak, hogy nem tehettek semmit, mert féltek az erőszaktól, a terrortól. Strauss hadügyminiszter most még ennél is tovább megy. ő már egyenesen támad náci-Némétország védel­mében. Szerinte nem azokat kell felelősségre von­ni, akik végrehajtották a bestialitásokat, hanem azokat, akik szembe mertek vele szállni. A demokratikus közvélemény egy része azt hitte, hogy Strauss hadügyminiszter talán nem •az egész kormány véleményét fejezte ki Wilds- hofen-i beszédében és Adenauer kancellár majd kellőképpen rendreutasitja. Ma már ezeknek a naiv embereknek is le kell, hogy hulljon a hályog a szemükről. A több mint két héttel korábbi el­mondott beszédhez Adenauer kancellár semmi megjegyzést nem fűzött, ami azt jelenti, hogy az egész kormány véleményét nyilvánította ki a bon­ni hadügyminiszter. Ennek a kormánynak és ezen hadügymi­niszter által felállított hadseregnek adta kormá­nyunk a rengeteg pénzügyi és anyagi támogatást és akar ma már atomfegyvert is a rendelkezésére bocsátani! Jó lenne ha Washingtonban is ráébrednének, hogy nem szabad a tűzzel játszani, mert meg­égethetjük magunkat és az egész világot. Egy­szer már majnem megtörtént! Emlékezzünk! Milliók gyilkosának bünlajstroma Izrael főügyésze benyújtotta a jeruzsálemi kör­zeti birósághoz az Adolf Eichmann háborús bű­neiről összeállított vádiratot. A terjedelmes okmány 15 pontban foglalja össze a fasiszta tömeggyilkos gaztetteit. A vádirat szerint “a vádlott, mint a zsidóprob­léma végleges megoldása elnevezésű, a zsidó­ság teljes fizikai megsemmisítésére kidol­gozott ördögi hitleri terv végrehajtásáért felelős személy, másokkal együttműködve, az 1939 és 1945 közötti esztendőkben a zsidók millióinak ha­lálát okozta”. Eichmann áldozatait — akiknek pontos száma ismeretlen — megbizottaival hur- coltatta el otthonaikból. Németország és a hitleri hadsereg megszállta területekről, továbbá a fasiszta Németországgal szövetséges országokból a tömeggyilkosság vég­rehajtására létesített koncentrációs táborokba. Az áldozatok milliói az Eichman irányítása szerint működő auschwitzi, chelmoi, bergen-belseni, so- bibori, treblinkai és maideneki haláltáborok gáz­kamráiban végezték életüket. A vádirat felelőssé teszi Eichmannt azokért a gyilkosságokért, ame­lyeket parancsára a kivégző osztagok hajtottak végre. A vádpontok fejére olvassák Eichmann- nak a zsidóság ellen elkövetett bűntetteit: a mun­katáborok és gettók embertelen körülményeit, a foglyok éheztetését, és halált okozó körülmények között történt szállítását. Az emberiség ellen elkövetett bűnöket össze­foglaló vádpontok a fasizmus csizmája alatt nyö­gő területekről elhurcolt polgári lakosság lemé­szárlásáról, kényszermunkájáról, kiéheztetéséről, elhurcolásáról szólnak. Külön vádpont emlékszik meg félmillió lengyel polgári személy “áttelepí­téséről”, és 14,000 délszláv polgári személy elhur­colásáról. ADENUAERÉKNÁL BŰN A NÁCIELLENES MÚLT

Next

/
Thumbnails
Contents