Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-03-09 / 10. szám
Thursday, March 9, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5 Leleplezték a szovjet szakszervezetek elleni hazugságokat Nemzetközi bizottság tanulmánya ismerteti a szovjet szakszervezetek demokratikus, széleskörű országépitö és népjóléti működését Az AFL-CIO vezető körében és az adminisztráció bizonyos rétegében lesújtó megdöbbenést okozott az International Labor Office egy különleges küldöttségének jelentése a Szovjetunió szakszervezeteinek működéséről. A jelentés egy 136 oldalas, több nyelven kiadott nyomtatvány formájában látott napvilágot. Angol nyelven “The Trade Union Situation in the USSR” címen kapható megrendelésre is. A jelentés a szovjet szakszervezetek ellen már 40 éve folyó hazug rágalomhadjáratot tépi darabokra. A hivatásos amerikai szovjetgyülölők nyilván joggal rettegnek a jelentés várható következményeitől, hiszen az amerikai munkások félrevezetését, a szakszervezetek törvényes gúzsbakötését, a haladó szellemű uniótagok kizárását és a szakszervezetekben való működésük megg'átlá- sát a szocialista országok szakszervezeteiről terjesztett hazugságok alapján hajtották végre ebben az országban. Az International Labor Office (ILO) 92 országot képviselő, Genfben működő nemzetközi szervezet, az Egyesült Nemzetek egy alosztálya. Tagsága a kormányok, a munkáltatók és szakszervezetek küldötteiből áll. Vezetőségében a NATO államok küldöttei vannak túlsúlyban és az AFL-CIO vezetőségének nagy befolyása van a szervezetben. Az országok szakszervezeti viszonylatainak tanulmányozására megválasztott küldöttség először a Szovjetunió és az Egyesült Államokba ment a két kormány meghívására. A vezetője John Price angol küldött, • az ILO igazgatójának kisegítője, tagjai között egy francia, egy ceyloni és egy lengyel küldött volt. Nem lehet tehát feltételezni, hogy a küldöttség részrehajló volt a Szovjetunió javára. A csoport gyárakat, farmokat és más intézményeket látogatott meg Moszkva, Leningrad, Kiev, Minszk, Odessza, Jalta, Szimferopol, Tiflisz, Rusztavi, Taskent, Szverdlovszk, Irkutszk és Bratszk városokban és környékén. Sokszáz egyénnel folytatott megbeszélést és interjút gyári munkásoktól a Szakszervezetek Országos Tanácsa felső vezetőségének tagjai-ig. Amint tudjuk, George Meany, az AFL-CIO központi elnöke egyike a legszélsőségesebb szövjet- gyülölőknek. Bár az évek folyamán minden országból menték szakszervezeti küldöttségek a Szovjetunióba és 1945-ben az akkor még független CIO hivatalos küldöttsége igen dicsérő jelentést közölt ottani látogatásáról, Meany tilalmat akart ráerőszakolni az amerikai szakszervezetekre, hogy visszatartsa tagjait a Szovjetba való utazástól. Ezt a tilalmat az utóbbi időben számos szakszervezet figyelmen kívül hagyta, vagy tudatosan megszegte. A jelentés beszámol az igazságról A tények feltárásával, melyeknek valódiságáról személyesen győződött meg, az ILO küldöttség megcáfolta azt a számos rosszindulatú beállítást, amivel Meany és a szocializmus többi ellenfelei a szovjet szakszervezeteket illették. A jelentés megállapítja a következőket: • A szovjet szakszervezetek nagyon is “valódiak”. • A szakszervezeti élet a demokrácia megtestesülése, amennyiben tagjainak milliói önkéntes alapon aktivan résztvesznek sokoldalú feladatainak és felelősségének elvégzésében. • Minden évben megújítják a munkaszerződést, s ennek folyamatában a kollektiv szerződés- kötési szabadságukat gyakorolják. • Teljesen független szervezetek és nagy befolyással bírnak a kormányügyekre. • Egyre jobban terjed szerepük a szovjet élet megnyilvánulásaiban. • Jogaik és működésűk területe sokkal széle- sebbkörii, mint a kapitalista országokban levő szakszervezeteké. • Mint a Szovjetunió minden intézménye, ugv a szakszervezetek is elfogadják és értékelik a kommunista párt irányítását, azonban a jelentés megállapítja, hogy az üzemi megbízottak 71.4 százaléka és a bizottságok elnökeinek 51.4 százaléka nem tagja a kommunista pártnak, “A, szovjet szakszervezetek felépítése, hivatása és" jogköre csak akkor érthető teljesen, ha tekintetbe vesszük a szovjet áliám'gazdasági, politikai és társadalmi szerkezetét”, mondja a jelentés. “Ismernünk kell a különbséget, ami a magán kapitalizmus és a szovjet rendszer között fennáll.” “Amikor a termelés eszközei nem képeznek magántulajdont, akkor a munkások helyzete gyökeresen megváltozik, mert ezek az eszközök a köztulajdonává válnak... A szovjet rendszerben a föld és a termelő eszközök a nép tulajdonában (10. old.) A jelentés néhány oldalon keresztül resztül ismerteti a Szovjetunió fejlődését és alkotmányának bizonyos pontjait. A szovjet szakszervezetek feladatkörét ismertetve, a jelentés utal arra, hogy egyes kapitalista országokban, ahol némely iparokat államosítottak az illető szakszervezet is résztvesz annak az iparnak az ügyvezetésében. “A szakszervezet feladatainak ilyen értelmezése abból ered, hogy egy ösztálynélküli társadalomban, ahol mindenki a közjóiét érdekét tartja szem előtt, egyes csoportok nem harcolnak saját külön gazdasági érdekükért. Miután megszűnik ez a gyökeres ellentmondás, a munkás és munkáltató közötti viszony is ellentét-mentessé válik. Úgy a munkás, mint az üzemvezetőség betölti a közjóiét szempontjából reá jutó szerepkört.” “A küldöttség megállapította, hogy a szovjet munkás nem azzal törődik, hogy ki ellen használja együttes erejét, hanem azzal, hogy miként használja fel azt helyzetének javítására.” (96. old.) Hosszú fejezetben foglalkozik a küldöttség azzal a kibővült szerepkörrel, amelyen belül a szovjet szakszervezetek az egész ország gazdasági és társadalmi viszonyaira kihatnak. Az üzemi bizottságokon keresztül a szakszervezetek bérrendezéssel és a munkaviszonyok megállapításával foglalkoznak, ők irányítják a társadalmi biztosítás teljes gépezetét. Az ő kezükben van az iparok biztonsági intézkedései feletti ellen őrzés. Résztvesznek a lakásviszonyok rendezésében, továbbá az üzemek s a közösségek egészség- ügyi, kulturális, sport és oktatási ügyeinek irányításában. Nemcsak a termelési tervek elkészítésében vesznek részt, hanem a szakszervezetek állapítják meg a termelés minőségét is. Döntő szavuk van törvényhozásban s más oly problémákban, amelyek nem képezik a kapitalista országok kollektiv tárgyalásainak anyagát. A szakszervezetek és a kommunista párt viszonya A jelentés visszautasítja az AFL-CIO azon beállítását, hogy a szakszervezet nem lehet független, ha együttműködik egy politikai párttal. Európai országok számos szakszervezetei kapcsolatot tartanak fenn és együttműködnek a szociáldemokrata párttal és Meany még egyiket sem vádolta “alárendeltséggel”. “A szovjet felfogás a kommunista párt és a szakszervezet között fennálló viszonyból kizárja a felülről való dominálás gondolatát. A párt befolyását azok a tagok képviselik, akik a szak- szervezeteknek is tagjai”. A kormány és a szakszervezet együttműködését igy jellemzi a jelentés: “.. .A szakszervezet nem tölt be olyan munkakört, ami hagyományosan a kormány funkcióját képezi, de végez olyan munkát, ami másutt a kormány hatáskörébe tartozik ... Mondhatjuk, hogy mig a szakszervezet a kormánytól elhatárolható intézmény, az ország vezetésében jelentős szerepe van, különösen az ipar szervezése és a társadalmi szolgálatok terén”. (131. old.) A jelentés részletesen ismerteti a szakszervezetek befolyását a kormány vagy a kommunista párt azon szerveiben, amelyek tervek elkészítésével foglalkoznak. Olyan döntések, amelyek a munkabérre, a munkamennyiség megállapítására vagy az ipari termelés más folyamatára vonatkoznak, addig nem érvényesek, amig a szakszervezetek jóvá nem hagyják. Azonkívül, olyan törvényjavaslatokat, amelyek a munkások viszonyait akarják szabályozni, csak a szakszervezetekkel való előzetes megtárgyalás után nyújtanak be. A jelentés szerint a munkaegyezmények “nem állapítják meg a munkaidőt, a fizetett ünnepnapok számát és az alkalmazás más alapkérdéseit, mert — mint számos más országban — ezeket a törvényhozás állapítja meg”. Ue azt is megmondja a jelentés, hogy “a Szovjetunióban a szakszervezetek résztvesznek a törvényhozásnak a munkaviszonyokra vonatkozó folyamatában.” Az üzemi bizottságok résztvesznek a vállalat termelési, építési és jóléti terveinek kidolgozásában és igy könnyebben tudják a munkásoknak a kollektiv szerződésbe foglalandó követeléseit előterjeszteni. “A kollektív szerződés ponjait a két fél megbízottai tárgyalják meg, de elfogadásuk csak a vállalat összes munkásainak hozzászólása után történik. Az üzemvezetőség és az üzemivagy szakszervezeti bizottság által kidolgozott tervezetet a műhely, vagy brigád taggyűlése elé tárják, ahol a tagok pontonként megtárgyalják. Az eredeti tervet a hozzászólások alapján megváltoztatják és végső jóváhagyás végett ismét a taggyűlés, vagy nagyobb gyár esetén, az üzemi megbízottak gyűlése elé viszik. A gyűléseket mindig a munkaidőn kívül tartják meg”. (57. old.) A Szovjetunióban 200,000 állami vállalatnál és 100,000 építkezési területen folyik évente a szak- szervezeti demokráciának ezen igazi gyakorlása és csak ennek megtörténte után válik érvényessé az elfogadott munkaszerződés, amelynek betartása a törvény által kötelező. “A vállalat vezetősége jogilag felelősségre vontató a szerződés pontjainak be nem tartása esetén”, mondja a jelentés és idézi az errevonatkozó törvényszakaszt. “A munkaegyezmény, vagy a törvény egészség- ügyi vagy biztonsági szabályainak megsértéséért az üzemvezetőség tagjai megbüntethetők, amit a szakszervezet ellenőrző bizottsága szab ki rájuk. Más sérelmek esetén az üzemi bizottság, vagy a munkások személyesen, vagy az üzemi bizottságon keresztül eljárást indíthatnak az üzemvezetőség ellen, ha a törvény vagy a szerződés megsértése őket személyesén érinti.” (59. old.) Akik saját csapdájukba estek Egy más alkalommal ismertetni fogjuk az ILO bizottságának az Egyesült Államok szakszervezeteiről kiadott jelentését. Hogy az összehasonlításnál a szovjet szakszervezetek kerülnek ki előnyösen, az abból is látható, hogy az amerikai reakció milyen dühbe gurult, amikor a szovjetekről szóló jelentés megjelent. Meany politikai tanácsadója, hidegháborús és kommunista-ellenes “szakértője”, Jay Lovestone, úgy nyilatkozott, hogy a jelentés “eltorzítja a képet a Szovjetunió javára”. Egy másik AFL- CIO szakértő, Meyer Bernstein kijelentette, hogy “áttekintést készít az Egyesült Államok álláspontjáról a ILO-val szemben”. Lehet, hogy valamilyen megtorlás van szándékában az ILO ellen. Rudy Faupl, az AFL-CIO megbízottja az ILO- ban, “megütközést és méltatlankodást” fejezett ki és azt a véleményt, hogy “ez határozottan lehetetlenné teszi az AFL-CIO anyagi hozzájárulását” az ILO nemzetközi munkaviszonyokat tanulmányozó bizottságának költségeihez. Rokonlelkek, mint George Lodge, aki Eisenhower idejében volt munkaügyi titkárhelyettes “szivszorulást” érzett, amikor a jelentést olvasta és James Mitchell, aki ez év január 20-ig volt munkaügyi minisztere az Egyesült Államoknak, haragját az ILO-hoz intézett levélben öntötte ki, amiért a jelentésben annyi “dicsérő anyag” van a Szovjetunióról. Az AFL-CIO hivatalos hetilapja, az “AFL-CIO News”, csak röviden emlékezett meg a jelentésről, amely “messze esik attól, amit elvártak tőle.” Az a szenzációs leleplező könyv nem kapható a könvvkereskedésekben, de megrendelhető az INTERNATIONAL LABOR OFFICE, Geneva. Switzerland, címen $1.25-ért. E könyvet őszintén ajánljuk mindazoknak, akik tiszta képet akarnak kapni a szovjet szakszervezetek működéséről, és össze akarják hasonlítani a mi szakszervezeteinkkel. Leleplezi a nemzetközi kapitalizmus hazugságait, gyűlöletét és félrevezetését a Szovjetunióban uralkodó szakszervezetek életéről. mvVWMMHHMWWVWWVMMWMMVWWMVWI ÚJRA KAPHATÓ! Az Evcngéliumi legendák c. könyv ismét kapható lapunk kiadóhivatalában. Ebből a könyvből sok rendelésnek nem tudtunk a múltban eleget tenni, mert akkoriban teljesen kifogyott. Most ismét kaptunk néhány példányt. Ajánlatos a rendelést azonnal beküldeni. Ára 75 cent és 10 cent posta- és csomagolási költségre.
