Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-03-09 / 10. szám

4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, March 9, 1961 ■ ■■■■■■ inMiminiiiuiiMiimiiiiM ■ a U.M.M Hiiiiiiiiiiiiiiniiii ■ma ■ m ■ tiu a. mm Munkásmozgalom Goldberg jelentése a munkanélküliségről Arthur J. Goldberg, munkaügyi miniszter sze­rint, a február 18-án végződött héten újabb 31,700 munkanélküli jelentkezett biztosításért. Ezzel 3,422,300-ra emelkedett azoknak a száma, akiknek munkanélküli biztosítást utaltak ki. Az összes munkanélküliek számát 5,500,000-re be­csülte Goldberg, akik közül 600,000 kimerítette már a járulékát, a többi munkanélküli pedig nem jogosult biztosításra. 45 millió olyan munkás van az országban, akiket a törvény nem véd. Az adóhivatal jelenti, hogy február havában már 6,000,000 adófizető részére megállapította, hogy mennyi jár vissza nekik abból, amit tavaly befizettek. Kennedy elnök felhívta a lakosságot, minél előbb töltsék ki az adóbevallást, * hogy a többletet gyorsabban visszakaphassák. Ezzel az a célja, hogy a munkások rendelkezhessenek a pénzzel, ami igy gyorsabban folyik be a gazdaság­ba. Februárban 585,000,000 dollár került újra a forgalomba. Goldberg televízió vitát folytatott Barry Goldwater reakciós republikánus szenátorral az ország gazdasági viszonyairól. Goldwater rémhír- terjesztésnek nevezte Kennedy kijelentéseit a hanyatló gazdaságról és hogy ezzel csak lejáratja az ország gazdaságát. Az eddig életbeléptetett in­tézkedéseit sem helyeselte, mert ezekkel az inflá­ciót fogja növelni. A gazdaság fejlesztésének egyetlen módját abban látja Goldwater, ha az ipari vállalatok adóelengedést és értékcsökkenési engedményt kapnának a kormánytól, amivel az ipari termelést fellendíthetnék. A szabad vállal­kozásnak kell nagyobb mozgási lehetőséget biz­tosítani, mondotta és azt is követelte, hogy a kormány vonuljon vissza a jóléti gondoskodástól, vagyis az éhezők megsegítésétől, A cipőmunkások megnyerték a sztrájkot A United Shoe Workers 54-es lokálja, amelynek New Yorkban 100 üzemben dolgozó 3,000 tagja egy hétig sztrájkolt az uj munkabérszerződés kö­vetelményeiért, a következő eredménnyel egye­zett ki a munkáltatókkal: A két évre megkötött szerződés 5 cent órabér­emelést, még egy fizetett munkanapot, a minimá­lis órabérnek $1.20-ról $1.25-re való emelését és az orvosi és kórházi ellátás bizonyos módosítását biztosítja. 22 embert megölt a bányagáz Terre Haute, Indiana közelében levő Viking Szénbányában 22 bányászt megölt a széngáz, pén­teken, március 3-án. A bányavezetőség nem volt hajlandó beismerni a robbanás okát és megtiltot­ta a mentési munkálatok végzőinek is, hogy nyi­latkozzanak, de a többi részlegben dolgozó bá­nyászok előtt hiába titkolóztak és az Állami Bá­nyászhivatal is ezt az okot adta meg a jelentésé­ben. A bányászok tudják azt, hogy a 265 láb mély­ségben egy héttel azelőtt megnyílt aknában már kezdettől fogva voltak kisebb tüzesetek. A “zöld ördög”-nek elnevezett kisebb lobbanásokat a ki­szivárgó széngáz okozta, de mindig idejében si­került elfojtani, mielőtt nagyobb mennyiségű rob­banó szénport értek volna el. Ez esetben azonban olyan gyors volt a tiiz, hogy a munkásoknak nem volt idejük elmenekülni. Csak két holttestet ta­láltak meg 15—20 lábnyira távolabb a többiektől. A robbanást senki sem hallotta és csak akkor vált gyanússá a helyzet, amikor az aknából senki sem válaszolt egy telefonhívásra. A bányász-szakszervezet azonnali segélyt Ígért az áldozatok családjainak. A nőiruha készítők béremelése Az Inti. Ladies Garment Workers Union uj munkaszerződést kötött 90,000 tagja részére, akik New York és szomszédos államokban 2,298 gyár­LATIN-AMERIKAI HÍREK Berle küldetése Brazíliában Adolf A. Berle Ji\, Kennedy elnök személyes megbízottja, Janio Quadros brazil köztársasági elnökkel tárgyalt. Berle az Egyesült Államok bra­zíliai követének társaságában, közel két órát ta­nácskozott Quadros-szal. A megbízott nem volt hajlandó nyilatkozni az újságíróknak tanácskozásának er<Rlményéről. Vé­leménye szerint minden nyilatkozatnak a brázil államfőtől kell jönnie. Arra a kérdésre, mi a véleménye a legújabb ku­bai javaslatról, hogy a nyugati félgömb államai közvetítsenek a Washington és Havanna között felmerült vitában, Berle azt válaszolta, az ügy nem olyan egyszerű amelyik csak a két kormányt érinti, hanem ezt az egész világrészt. “Ezért — folytatta — nem lehet közvetítésre gondolni egyik olyan ország részéről sem, amelyik ezen a földrészen fekszik”. Az újságírók kérdésére kijelentette Berle, hogy Kennedy elnök természetesen nagyon szívesen venné, ha Quadros elnök meglátogatná őt a Fehé'r Házban. Arra a kérdésükre viszont, hogy politikai vagy katonai volt e küldetése, az elnök latin-amerikai tanácsadója megtagadott minden felvilágosítást. Mikor az újságírók ilyen irányban próbáltak pu­hatolózni, az amerikai követ közbevetette: “Saj­náljuk, de mi nem mondunk semmit a küldetés­ről jelenleg”. Tito elfogadta Brazília meghívását A brazil kormány bejelentette, hogy Tito, Ju­goszlávia elnöke, elfogadta a Brazíliába szóló meghívást. Brazil források szerint a látogatásra 60 napon belül sor kerül, bár az itteni jugoszláv követség még nem tud semmit mondani a látoga­tás időpontjáról. Tito meghívását úgy tekintik, mint egyik moz­zanatát annak a törekvésnek, amit a brazil elnök maga elé tűzött, hogy országát a semlegesség út­jára vezeti. Ezt megelőzően, Quadros kijelentette, támogatja azt az irányzatot, amelyik követeli, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete vitassa meg a Kinai Népköztársaság felvételét e szerve­zet tagjai közé. Ugyancsak kedvezően bírálja el azt a javaslatot, hogy tárgyalják meg a Szovjet­unióval és a kelet-európai államokkal a diplomá­ciai kapcsolatok felvételét. Tito elnök látogatását egy pár órával azután jelentették be a brazil hivatalos körök, miután Quadros elnök befejezte tanácskozását Adolf A. Berle-vel, Kennedy személyes megbízottjával. Tüntetés Argentínában Az argentínai szenátus választási testületé a szokásos ülésre jött össze a fővárosban, Buenos Airesben, hogy bejelentse az uj tagnak Alfredo L. Palaciosnak a megválasztását. Palacios, akit Buenos Aires szenátorának választottak meg leg­utóbb, tagja a Szocialista Pártnak. Beiktatása alkalmával a Szenátus karzatán he­lyet foglaló közönség soraiban nagy tüntetés ját­szódott le. “Éljen Kuba”, “Éljen Lumumba” és “Halál a Yankeekre” jelszavakat kiáltotta a tö­meg. A tüntetésre az adott alkalmat, hogy a meg­választott szenátor javasolta, küldjenek üldvöz- letet Kuba és Kongó népei számára. A tömeghan­gulat hatására a szenátorok elfogadták a javas­latot. Palacios, akit a múlt hénaphan választottak meg szenátornak, annak köszönhette győzelmét, hogy dicsérte Fidel Castro forradalmát Kubában és ban és műhelyben dolgoznak. Az uj szerződés 5.5 százalékos béremelést, 6 és fél fizetett ünnepna­pot ad a tiiipar munkásainak. Az ünnepnapokat, amelyek közül négy az első évben érvénybe lép, akkor is fizetni kell, ha azon a héten szünetel a munka az üzemben. A newyorki taggyűlésen a rank-and-file tag­ság szószólója figyelmeztette a szakszervezet ve­zetőit, hogy csak szigorú ellenőrzés biztosíthatja a szerződés pontjainak és a fizetésemelésnek be­tartását. Vádolta a vezetőket, hogy túlságosan engedékenyek a munkáltatókkal szemben, akik a darabszám árának leszállítását követelik a mun­kásoktól és azzal fenyegetőznek, hogy különben nem szerzik be számukra a munkát. A szabászok részére a megállapított minimális hetibér 85 dollár. A gépvarróké 61 dollár és a ki­segítő munkásoké (floor workers) 45 dollár 50 cent. "~ szidta Arturo Frondizi agrentin elnök kormányát, mint a kapitalista imperializmus szolgáját. Palaciost 9 évre választották a Szenátus tag­jává és ő az egyetlen szocialista ebben a testü­letben. "> Nehéz a kubai “menekültek** helyzete A kubai forradalom óta számosán hagyták el a kis szigetországot. Ezeknek nagy része Batista diktátor egykori híveiből tevődik össze, vagy olyanokból, akiket sikerült az ellenforradalmi propagandának megijesztenie és távozásra bír­nia. Legtöbbjük ide jött az Egyesült Államokba. Miamiban és környékén telepítették le legtöbbjü­ket: A hatalmas tömeg elhelyezéséről azonban nem gondoskodtak kellően és igy a legnagyobb ré­szük munka nélkül tengődik a táborokban. A vál­lalatok nem nagy érdeklődést tanúsítanak prob­lémáik iránt és a legnagyobb bizonytalansággal néznek a jövő elébe. Az ide özönlött kubaiak jelentős része volt tő­kés vagy üzlettulajdonos, nagy számmal vannak köztük tisztviselők és értelmiségiek is. Csak kis számú a munkás és földművesből jóformán alig van egy néhány, pedig az ország lakosságának túlnyomó többsége földművelésből él. Érthető, hogy a tisztviselőknek és értelmisé­gieknek nagyon nehéz munkát találniuk egyálta­lán, nem beszélve arról, hogy képzettségüknek megfelelő elfoglaltságot lehetetlen kapniuk. A N. Y. Times cikkírója szerint — aki beszá­mol nehéz helyzetükről — ezeket a kubaiakat jobban magára hagyta a kormány, mint a ma­gyar menekülteket. Ha ez igy van, akkor némi fogalmunk lehet nehéz, sőt kétségbeejtő sorsuk­ról, mert tapasztalhattuk mennyire “megerőltet­te” magát kormányunk a szülőföldünkről érkező bevándorlókkal kapcsolatban. Az újság leirja, hogy néhány vezető tőkésnek, mint a Kubai Bank volt elnökének, a legnagyobb kubai cukorfinomitó vezérigazgatójának, egy olaj ipari elnöknek, vagy a legnagyobb tánctermeket tulajdonában tartó részvénytársaság igazgatójá­nak már találtak jó elfoglaltságot, ők próbálják elhelyezni a többi honfitársukat. Ha nem is he­lyeznek el senkit, a maguk elhelyezéséről már igy gondoskodtak... Sőt nem is érdekük, hogy min­denkinek munkát szerezzenek, mert akkor az ő állásuk válik feleslegessé. Kormányunk most tehát szembe kell, hogy néz­zen a problémával. A terület, ahol a kubaiakat el­helyezték gazdaságilag erősen sújtott vidéknek számitott mielőtt ezek a menekültek odajöttek volna. A N. Y. Times cikkírója szerint adminisz­trációnk most a kubai ellenforradalmárokat úgy akarja segíteni, hogy megnyílt előttük számos kormányhivatalt. Vagyis előnyben részesíti ezek­nek a politikai emigránsok problémájának á meg­oldását az itt élő amerikai lakosság nehéz gazda­sági helyzetének a megsegítésével szemben. Persze nagyon kicsi lesz igy is azoknak a szá­ma, akik részesülnek ebben a kedvezményben. Meg is említik, hogy milyen hivatalokat nyitnak meg a kubaiak előtt. A Nemzeti Egészségügyi In­tézet jelentette be igényét orvosokra és ápolók­ra. A Nemzetközi Együttműködési Hivatal kért technikai tanácsadókat, akik résztvehetnének a latin-amerikai államok számára kidolgozandó gaz­dasági segítség programjában. Láthatjuk tehát, hogy a kormányhivatalok is csak aránylag kis töredékét juttatják álláshoz a hatalmas tömeg­nek. Kb. 33,000 menekült tartózkodik a környéken. Ebinek legalább a fele munkanélkül van Ys segély­(Folytatás a 16-ik oldalon) r Rosner Sándor körúton: Március 17, péntek Pittsburgh, Pa Március 19, vasárnap Chicago, 111. f Március 20, hétfő Milwaukee, Wis. f ■ Március 21, kedd Gary—Hammond, Ind. | Március 22, szerda Cleveland, O. f • Március 23, csütörtök Akron, Ohio Március 25, szombat Detroit, Mich.

Next

/
Thumbnails
Contents