Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-03-02 / 9. szám
Thursday, March 2, 1961 Körbe-körbe írja: Paál Máthé Én is János Én még sohasem loptam lovat és azt hiszem, hogy olvasóink sem igen foglalkoznak ezzel a mesterséggel, amelyről a bridgeporti Csongrádi Tatyu azt mondta, hogy az még egy fokkal tisztességesebb foglalkozás, mint amerikai magyar polgári hetilapot szerkeszteni. A néhai Tatyu ezt, mint viccet irta le, de beszélgetés közben elmondta, hogy az valójában úgy is van. Ezek a szerkesztő urak ugyanis láncos kutyái voltak nemcsak az egyleti basáknak, a papoknak, a mindenkori magyar kormánynak, de minden előfizetőnek is, hogy valahogyan felszínen tarthassák magukat. Nivótlanabb, gyatrább és magyartalanabb irás müveket, mint ezek a heti megélhetési kísérletek, el sem lehetett képzelni. Egy időben a munkáslap szerkesztése körül reám bizták azt a kötelességet, hogy figyelemmel kisérjem ezeket a “szegénységi bizonyítványokat”. Amikor a Bérmunkás beszüntetésével “megszabadultam” ettől a munkától, úgy éreztem magam, mint amikor a piszkos napi munka után az ember jó kiadós tisztasági fürdőt vesz. Azóta nem volt a kezemben egy sem ezekből a papírokból, mig az elmúlt hetekben az a megtiszteltetés ért, hogy eljött címemre egy new- yorki hetilap. Mondanom sem kell, hogy én nem rendeltem, hogy tőlem nem kérdezték, ktildhetik-e ezt a lapot, amely nekem sem pénzért, sem ingyen nem kell, amit a postának is tbdtára adtam. Azonnal megállapítottam, hogy Tatyu óta ezek az irodalmi szörnyszülöttek cseppet sem változtak. Most is nivótlanok, üres frázisokat puffog- tatnak és a hazafiságban utaznak. A lap szerkesztőjének két hazát adott az isten, mint a költő által megénekelt gólyának és ezeket a hazákat természetesen a kommunistáktól akarja megmenteni, s mint Kinizsi, ö is két karddal harcol, s kétfelé csapkod; egyikkel a nácikat, másikkal a kommunistákat akarja lenyisszantani. Nem akarja tudomásul venni, hogy a zsidók millióit legyilkoló náci uralmat a kommunista vörös hadsereg törte össze és ezzel meggátolta, hogy Hitler Európa teljes zsidó lakosságát a gázkamrákba küldje, s a szocialista országok azok, amelyek súlyosan büntetik az antiszemitizmust. Nyílt leveleket intézett a szerkesztő Kennedy elnökhöz, amelyekben felhívja figyelmét, hogy váltsa be ígéretét és szabadítsa meg mind á két hazát a kommunistáktól. Azt talán a szerkesztő sem tagadja, hogy az előző adminisztráció is megtette a kötelességét az egész világon a kommunista üldözés terén és nem Mr. Dullesen múlott, hogy az eredmény mindenütt a haladó erők szaporodása volt. Hiszen az ENSz-ben az ’56-os ellenforradalom után minden évben megpróbálkozott Lodge, hogy a magyar “ügyet” tárgyalják, de a magyar kormány kereken visszautasított minden kísérletet, melynek célja Magyarország belügyeibe való beavatkozás lett volna. Ezt az álláspontját bizonyára ezután sem fogja megváltoztatni, de nagyon valószínű, hogy az ENSz-ben sem lehet ezt tovább folytatni. Hiszen képtelenség elgondolni is, hogy Mr. Stevenson, az uj követ, ilyen gyerekes hidegháborysdit játszón. Ezután hem marad más hátra, mint, hogyha Kádár János ismét eljön az ENSz közgyűlésére, akkor Mr. Kennedy meghívja őt és borozgatás közben azt mondja neki: “Nézd, én is János vagyok, Te is János vagy, s ha két János leül égy pohár bor mellé, mindig kisüt valami okosat. Látod, itt van ez a szerkesztő, nem hagy békében, hogy szabadítsam fel a magyar népet. Kérlek szépen, csinálj valamit, hogy ezek a kiebrudalt urak visszamehessenek oda, ahonnan jöttek. Majd szivük hasad a sok uj gyárért, amit a magyar nkások építettek, a sok tízezer traktorért, ara- 'épért, a sok jó zsiros állami állásért, a kávé- zi lebzselésért, a gyárosok és bankárok aszta- ról lekerülő morzsákért.” Erre azt mondja majd a másik János, a Kádár: “Nem akarom jó magyarosan megmondani, hogy hová menjenek, hát csak úgy mondom, ahogy a szaktárs mondja: menjenek vissza, ahonnan jöttek, de nem Magyarországra. A magyar nép örül, hogy megszabadult tőlük. Ti hívtátok ide őket, mi engedtük, hogy menjenek, egyétek meg, amit AMERIKAI MAGYAR SZÓ főztetek és váljék egészségetekre.” Ha nem igy lesz. akkor sehogy se lesz; a magyar nép halad a maga utján, a boldog, szabad, békés élet felé és ezt semmiféle hatalom nem akadályozhatja meg, csakis az egész világ pusztulása árán. S a rettegett világpusztulás maga alá temetné e lapszerkesztőket is, tehát kár szájukat tépni a magyar népet illetőleg. Még le akarom szögezni, hogy ez a szerkesztő is megnyomorítja a mi szép magyar nyelvünket, ő sem ir jobban magyarul, mint a régi kollégái. Nyílt levelében azt írja nagy betűkkel, hogy ő és hatalmas olvasótábora “forrón ragaszkodik” az elnökhöz. Hogyan lehet “forrón” ragaszkodni, milyen nyaka- tekert magyarság ez ? Az ember forrón szeretheti a bablevest, a babáját, esetleg a feleségét, ez kifejezheti a ragaszkodást, de azt írni, hogy “forrón ragaszkodom” csak a Tatyu-féle “irodalmi” alkotásokban lehetséges. Ennél még a lólopás is jobb lehet. Vigyázat! Elnökünk igazán nekigyürkőzött, hogy programját, melynek alapján Amerika népe megválasztotta, sürgősen keresztülvitesse a kongresz- szussal. A munkanélküliek megsegítése, a munkanélküli járulék idejének meghosszabbítása, élelmiszer segítség, sürgős közmunkák, a minimális órabér felemelése, a nyugdíjasok helyzetének javítása, stb., stb. Mindez benne van programjában. Hogy ebből a programból mennyi valósul meg, s főleg hogyan, az még nagyon bizonytalan, mert habár megrendszabályozták a “Rules Commit- tee”-t, melyben a republikánus és ultrareakciós déli demokrata képviselők voltak többségben, éppen ennél a kérdésnél tűnt ki, hogy Kennedy többsége nagyon kicsi (217—212) ; tehát csak 5 szavazaton múlott, hogy mindjárt az első alkalommal vereséget ne szenvedjen. Ez viszont azt jelentheti, hogy legtöbb javaslatát megnyomorítják, vagy fel sem veszik. Kétségtelen, hogy ezek a javaslatok valamilyen formában keresztülmennek, mint ahogy keresztülmennének egy republikánus adminisztráción is, s nem azért, mert akár az egyik v. másik párt nagy munkásbárát volna. Hanem azért, mert a gazdasági viszonyok, a munkanélküliség, a folytonosan dráguló megélhetés tömegakciót váltana ki itt a USJien is, ha nem segítenének jobb, vagy kevésbé jó munkásvédő törvényekkel. A tőkés termelő rendszer semmit sem ad ingyen a dolgozóknak, azt ki kell kényszeríteni. Az okos tőkés liberálisabb, meg akarja előzni a kényszerhelyzetet tudva, hogy akkor sokkal többe, esetleg mindenbe kerül. A profit szentségét védő tőkés brutálisan ellenáll és csakis a kényszerítő erőnek tesz engedményeket. Sajnos az amerikai szervezett munkások még nincsenek arra nevelve, hogy hasonló esetben nyomást tudjanak gyakorolni a törvényhozókra, hogy azok minél jobb törvényeket hozzanak a dolgozók javára, mig ugyanakkor a nagytőke befolyása majdnem korlátlan és ezt a befolyását igénybe is veszi, ha érdekeit veszélyeztetve látja. De a legnagyszerűbb törvényjavaslat értéke is nagyon csökken, ha az nem párosul a külpolitikai vonal teljes megváltoztatásával, ha a hidegháborút folytatjuk, ha nem törekszünk arra, hogy megegyezzünk a teljes leszerelésben. Már pedig az uj adminisztráció, az uj elnökkel az élén, az eddigi megnyilatkozások szerint a dullesi politikát szándékszik folytatni. Ez a kormányzat is — miként elődje — az erő, a fokozott fegyverkezés által akarja biztosítani a békét. Egységfront A hidegháború folytatásának szükségét illetően tökéletes egység áll fenn a két párt között, sőt az uralmon levő demokrata párt, s az elnök, elégtelennek tartja az előző adminisztráció fegyverkezési politikáját és fokozottabb fegyverkezést ajánl, főleg a nukleáris fegyverek terén. Első intézkedései közé tartozott a Polarisz tengeralattjárók gyorsított felépítése, olyan mennyiségben, hogy azok teljesen bekeríthessék a tengeren is a szocialista országokat. Ezeknek a tengeralattjáróknak mindegyike állandóan 16 hidrogén- löveggel van ellátva, amelyeknek mindegyike hivatva van egy-egy orosz város elpusztítását véghezvinni. Rövidesen három ilyen tengeralattjáró lesz állandóan készenlétben, hogy 48 orosz várost lőjjön széjjel—Írja a Pentagonhoz közelálló egyik magazin. Azt nem írja, hogy ebben a 48 városban sok millió orosz is él, öregek, asszonyok, gyermekek, akik mind ott pusztulnának el a 48 város romjai között. Azt sem írják meg, hogy az oroszoknak is megvan a képességük arra, hogy ugyanazon idő alatt ők is elküldjék a halált- 48, vagy több amerikai városra, amelyekben amerikai asszonyok, gyermekek, öregek találnák meg temetkezési helyüket. Azt is tanulmányozzák, hogy az európai szövetségeseket is felfegyverezzék atombombával, persze beleértve Németországot is, amely ma már a volt náci tábornokaival vezető szerepet játszik európai szövetségeseink között. Ezt a felfegyverzést könnyen végrehajhatjuk, hiszen annyi atom- és hidrogénbombánk van, hogy kétszer is elpusztíthatnánk sajátmagunkkal együtt a földkerekség minden élőlényét. Még egy pár hasonló javaslata van az elnökünk nek, s ha hozzávesszük a kül- és hadügyi nagyfejnek nyilatkozatait is, úgy elmondhatjuk, hogy a külpolitika terén az uj adminisztrációval eben- gubát cseréltünk. Egyetlen vezető politikus van a Kennedy-admi- nisztrációban, akinek megvan a tekintélye és bátorsága, hogy ellenezze az efajta ‘>béke”-politi- kát s ez Stevenson. Igaz, hogy már jósolgatják, hogy nem sokáig marad a helyén. Tény az, hogy a több, mint tiz éves háborús uszítás annyira bele van szuggerálva az amerikai népbe, hogy nehéz dolog volna egy csapásra ki- gyóg.vitani belőle, de a fokozott fegyverkezés semmi esetre sem alkalmas arra, hogy barátot és ellenséget meggyőzzünk békés szándékainkról. A szovjet 'béketörekvése, szövetségeseink és a semleges hatalmak nyomása talán célravezet és lesz hajlamosság a békés megegyezésre. Addig azonban, dacára a belpolitikai téren tett javaslatoknak, amelyek alkalmasak az amerikai töme- megek megvesztegetésére, elvakitására, hogy ne lássák meg a külpolitikai veszélyt, óvatosságra van szükség Kennedy kormányával szemben, s nem szabad a tömegekben hamis illúziókat felépíteni. Törvényerőre emelték az uj lengyel ötéves tervet Kilencven képviselő kért szót a lengyel szejm tervvitájában, amelynek során mélyrehatóan elemezték a népgazdaság valamennyi ágának jelenlegi helyzetét és fejlődésének távlatait. Az ötnapos tanácskozás végén — február 16-án — a képviselők egyhangúan elfogadták az előterjesztett javaslatot és ezzel törvényerőre emelkedett az 1961/65. évekre szóló ötéves terv* wvwvvwvvwvwvwwvwwwwwwwvvvvwwwvvw** Megjelent Szabó Miklós legújabb könyve, cime:. .........................-......................................" ' • ii . Akik olvasták a “Foglalkozásuk emigráns” c. rendkívül érdekes és tanulságos könyvet, azok ismerik Szabó Miklós nevét. Ő maga is emigráns volt és a most megjelent “Hontalanok” c. könyvében megírja előző' könyvének folytatását. Ebben a kötetben azokról számol be, akiket a hazug propaganda ringatott ábrándokba és akik elhagyták hazájukat, elmentek a “szabad világba”, ahol becsapva, kisemmizve magukra maradtak. Akadnak olyanok is, akiket felkarolt a szerencse, de nem ezeknek a sorsa az általános; ellenben azoké a kisembereké, akik nekivágtak a nagyvilágnak, eljutottak annak minden sarkára, de sok esetben ke- nyértelenül, gondokkal küzdve bolyonganak idegenben, a hazátlanság kínjától gyötörten. Ezeknek a magyaroknak a sorsa tanulságul szolgálhat mindazoknak, akik hiszékenyen fogadták a külföldi propagandát. A 190 oldalas könyv rendkívül érdekes képet nyújt nekünk, amerikai magyaroknak is, a hontalanok életéről és a könyvet nemcsak sajátmagunknak, de ismerőseinknek is el kell olvasni. — Rendeljen belőle még ma a Magyar Szó Kiadóhivatalában. A könyv ára 90 cent és 10 cent postaköltség. Magyar Szó Kiadóhivatala 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Kérem küldjék meg részemre Szabó Miklós: “Hontalanok” c. könyvét..............példányban. Mellékelek érte $......................-t. Név: .................................................r................. Cim: ...................................................................... Város:..............................................Állam: ....
