Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-03-02 / 9. szám
Thursday, March 2; 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ “A halott Lumumba erősebb az élőnél99 Philemon Mikolo Sarungi, tanganyikai diák Budapesten tanul és több afrikai társával az Orvostudományi Egyetem Naphegy téri diákotthonának lakója. Lumumba meggyilkolása fájdalmasan érintette a diákotthon lakóit, köztük talán legérzékenyebben Sarungit, akinek személyes ismerőse volt a nagy afrikai szabadságharcos. — Afrika nagy fiával — mondotta — 1958- byn, Kairóban ismerkedtem meg, az afrikai népek szolidáritási mozgalmának nagygyűlésén. Amikor Kongó a múlt év nyarán elnyerte függetlenségét. a Budapesten tanuló afrikai diákok nevében L. A. Binagi közgazdasági egyetemi hallgatóival együtt levélben üdvözöltük a kongói miniszterelnököt. Lumumba erre a levélre október 27-én, Leopoldville-ben kelt levelében válaszolt. Sok fájó esemény zajlott addig le, de ő nem felejtette el, hogy a Budapesten tanuló afrikaiak gondoltak rá. Lakóháza akkor már katonasággal volt körülvéve, mozgási szabadságát korlátozták, szinte emberfeletti problémákkal viaskodott, mégis elküldött egy levelet, amely pár sorban megmutatja Lumumbát, az embert és élete küzdelmét. íme a levél: “Kedves Testvérein! 1960. julius 2-i levelének tartalma mélyen meghatott. Köszönöm meleg jókívánságait és hangsúlyozom jelen levelemmel is: nincs szó arról, hogy én, mint afrikai nacionalista vezető beszüntessem, vagy akárcsak Lassítsam erőfeszítéseimet azért, hogy valamennyi afrikai nép elérhesse teljes függetlenségét. Éppen ellenkezőleg, fokozni fogom ezeket az erőfeszítéseket, amennyire ez emberileg lehetséges. Teljes mértékben egyetértek önnel, hogy dr. Nkru- mah, nagyon kedves barátom és testvérem nyilatkozata, amelyben azt mondotta, hogy egyetlen afrikai ország függetlensége egyáltalán nem jelenti egész Afrika felszabadulását az imperialista iga alól, a lényegét foglalja össze annak a harcnak, amelyet a fekete fajú népek megindítottak, hogy felszabaduljanak a gyarmati iga alól. Biztosíthatom önt, hogy az imperialista és gyarmati rendszer ügynökeinek minden mesterkedésével szemben a legkérlelhetetlenebb elszántságot és szilárdságot tanúsítom, hogy kudarcra kárhoztassam az összeesküvéseket, valamint azokat a manővereket, amelyeknek célja, hogy visszaállítsák hazánkban azt a totális rendszert, amely ellen oly sokáig küzdöttünk. Erőfeszítésem célja ezenkívül, hogy hazámat az egyetlen üdvösnek bizonyult útra vezessem: megteremtsük az igazi kongói nemzetet, amelyből száműzve van minden törzsi háború, testvérgyilkos harc., és büszkék lehessünk kedves hazánk. Kongó egyésitésé- ért végrehajtott munkánkra. Szilárd meggyőződésem, hogyha a fekete fajú népek egyszer megszabadulnak a gyarmati rendszer igájától és megszállásától,. s megoldódnak belső problémáik, képesek lesznek elérni ugyanazt, sőt, esetleg magasabb színvonalat, mint a világnak, bármely más nemzete.- Levelére adott válaszomban nem akarok hitvallást adni. Az a néhány sor, amelyet fentebb megírtam, legőszintébb meggyőződésemet és érzéseimet fejezi ki. Kedves Testvérem, fogadja testvéri üdvözletemet és jókívánságaimat. PATRICE LUMUMBA, miniszterelnök AKIK A HÍREKBEN SZEREPELNEK ANTOINE GIZENGA Antoine Gizenga, aki a Kongói Köztársaság törvényes kormányának miniszterelnöki tisztét tölti be, 1925-ben, a Leopoldville tartományban levő Kandalé faluban született. Középiskolai tanulmányai után a leopoldville-i egyetemen folytatta tanulmányait, azokat azonban nem tudta befejezni, mert politikai tevékenysége miatt kiszünetet tartottak, majd később ismét folytatták a verést." Az UN-k'atónák tehát maguk is jelen voltak Lumumba megkinzásakor, jól tudták, mi vár Lu- mumbára és harcostársaira — akik az AP tudósitója szerint “zokszó nélkül tűrték a bántalmazásokat, és nem könyörögtek kegyelemért" — de mit sem tettek. És kisujját sem mozdította a kongói UN-parancsnokság, és a főtitkár, Dag- Hammarskjold. Lumumba sorsa beteljesedett: gyilkosai szabad kezet kaptak. »»í »*; *‘í »*; . . Mindez csupán néhány szemelvény a hitszegé» és gyalázat kétszáztizenkét napos krónikájából, amely a tragédiához vezetett. S vajon lehet-e más következtetést levonni mindabból, ami történt, mint azt, hogy Lumumba és társai vyre Hammarskjöld kezére tapad? zárták az egyetemről. Ezt követően aktiv szerepet töltött be a kongói nemzeti, felszabadító mozgalomban. Gizengát 1959 márciusában az imperialistaellenes Afrikai Szolidaritási Párt országos elnökévé választották. A fiatal politikust Lumumba első központi kongói kormányának megalakulásakor, 1960 jun. 28-án, miniszterelnökhelyettessé nevezték ki. 1960 aug. 9—.21 között Gizenga vezette a Biztonsági Tanács kongói vitájában részt vett kongói küldöttséget. Felszólalásaiban hangsúlyozta, hogy sem az ENSz, sem a világszervezet főtitkára nem teljesítette a Biztonsági Tanács által reá hárult kötelezetségeket, s ostorozta a gyarmätosiA múlt héten még az algériai Nemzeti Felszabadulás Frontjának katonái között volt, ma már megérkezett Budapestre. Anyja boldogan ölelte át 21 esztendős fiát. Amikor az ellenforradalom napjaiban, félrevezetve .megszökött szülőhazájából, szülei házából, még csak tizenhét éves volt, s amikor ráhúzták a francia idegenlégió egyenruháját, már tizennyolc. — Hogyan történt? — Párizsban nem kaptam munkát, vonatra ültem, hogy Marseille-ben próbáljak szerencsét. A vonaton jöttek a rendőrök, igazoltattak. Valamilyen engedélyt követeltek, Írást, amely megengedi. hogy elhagyhassam Párizst. Nem volt. Egy napot töltöttem a párizsi rendőrségen, aztán átvitték az idegenlégió dijoni kaszárnyájába. Azt mondták, vagy aláírom azokat az iratokat, amelyeket elém tesznek, vagy bezárnak, mert engedély nélkül elhagytam a fővárost. Aláírtam az iratokat, mert nem tudtam, mi van bennük. Légiószerződés volt, amelyben öt évre adtam magam az ördögöknek, a francia idegenlégiónak... Ez 1957 november 11-én történt. Két hónap híján három évet lesgol- gáltam, mig végül tavaly szeptember 2-án sikerült megszöknöm .. . — Három év alatt biztosan sok érdekes élménye volt.. . Érdekes élmény? Nem volt. Csak borzasztó, szörnyű, elviselhetetlen. És aztán mégis egy gyönyörű: találkoztam az arab szabadságharcosokkal és ők testvérként fogadtak ... A hazatérésre várva csaknek öt hónapot töltöttem közöttük. — Merre járt legionista korábon? — Voltam Sidi el Abbesben, Sadiában. Philip- pevilie-ben, Jeriville-ben, Kualában, Magnában. Jie-ben és másutt is. A második ezredben voltam, négy-öt hónapig voltunk egy helyen, és aztán odadobtak bennünket, ahol a legmelegebb volt a helyzet. Soha nem tudtuk, hogy meérjük-e másnapot ... — A feladat? ■— “Átfésülés”, “megtorló akciók”, ahogy katonai nyelven mondják. Ha harcban foglyot ejtettünk, hadnagyunk parancsára a gépkocsi után kellett kötöznünk. Egy-két kilométer még ment valahogy, ha bírta a futást a szerencsétlen, aztán összeesett, s a gépkocsi vonszolta maga után. Volt, aki belehalt. Máskor meg a pásztorok sátrait kellett átkutatnunk. A parancs szerint ott, ahol fegyvert, lőszert találtunk, a sátrat rá kell gyújtani lakóira. A német altisztek — legtöbbjük volt SS — bedobtak egy kilőtt hüvelyt, aztán jelentették a hadnagynak, hogy lőszert találtak. Engedélyt kaptak, hogy felgyújtsak a" kunyhót. Sokszor benn égtek sátrukban az arabok is, nem, tudtak kimenekülni. — Hogy bírtak annyi borzalmat? Ittunk. A koszt silány és kevés volt, az ital jó, és annyit kaptunk belőle, amennyit akartunk. A zsoldunkat is italra költöttük. Folyton részegek voltunk, mert józanon nem lehetett volna kibírni. Az altisztek azok közül kerültek ki, akik a legvéresebb munkában beváltak. Az altisztek között a németeken kívül sok magyar is akadt. Volt például egy Farkas nevű törzsőrmester, igazi vadállat. Nyilas volt, 1955-ben ment Nyugatra és úgy került a légióba. Nemcsak az arabokkal kegyet Wkedeft. ha^^m a íűo-irvni-jXáVL-u 5. Ütötte, rugdosta őket. Sokan kerültek miatta a kórházba vagy a “sportszazadba” .. . 3 tókat. Gizenga Lumumba letartóztatása után vette át a kormány vezetését. A törvényes kormány székhelyét ideiglenesen a Keleti tartomány fővárosába, Stanleyville-be helyezte át. Stanleyville ekkor lett a Kongói Köztársaság ideiglenes fővárosa. A* imperialista agresszió ellen, a szabadságért és függetlenségért, a köztársaság területi egységéért harcoló kongói hazafias erők a Gizenga vezette törvényes kongói kormány körül tömörülnek. Lumumba miniszterelnök meggyilkolása óta egyre több ország jelenti be ismételten, hogy a Kasza- vubu által létrehozott kormánnyal szemben Gizenga kormányát ismeri el a Kongói Köztársaság egyetlen törvényes kormányának. — Sportszázadba? Az is volt? — “Sportszázadnak” nevezte a légionista hu mor a büntetőszázadokat, mert folyton futtattál* őket körbe-körbe a laktanyaudvarban, 10—15 kilós kövekkel. A barátom, Szabó Lajos is — aktvei együtt szöktünk meg és tértünk haza — bekerült a “sportszázadba”. — Miért kerülhet valaki büntetőszázadba? Aki szökés miatt a büntető századba kerül, vált* Sággal boldog, hogy ilyen olcsón úszta meg a tioi • got. Mert az is előfordult, hogy az egyik megszökött és elfogott fiúnak egy német alhadnagy egyszerűen elvágta a nyakát, s aztán azt hi rész telte, hogy az arabok gyilkolták meg. Ezzel akarják megfélemlíteni a légionistákat, s visszatartani őket a szökéstől, mert a legszigorúbb büntetés sem használ így is a legtöbben szökésen törik a fejüket. Bühk tetőszádba azonban inkább apróbb dolgokért kerülnek az emberek. Például azért, mert szóbaált- , nak az arab foglyokkal, cigarettát adnak nekik, vagy pedig egyszerűen a parancsnok úgy látja, hogy nem elég kegyetlenek a megtorló akciók« nál . . . — A légionista élete tehát csupa borzalom? — Igen. Egyetlenegyszer sem mosolyogtam a három év alatt, amit a légióban töltöttem. Egyetlen jó napom volt, amikor De Gaulle hatalomra került. Visszafelé is felemelték a zsoldunkat, é* é-jUU regi Irans helyett lo.UO-et kaptam, s visszamenőleg 80.000 frankot fizettek ki. Vettem belőle egy lényképezőgépet, a többi pénzt elittuk. Ké- sőbb eladtam a fényképezőgépet, és azt is elmu- láttuk — mondtam, hogy józanon nem leheteti kibírni. .. — Van olyan, aki összegyűjti a zsoldját? — Nagyon kevesen. Van ugyan a légióban kü - lön bank, bárki beteheti a pénzét, csak éppen hamar exkö.tözik a másvilágra. Amikor harcba kerül a század. hátulról lövik a jóbarátok, aztán ellopják a betétkönyvet és felveszik a pénzét. A légióban ölesé) az emberélet ... — így vélekednek az idegenlégió parancsnokai. És az arabok ? — A szabadságharcosok úgy bántak velünk is, mint a testvéreikkel, pedig mi i.s harcoltunk ellenük. Akinél nincs fegyver megszökik a légióból, . barátként fogadják. Látják, miképpen toboroz a légió, miképpen kényszerítik a szolgálatra a légionistákat, s ezért annak, aki szabadulni akar a légióból, segítséget adnak. Nem lehet elmondási milyen szeretettel gondoskodtak rólunk. Pedig nagyon szegények, koplalnak, hogy többet adhassanak katonáiknak,, harcosaiknak. Ott értem meg azokat az időket. amikor Algériában “népszavazást” rendeztek és a francia egységek újabb rém- uralomhullámot zúdítottak erre a szerencsétlen népre. De az arabokat nem tudják megfélemlíteni. Ha száz évig taxi is a háború, ha akarmilyes* nagy veszteségeket követel is a harc, nem adják fel. Az önfeláldozás, a hősiesség sok példáját mondhatnám el. Így hai’colnak az arabok. | Ezt mondta el Éles Lajos 21 éves fiatalember, í, volt idegenlégionista. aki most érkezett haza Ma- j gyarországra. Fiatalságának három szörnyű évét kéri számon a francia idegenlégiótól, s életét, szabadságát köszöni az algériai Nemzeti Felszabadulás Fror.- ja harcosainak. Pintér István HÁROM ÉV AZ IDEGENLÉGIÓBAN Szörnyű élményeiről és megmeneküléséről beszél Éles Lajos, a 21 éuct hazatért d isszidens
