Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-03-02 / 9. szám
AMERIKAI MAGYAR SZŐ Thursday, March 2, 1961 6 A gyalázat héthónapos krónikáia 19,60..julius 15-én, hét hónappal ezelőtt a nagy hírügynökségek ezt a hirt röpítették világgá: “Az UN Biztonsági Tanácsa mára virradó éjjel határozatot hozott, hogy a belga csapatokat haladéktalanul ki kell vonni a Kongói Köztársaságból és az UN-tagállamoknak katonai segítséget kell nyújtaniuk a Kongói Köztársaságnak. Ralph Bunche az UN főtitkárhelyettese sajtóértekezleten bejelentette, hogy az UN-csapatok első egységei 49 órán belül Kongóba érkeznek. Parancsnokuk van Horn svéd tábornok lesz.” így kezdődött. Hét hónapja múlt, hogy az UN-csapatok első egységei megérkeztek a Kongói Köztársaságba. Mindenük megvolt, ami szükséges volt feladatuk végrehajtásához: emberanyag, fegyver, anyagi eszközök. S ottlétük hét hónapjában a Kongói Köztársaságban megdöntötték a törvényes kormányt, gyilkos banditák kivégezték a miniszterelnököt és legközelebbi munkatársait, visszatértek a gyarmatosítók, és ahová csak betették a lábukat, dühöng a féktelen terror. Ez, az UN-csapatok héthónapos ott- tartózkodásának mérlege. Az alábbiakban a nagy hírügynökségek, lapok jelentései, nyilatkozatok alapján felelevenítünk néhány részletet az UN kongói működéséből. Hammarskjöld és Csőmbe..1960 nyarán világossá válik, hogy a gyarmato- sitók fő bázisa Kongó területén a törvényes kormány ellen Katanga tartomány. Lumumba határozottan követeli Hammarskjóidtól, nyújtson segítséget Csőmbe szeparatista kísérleteinek elfojtására. Kéri. hogy az UN-csapatok vonuljanak !>e Katangába, és állítsák ott helyre a törvényes rendet. . . Az UN-csapatok Kongóba küldött parancsnoka, van Horn, julius 25-én a Daily Mail tudósítójával folytatott beszélgetésében kijelenti: Korlát- I;uy felhatalmazást kaptam az UN-tőI, hogy elfojtsam Katanga tartomány miniszterelnökének. Csomóénak elszakadási kísérletét. A leghatározottabban kijelentem, hogy átvesszük az összes déli tartományokat, Katangát is. Utasításokat kaptam, amelyeket végre fogok hajtani: Katanga tartomány a Kongói Köztársaság része...” Egv nappal később Lumumbához távirat érkezik a katangai Balubakat Párt vezetőitől. A távirat felfedi, hogy a belga katonaság és Csőmbe zsoldosai irtóhadjáratot kezdtek mindenki ellen, aki ellenzi Csőmbe szeparatista terveit.. . Megbeszélésre került sor Hammarskjöld és Lumumba között. Hammarskjöld biztosítja Lumumbát, hogy “nem kerül sor Katanga elcsato- lására Kongótól, mivel Katanga tartomány szerves része Kongónak.” Megígéri: a legrövidebb időn belül az UN csapatai bevonulnak Katangába. Hammarskjöld éppúgy mellébeszélt, mint van Horn: augusztus 5-én az UN-palotában hivatalos jelentést tesznek közzé: Hammarskjöld főtitkár, miután meghallgatta Bunche jelentését, bejelentette, hogy elhalasztja az UN-csapatok katangai bevonulását. Hat nappal később Hammarskjöld Katanga fővárosába érkezik, hogy tárgyalásokat kezdjen Csomóéval, a bábkormány miniszterelnökével. A repülőtéren katangai diszszázad fogadja, belga tisztek vezetésével... A hírügynökségek jelentik a tárgyalásokról, hogy azok a kölcsönös megértés szívélyes légkörében folytak tak le. A hírügynökségek azt is bejelentik, hogy a Hammarsk jóiddal érkezett UN-csapatok “csupán jelképes haderőt képeznek.” Hammarskjöld pedig nyilatkozatot tesz, amelyben hangsúlyozza: “Az UN kongói haderői nem használhatók fel Ka tangóban a központi kormány céljaira és az UN nem hajlandó felelősséget vállalni az esetleg Katangába érkező leopoldvillei-i polgári vagy katonai személyek biztonságáért!” A Mobutu-akció így üti iá Hammarskjöld az UN bélyegét Katanga állam tervére, amely az Union Miniere brüsszeli irodáiban született meg. Lumumba ezt követően nyilatkozatában felháborodva hangsúlyozza: “Egyes nyugati körök saját céljaikra igyekeznek felhasználni az Egyesült Nemzetek Szervezetét és az UN segítségével uj köntösben kísérlik meg visszaállítani a gyarmatosító rendPatrice Lumumba szert. Ebben nem kis szerepet játszik Hammarskjöld, az UN főtitkára.” Szeptember 5-én válik ismeretessé, hogy KaA Kongói Köztársaság tragikus sorsú miniszterelnökének ez a verse megrendítő irodalmi kifejezője a szabadságáért küzdő kongói nép hősi harcának. Lumumba a hajnalról énekelt, a pirkadásról, amelynek eljövetelében rendületlen bizott, s amelynek fényes nappalra fordulását ő már nem, érhette meg, de megérik azok, akiknek versét irta: a felszabadulásért harcoló kongóiak. PATRICE LUMUMBA: HAJNAL Szenvedtél afrikai, hosszú évezredeken át s a csatangoló szelek a pusztába hordták hamvaidat. Zsarnokaid gőgös templomokat emeltek, hogy vigyázzák lázadó lelkedben a szenvedést. A jogokat igy osztották meg: a fehér gazdáé lett az ököl és a korbács joga, neked jogod volt — a halálhoz, és természetesen a zokogáshoz is. A nyomorúság maszkját vésték rá isteneidre és bilincsekkel koszoruzták meg őket. Még a dzsungelben is védtelen voltál. A százarcu halál a ragadozó kigyó hideg szemével leste lépteid, és minden száraz ágban, s valamennyi fa lombkoronájában ö nyújtózott feléd, hogy testedet és keserűséggel csordultig telt lelkedet falánkan roppantsa egy utolsó ölelésbe. Majd álnok kígyót dugtak a kebledbe, és szorgalmasan töltögették beléd a lassan gyilkoló alkohol mérgét. Csecsebecsék talmi fényével elorozták asszonyodat, legutolsó kincsedet. Koromsötét éjjeleken megszólaltak a tamtamok, kunyhódból szertehordták a gyászdalokat. Mikor a csillapíthatatlan bőszület fölhevítette véred, táncoltál a máglyák fényénél. Nyögtél, vonaglott izmaidban a harag, s apáid ősi szenvedélye, amely századokon át forrt a szivekben, a vihar őrjöngéseként tört ki belőled százféle szóba és dallamba ötvözötten. A tamtamok meg nem szeliditett hangja dubögte tiltakozásodat, s gigászi hullámverésként dörgött az egész kontinensen. Zsarnokod elsápad, az ismeretlen daloktól, amelyek az igazság nem hunyó csóváiként űzték a homályt. Látod, testvérem, hogy támad a hajnal, a hajnal! Látod már a napkelte villózásait derengő arcaikon. Az öreg Afrikában testvérem, uj reggel serken. Csak a mienk lesz a föld, meg a viz és a hatalmas folyók. A Nap olthatatlan fáklyái forrón fognak ragyogni, hogy felszáritsák a könnyeket a szemekből és az arcokról az idegenek köpetét. És mikor szétzúzod bilincseidet, széttéped megnémult századok láncait, te szabad, büszke Kongó felemelkedsz a fekete földről, te letiporhatatlan, büszke Kongó, fekete magvakból sarjadt zsenge hajtás, fekete virág. (BALOGH JÓZSEF fordítása) szavubu kongói elnök törvényellenesen leváltotta tisztségéről Lumumba miniszterelnököt. A kongói parlament mindkét háza bizalmáról biztosítja a törvényes kormány fejét. Lumumba azonban hiába akar élni törvényes jogaival: korlátozzák mozgásszabadságában, amikor pedig rádióbeszédet akar mondani, a leopoldville-i rádió épületét őrző UN-katonák szuronyt szegeznek mellének. Szeptember 16-án kerül sor Mobutu “ezredes” katonai államcsinyjére. Egy nappal előbb a tudósítók ezt táviratozzák haza Leopoldville-ből: “Egy magasállásu UN-tisztviselő este bizalmas vacsorabeszélgetés közben kijelentette: Mobutu jelentéktelen figura, de jó kapcsolatai vannak Horn tábornokkal, a kongói UN-haderők főparancsnokával.” Másnap, a Mobutu által végrehajtott katonai puccs riapján Kaszavubu több Ízben tárgyal Dayallal, Hammarskjöld főtitkár személyes megbízottjával, majd megbeszélést! folytat Horn tábornokkal. Ezután jön létre Horn, Mobutü és néhány más kongói tiszt megállapodása. S mikor a leopoldville-i rádióban szerda este elhangzik Mobutu nyilatkozata, ugyanakkor Horn tábornok egy kongói tiszt kíséretében Kasai tartomány fővárosába, Luluabourgba repült. Ők közvetítik “Mobutu hadseregparancsnok” tüz- szüneti parancsát a Bakvanga térségében állomásozó kongói kormánycsapatokhoz. Hóm tábornok UN-tisztekből a helyszínen “felügyelő bizottságot” nevez ki, amely Moellesware svéd ezredes parancsnoksága alatt a Csombéval való tűzszünet betartását ellenőrzi. A puccsisták és az UN főhadiszállása között tehát tökéletes az együttműködés.. . A gyilkosok és cinkosaik Mobutu hatalomra kerülésével megkezdődik- a kongói tragédia uj fejezete. Banditái elkezdik a leszámolást a törvényes kormány híveivel. Lumumba, aki jól tudja, hogy a veszett hajsza célpontja elsősorban ő maga — tovább folytatja a harcot. Október 8-án ezt mondja: Minden eszközzel félre akarnak engem állítani, korrupcióval s gyilkossággal is. De hogyan tartóztathatnak le egy kormányfőt anélkül, hogy bármilyen vádat emeltek volna ellene? Itt van a kongói gyilkos Csőmbe. Százakat lövetett agyon és az UN-parancsnokság mit sem szól, jóllehet a bűnt a belga csapatok segítségével követték el...” November 16-án Mobutu diszfelvonulást rendez. Egyes hírügynökségek jelentései igy számolnak ibe erről: “A katonai díszszemlét Mobutu személyesen fogadta. Mellette foglaltak helyet az UN kongói parancsnokságának rangidős tisztjei...” A tragédia végkifejlődéséhez közeledik: a világszervezet képviselői szerényen meghúzódva Mobutu oldalán, a gyilkosok bandavezérével fogadták a martalócok díszszemléjét. . .. November 26-án Okito a kongói szenátus azóta meggj’ilkolt elnöke kétségbeesett táviratban hívja fel Hammarskjöld figyelmét, hogy Lumum- bát és harcos társait meg akarják gyilkolni. A november 27-iki íhirek igy hangzanak: “Lumumba miniszterelnök saját személyi védelmére katonaságot kért az UN-parancsnokságtól, kérését azonban elutasították.” Ugyanaznap Patrice Lumumba, akitől megtagadták a védelmet, elindult leánya temetésére Stanleyville-be. Útközben Mobutu banditái elfogják. A jelentések szerint “e martalócok Leopold- ville-ben majdnem az eszméletlenségig verték Lumumba miniszterelnököt, akit később a thys- ville-i táborban ismét kegyetlenül összevertek...” 1961. január 18: ekkor lenne talán az utolsó alkalom Lumumba s a vele együtt bebörtönzött Mpolo miniszter és Okito szenátusi elnök megmentésére. Lumumbát ezen a napon szállítják! az Elizabethville-től 60 mérföldre fekvő katangai Jadottville-be. Valószínűleg itt végeztek vele. A hírügynökségi jelentésekből kiderül, hogy Lumumba és társai megérkezésekor UN-katonák is voltak az elisabethvillei repülőtéren, akik tétlenül végignézték, milyen brutálisan bánik a katangai csendőrség a foglyokkal. Svéd UN-katonák elmondják, hogy a csendőrök a három foglyot “rettenetesen megverték”. “Lumumbát és két társát kivonszolták a repülőgépből, egymáshoz kötözték őket úgy, hogy még járni is alig tudtak, és béklyót vertek rájuk. Ezután afrikai és fehér csendőrök vették körül a foglyokat, majd hosszú időn át ütlegelték őket. Lumumba és két társa a földre zuhant, s ekkor a csendőrök puskatussal sújtottak arcukba, rugdosták és püfölték őket. Amikor a kimerült foglyok elnyúltak a földön, a fegyveresek egy kis
