Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-02-23 / 8. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, February 23, 1961 4 M m m ■ ■ ■ ■ ■ ■ »■» ■■■■■■■■ ■ » »■ ».»»■ ■ ■ ■ »jíiWJ.Mi m, m m m-i Munkásmozgalom r 143,557-el kevesebb acélmunkás Az acéltermelés országos csökkenése következtében november és december között 13,000 acél- munkás vesztette el állását. Az 1960 decemberében foglalkoztatott munkaállomány száma 485. 906, vagyis 143,557-el kevesebb, mint 1959 decemberében volt, a 116 napos acélsztrájk befejezi ekor. Ugyancsak decemberben a fennálló munkaszerződés értelmében a dolgozó acélmunkások 7 centtől 13 centig terjedő béremelést kaptak. Január utolsó hetében újabb 61,500 munkanélküli jelentkezett munkanélküli segélyért, a Munkaügyi Minisztérium statisztikai kimutatása szerint. Ez 3,293,500-ra emelte a segélyen lévők számát. 38 államban volt emelkedés, legnagyobb számban Pennsylvania államban, 15,100. A nehéziparokban, u. m. autó- és fémiparban folyamatos termeléscsökkenés járult ehhez és bizonyos arányban a nagyon zord téli időjárás is. 4z AFL-010 a gazdaság helyreállításáról Az AFL-CIO Economic Policy Committee nevében Walter P. Reuther, a bizottság elnöke fejezte ki az AFL-CIO álláspontját az ország gazdasági helyzetéről a kongresszus kpzös gazdasági bizottsága előtt. Rámutatott Kennedynek a gazdaság helyreállítására benyújtott tervének bizonyos hiányaira és ismertette az AFL-CIO kiegészítő ajánlatait. Reuther szerint Kennedy gazdasági üzenete a Kongresszushoz nem tűzött ki elég magas célpontokat. Különösen helyteleh az a megállapítása, hogy az ország termelési képessége csupán 3.5 százalékos évi emelkedésre alkalmas. Tekintettel a munkaerő tar tál ék emelkedésére, legalább 5 százalékban kell az országos termelésnövekedés évi arányát megállapítani. Ha ezt a számot nem tudjuk elérni, az azt jelenti, hogy az “állandó munkanélküliség” fokozatosan növekedni fog' az országban, mondta Reuther. Reuther helytelenítette az elnöki üzenetben foglalt kitételt,, hogy a kormánynak “serkentőleg kell hozzájárulni az üzemi s berendezési befektetések kibővítéséhez”. Ez nem enyhítené a munkanélküliséget, hiszen az ország üzemi berendezésének átlagban alig 75 százaléka van ma kihasználva. A berendezések modernizálása, még hozzá kormány segítséggel -— az illető vállalatoknak hozna további hasznot, mert még több munkást távolitana el az üzemekből. A fogyasztóközönség magasabb vásárlóképességére van szükség, ami maga már nagyobb befektetésekre ösztökélő helyzetet teremtene meg. Az AFL-CIO részéről Reuther a következő 6 ponttal módosítaná Kennedy gazdasági tervezetét: 1. Ideiglenes adóleszállitást bevezetni, ha a munkanélküliség eléri a 7 százalékot. 2. A munkanélküli biztosítás idejét és összegét emelni és siettetni szövetségi alapra való álállását. 3. A társadalmi biztosítás minimum összegének $10- ral való emelését ne használják arra, hogy a rászorult idős polgároktól megvonják az állami pótsegélyt. 4. A minimális órabért emeljék azonnal $1.25-re, nem pedig lépcsőzetesen. 5. A lakásépítésre adott szövetségi kölcsön kamatlábát 5.5 százalék helyett szállítsák le 4.5 százalékra. 6. Közmunkák létesítésének ösztönzésére a kormány utaljon ki 300 millió dollárt. Lenstcüdali a siftaükások korrupt vezetője A Bakery & Confectionary Workers of America végre, az öntudatos tagság több mint három éve tartó küzdelme után, megszabadult korrupt központi elnökétől. A James G. Cross vezetéke alatt álló szervezetet az AFL-CIO 1957 dec. 12-én kizárta a szervezetei sorából. Ugyanakkor engedélyt adott egy uj országos szervezet létesítésére a sütőmunkások számára, amely ABC név alatt működött s a kizárt szervezet szétrombolása volt a kitűzött célja, mert annak lokáljaiból toborozta tagságát. Ezzel szemben a B&C tagjai elhatározták, hogv megszabadulnak korrupt vezetőjüktől és egységesítik az ország sütőmunkásait. 63 lokál képviselőiből megalakult a Local Unions Reunification Committee (LURC), amely 37,000 tag segítségével és a többiek anyagi és erkölcsi támogatásával bírósági eljárásokat indított meg a tagok jogaiért, melyekkel Cross visszaélt. Ennek a kitartó harcnak megvolt az eredménye és Cross lemondott. Az 1962 márciusában esedékes országos konvencióig, amikor uj központi elnököt választathatnak, egy ideiglenes bizottság (Interim Committee) vette át a szakszervezet vezetését. Ennek Peter H. Olson titkár-pénztárnok, Max Kralstein és James Landriscina alelnökök a tagjai. A LURC továbbra is működésben marad, miután a szétszakított szakszervezet egységesítését még nem látja biztosítva. Az Interim Committee nem nyújtott errevonatkozó kilátást, sőt Cross lemondásáról a tagságnak kiküldött értesítésben a LURC érdemeit sem emelte ki, ami nélkül a győzelem nem lett volna elérhető. A tagság reméli, hogy Cross távozásával az általa gyakorolt módszerek is megváltoznak és a sütőmunkások szakszervezetében a szakszervezeti demokrácia helyre áll. Minél előbb vissza akarnak kerülni az AFL-CIO kötelékébe. A Blue Gross dijfelemelése ellen A Blue Cross, kórházbiztositó társulat, tagjai terheinek könnyítése helyett még nagyobb terhet rakott a sok millió tagot kitevő táborára. 1939 óta 450 százalékkal emelte a biztosítási dijakat. Amikor megalakult, 83,000 taggal rendelkezett és a kórházi ellátás biztosítási dijául személyenként 60 centet számított havonta. Egy 4-tagu család biztosítása nem volt több mint $1.90 havonta, amiért már külön ellátást kapott. Azóta a Blue Cross többször kapott engedélyt a dijak felemelésére. Michigan államban most újra — immár 11-edszer — 22 százalékos emelés engedélyezéséért folyamodott az állami biztositó osztályhoz, az autómunkások szakszervezetének éles tiltakozását váltva ki. Michigan államban magában 3,600,000 lakos tagja a Blue Crossnak. Az ígéret kezdetben az volt, hogy ha nagyobb lesz a bebiztosított tagok száma, aránylag olcsóbb lesz a biztositás dija. Épp ellenkezőleg történt. Az autómunkások 600-as lokáljának elnöke, Carl Stellato kijelentette, hogy a munkások ilyen aránytalan megterhelése ellen lépéseket ^szándékszik tenni. Első lépésként az ez évben esedékes munkaszerződés megújításnál az :iutóvállalatoktól fogja követelni az egész biztosítási dij fizetését. “Akkor talán intézkedni fognak a biztosítási kiadások csökkentése érdekében”, mondotta. A társulatok most is felét fizetik a dijaknak, de sohasem tiltakoztak eddig a dij felemelések miatt. De ez még nem oldaná meg annak a sok milliónak a problémáját, akik nem tagjai semmilyen szakszervezetnek és védtelenül fizetik a drága biztosítási dijakat. Ezeken csak a központi kormány segíthet, mondta Stellato és Ígéretet tett, hogy a szakszervezet a washingtoni"törvényhozás közbelépését fogja szorgalmazni ennek édekében. Ugyanakkor rámutatott a szerinte egyetlen helyes megoldásra, az állami közegészségügyi szolgálat bevezetésére, Anglia mintájára. Ott már évek óta sikeresen működik az államilag támogatott orvosi ellátás és erről két amerikai folyóirat, a “Look” és a “Coronet” elismerőleg nyilatkozott. Ezzel meghazudtolták az American Medical Association híresztelését, hogy az angol módszerrel sem a betegek, sem az orvosok nincsenek megelégedve. FL0im& MPOROLT M»SÉ NAGY NYOMORA Egv régi olvasónk (Saboné) hívta fel figyelmünket a The Miami Herald c. újság egyik, január végi számára. Ebben a lapszámban jelent meg egy cikk a Floridába vándorolt Missouri-i farnimunkásról és családjáról. Gaylord Martin a munkás neve, aki azért jött el Missouri államból, inert olt nem tudott munkát találni és remélte, hogy Florida államban inkább lesz erre lehetősége. Szerencsétlenségére- a floridai Dade County- ban, ahová néhány nappal korábban érkezett,, a rossz időjárás'miatt elhalasztották a termények betakarítását. így nem tudott munkát találni itt sem. Nem ö az egyedüli aki igy járt. Nagyon sokan lézengenek munkanélkül ezen a vidéken. Ha csak ez lett volna a helyzet, akkor az újságban nyilván meg sem jelenik a cikk, hisz számos nyomorgó ember él-ebben a gazdag államban. De Miiirtinnal kapcsolatban más váltotta ki az érdeklődést, illetve más ok miatt találta érdemesnek a szerkesztő-azt a közlésre. Martinéknak 4 gyermekük van. A. 6-.éves Joe, a 4 éves John, a 3 éves Brenda. A negyedik gyerek, a hat hetes Martha Ann volt az, aki az érdeklődést kiváltotta. A családnak ugyanis semmi tartaléka nem volt, igy tehát pénz nélkül álltak ezen a számukra idegen helyen. Még' tető sem jutott a fejük fölé. Éheztek és fáztak. A jótékony sági intézmények adtak a számukra valami ennivalót, “de az nem elég 4 gyereknek és mi nem akarjuk, hogy a mi csecsemőnk Martha Ann szenvedjen” — mondta az ember. “Ocja fogjuk adni valakinek, ha tudunk találni jó embereket, akik gondját viselik.” — mondja az anya, miközben a könnyei végigfolynak az arcán. “Ezeken a hideg estéken — vág közbe a férj — nincs még elég takarónk sem, hogy melegen betakarjuk a gyerekeket.” Az emlitett floridai lap figyelmét ez az utóbbi esemény hivta fel a családra. Ezt tették meg cim- nek is: “Szeretnénk, ha valaki elvinné a-csecsemőnket”, alcímnek pedig: Vándorló család “jobb lehetőséget” akar biztosítani lányának. Fényképet is mellékelnek, amin az. elajándékozásra kínált csecsemő látható az anyja ölében. A hírnek meg is lett az eredménye. A Children’s Home Society szóvivője szerint “ha a szülők beleegyeznek, elhelyezzük a gyereket egy örökbefogadó otthonba. Kapnak egy néhány hónap időt, ami alatt eldönthetik, hogy vissza akarják-e venni csecsemőjüket vagv odaadják állandó örökbefogadásra”. Tehát nem a család gazdasági helyzetét javítják meg olvan mértékben, hogy ott legyen helye a csecsemőnek is, hanem “nagylelkűen” élveszik a kislányt az anyjától. Mindenki tudja milyen fájdálom az egy szülőnek, ha meg kell válnia gyermekétől. Elképzelhetjük Martinék sorsát, ha már erre a lépésre szánták--el magukat. Martin kijelentette, hogy még soha nem kért segélyt eze’őtt. “De mikor ma reggel bementem a munkaügyi hivatal'- a Iiomeste.id-be, láttam, hogy csak egy maroknyi embert vettek fel.”- Vagyis látta, hogy milyen kilátástalan a helyzet a számára ahhoz, hogy munkát kapjon. N Alván ez kényszer it ette őt "arra a szörnyű ajánlatra, hogy odaadja a gyerekét. Ennek a farmmunkásuaK az esete tipikus példája annak, milyen nehéz körülmények között élnek Amerika mezőgazdasági munkának Míg Florida nagy hotelj eiben és mulatói na n pezseg az élet és a gazdagok és jómódúak tobzódnak az élvezetekben, azala't családok nagy száma kénytelen a szabad ég alatt tölteni az éjsza' át, éhesen és fázva. Az állam feladata- lenne, hogy gondoskodjon róluk, mint állampolgárairól. Mariin például mindent megtett ami tőle telt az Egyesült Államokért, 1939-től 1945-ig szolgálta hazáját, mint katona. Mióta leszerelt adófizető polgára volt az államnak, teherautóiuva-röz.ó vállalatoknál dolgozott. Most is azért jött Floridába, hogy a termésbe*a’aritás munkájában vegyen részt.- Nem az ő hibája, hogy nem tudtak munkaalkalmat teremteni a számára. Ez a hatóság és a kormány feladata lenne. A töri kiegészítéséhez tartozik még Harold Angermier nyilatkozata, a Dade County Welfare Department részéről, aki küelentette, hogv tanulmányozta • a munkanélküliség kérdését Homésteadben és körnvékén. Szerinte a Közösségi Jóléti Osztály alapját nem lehet felhasználni vándormunkások vagy bevándorlók megsegítésére, csak “igén nagy szükség esetén”. Állami törvény tiltja azoknak támogatását, akik nem laknak ott legalább egy éve. fCasszafuré tSisszidensek A Párizs melletti Montreuilbén egy gyár tulajdonosa maga indult ellenőrző körútra üzemében s az irodában a páncélszekrény fúrása közben találta Palatinszki Andor 24 éves és Udvardi János 21 éves foglalkozás- és lakásnélküli magyar disz- szidenseket. A rendőrség letartóztatta őket.
