Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-02-23 / 8. szám

z ' '!!’«»? K a • M * ('- Y a «>' y«>/> A US Bureau of Mines nyilvánosságra hozta az 1960-ban történt bányaszerencsétlenségek tra­gikus eredményeit. A jelentés szerint az év fo­lyamán 323 szénbányász pusztult el a szénbá­nyákban és 11.700 sérült meg, s ezek közül so­kan végérvényesen a többiek ideiglenesen mun­kaképtelenekké váltak. A United Mine Journal jelenti, hogy 1960-ban 31-el. több halálos áldoznia volt' a bányáknak, mint 1959-ben. A balesetek száma az előző évhez képest jelentősen növekedett és gyorsabb időkü- közönként történtek. Az országban 16 államban gyászolják á balesetek áldozatait bányászok csa­ládjai. A legnagyobb katasztrófa márc. 3-án Hol­den W. Va.-ban történt, ahol az Island Creek Coal Co. 22. számú tárnájában kiütött tűz követ­keztében 18 bányász széngáz áldozata lett. A báT nyász szakszervezet megállapította, hogy tagjai haláláért a vállalat vezetői felelősek, miután nem gondoskodtak a menekülés lehetőségeiről. _______A Egy édesanya próbálkozásai TU s. Éva Tandaric, 78 éves öregasszony, hosszú utr - indul, hogy visszahozza fiát Európából, akit az amerikai bevándorlási hivatal 50 év után ke­gye'lenül elszakított családjától. 8 eve Tandaric az osztrák-magyar monarchiá­hoz tartozó Horvátországban született és szülei csee remő korában hozták az Egyesült Államokba. A középnyugat acélvidékén nőtt fel és aktívan rész Ivett az acélmunkások szervezési munkájá­ban. A nagy gazdasági depresszió idején is har­cosan küzdött a munkások érdekeiért. A spanyol polgárháborúban, mint önkéntes vett részt a fa­siszta Franco, Mussolini és Hitler ellen. Munkásmozgalmi tevékenysége miatt Tandaric- től megtagadták a polgárpapir iránti kérelmét és a hatóságok deportálási eljárást indítottak elle­ne. Az American Committee for the Protection of Foreign Born 14 évig védte és a deportálási rendeletet csak akkor hajthatták végre, amikor a jugoszláv kormány megváltoztatta előbbi állás­pontját és vállalta Tandaric visszatelepítését. Jugoszláviába érkezve Tandaric kérdőre vonta a kormányhivatalt, amiért segítséget nyújtott a mccarthyzmus végrehajtóinak, hogy -elszakítsák családjától és édesanyjától, akit ő tartott el. Visz- szautasitotta a felajánlott jugoszláv polgárságot azzal, hogy szándéka visszatérni az Egyesült Ál­lamokba. Ezért a jugoszláv hatóságok megtagad­ták tőle a kereseti lehetőséget és koncentrációs táborba vitték, ahol fasiszta és reakciós elemek között tartották fogva. Az egész világról érkez­tek tiltakozások, amikor ez nyilvánosságra került. Amerikában Roger Baldwin, az Emberi Jogok Nemzetközi Ligájának elnöke, Angliában Robert Edwards, a Parlament tagja kelt Tandaric védel­mére. Ennek eredménye az volt, hogy Tandaric- ot kiengedték és jelenleg, mint hontalan személy Olaszországban tartózkodik. Ide utazik el rövidesen Mrs. Eva Tandaric, hogy segítsen fiának, aki benyújtotta már kérvé­nyét az amerikai követséghez. Az Egyesült Álla­mokban több szervezet lépett működésbe, nem­csak egy üldözött ember érdekében, hanem azért is, hogy az amerikai Bevándorlási Hivatal változ­tasson embertelen álláspontján és szüntesse meg a haladó szellemű idegenszületésüek üldözését. New Yorkban pénteken, február 24-én, este 8 órakor a Polonia Hallban (201 Second Ave.) ösz- szejövetelt tartanak Éva Tandaric tiszteletére. Olaszországban számos szervezet várja megérke­zését és segítséget fognak neki nyújtani, hogy fiát visszahozhassa ide, ahol egész életét töltötte. Folyik az üldözés New Yorkban a Bevándorlási Hivatal ügynökei az elmúlt héten Peter Veliotis étkezdemunkás lakásán kopogtattak be és miután erőszakkal (nem volt engedélyük rá) lefoglalták személyi igazolványait, szövetségi börtönbe hurcolták és kriminális bűnösök közé zárták, pedig csupán azt a vádat emelték ellene, hogy jogtalanul tartózko­dik az országban. Veliotis mint tengerész 21 évvel ezelőtt jött az Egyesült Államokba. Nem tért vissza hajójával Görögországba, mert távollétében szakszervezeti tevékenysége miatt a görög bíróság elmarasztaló ítéletet hozott ellene és élete ott veszélyben lett volna, vagy legalább is sokévi börtön várt rá. A Walter-McCarran-törvény alapján tartóztatták le, amit 10 évvel azután hoztak, hogy ő az ország­ba jött. Veliotis tiltakozik jogtalan letartózta­tása ellen, továbbá, hogy 24 óráig nem látták el élelemmel a börtönben és követeli, hogy óvadék ellenében bocsássák szabadon. ( KARMÁN YJAV£$LAT f IZ OkJATAS MEOSEiíTáSígE Kennedy elnöki üzenetében tárta a kongresszus elé a kormány javaslatait az általános; oktatás megsegítésére. A terv öt évre szól s 5,625,000,000 dollár szövetségi kormánysegély megszavazását javasolja, amely kiterjedne az egész iskolarend­szerre az elemi iskoláktól az egyetemekig. A fenti összegből az államok 2,298,000,000 dol­lárt kapnának, három éven keresztül. Ezt a szük­séghez mérten elemi és középiskolák építésére és tanítók fizetésének emelésére használhatják. 577,525,000 dollárt 212,500 egyetemi ösztöndíj kiosztására használnának fel öt éven keresztül. Jól tanuló és segitségre szoruló hallgatók évi ezer dollárig terjedő összeget kapnának. 1,500,000,000 dollárt öt éven keresztül egyete­mi tantermek, laboratóriumok és könyvtárak épí­tésére és 1,250,000,000 dollárt tanulók és a taná­ri kar tagjai részére lakóhelyiségek építésére szánt kölcsönökre fordítanának. Kennedy elnök üzenetében kihangsúlyozta az ügy sürgősségét. Kilátás van arra, hogy úgy a képviselőházban, mint a szenátusban rövidesen foglalkozni fognak a javaslattal. Sok ellenvetés is várható különböző szempontok képviselőitől. Mindkét pártbeli reakciós törvényhozók elvből ellenzik, hogy a szövetségi kormány hozzájárul­jon az oktatás költségeihez, vagy a tanítók fize­téséhez. Vannak, akik kifogásolják, hogy a kor­mányjavaslat nem ajánl fel közvetlen segítséget az egyházak által fenntartott iskoláknak. Mások pedig követelik, hogy azok az államok, amelyek tűrik vagy támogatják a faji elkülönítést, a szeg­regációt a tanitás terén, ne részesüljenek szövet­ségi segélyben. A kormányjavaslat csak félig közelíti meg az oktatás megerősítésének azt a fokát, amit az el­nök által a helyzet tanulmányozására kinevezett bizottság január 6-án benyújtott jelentésében javasolt Kennedy elnöknek. fór. Powell munkába lép Adam C. Powell, a kongresszus Munka- és Ok­tatási Bizottságának uj vezetője átszervezte a bizottságot és ezzel biztosította, hogy a kormány által benyújtott javaslatok gyorsabban kerülje­nek a kongresszus elé megtárgyalás és jóváha­gyás végett. Phil M. Landrum (Ga. Dem.) képvi­selőt, a Landum-Griffin munkásellenes törvény társszerzőjét elmozdította egy fontos albizottság éléről és helyébe James Roosevelt-et nevezte ki Az átszervezés előnye máris megmutatkozott, amennyiben a bizottság már e héten kihallgatást rendelt a minimális órabérnek $l-ról $1.25-re való emelését célzó javaslat érde'kében. Powell más változásokat is életbeléptetett, amelyek siet­tetni és tökéletesiteni fogják a bizottság munká­ját. Kétszer nagyobb a munkanélküliség a négerek között Arthur J. Goldberg munkaügyi miniszter ki­jelentette. hogy a néger munkások között a munkanélküliség aránya kétszer annyi, mint a fehér munkásoké. A Negro American Labor Council gyűlésén mondotta Goldberg, hogy januárban a néger munkások 13.8 százaléka nem dolgozott a fehér munkások 7 százalékával szemben. Philip A. Randolph szerint azonban “a néger nép állandó és magas munkanélküliséggel küzd”, amely még rosszabb lett a gazdasági hanyatlás következtében. Az ország nyilvántartott 5,385,000 munkanélkülije közül 1.200.000 néger. Ennek az a főoka, hogy a néger munkások szakképzetlenek vagy csak segédmunkások, mondotta Randolph és “összeesküvéssel” vádolta a szakszervezetek, az ipar és a kormány vezetőit, akik meggátolják né­ger ipari tanulók kiképzését, különösen az építő­iparban. Adam C. Powell newyorki képviselő kijelen­tette, hogy mint a kongresszus munkaügyi bi­zottságának elnöke, mindent el fog követni, hogy ' ihursday, February 23, 1961 megszüntesse a faji megkülönböztetést a szak- szervezetekben. A szakszervezeti vezetők “cock- taii-ozo, tekete nyakkendős, nyápic diplomatákká váltak mondotta. “Itt az ideje, hogy a munkás- mozgalom ismét kérges kezű szellemben közelít­se meg ezt a fontos kérdést.” Akik S0S6 kapják vissza állásukat Elmer J. Holland, kongresszusi képviselő (Dem. Pa.) adatokat gyűjtött a kongresszus Munkaügyi Bizottságának készülő jelentéséhez, “A munka­nélküliség és az automáció hatásáról”. “Elképesz­tő és megdöbbentő” helyzetképet kapott arról, hogy a gépesítés már eddig is milyen mélyen súj­tó, reménytelen munkanélküliséget idézett elő és hegy a jövő még reménytelenebb a munkásság szempont íjából. A “Labor” cimü hetilap a következő részleteket közli Holland jelentéséből: A telefomparban az utóbbi évtizedben a forga­lom 25 százalékkal megnőtt, mégis 30,000-cl ke­vesebben dolgoznak. A telefontárcsa rendszer szé- lesebbkörü bevezetésével állandóan több alkalma­zott veszti el munkáját. A villamossági gépiparban 1953 és ’60. között 80,000 el csökkent a munkaalkalom, holott a ter­melékenység 2(y százalékkal emelkedett. A rádi5-televizíó gyáriparban 50,000 munkást bocsátottak el, miután a huzal, hegesztési és al­katrész összeállító munkát gépesítették. Épületek fenntartó személyzete: automata ele­vátorok csupán New York városban 25,000 liftkezelőt helyettesítettek az utolsó 10 évben. A takarító gépek beállítása nagyszámú házmester és takarítónő alkalmazását tétté feleslegessé. A bányásziparban az elmúlt évben 45 millió tonnával több szenet bányásztak, mint 1950-ben, félannyi bányamunkás alkalmazásával. 1959-ben az acélipar 95,000-el kevesebb mun­kást alkalmazott, mint 1937-ben és 21 százalék­kal több acélt termált. 1959 óta is rosszabbodott a helyzet. Az irodai munkások száma az utóbbi 5 év alatt 25 százalékkal csökkent az automáció következ­tében. Várható, hogy a, következő öt év alatt 4— 5 millió fehérgalléros alkalmazott veszti el állá­sát. Mindenütt ez a helyzet Ez csak egy néhány példa, mondja Holland képviselő. Ugyanezt mutatják a többi ipar adatai is, köztük a vasutaké. Valójában a vasútnál a gépesítés és más változások következtében a mun­kások elbocsátása még nagyobb arányú, mint más iparoknál. Virágzik a luxus építkezés Nem minden társadalmi réteg szenved lakás­hiányban. Csak az olcsó- és közepes bérletii laká­sok építkezése terén hiányzik a készség a pénzbe- ' fektetésre, mert a lakás spekulánsok nem látnak elég profitot benne. A kormány viszont szíveseb­ben költ fegyverek gyártására, mint a nép szük­ségleteinek kielégítésére. Maradjon ez a “szabad vállalkozás” vadászterülete. Ezt a “szabadságot” a vállalkozók ugv használ­ják ki, hogy dúsgazdagok igényeinek kielégítésére vadásznak. Miami, Fla.-ból, érkezett jelentés sze­rint, ott pl. a 100,000 dolláros kúriák építésében van fellendülés. Miami déli részén a “Mark III Estates” elnevezésű építkezési vállalat 20 ilyen nagyszabású otthon építését kezdte meg. Az elsőt már el is adta 110,000 dollárért. Két másik luxus építményt 118,000, illetve 130,000 dollárért hir­det. De van olyan is, amelynek az eladási ára csu­pán 90,000 dollár. A LaGorce szigetecskén felépí­tett házacska már 175,000 dollár, a szigettel együtt. Amerikai Magyar Sző Published every week by Hungarian Word, Ine. 1M Kast 16th Street, New York $. N. Y. Telephone: AL 4-0397 HMWW>WVWVWWWVVWVyWWWW\W Kifizetési árak: New York városában, as USA-baa 6a Kanadában egy évre $7.00 félévre $4.00. Minden mám kfilfStdl országba egy évre $10.00, félévre $5.00.

Next

/
Thumbnails
Contents