Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-05 / 1. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, January 5, 1061 A “BÉKE ÉS SZOCIALIZMUS” cimü folyóirat 11. számából. Rövidített szöveg A leszerelés megoldásának minden problémája az imperialista államok gazdaságában és politikájában rejlik. Elsősorban: a kapitalizmusban megjelent a hadigazdaság. Ez az alapja a hadiipari termelés és a katonai kiadások olyan mértékű növekedésének, amely lényegében az egész nemzetgazdaságot a háborús céloknak rendeli alá. A legjellegzetesebb példa az Egyesült Államok, ahol körülbelül 6.5 millió ember foglakozik valamilyen módon hadianyagtermeléssel vagy katonai szolgálattal. A katonai kiadások ma meghaladják a teljes nemzeti termelés értékének 10 százalékát. Az 1960 júniusával végződött pénzügyi évben a kiadások — 78.4 milliárd dollár — teljes összegéből 45.6 milliárd dollárt (vagyis töbn mint o8 százalékot) fordítottak katonai célokra. Ezt növelik még az elmúlt háborúk következményeivel kapcsolatos egyéb kiadások is. Mi az oka a hadigazdaság ilyen óriási mértékű fejlesztésének? A militarizálás okai — gazdasági és politikai természetűek. A militarizálás a kapitalista monopóliumok érdeke. A MILITARIZÁLÁS a leghathatósabb útja annak, hogy a hadiipari monopóliumok mesébe illő profithoz jussanak, a munkásosztály, az alkalmazottak és egyes burzsoá rétegek rovására. Ugyanazok az elemek, akik “vissza szeretnék fordítani a történelem kerekét,” mérgezett ideológiai fegyvert alkalmaznak a munkásosztály és a dolgozók ellen, hogy igazolják és fehérre mossák a fegyverkezési hajszát. Vizsgáljuk meg érveiket. Érveik szerint a fegyvergyártás a tőkés újratermelés elválaszthatatlan alkotórésze, amely megóvja a tőkés termelést a válságoktól, biztosítja a foglalkoztatottságot, elősegíti a lakosság életszínvonalának emelkedését. A leszerelés viszont állítólag válságra, a termelés színvonalának zuhanására, munkanélküliségre, nyomorra vezet. A monopóliumok ideológusain kívül a jobboldali szocialisták és a reformista szakszervezeti funkcionáriusok is gyakran élnek ezzel az érvvel. A militarizálás nem zárja ki a gazdasági válságot Lássuk, mi a valóság. A kapitalizmus fejlődésének mai szakaszában az állam, a gazdaság mi- litarizálásával, bizonyos mértékben befolyásolni tudja a ciklust. Ennek a beavatkozásnak az a célja, hogy ideig-óráig enyhítse a termelés és-a fogyasztás közti ellentmondást, hogy békés viszonyok között, megpróbálja elodázni a válságot, vagy, ha mégis bekövetkezik, az annak idején Keynes által reklámozott szabályozható infláció segítségével enyhítse. A militarizálásnak ebben kétségkívül van bizonyos szerepe. A fegyverkezési hajsza azonban csak azáltal “küszöböli ki” a válságot, hogy más formában tölti be a válság szerepét.' A hatalmas összegeknek improduktív katonai célokra való felhasználása lényegében egyenértékű az óriási anyagi értékeknek a válságok idején szokásos elpusztításával. De ezen felül a militarizálás akadályozza a polgári célokra termelő iparágak fejlődését, végső fokon hátráltatja a lakosság fizetőképes keresletének növekedését, és amikor időlegesen elodázza ugyan a válságot, még mélyebb gazdasági megrázkódtatásokat készít elő. A militarizálás semmiféleképpen sem változtathatja meg a gazdasági fejlődés ciklusos jellegét, nem zárhatja kj a kapitalizmus alapvető ellentmondása következtében fellépő válságok lehetőségét. Hiába magasztalták a legkülönbözőbb elméletek a militarizmus jelentőségét a termelés és a foglalkoztatottság magfis szintjének fenntartása szempontjából, hiába volt a lázas fegyverkezési hajsza, az Egyesült Államok a háború utáni időszakban három gazdasági válságot ért meg, amelyek mind mélyebbek és súlyosabbak lettek. A legutóbbi válság 1957—58- ban következett be. Az idén észrevehetően csökkent az acélgyártás, és a most következő hónapok kilátásai egyre sötétebbek. A gazdaság militari- zálása, fejlődésének bizonyos fokán, többé már nem tölti be az ország ipari termelési volumenének növekedését elősegítő tényező szerepét. A leszerelés megoldható probléma “A háborús business” érdekeinek védelmezői azzal ijesztgetik a dolgozókat, hogy a békegazdálkodásra való áttérésnél gazdasági megrázkódtatások következnének be. A hadiipari monopóliumok programjának ellensúlyozására a tőkésországokban a békeszerető és haladó erők a leszerelés gazdasági programjával lépnek fel. Persze e probléma megoldása a kapitalizmusban egyáltalán nem könnyű dolog. Műszaki-gazdasági szempontból a leszerelés feltétele a termelési programok megváltoztatása, a munkaerő átcsoportosítása és átképzése. De hiszen a technikai haladás és a konkurrencia ma, a militarizálás viszonyai között is szüntelen és rendkívül mély változásokat tesz szükségessé a termelési programokban, a munkaerő elosztásában, ami végső soron lényeges változásokat idéz elő a termelés struktúrájában, a termelés egyes ágazatainak helyzetében is. Ezeket a program- változásokat és átcsoportosításokat a militarizálás viszonyai Között az uj iparágak megteremtését megkövetelő modern haditechnika fejlődése még bonyolultabbá teszi. így például a rakéta- gyártás egészen uj technológiája folytán le kell mondani a régi repülőgépgyárak rekonstruálásáról. Ezek az üzemek mind gyakrabban kihasználatlanok maradnak, hiszen célszerűbb újakat építeni. így tehát helytelen lenne azt hinni, hogy műszaki-gazdasági szempontból a leszerelés megoldhatatlan probléma. Közgazdasági szempontból a leszerelés kétségtelenül komolyabb probléma. Elsősorban azt veti fel, hogyan biztosítsák a fegyverek helyett gyártott megnövekedett mennyiségű békés termék értékesítését, hogyan töltsék be azon “gazdasági lég üres teret”, amely sok burzsoá szakember véleménye szerint a hadiipar megszüntetése után feltétlenül létrejön. De semmiféle “légüres tér” nem keletkezik, ha például az adók csökkentésével növelik a dolgozók vásárlóerejét. Ennek eredményeként megnövekszik majd a közszükségleti cikkek iránti kereslet, ami viszont növeli a könnyűiparban és a mezőgazdaságban használt termelőeszközök iránti kereslete!. Ahelyett, hogy az állami költségvetési összegeket hadiipari termékek vásárlásába, hadseregek és katonai támaszpontok fenntartásába ölnék, felhasználhatnák a békés termelés felkarolására, közmunkákra, a dolgozók jólétének és kulturális színvonalának emelésére, polgári célokat szolgáló és lakásépitkezési befektetésekre, ami nemcsak az építkezések kiterjesztését, hanem más iparágak fejlődését is elősegítené. Hogyan lehetne felszámolni a munkanélküliséget Más lehetőségek is vannak arra, hogy biztosítsák a polgári célokra termelő ipari vállalatok kapacitásának kihasználását a tőkésországokban. A tökésországok békés iparának mind nagyobb, és egyúttal szilárd felvevő piacot biztosit a szocialista országok gyors és tervszerű fejlődése, amely együtt jár lakosságuk életszínvonalának szüntelen emelkedésével. A leszerelési program megvalósításával felszabaduló összegek egy részét felhasználhatnák a fejlődésükben elmaradott országok megsegítésére. Gazdaságuk fejlesztéséhez hosszúlejáratú hitelek nyújtása, gépek és berendezések szállítása felvevő piacot biztosítana a fejlett kapitalista országok ipara jelentős részének. Ezenkívül ez a segítség lényegesen bővítené a fejlődésükben elmaradt országok belső piacát, és ezek igy mind több termelőeszközt és közszükségleti cikket vásárolhatnának az iparilag fejlett országoktól. Az elmondottakat összefoglalva ismertetjük itt amerikai közgazdászok számításait. A széleskörű lakásépítési program és más közmunkaprogramok végrehajtása 3 millió 600 ezer embernek biztosítana munkát. A 35 órás munkahét bevezetésével további 4 millió fő jutna munkához. A nemzetközi kereskedelem bővítésére irányuló intézkedések egymillió embernek nyújtanának munkalehetőséget. Eszerint tehát összesen 8.5 millió ember kapna munkát, vagyis kétmillióval több mint amennyi jelenleg a hadiipar ágazataiban dolgozik és az Egyesült Államok fegyveres erőinél szolgálatot teljesít. A leszerelés se oldja meg a kapitalista gazdasági ellentmondásokat A tőkés újratermelés, fejlődésének jelenlegi szakaszában is, teljesen megvalósitható hadigazdaság nélkül. De persze, nem szabad azt hinni, hogy a leszerelés megvalósitása önmagában megszüntetheti a kapitalista rendszer kirívó ellenmon dásait, véget vethet a válságoknak, a munkanélküliségnek, megszüntetheti a szegények és gazdagok közti szakadékot. Militarizmus kevésbé tudja megoldani ezeket a feladatokat. A leszerelés nem szocialista, hanem demokratikus rendszabály. Megvalósitása nem küszöbölné ki a kapitalizmus rákfenéit, amelyek e rendszer leglénye- géből fakadnak. De tágabb lehetőségeket teremtene a munkásosztálynak és minden dolgozónak, a saját — mind a legközeldbbi, mind pedig a végső — érdekeiért folytatott harcra. Másrészt a harc kibontakoztatásának ezek az uj lehetőségei sem pottyannak az égből. A leszerelés nem lehet a tőkés termelés “automatikus” fejlődési menetének eredménye, nem lehet a kapitalista rendszer spontán átalakulásának eredménye. A leszerelés nem köszönthet be .a társadalmi megbékélés utján, s nem vezet a társadalmi megbékéléshez. A leszerelés csakis a munkásosztály és szövetségesei harcával érhető el. A gazdaság militarizálása jelentős mértékben meghatározott konkrét feltételek, köztük politikai tényezők következtében fejlődött ki. A politikai tényezők változásának tehát szükségképpen hatniuk kell az állammonopolista kapitalizmus fejlődési formáira, a militarizmus sorsára. A huszadik században nemcsak a monopóltő- késektől függ, hogy milyen a politikai légkör. Az általános és teljes leszerelés megvalósitása tehát mind a nemzetközi porondon, mind pedig a tőkésországokon belül osztályharc kérdése. Az imperialista országok fejlődése egyáltalán nem független a környező világ fejlődésétől. Napjainkban a világ fejlődésének meghatározó erejévé vált a szocialista tábor, mert ennek a tábornak oldalán van nemcsak az igazság, hanem a nyilvánvaló haditechnikai fölény is. A burzsoázia legjózanabb képviselőinek látniuk kell, hogy a háború nem profittal kecsegteti őket, hanem egész rendszerük összeomlásának, tulajdonuk, jövedelmük, sőt, puszta életük elvesztésének veszélyét idézi fel. U. K. Jé étvágyú katona TRIESZT, Olaszország. — Az UPI hire szerint a 22 éves Vörös Imre tengerésztiszt, aki a svéd “Zetos,” nevű hajón teljesít szolgálatot, a napokban igen jóétvággyal fogyasztotta el a levest, amelybe tévedésből nem tésztát, hanem szögeket tettek. Utólag azonban mégis az itteni kórházba került, ahol visszaszerezték a szögeket s Vörös Imre már megint jóétvággyal lát hozzá a leves evéséhez, amely a kedvenc étele. Ä “szélkelep’ korlátozása KUALA LUMPUR, Malaya. — Az utóbbi idők politikai eseményei sok vitára adnak okot, minél fogva a viták az iskolákban is a kedvelt tantárgyak közé emelkedtek, a polgárság körében pedig sok vita-egyesületet alakítottak. A Chicago Tribune riportere jelenti, hogy az ily vitáknál igen érdekes módon korlátozzák azokat, akik szeretnék túlsókat beszélni, habár csak keveset mondanak. A korlátozás legegyszerűbb módja az, hogy amig a vitázó beszél, csak egyik lábán áll, a másikat a levegőbe emelve tartja. így egyik vitázó sem huzza tulsoká a vitát, ha nincs érdemleges mondanivalója. Kitűnő gondolat, jó lenne, ha a nyugati politikai tanácskozásoknál is alkalmaznák. _ Hogy bírta a gyomra? Egy elmebeteget bokadaganata miatt általános kivizsgálásnak vetettek alá és az orvosok 258 drb idegen tárgyat találtak a beteg gyomrában, jelentette egy cikk az American Medical Journalban. A lenyelt tárgyak között volt 26 kulcs, 39 kö- römreszelö, 3 gyöngvrózsafüzés, 16 vallásos érem, egy karkötő, egy nyaklánc, 3 fém lánc, egy kannanyitó, egy késpenge, 4 körömvágó, 3 csiptető és 88 különböző pénzdarab. Azonkívül 3 font súlyú szétmállott, rozsdamarta fémüledék. Három orvos végezte az operációt a Bróoklvni Állami Elmegyógyintézet bennlakóján, hogy könnyítsen a megterhelt gyomron. VOLTAIRE törődött, beteg, öregember volt utolsó párizsi tartózkodása idején, s fölöttébb fárasztották a látogatók százai. Egy ifjú költő is sietett leróni hódolatát a nagy iró előtt. — Mester! — kiáltott fel, amikor Voltaire dolgozószobájába lépett. — Ma Homéroszt üdvözlöm Önben, holnap Szofoklészt fogom köszönteni, holnapután Plátont, azután... — Uram — vágott közbe Voltaire —, nem vehetné ön kiegyenlítettnek mindezeket a látogatásokat «aei a maival?
