Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-02-16 / 7. szám

Amerikát magyar szó Thursday, February 16, 1961 Széljegyzetek Szomorú napokat él Eisenhower ex-elnök. A “First Lady” mint kirakat­bábu. Az igazi nagy tudós jellemző vonásai Dwight D. Eisenhower ex-elnökünk “good-bye” beszédével kapcsolatban én is elbúcsúztam tőle, méghozzá itt, ebben a rovatban, tehát nyilváno­san. Elmondtam akkor, hogy Ike csak a gazdag embereknek volt JÓ ELNÖK, de nem a szegé­nyeknek. Nyolc éves adminisztrációja alatt min­dig árra törekedett, hogyan lehet az amerikai nép közvagyonát néhány gazdag ember kezére 'TÖR­VÉNYESEN átjátszani, de ugyanakkor megaka­dályozott minden népjóléti törvény hozást. De végre mégis csak menni kellett neki is és abban a reményben, hogy nemcsak ő, hanem vele megy a népellenes gazdasági politikája is, hosszú éveken át tartó békés golfozást kívántam neki, föltéve, hogy ezután még kevesebbet' foglalkozik majd a közügyekkel, mint eddig, a inig ez lett vol­na a kötelessége. Most már golfozhatik kedve sze­rint, rossz időjárás esetén'pedig a “bridzs” kár­tyajátékban talál nagy szórakozást — Írják az újságok. így igazán nem gondoltam, hogy a “hivatal- vesztés” tényleges nagy nehézségek elé fogja ál­lítani. Hiszen van egy igen jól berendezett farm-, ja, ami állítólag közel egymillió dollárt ér s igy talán hoz az is valamit. De pénze is lehet pár dol­lár, mert ha a farmot ajándékba kapta a barátai­tól, akkor azt a 600,000 dollárt, amit állítólag az emlékirataiért kapott s amit még csak majd a jövőben fognak kiadni, bizonyára a bankba tette. És végre is kettecskén a feleségével — mert a gyermek már megnőtt s jó állami “dzsábja” van —, megélhet a 25,000 dollár elnöki nyugdíjból meg a velejáró 50,000 dollár pótlékből. Szóval nem gondoltam, hogy sajnálkozni kel­lene rajta. De nem igy tartja, az amerikai polgári sajtó, Egyre-másra olvassuk a szivszomo- ritó híreket, hogy szegény ex-elnöknek most ma­gának kell csinálni számos olyan munkát, amire azelőtt a titkárok és a szolgák egész serege állt' rendelkezésére.- Képzeld csak, nyájas olvasó —, szegény Eiserthowernek most magának kell ,Ä,1K . Mindjárt csak, ezt nem is merem leírni a hir- jprrás említése nélkül. Még azt mondanák, hogy az ujjaniból szoptam ki. Mert mégis csak fájdál- mas dolog az, amikor az a nemzeti hős, aki még tetejébe nyolc éven át az amerikai nép vezére, az ország elnöke is volt, most sajátkezűkig kéhytélén. . . Hej, mi is lesz'ebből a világból, ha ilyesmi is megeshetik ?! Hiszen emlékszem, hogy milyen fáj­dalommal vettük azt a hazai levelet, amelyet egy VOLT (tehát “ex”) GAZDAG EMBER irt ame­rikai unokaöecséhez. “Képzeld csak kedves öcsén)” — irta levelében —, “azelőtt 3—4 cselédem is volt, most meg még a cipelhet is magamnak kell kipucolni!” Hát nem szörnyűség, hogy ilyesmi megeshe­tik?! És most egy ex-elnök, egy igazi nemzeti hős is. . . De nézzük csak, mit ir az Associated Press Neil Gilbriclge nevű riportere, aki végignézte az elnökből “egyszerű” polgárrá vedlett Eisenhower első golfjátékát Albany, Ga. városban. AI BANY, Ga. — Nagyon csalódik az, aki úgy véli, hogy az elnöki szék elhagyásával nem járnak nehézségek. Nem megy az köny- hven az Egyesült Államok 34-ik elnökének, Dwight D. Eisenhowernek sem. Lépésrcl-lépes- re kell megtanulnia, hogy* elvégezze mindazon dolgokat, amiknek az elvégzésére azelőtt a tit­károk egész serege várakozott. Eisenhower 45 évet töltött közszolgálatban és annak jó részét olyan magas tisztségben, hogy a szolgák egész hada vette körül, igy nem sok gyakorlata van a létfenntartással járó ap­ró munkákban, amiket mindig mások végeztek számára. Hetven éves*korában,.21 év múltán, most iill először automobil kormánykerékhez. És most jött rá arra is, hogy ha valamely ba­rátjának akar telefonálni, AKKOR SAJÁT MAGÁNAK KELL A TELEFONSZÁMOT KI­KERESNI A TELEFON-KÖNYVBŐL. Hát ez az, nyájas olvasó. Remélem, nem gon­doltad. hogy Ike is azért fog panaszkodni, hogy most már neki is sajátkezű leg kell kipucolni a ci-- pőjét? A Világ olyan nagyot még mindig nem fordult. De mar ez is elég könnyfakasztó? vagy nem ? Az amerikai nép nagyon hajlamos a hősimádás­ra. A sajtónak nem kerül nagy munkájába a szí­nészek, színésznők és a sport-sztárok oly “felépí­tése”, hogy a közönség érdeklődjön minden apró- cseprő ügyük iránt s igy az újságoknak és a ma­gazinoknak cirkulációt szaporító anyagul szolgál­janak. A hadvezérek, miniszterek és az elnök ter­mészetesen már “hivatalból” is a hősök sorába kerülnek, akikről a lapok állandó rovatokat hoz­nak. Ugyancsak idetartozik az elnök felesége, a “First Lady” is. Misem természetesebb, minthogy, ezt - a hösimá- dást felhasználják kereskedelmi célokra, is. Sőt mondhatnánk, hogy legtöbb esetben a kereske­delmi érdekeltség építi fel az ilyen nemzeti hő­söket, akik azután indorszálnak, dicsérnek bizo­nyos kereskedelmi árukat s azzal nemcsak az ipart, de sajátmagukat is segítik. Vannak azonban más esetek is, amikor a szem- fülés kereskedők ki akarják aknázni a kedvező alkalmat és a hős megkérdezése és tudta nélkül veszik igénybe annak népszerűségét. Ilyen keres­kedők közé -tartozik a newyorTd gteve Carano, “mannequin” gyáros is, aki arra a gondolatra jött, hogy az amerikai asszonyok bizonyára szí­vesen vásárolnák azokat a ruhákat, amelyeket az elnök felesége, Mrs. Jacqueline Kennedy alakjára formált és képmásával ellátó,tt kirakatbábukon, mutatnának Le. Kirakatát tele is rakta ilyen Jacqueline bábuk- ■ kai (szakmai neve: mannequin) jelezve, hogy da­rabonként 150 dollárt kér érte. Nem tudjuk, hogy milyen üzletet csinált, avagy árulja-e még a Mrs. Kennedy bábukat, mert a sajtó egy része, élükön a United-Press-International hírügynökséggel, élesen támadta a hazafias sarlatánság e példáját. Megírták, hogy Carano nem kért engedelmet arra, hogy Mrs. Kennedy arcmását tegye a . bábu­ra s igy az igen magasfoku ízléstelenségért a First Lady, ha akarná -— kártérítési port is in­díthatna. Gyakran igy tesznek azok a színésznők is, akiket beleegyezésük nélkül fognak be hason­ló hirdetési céloknt. Steve Carano, a dívatbábu gyáros azonban ami­kor figyelmeztették, hogy az „elnök felesége bábu másolatának ily kereskedelmi felhasználása nagy­mérvű Ízléstelenség, sőt hazafiatlanság, igen eré­lyesen tiltakozott. “Hiszen amikor a legszebb és legdrágább ruhákba öltöztetve mutogatjuk a First Ladvt” — mondotta —, “mindenki csak csodálva bámulja, és minden fiatal nő utánozni akarja. Hát lehet ennél valami kívánatosabb?” Hát lehet? — kérdezzük mi is. Ennek a kap­zsi hazafias saidatánnak talán valamilyen medá­liát kellene adni. A nagy tudós Az amerikai tudósok országos szövetsége — American Association for the Advancement of Science — legutóbbi gyűlésén dr. Anne Roe a tu­dósok általános, de jellemző tulajdonságait igye­kezett összefoglalni. Szerinte minden gyerek bizonyos méretű kí­váncsisággal születik.. A kíváncsiság készteti ar­ra, hogy széjjelszedje játékait, betekintsen a zárt helyekre, vagy megegye az evésre alkalmatlan anyagokat is. Amint növekszik s tudása szaporo­dik, ez a nagy kíváncsiság “kinő” belőle. A tudóst azonban nem hagyja el ez a nagy kíváncsiság, sőt idővel még inkább növekszik nála. így az igazi tudós ebben a tekintetben egész életére GYEREK MARAD. És mert gyerek marad, bizonyos tekintetben “bohém” kedélyű, nem követi az átlagos ember logikus gondolkodását. Miután szellemi kapacitása nagy, igen-sok adatot halmoz fel agyában, ami­ket.nem logikus, hanem a saját énjének megfelelő módon csoportosít. így jut azután uj eredmények re, vagyis felfedezésekre. Az igazi tudós másik jellemvonása tehát az egocentricizmus, vagyis az, hogy önmagát igen nagyra értékeli, aki tehát jo­gosult arra, hogy ne kövesse az átlagos emberek szokásait. Ezért a nagy tudós az átlagos ember szerint a különcök soraiba tartozik. Mondjuk ki tehát nyíltan, amit ez a dr. Anne Roe ilyen nagyon körülményes nyelven akar ki­fejezni: az igazi tudós mindjárt egy kicsit bo­lond is. És most nézzük, miként igazolja ezt a meg­állapítást az alábbi újsághír. SAN FRANCISCO, Cal. ----- Dr. Edward Tel­ler, neves tudós, akit mint a hidrogénbomba atyját emlegetnek, pénteken (jan. 27) a kórház ha került súlyos colitis betegséggel. Midőn tud­tára adták, hogy betegsége miatt legalább hat hónapra abba kell hagynia felolvasó körútját, igen nagy haragra lobbant s már másnap, szom baton kijelentette, hogy felolvasásait folytatni fogja. “Máskor is volt már nekem colitisom (kolika, bélcsikarás) és mégis hamarosan újból mun­kába álltam” —: mondotta. — “Most is azt fo­gom tenni, legfeljebb egy kicsit könnyebben veszem (a munkát) mint a múltban”. Ez a nagy tudós hónapok óta járja az Egyesült Állajnok nagyobb városait, mindenütt előadáso­kat tartva, amelyekben a hidrogénbomba-kisérle- iek folytatását és a billiókba kerülő bqiqba-óv- helyejí építését sürgeti. Szóval azt akarja, hogy építsünk búvóhelyeket, azután csináljuk aj na- gyobbnál nagyobb hidrogénbombákat és próbál­juk meg, kibír ják-e azokat a búvóhelyek? Akár­csak a gyerekek; építenek valamit csak azért, hogy legyen nekik mit összetörni. A gyerekek' megesznek mindenféle emészt­hetetlen dolgot, amit gyakran bélmosással kell belőlük eltávolítani. Talán dr. Teller'maga is “bevette” a saját előadásait, amit csak másóknak szánt és az okozza nála a kólikát? Nem elkelne-e nála is egy kis bélmosás? De ha csakugyan komolyan hiszi, hogy búvó­helyekkel meg hidrogénben)bakkal jut el a? em­beriség az állandó békéhez, akkor nemcsak bél, hanem agymosásra is szüksége lenne. így igaza van dr. Anne Roenak. Ez a nagy tu­dós is megmaradt gyereknek nemcsak a kíván­csiság mezején, de abban is, hogy azt a nagy­mennyiségű adatot, amit a fejében összegyűjtött nem tudja logikusan csoportosítani. Ha azonban logikusnak vesszük az okoskodá­sát, akkor megállapíthatjuk, hogy az olyan logi­ka, amely csak neki és a többi háborús uszitóknak hoz hasznot, de a világ népeire káros, sőt végze­tes következményekkel járhat. Bérlevágás egy clevelandi áruházban A Baily Company, Cleveland egyik nagyáru­háza meghátrált attól, hogy 800 munkása részé­re a három évre megkötött munkaszerződés fel­tételeit teljesítse. Eszerint a munkásoknak feb­ruár 1-én béremelés és jóléti juttatások fejében heti külön 3.50 dollár járt volna. A vállalat veze­tősége azonban azzal ijesztgette munkásait, hogy kénytelen lesz sokat elbocsátani, ha nem szállít­ják le igényeiket. Az alkalmazottak beleegyeztek abba, hogy $3.50 helyett elfogadnak egy dollár emelést. A Baily Co.-nak Cleveland külvárosában még három áruháza van. A Youngstown-i Century Food Market Co.-nak egy leányvállalata és az al­kalmazottai járandóságainak visszatartásával 100 ezer-, dollárt takarított meg. Megígérte ugyan, hogy ha az évi profit eléri a 3 százalékot, akkor jóvá teszi a különböze tét és megadja a munkások­nak, ami a szerződés szerint jár nekik. Az égy dollárt a. munkások fizetés formájában kapják, de az egészségügyi és jóléti alapra semmit serií kap­nak. Jules Áron, a Century Food Market elnöke igen bölcsnek jellemezte “a munkások, az üzletvezeté­séig és a szakszervezet együttműködését”. Kije­lentette. hogy bár a'vállalat pénzügyi helyzete ki­tűnő,"“az üzlet nem megy nagyon jól”. Viszont ha levágják a munkások vásárló-képes­ségét, mitől várja Mr. Áron az üzlet javulását? Hói itta bölcsesség?. kZ mmm nymaikais (Folytatás a 6-ik oldalról) -f ..jósolt volt: “Magyarországon pedig nem halhat éhen senki!. . . ” . . .Tehát intézkedtek az illetékesek. A két em­ber (nem nyomorgó és nem éhező — csak szűkö­sen élő házaspár) érdekében megmozdult a társa­dalom. Igaz, ennek hire nem hozza izgalom un x könnyzacskókat; igaz, ez nem facsar; >. a szivekéi, azonban: ha nem is megható a történet, de leg­alább — igaz! És azt hiszem, ez a legfontosabb. Garami László NAPONTA 190 könyv hárommillió példánya hagyja el a Szovjetunió 1-5 köztár st -ágá --ak nyon dáit. Ezzel az eredménnyel a szov jet állam el •» helyen áll a világon. Tavaly a szoviet dolgozói hégyrnilliárd rubelt költöttek - köhy vekre.

Next

/
Thumbnails
Contents