Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-05 / 1. szám
Thursday,, January Í961 ' Amerikai éAóyar szó A KUTATÁSOK EREDMÉNYE Uj olaj- és földgázlelőhelyek a Dunántúlon. “Fizet” az Alföld. — Elkészült a debreceni gerincvezeték A hároméves tervet megelőző kutatások igazolták, hogy Magyarország olajban, földgázban gazdag terület. A kutatás a hároméves terv idején rohamosan fejlődött, a geológusok mind nagyobb területeket, újabb lelőhelyeket térképeztek fel. 1958 januárjától napjainkig a kőolaj- és földgázkincsek feltárására egy és negyed milliárd forintot költöttek. — Hároméves kutató munkával — mondta Kertay György Kossuth-dijas főgeológus egy interjún — sikerült eléírni, hogy egy méter kutató fúrással feltárt szénhidrogénkészlet meghaladja a sokévi átlagot. Sokszor hangoztatták, a kutatók nem ismerik a lehetőségeket és az Alföldön keresik az olajat, a gázt, ahelyett, hogy a Dunántúlon kutatnának. Nos, ezzel a megállapítással ma már nem szükséges vitatkozni, hiszen az Alföld kamatostul fizeti vissza az évtizedes kutatási költségeket. Jelenleg négy szeizmikus csoport végez úgynevezett előkutatásokat az Alföldön, ahol több helyen találtak olajat és földgázt. — Tótkomlós, Tatárülés, Nádudvar, Kaba, Hajdúszoboszló, Szandaszöllős és más községek határában a föld mélye jól égethető gázkincseket rejteget. Olajjal összefüggő gázvagyonra bukkantak Pusztaföldváron és Battonyán. Gazdaságilag értékes olajtermelés indult meg a Nagykőrös környéki telepből. Jellemző adat egyébként, hogy 1955-ben, naponta csupán 40—50, ma kereken 430 tonna a Nagyalföld gáztermelése. — Az alföldi mezők egy részén kitermelt gázt gerincvezetékbe gyűjtik és mindenekelőtt Debrecenbe vezetik. A gerincvezeték elkészült, s ezen keresztül mintegy évi tizmillió köbméter földgázt kap Debrecen lakossága. Később a közbeeső nagyobb településeket is bekapcsolják a debreceni távvezetékbe. Az ötéves tervben a hajduszobosz- lói mezőről észak felé a borsodi iparvidékre építenek távvezetéket. A szandaszöllősi földgázkincs pedig lehetővé teszi, hogy 1961 első felében meginduljon a földgázszolgáltatás a szomszédos .Szolnokon, ehhez épül is már a szükséges csővezeték. Egy másik távvezeték, amely szintén a második ötéves tervben épül meg, Szolnokról Budapestre szállítja majd a földgázt, — Mintegy harminc jeles magyar kőolajipari szakember elkészítette Nagylengyelnek, leggazdagabb olajlelőhelyünknek “művelési tervét”. A terv készítésénél a kiváló szovjet és román szakemberek tanácsait is felhasználták. A terv tisztázta a készletbecsléseket, és ennek alapján meghatározták a nagylengyeli mező olajának műszakilag megalapozott kitermelését. Ezzel párhuzamosan folyik a kőolajtelep bővítése, újabb olajos mészkő- és dolomitegységek feltárása. A szóbanforgó terv törvényként Írja elő: az uj lelőhelyek kutatása és előkészítése a termelésre, sohasem maradhat el a termelés színvonalától, sőt, bizonyos fokig meg is kell előznie azt. Következésképpen: a nagylengyeli olajból csak ott és annyit szabad felszínre hozni, amennyit a tudományos és műszaki megalapozottság enged. A hároméves tervben a nagylengyeli kőolajtermelő vállalat több mint 150 millió forintot kapott beruházásokra: ebből csaknem 30 milliót uj gépi berendezésekre, további 30 milliót pedig felújításra fordítottak. Tervek szerint 1962-ben üzembe helyezik a Nagylengyel—Devecser között megépült olajvezetéket, amely évenként egymillió tonna olaj szállítására lesz alkalmas. — Zala dombjai alatt még sok millió tonna olaj rejtőzik a krétakori mészkőben, 1500—2000 méter mélyen. Ezek feltárása szüntelenül tart, Olaj- rétegre bukkantak Barabásszegen is. Hasznos területeket tártak fel Bajcsa és Görgeteg-Babócsa vidékén is. A Bajcsán talált gázvagyonból.például fedezhető Nagykanizsa teljes gázszükséglete, — folytatta Kertay. — Felbecsülhetetlen értékű segítség — mondta nyilatokzata befejező részében —, hogy a Szovjetunió a hosszúlejáratú hitel keretében a legkorszerűbb, nagy mélységű fúrásokhoz is alkalmas kutatóeszközöket adott olajbányászatunknak. A hároméves tervben 21 úgynevezett URALMAS 5—D és URALMAS 3—D furóberendezést kaptak a Szovjetuniótól. Ezek segítségével három év alatt több mint kétszeresére, — évi 5800 méterről 13,000 méterre —- nőtt az olajbányászat fúrási teljesítménye. Az URALMAS 3—D berendezés például lehetővé teszi az eddig ismeretlen, mélyen fekvő rétegek feltárását. A magyar kőolajipari szakemberek, mérnökök, geológusok az olajbányászokkal karöltve, uj, csaknem 4,500 méteres fúrási rekordot értek el Nagylengyelben az URALMAS 3—D berendezéssel. A hároméves A GÁTAK HELYÉN Valamikor cseléd voltam egy mezőberényi származású tót atyafinál. Akkoriban, ha bementünk gazdámmal Berénybe a heti piacra, ott magyar német és szlovák nyelvű beszédet hallott az ember. Közvetlenül a szálló előtt a'német asszonyok árulták portékáikat, odább a szlovák asszonyok, majd megint külön csoportban a magyarok. Ha az idegen valaki lakása után érdeklődött, úgy igazították útba, hogy a “tót gáton”, a “német gáton” vagy a “magyar gáton” lakik. Ha az ember szétnézett, bizony sehol sem látott ott gátakat, hacsak a falut körülvevő körgátat nem, de azon nem lakott senki. Láthatatlanok voltak a gátak, de annál inkább érezhetők. Madarász Pan bácsival sokat beszélgettünk azóta ezekről a gátakról. A minap felkerestem az öreget, nagyon érdekelt, mi van ma a gátak helyén. Pali bácsi jól ismeri a falut, ismeri a régi ellentéteket, s a mai helyzetet is. ő maga szlovák. Napszámos paraszt volt, majd egy homokbányászásnál átélt baleset után, felnőtt korban ment el suszterinasnak. Érdeklődő, nyilt szemű, haladó nézeteket valló ember volt mindig. Sokat tett az itt élő nemzetiségek összebarátko- zásáért. Ma már beteges, nagyszót hall, nyugdíjas, a munkásmozgalom veteránja. Amit itt a gátak történetéről és azok lerombolásáról elmondok, azt nagyrészt tőle tudom. Az ő elbeszélését egészítette ki Schidt György, a helyi tanács elnöke és mások. Nézzüjk előbb a gátak kialakulását és történetét. A mai tizenháromezer lakosú Mezőberény nagyközség — mint az alföldi nagyközségek általában — a török hódoltság idején alakult ki. Itt is, mint máshol, több kis helységből települt össze a lakosság, hogy jobban tudjon védekezni a török ellen, s mert régi lakóhelyét lerombolták. Az itteni, akkor lápos, mocsaras vidéken csak a kisebb hátságokon telepedhettek meg az emberek. Az egyiken magyarok, a másikon németek, a harmadikon szlovákok ütöttek tanyát. Idővel a mocsarakat lecsapolták, a helye jó termőfölddé változott, eltűnt a község látható széttagoltsága, beépült a gátak köze, és láthatatlanná váltak a gátak. Mégis megmaradtak, sőt akkor alakultak csak ki igazán. De ez már nem a mocsárból kiemelkedő hátság volt, hanem a nemzetiségeket elválasztó gát. Nem kutatjuk, hogy az elnyomó magyar urak “nagyhatalmi” sovinizmusa és a nemzetiségek nacionalizmusa folytán hogyan szállt apáról fiúra a nemzeti gyűlölködés mérge, csupán az eredményt nézzük. • EBBEN az alföldi nagyközségben a nemzeti elzárkózás a felszabadulás előtti évtizedekben majdnem teljes volt. Nem a nép ajkán születtek a lealacsonyító elnevezések, hanem az úri elnyomók politikája szülte azt, hogy a szlovák “tóttá”, a német “svábbá” vált a magyarok szemében. A nemzeti gyűlölködés behatolt a lakosság mindennapi életébe, szokásaiba, szórakozásaiba is. A legjellemzőbb megnyilvánulása az volt, hogy magyar legény nem vett feleségül szlovák vagy német lányt, s megfordítva — legalábbis ritka kivétel volt az ilyen. A nemzetiségek külön csoportosultak gátak (lakóhely), templom és kocsma szerint. Bizonyos elnevezésekben megmaradt még ennek a nyoma, például a templomokat magyar, német és tót templomokként emlegetik ma is. A nemzetiségek oktalan összecsapásának sok bevert fej, kioltott fiatal élet volt a következménye. Bicskás legények csoportjai szerveződtek nemzetiségenként, nemzedékről nemzedékre, és ahol azok összecsaptak, ott vér folyt. A szlovák legények utolsó vezére Sinka Pál volt, s főhadiszállásukat a Szokola-féle vendéglőben ütötték fel. Ha oda betévedt egy magyar legény, az nem vitte el szárazon. Ugyanaz volt annak a szlovák vagy német legénynek a sorsa is, aki az tervben 18 egységből álló uj cementezőgépkocsiállománnyal gazdagodott az olajbányászat. S az idén — Magyarországon először — turbinával végeztek fúrásokat mintegy 20,000 méternyit. Mindent egybevetve: a kőolajipar kutatói és munkásai eredményesen dolgoztak, tehetségükkel, fáradtságot nem ismerő szorgalmukkal keresték az újat, a gazdaságosabbat, amelynek eredményeként a három év alatt feltárt kőolaj- és gázkincs csaknem husszorosa a befektetéseknek. Ambruzs-féle vendéglőbe tévedt, amely a blan- kai Takács István vezette magyar legények központja volt. Semmiben sem különbözött ezektől azoknak a magyar vagy szlovák legényeknek a sorsa sem, akik a Bartolf Ádám vezette bicskás német legényekkel kerültek összeütközésbe. Nemhiába nevezték akkor Bartolfot az “Ókert rémé”-nek. Nos, ők mindhárman rpa is ott élnek Mezőbe- rényben, és itt át is ugorhatunk a mába. Mi van ma a gátak s a hajdani bicskás legények helyén? Sinka Pál ma is nagyerejü ember. S ezt ma elmondhatjuk róla nemcsak fizikai, hanem erkölcsi és politikai értelemben is. Ma már ő tisztán látja, hogy az urak ugrasztották egymásnak hajdan a különböző nemzetiségű legényeket. S mig ők egymást véresre verték, addig a 365 holdas Winter Ádám nagygazda (aki mindig azzal büszkélkedett, hogy annyi hold földet “szerzett” ahány nap van egy évben) nyugodtan mulatozott esténként a nagyvendéglőben a magyar és szlovák nemzetiségű nagy gazdákkal és urakkal. Lényegében ugyanezt mondhatjuk Takács Istvánról és Bartolf Ádámról is, akik szintén becsületesen dolgozó, nyugodt emberekké váltak, és a hajdani nagy verekedésekre már csak úgy emlékeznek, mint.rossz álomra. • HIÁBA keresnénk ma már a nemzetiségeket elválasztó gátakat. Néha ugyan még előfordul», hogy idősebb emberek valakinek a lakóhelyét úgy jelölik meg, hogy a “magyar gáton” vagy a “német gáton,” de a fiatalabbaknak már ezt a hely megjelölést ugyanúgy meg kell magyarázni, mint az idegennek. Régen a mély nemzetiségi s szociális ellentétek nehezedtek a falura, most azí itt élő nemzetiségek baráti összeforrottsága jellemzi ezt az alföldi nagyközséget. A piacon, az utcán, a gyűléseken persze ma is három nyelven beszélnek, de a beszédek tartalma azonos; nem gyűlölettel, baráti szóval fordulnak egymáshoz magyarok, szlovákok és németek, és el is tanulják egymás nyelvét. Régen kivétel volt a különböző nemzetiségű: fiatalok összeházasodása, ma a párválasztásba sem anyagi, sem nemzetiségi érdekek nem szólnak bele. Mezőberény ez év tavasza óta szövetkezeti község- A község do.gozó parasztsága négy nagy szövetkezetbe tömörült, s az első év közös munkája nem csupán gazdasági sikereket hozott, de lényegesen elősegítette a parasztság egységének kialakulását is. Kürti Lászlóné, a 4100 holdas Aranykalász Tsz elnöke elmondotta, hogy szövetkezetükben eltemették a múltat, a régi ellentéteket a nemzetiségek és a volt szegény- és középparasztok között. Rózsahegyi András például a múltban cseléd volt a középparaszt Homoki Ádámnál. Most ebben a szövetkezetben, vannak mind a ketten, s a közös munka gondjaikat, érdekeiket is azonossá »formálta. Sok hasonló példát lehetne felsorolni annak bizonyítására, hogy a régi ellentéteket legyőzve, egyre jobban kibontakoznak a paraszti egység körvonalai. A községben élénk kulturális tevékenység folyik. Ez mindenekelőtt Szabó Antal igazgató-tanítónak az érdeme, ő a vidéki első dijat nyert vegyeskar vezetője is. Mint maga a község —az énekkar is több nemzetiségből tevődik össze. Az együttes műsorán a magyar népdalok és kórusmüvek mellett, nemzetiségi népdalok is szerepelnek. A népek barátságának eszméje hatja át a község kulturális életét, és ahol régen bicska és furkósbot jelezte a különböző nemzetiségek találkozását, ott ma három nyelven, egy érzésből fakadóan szól a szabadság dala. Tóth Pál Magyarországban Pest megyében a legsűrűbb a moziháló'Zat: a megye valamennyi községében működik filmszínház, s a legkisebb tanyai településeken is rendszeresen tartanak előadásokat. Az idén 22 Pest megyei községben korszerűsítették a mozit.