Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-08-18 / 33. szám
Thursday, August 18, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ ______________________________________JL 2 X 2=4 -f1234:1234+212349870-^7904321 X 123455=12347 A SZÁMOK BESZÉLNEK írja Eörsi Béla 2 X 2=4 +1234:1234 + 212349870-1-7904321X 123455=12347: Pártok programja A demokraták elkészített és elfogadott pártprogramját a republikánus párt lényegében lemásolta. Úgy van ez, mint a reménykedő vőlegényjelölt, aki fűt-fát, jó frigidaire-t, ruhamosó és tányérmosó gépet igér menyasszonyának, aki később csodálkozik, hogy mit lett ezekből a szép — választás előtti — ígéretekből. De azért ez nincs egészen igv. A demokrata párt programja terjedelmes, alapos munka, amely az Egyesült Államok legnagyobb gazdasági, farm, népjogi és munkaügyi szakértőinek meghallgatása után, sőt segítségével került csak a konvenció elé. A munkás és polgárjogi (civil rights) kérdésről olvasóink igen alapos felvilágosítást kapnak, így csak a gazdasági programmal foglalkozunk. Lényegében a demokrata és republikánus pártok gazdasági program-különbségei visszatükrözik a pártok osztálybázisait. A repulikánus párt a legszélsőségesebb nagytőke érdekeit képviseli, a demokrata párt igyekszik a közép- és kispolgárság kívánságaira tekintettel lenni. A legjobban látható ez a három sarkalatos helyen: 1) a farm kérdésnél, 2) az adó kérdésnél és a kamatláb magasságánál, 3) a nemzet jövedelmének mikénti elosztásánál, illetőleg gyorsabb fejlődésének biztosításánál. Minden más gazdasági kérdésben a két párt majdnem megegyezik, csak a szövegben van kis eltérés. Szerintem ebben a választásban a farmereknek A Wall Street Journal időnként mesébe illő “sztóry”-kat közöl egv-egy uj, üzleti tehetsége és találékonysága folytán aránylag rövid idő alatt milliomossá cseperedett üzletemberről. Teszi ezt annak bizonyítására, hogy az állítólagos magas adóztatás ellenére, milyen óriási lehetőségeket nyújt ez a mi “szabad vállalkozás” alapján működő társadalmunk. Amikor azonban az adórendszer bonyolult és egyben sikamlós útvesztőjére hivatkozik, nem kerülheti el, hogy önkénytelenül is leleplezzen egynéhány ügyesen beépített kibúvót, amelyeket pontosan az ilyen uj milliomosoknak megsegítésére — no és a régiek is előszeretettel használják — szerkesztettek bele a gazdagok angyalai, a törvényhozó honatyáink. Ralph E. Schneider, a Wall Street Journal szerint, 10 év leforgása alatt 10,000 dollár befektetését 10 millió dollárra duzzasztotta. Schneider az “Üzletemberek Étkező Klubját” alapította meg és ezen keresztül, az adórendszer két — csak gazdagokra alkalmazható — kibúvóját felhasználva, könnyűszerrel és gátlástalanul szaporította millióit. Az egyik kibúvó az “expense account”, azaz az üzleti kiadások adómentesítése. Ez a következőképpen működött ebben az esetben: Bármelyik üzletember 5 dollár lefizetése ellenében tagja lehetett és megszerezhette a Klub hitelkártyáját. Ennek segítségével ugv az üzletember, valamint “üzletfelei”, barátai, stb. hitelre étkezhettek nemcsak az Egyesült Államok, hanem a világ másik 96 államának előkelő vendéglőiben. Sőt a hitelkártya felmutatásával előzékeny kiszolgálást kaphat hotelekben, virágüzletekben, autókölcsönző vállalatoknál, stb. Az erre felhatalmazott cégek a kiszolgálásért járó összegeket az Étkező Klub New Yorkban székelő irodájának számlázzák, amely egy összevont számlát küld a hitelkártyával rendelkező üzletembernek, persze hozzáadva a Mr. Schneidernek járó busás szolgálati dijat. Az üzletember vagy ügynök vállalata ezt a summát az adóbevallásnál “üzleti kiadásként” tünteti fel, amely mentes az adóztatástól, óriási megtakarítás és haszon ez úgy a cégnek, mint az Étkezők Klubja tulajdonosának. Az adóztatási rendszer másik kibúvója, amit döntő szerepük lesz, vagyis a Közép-Nyugatnak (Midwest) ezért jó a farmer panaszainak elemzésével foglalkozni. Benson a farmkérdést teljesen gazdasági szempontból nézi, amihez joga van, mert a republikánus párt nem a szivével gondolkozik, hanem számológép eszével. Ha a kérdés világos, mint pl. Kuba, ahol a szent magántulajdont kell védeniök, még világháború árán is, akkor a republikánus párt a “Big Business”-t képviselve, pontosan tudja, hol áll? Benson szerint a farmerek fele el tudja látni az Egyesült Államokat a szükséges termékekkel. Ezért a tőkeszegény, rosszabb talajú, kevésbé mechanizált farmok tulajdonosainak ajánlja, hogy menjenek a városba éhező proletárnak, vagy tanuljanak meg jobban gazdálkodni. Itt, ennél az elméletnél, nem a szív, humanizmus, a tizmillió ember sorsa diktál, hanem a tőkés gazdaság rideg, emberre nem tekintő törvénye az irányadó. A demokraták mesterségesen, szubvencióval kívánják fenntartani a mezőgazdasági árakat, ami kb 1'-- billió dollárba kerül az adófizetőknek és talán ugyanannyiba a város lakosságának, amely magas árat fizet az élelmiszer-piacon. A demokraták jól tudják, hogy a mesterséges árak, a szegény fuldokló farmereket ideig-óráig a viz felett tartják és még jobban megerősítik az erőseket, a jól gazdálkodókat. Az egész titok abban található, hogy ha az árak jók, a jól gazdálkodó évről-évre többet termel, amivel még jobban meg- erősiti magát — és az állam kénytelen a felesleget elraktározni. A kb. $10 billió értékű felesleg elraktározása napi egymillió dollárba került. A felesleg eladása kilátástalan, igy mind a két párt ajánlani fogja, hogy ajándékozzuk el ezt kommunistaellenes harcban jól viselkedő, vagy legalább nem hangos, szegény országoknak. így még a szállítási dijat is mi fogjuk fizetni, viszont több magtár áll majd készen az uj felesleg elraktározására. A mai rendszerben (nem a demokraták ígéretei után Ítélve) az utolsó 10 évben a gabonaMr. Schneider nagyon jövedelmezően használt ki a maga javára, az a “capital gain”, az üzleti befektetési haszon címen feltüntetett évi jövedelemre vonatkozó szabályzat. Pl. az elmúlt évben Mr. Schneider jövedelme meghaladta a 600,000 dollárt. 175,000 dollár adót fizetett, azaz nem többet, mint 29 százalékot. Hogy történt ez, amikor a 200,000 dolláron felüli kereset összege után 91 százalékos adót kellene fizetni? Mr. Schneider azt tette, hogy csupán 60,000 dollárt jelentett be személyes fizetésként, a többit üzleti haszonként tüntette fel, amelyért alig fizetett több adót, mint amennyit a nehezen dolgozó munkás heti keresetéből rendszeresen levonnak, vagyis csupán 25 százalékot. A gazdagok és a nagyüzlet adóvisszaélései oly közismertek és nyilvánosak, hogy a kongresz- szusban történt is gyenge kísérlet az adórendszer szabályainak változtatására. A szenátusban elfogadtak egy javaslatot az elmúlt ülésszakon, amely leszűkítette volna az üzleti kiadás adómentes összegét, de a képviselőházban a gazdagok angyalai, törvényhozó honatyáink, megakadályozták a javaslat elfogadását. MINDEN MAGYAR, AKI HALADÓ, EGY MAGYAR SZÓ OLVASÓ! Ha még nem olvasója a Magyar Szónak, rendelje meg most! Kedvezményes előfizetési ár egy egész évre: $5.00, félévre $3.00. — Küldje be az alábbi szelvényt. Ha nem tud most pénzt küldeni, jelezze azt is. Mi megindítjuk a lapot és elküldjük a számlát: Név: .................T...................................................... Cim: .......................................................................... Város: ............................................ Állam: ......... Mellékelve $5.00 □ Félévre $3.00 □ Kérem, küldjenek számlát □ termés 1.1 billió bushel-ről (véka) 1.4 billióra emelkedett. A tengeri 3.4 billió bushel-ről 4.1 billióra emelkedett. Ki tudja, hogy a demokrata program szerint mennyire fog emelkedni? Nézzük mit eredményezne a Benson-program, amely a mostani termelés-ellenőrzést és ár-támogatást teljesen megszüntetné. Az árak lezuhannának, a farmerek fele tönkremenne, a gazdag farmer lecsökkentené a termelését és a felesleg lassanként eltűnne. Nézzük meg az árcsökkentő hatást: Börze árak 1960 közepén szubvenció nélkül Tengeri (véka) $ 1.05 $ 0.66 Gabona (véka) $ 1.82 $ 0.74 Disznó (100 font) $15.50 $10.00 Marha (100 font) $21.70 $11.51 Tej (100 font) $ 4.00 $ 2.66 Tojás (tucatja) $ 0.36 $ 0.27.2 Sütnivaló csirke (broiler fontja) $ 0.17.7 $ 0.13 Ebből láthatjuk, hogy egyik párt sem tud sem rideg ésszel, sem meleg szívvel a kérdésre felelni. A tőkésgazdálkodás belső ellenmondásai következtében nem képes ezt a kérdést megoldani. Az amerikai munkásoknak közös érdekük van a szegény farmerekkel, — ezért Benson rideg elméletét vissza kell utasítani. Viszont a demokraták 100 százalékos árkiegészítése demagógia, amely a szegény farmert az éhenhalástól ugyan megmenti, de végeredményben csak a gazdagoknak használ. Volt egy terv, az úgynevezett Brennan (Truman földművelésügyi minisztere) terv, amely nem az árakat támogatta volna, hanem azokat a farmereket, akiknek arra szükségük vah. De ez a terv érthető okból megbukott; a gazdag farmerek, az érdekeiket képviselő bankok és a gépipar ellenezték. Még sokat kell haladni a világnak, amig a Brennan-éhez hasonló terv újból szóba kerülhet. Addig a demagógia uralkodik. Akik visszajönnek a Szovjetunióból * * Különböző szakszervezetek vezetőiből álló csoport érkezett vissza a Szovjetunióban eltöltött háromhetes látogatásából. Első kijelentésük az volt, hogy saját szervezeteiket sürgetni fogják csereküldöttségek megindítására és kiterjesztésére, hogy jobb megértést hozzanak létre a nyugati és keleti országok népei között. Ernest Mazey, az autómunkások detroiti 212- es lokálja vezetőségi tagja volt a csoport szószólója. Elmondta, hogy Moszkvában, Leningrádon és más szovjet városokban többek között 8 ipari üzemet, egy mezőgazdasági szövetkezetei, két épülő lakástelepet láttak és meglátogatták a Fekete-tenger gyönyörű munkásüdülő vidékét is. “A vendégszeretet és barátság, amit a szovjet nép minden rétege nyilvánított velünk szemben utunk minden pontján, felülmúlhatatlan”, mondotta Mazey. A szerzett “mély benyomások” egyike a szovjet nép kifejtett mély békekivánsága. Mazey szerint a csoport minden tagja meggyőződött arról, hogy a szovjet kormány békeajánlatai “valóban visszatükrözik a szovjet nép békeköveteléseit és vágyait”. Nagy hatással volt a látogatókra a szovjet szakszervezetek kettős szerepe — a termelés, emelésének igyekezete és a munkások érdekeinek, megvédése. Mazey felsorolta azokat az intézkedéseket, amelyekkel az utóbbi időben emelték a. munkások jólétét, úgyszintén a munkahét leszállítását 46-ról 41 órára. A szakszervezet széleskörű társadalmi, jóléti szerepe is nagyon tetszett. “A társadalmi biztosítás, nyugdíj, egészség- ügyi biztosítás, az üdültetés és más jóléti intézkedések kitűnő eredményeiről meggyőződtünk, valahányszor munkásokkal függetlenül beszélgettünk”, mondotta Mazey. Hivatalosan az AFL-CIO nagvfejüek még mindig ellenzik a szovjet szakszervezetekkel való érintkezést, de nem képesek megfojtani az amerikai munkások érdeklődését az igazság iránt. MOZGÓ VÍZÁGYÚVAL öntözik a földesi Rákóczi Tsz földjeit, amelyeket a Keleti-főcsatorna szel ketté. Jelenleg már 150 holdat öntöznek vízágyúk segítségével. • A VILÁG iskolaköteles korú ifjúságának 45 százaléka egyáltalán nem jár iskolába — közli., az UNESCO egyik jelentése. HOGYAN LESZNEK AZ UJ MILLIOMOSOK? — vagy akiknek kedvez az adórendszer
