Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-08-18 / 33. szám
Thursday, August 18, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7 XjUKÍeJt a swűtesztókö'í Az ebben a rovatban kifejtett neze- | Olvasóink tek nem szükségszerűen azonosak \ hozzászólnak a szerkesztőség álláspontjával ; a közügyekhez | mwwwwww« wvwvwwvwwwwvwwwwwvwwwwwww Egyforma veszélynek vagyunk kitéve Tisztelt Szerkesztőség! Augusztus 6-án, Hiroshima atombombázásának 15-ik évfordulóján, nagyszabású felvonulás és tüntetés volt New York szivében, a 42-ik utcában. A több ezer emberből álló tömeg, amely a Sane Nuclear Policy bizottság hívására jött össze a város minden részéből, sőt New York környékéről is, a United Nations Plaza-ra vonult. Én is együtt meneteltem a tömeggel, s amikor a Plazá- ra értünk, a legnagyobb meglepetésemre azt láttam, hogy egy 13 emberből álló magyar csoport áll az elkerített terület szélén. Ne higyje senki, hogy ők is résztvettek a tüntetésben! Dehogy is! Fábián Béla vezetésével ott álltak táblákkal, a magyar és az amerikai zászlókkal ; a táblákon ilyen feliratok voltak: “Tell K. to stop rattling missiles”, “Freedom, not slavery” s ezekhez hasonlók. De egyetlen feliratuk sem volt, amely elitélte volna az atom-próbarobban- tásokat, amely figyelmeztetett volna a lecsapódás veszélyeire, a békét fenyegető nukleáris fegyverkezésre. Azt gondolná az ember, hogy ezek a magyarok talán nem is élnek ugyanazon a földtekén, ahol mi, közönséges halandók! Pedig tudhatnák, hogy ha nem sikerül a nukleáris fegyverek eltiltása, akkor mindannyian egyforma veszélynek vagyunk kitéve! Gyermekeink és unokáink nem lesznek normálisak, ha tele van a levegő a halálos Strontium-90-el! Pedig ez a. tüntetés és sok hasonló tüntetés a világ minden részén erre figyelmeztette az emberiséget! De ők kívül álltak a körön, hogy még csak véletlenül se gondolhassa valaki, hogy hozzátartoznak azokhoz a békés ezrekhez, akik tüntettek a békéért, az atomháború ellen! Csak sajnálni lehet őket! C. R., New York Sztrájk Pittsburgh nagy acélüzemében 300 vasutas sztrájkja miatt megszüntették a termelést a Jones & Laughlin Steel Co. óriási pittsburghi üzemében és 12,000 acélmunkás vált tétlenné. A Brotherhood of Railroad Trainmen-hez tartozó vasúti munkások az üzem belső anyagszállítását bonyolítják le és miután vezetőik az üzemvezetőséggel folytatott 21 óra hosszat tartó tárgyalás után sem tudtak megállapodásra jutni, az uj mun kaszerződést illetően, megkezdték a sztrájkot és piketvonalat állítottak az üzem főbejárata elé. Az üzemvezetőség kijelentette, hogy a vasutasok nélkül nem képes működtetni a gyárat. A szóbanforgó üzem a J&L társulat négy acél- öntödéje közül a legnagyobb és az egész iparban a 10-ik helyet foglalja el. Szünetelése az acélipar e hétre tervezett 54.6 százalékos termelését csökkenteni fogja. A sztrájk befejezése után is egy hétig fog tartani, amig a gyár ismét üzemképes lesz, addig tart a lehűtött kemencék újbóli felmelegítése. A vasúti munkások nem voltak megelégedve az üzemvezetőség azon ajánlatával, hogy az acélmunkásokkal kötött alapegyezmény szabályait alkalmazzák rájuk is. Nagy eltérés volt köztük az egyezmény pontjainak értelmezésében is. A szak- szervezet azonkívül hosszabb vakációt követelt tagjainak. Samu bácsi leveléhez Tisztelt Szerkesztőség! Az augusztus 4-i lapban olvastam Anti levelét. Nem tudom, hogy ki ő, de nagyszerűen összeállította, jól mulattam rajta. Úgy is van, ahogy Írja, hogy Samu bácsinak nagyon rosszul áll a szénája mindenfelé a világon. Hiszem, hogy az igazság győzni fog, s nem is olyan sokára. Mert hiszen mozog a föld a Wall Street alatt is, mozgásban van az egész világ szegény népe. Clevelandi olvasó Rövid a nyugdíj Tisztelt Szerkesztőség! Ezer bocsánat, hogy kissé elkéstem a lapom megújításával, de ez nem egészen az én hibám, hanem a Samu bácsié is, mert igen rövidre szabta az én kis nyugdijamat. Nagyon meg kell a centjeimet nézni, hogy melyiket hová teszem és abból a csekély 33 dollárocskából még a lapomra is tudjak egy kicsit spórolni. Én is nagyon szeretnék elmenni a lapkonferenciára, de nem tehetem. A lappal igen meg vagyok elégedve. Sok jó szerencsét kívánok a lapkonferenciához. Halasi András Tisztelt Szerkesztőség! Az augusztus 4-i lapszámban olvastam “Meghitt gondolatok” címen egy igen jó Írást. Mondhatom, hogy megérdemli a dicséretet, aki irta. Mrs. Maida POLITIKAI BECSÜLET Hogyan viselkedik a Republikánus Párt egyik vezére? WASHINGTON. — A szenátus egyik albizottsága a szakszervezetek által támogatott úgynevezett “labor” törvényjavaslatot tárgyalta. A Supreme Court ugyanis még 1952-ben úgy döntött, hogy ha valamely szakma munkásai olyan építkezéseknél mennek sztrájkba, ahol másféle szakmák is dolgoznak, ott piketvonalat (sztrájkőrszemek) nem állíthatnak, mert azt a többi szakmák munkásai nem lépik át és igy a munka teljesen megakad. Miután a Taft-Hartley-törvénynek ilyen magyarázata úgyszólván teljesen kiütné a munkásság kezéből a leghathatósabb fegyvert, a sztrájkot, egy demokrata szenátor törvényjavaslatot nyújtott be, amely, ha törvényerőre emelkedik, ilyen esetekben is jogossá teszi a piketvonal felállítását. A javaslatot a szokásos módon a 7 tagú albizottság elé utalták, hogy arról véleményt mondjon. Ennek az albizottságnak az elnöke történetesen John F. Kennedy szenátor, a demokrata elnökjelölt. A javaslat tárgyalására az azt pártoló 3 demokrata szenátor és az ellenzékből Barry Gold water arizonai republikánus szenátor jelentek meg. (Mint ismeretes, Goldwater szenátor a szenátus “legkonzervatívabb” tagja, aki minden munkásvédő vagy jóléti törvényjavaslatot ellenez és azok ellen a szabadság, az erkölcsök és az Isten nevében hadakozik.) Amikor Goldwater látta, hogy a másik három szenátor a javaslat mellett van, kiment a teremből és a küszöbön állva bekiáltotta, hogy nincs “kvórum” (jelen esetben négy ember), tehát az albizottság nem tárgyalhat. Midőn az elnöklő Kennedy megszámlálta a szenátorokat, Goldwater még egy lépéssel kívülre, a folyosóra állt és tiltakozott az ellen, hogy őt Kennedy mint jelenlevőt számbavegye. — A törvényes jogra és az igazságra támaszkodva követelem — mondotta Goldwater —, hogy ez az albizottság ne hozzon határozatot, mert nincs meg a többséget alkotó kvórumja. — De hiszen ön itt van, jöjjön egy lépéssel beljebb, hogy számbavehessük — mondotta Kennedy. — Hiszen az lenne az igazság, hogy ha a kvórum kérdését felveti, akkor tegye azt itt a teremben. Ugylátszik, hogy a szenátor túlzóan becsületes az ilyen egyszerű igazság megértésére, továbbra is csak kívülről követelte a határozat elnapolását, ami esetleg azt eredményezte volna, hogy a jelenlegi rövid ülésszakban a javaslat nem kerülhetne tárgyalásra. Azonban Kennedy habár politikai akasztófahumorral, de mégis az igazságot jobban szolgáló Igy gondoskodik lapjáról Tisztelt Szerkesztőség! Vannak idők, amikor az ember elszomorodik annak láttán, hogy a mai gyermekek és a fiatalság jórésze politikailag elmaradott. Lesújtó látvány részemre, hogy az unokáinkat s a többi unokákat nem érdekli más, mint az újságoknak a “funny” oldala. Mennyivel felemelőbb jelenség, amikor a National Guardianban egy 87 éves emberről olvastam, aki ezeket irta: A múlt télen végrendeletemben úgy határoztam, hogy a National Guardian részére egyezer dollárt hagyományozok örökségül. Minthogy a bank nekem jelenleg négy százalék kamatot fizet, ezt az összeget utalják át a részemre, amig élek, szóval negyven dollárt évente. Milyen megható. Elképzelhető, hogy milyen értéket képvisel ennek az aranyszívű embernek a részére az ő újságja. Kár, hogy nem irta alá a nevét és címét, szeretném egy meleg kézszoritás- sal üdvözölni ezt az ismeretlen, lelki barátot. J. Schubert, Elsinore Értékeli Geréb könyvét Tisztelt Szerkesztőség! Itt küldök két dollárt Geréb József könyvéért, szeretnék többet is küldeni, mert nagyon megéri azért a sok jó és értelmes Írásért. De sajnos még mindig itt vagyok a kórházban és több nem telik. J. Lodi döntéssel intézte el az ügyet. — Ha Arizona szenátora nincs ebben a teremben, hanem másutt van, akkor természetesen mi nem is halljuk, hogy mit beszél. A törvény szerint a kvórum kérdése csak akkor kerül felszínre, ha azt a jelenlevő törvényhozók valamelyike veti fel és kívánja annak megállapítását. Aztán kimondotta a tárgyalás eredményét: — Ezt a javaslatot az albizottság 3:0 szavazattal elfogadta és igy egyhangúlag a teljes munkaügyi bizottság elé terjeszti. Goldwater a republikánus párt egyik legbefolyásosabb vezére, Richard Nixon tanácsadója és republikánus győzelem esetén a törvényhozás terén döntő szerepet kapna. Hogy azt miképpen töltené be, arra ez a kicsi, de csúnya obstrukciója Ízelítőt nyújtott. Alom-ijedelem Bostonban A bostoni rakparton támadt tűz és robbanás azt a hiedelmet keltette, hogy a színhelytől csupán 200 lábra levő és eltávolításra váró radioaktiv hulladék-szállítmány a robbanás következtében szétszóródott. Szerencsére a veszélyes anyag cement tartályokba volt elhelyezve és a tűz, mely 200 lábnyi deszkából készült rakpartot elpusztított, nem volt hatással rája. A tűz két tartály cirkónium vegyszert robbantott fel és négy tűzoltó megsebesült az oltásnál. Boston polgármestere felszólította a tűzoltó- parancsnokot, hogy folytasson vizsgálatot a veszélyes anyagoknak a nvilt kikötőn és rakparton keresztül történő szállítása ügyében. Az eltávolításukkal foglalkozó cég úgy a cirkóniumot, mint a radioaktiv selejtet a tengernek a várostól távolabb eső részében szándékozott elsüllyeszteni. Az eljárás körüli gondatlanság arra mutat, hogy sem a hatóságok, sem a szállító cég nem fordít kellő gondot a lakosság közbiztonságára. Csak a közel-szerencsétlenség megtörténte késztette a polgármestert cselekvésre. Japán munkások és parasztok az amerikai megszállók ellen A yokohamai kikötőmunkások szakszervezete nyilatkozatban követelte, hogy a japán kormány tegyen azonnal intézkedéseket a rakétával felszerelt “Grayback” nevű amerikai tengeralattjái'ó kiutasítására. A jamanasi prefektura területén élő japán parasztok egyre erélyesebb harcot folytatnak az amerikai katonai gyakorlatok megakadályozására. A prefektura Osino nevű falujának lakosai behatoltak az amerikai fegyveres erők egyik gyakorlóterére és ülősztrájkkal akadályozták meg a hadgyakorlatot, elhatározásuk mellett kitartanak életük kockáztatása mellett is.
