Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-08-18 / 33. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, August 18, 1960 £ Ahogyan én látom... írja: EHN _______ A “magyaros” táplálkozásról Érdeklődéssel olvastam Geréb József rovatában az interjút arról, hogy “mit láttak és tapasztaltak Schuberték Magyarországon?” Az interjú közvetlen és tájékoztató volt. Az amerikai magyarok közül valószínűleg sokan — még többen, mint az utolsó években —, megfogadják a tanácsot, hogy “aki megteheti, látogasson haza.” Ugyanakkor az óhazai illetékes fórumok is figyelembe fogják venni Schuberték kifogásait és sok javítást fognak életbe léptetni a turista fogalom fokozása érdekében. Ez alkalommal ennek a cikknek a keretében az interjú első részének egy mondatával szándék- szóm foglalkozni, amely igy szólt: “Nekünk állandóan tiltakoznunk kellett a tul- zsiros, nehéz ételek ellen, amikkel mindenütt kínáltak bennünket.” Schubertéknek külön köszönet jár azért, hogy ezt felemlítették, mert bár az óhazába látogatók nagy része hasonló tapasztalatokkal érkezett visz- sza, mégis egyedül ők voltak azok, akik alkalmat adtak arra, hogy ez nyomtatásban is megjelenjék. Megemlítem itt, hogy a Magyar Szó ezévi február 4-iki számában “Öreg ember — nem beteg ember” cimmel cikk jelent meg, amelynek egy része igy szólt: “A diéták gondos és lelkiismeretes szabályozása is CSÖKKENTENI FOGJA A SZÍVBAJOK FELLÉPÉSÉT. . . Ha bebizonyítható, f hogy az állati zsírtól mentes diéta a véredények elmeszesedését megszünteti, az öregedés eddig elkerülhetetlennek tartott következményét sikerülne kiküszöbölni. “Hasonló eljárások alkalmazhatók a rák és sokféle ideg- és elmebetegségre nézve is...” A Nők Világa egyik legutóbbi számában jelent meg a “Maradjunk fiatalok” cimü rövid cikk, amelyből ezt idézem: “...az egészség a legjobb fiatalitószer, éhnek meg első parancsa a helyes táplálkozás. “... A szakorvosok kimutatták, hogy a bőségesen táplálkozóknak nincs olyan szervezetük, mint a mérsékelten élőknek.” A magyarországi látogatásról nemrégen visz- szaérkezett los-angelesi csoport tagjai csaknem kivétel nélkül túl bőségesnek, túl zsírosnak találták az óhazai táplálkozást, ámbár legtöbbjük fogadott hazájában is “magyarosan” főz. Megértettem kifogásaikat és panaszaikat, amikor átnéztem a magukkal hozott otthoni étlapokat. Itt van előttem az Astoria szálló junius 7-i étlapja, amely ia következő 14 osztályba sorozza az ételeket: levesek (7-féle); főzelékek (5); saláták (5) ; sajtok (3) ; befőttek (1) ; napi tészták (2) ; édességek (11); gyümölcs (2) ; hideg előételek (10); meleg előételek (10); halak (5); napi különlegességek (3) ; napi ételek (12) ; és végül: frissensiiltek (14). Összesen 90-féle ételből válogathat a vendég, ha a gyomra jó és nem fél a sok vajjal elkészített, kirántott, berántott, tejszínes és krémes ételektől. A Széchenyi-hegyen levő “Vörös Csillag” szálló éttermének junius 7-iki étlapja aránylag szerény, mert kilenc osztályban “csak” 44-féle ételt sorol fel, de a libamáj zsírjában”, a “borjucsülök csirkemájjal”, a “velőspalacsinta rántva” már nem valók olyan turisták gyomrába, akik évtizedeket töltöttek Amerikában, vagy akárhol á nagy világban. A sztálinvárosi “Vigadó, kisvendéglő” étlapja — amelyen az üzletvezető, az árfelelős és a konyhafőnök aláirása szerepel —, 13 osztályban 86-féle ételt sorol fel. Az elkészítés módja azonos az előbbi éttermekével. Tisztában vagyok azzal, hogy a felsorolt és a többi magyar éttermet különféle Ízlésű vendégek látogatják, akiknek kielégítése nem egyszerű dolog. Elképzelem azt is, hogy akik Magyarországra látogatnak, “magyarosan” akarnak táplálkozni. De ugyanakkor hallottam, hogy egy magyar nő a los-angelesi Munkás Otthonban az étlapok olvasása közben felkiáltott: “Nem bírom tovább! Már az olvasástól is elrontottam a gyomromat!” Ez a nő a jövő évben magyarországi látogatást tervez és már most gondot okoz, hogy Pesten és vidéken hogy fog táplálkozni. Azt hiszem, hogy ilyen és hasonló látogatók Ízlésére és gyomrára is tekintettel kéne lenni, nem is beszélve olyanokról (mint jómagam is), akik vegetáriánusok és zsírral berántott, vagy megvajazott főzelékekkel és ecetes salátákkal sem hajlandók a gyomrukat elrontani. A szívbajok, a rák, az idegbajok áldozatai egyre szaporodnak és erre való tekintettel a biztosító intézetek, bizonyos magazinok és itt-ott a napilapok is az eddiginél józanabb táplálkozásra buzdítják az amerikai népet, őszinte meggyőződésem, hogy a népi köztársaságokban, szülőföldünkön is, ahol az ember a legnagyobb érték, szintén arra törekszenek, hogy minél egészségesebb nemzedékeket neveljenek. Sajnos, ez a törekvés nem látszik meg az étlapokon és általában az ország étkezési módján. Az idegenforgalom szempontjából pedig az jó üzlet is lenne, mert a hazalátogatók ezrei vissza- jövetelük alkalmával sokat beszélnek arról, hogy mit láttak, mit tapasztaltak és — mit ettek Magyarországon ! Gyógyithaté-e az alkoholizmus? Szakkörökben ismét igen komoly vizsgálat tárgya lett az alkoholizmus, melynek 4,600,000 szerencsétlen áldozatát tartják nyilván ebben az orr szágban; 20—25 millió nő, férfi és gyermek szenved a krónikusan beteg hozzátartozó mellett, amely jelenség most már a súlyos egészségügyi problémák negyedik helyezettje lett hazánkban és ahogy mutatkozik, ez a társadalmi betegség járványosán terjed, amit valahogyan meg kell állítani. A rideg statisztikai adatok azonban nem mindig tárják fel emberek és családok kétségbeesett tragédiáját és azt is csak felületesen, hogy milyen mérhetetlen gazdasági és morális veszteséget jelent társadalmunknak a krónikus részegség által megölt brilliáns emberi agy. A statisztikus azzal sem igen foglalkozik, hogy a mértéktelen alkohol- fogyasztás ideiglenes öröme mögött, milyen hatalmas méretű a szenvedés drámai mozzanata és mindez mennyire befolyásolja a jövő generációjának nevelését. A szűrővizsgálatok nyomán azonban máris megtudhatjuk, hogy a krónikus és “notórius” alkoholizmus meggátlása és esetleges gyógyítása nem csupán a szakorvosok hatáskörébe tartozik. A társadalmi közösséget, felelősségének tudatában, munkába kell állítani; bár ez a betegség gyógyíthatatlan, de az egész környezet bevonásával az áldozatot inkább meg lehet győzni a további részegeskedés komoly veszélyéről és ha ezt megtesszük, akkor igen sokat közülük visszaadhatunk az egészséges életmódnak, rendes munkakörének. A kezdődő alkoholizmust komoly munkával meg lehet állítani, mielőtt még idültté válna és ezt a kezdetet a beteg környezete előbb észreveheti, mint a szakorvos, aki elé rendszerint egyéb betegséggel kerül alkalomadtán a páciens. De kérdezzük: mi is az alkoholizmus? Eddigi tudományos értekezések az alkohol utáni vágyat az ember viselkedésével magyarázták, másszóval jellembetegségnek tartották. Ma már azonban nem hiszik, hogy erkölcsi probléma lenne, ami áz egyén gyengeségéből fakad. Hetvenöt millió amerikai fogyaszt alkoholt rendszeresen, azonban csupán 4,600,000 a krónikus alkoholizmusban szenvedő. Miért? Erre az időszerű kérdésre már sok feleletet adtak, de egyik sem volt kielégítő. Legújabban úgy magyarázzák, hogy a test lélek- és élettani kémiájával kapcsolatos kilengések okozzák, példának okáért valakinél vércukor híján a mirigyek nem dolgoznak kellőképpen és ezért alkoholfogyasztási vágya gátolhatatlan, mivel a vérben gyorsan égő szénhidrátokat a mirigyek működéséhez az alkohol szinte percek alatt megadja, a vércukorra éhes mirigyeket gyorsan ellátja éltető anyaggal. Dr. Rogers J. Williams professzor szerint némelyik ember a rendes napi ennivalójából nem kap elég anyagot különböző mirigyek táplálására és ez az okozója az alkohol utáni vágyának. Több esetben a hirtelen beállott lelki megrázkódtatás különböző formái olyan kémiai anyagot termelnek ki a szervezetben, melyet csak az alkohol mellékterméke képes semlegesíteni. Természetesen ezen esetekben is szerepet játszik a hajlandóság éppen úgy, mint egyéb bacilus okozta betegségeknél és ezért van az, hogy az alkoholfogyasztóknak csupán egy része kapja meg az alkoholizmus betegségét. Más most, ha a szakértők egységes megállapítása szerint ez a betegség nem gyógyítható, mégis hogyan lehet a betegen segíteni? Először is rá kell beszélni az elvonó kúrára. Meg kell vele értetni, hogy még egy pohárka alkoholhoz sem nyúlhat — mert ezután nincs megállás; jön a többi, amig teljesen el nem ázik és eszméletlenre nem issza magát. A legtöbb alkoholista azért lesz hajlamos egyéb betegségekre is, mint például máj és gyomorba jókra, mert elhanyagolja táplálkozását, nem eszik rendesen, csak inni akar. A deliriumos, önkívületi állapotba részegedett beteget az orvos vitamin-injekciókkal próbálja felépíteni, majd egy “Antabuse” nevű orvosság befecskendezésével napokra megutáltatja vele az alkoholt. Ennek az a tulajdonsága, hogy napokig meghúzódik a husszövet sejtekben és ha ez alatt az idő alatt a páciens leönt egy pohár pálinkát, a két kémiai anyag úgy összevész a szervezetben, hogy általános rosszullét áll be és a páciens még a szagát sem állhatja az alkoholnak. Ezt az időt használják fel azután a beteg táplálására és a szervezet munkaképessé tételére. Igen ám, de ez csak az úgynevezett gyors lejáratú kúra, ami csak ideiglenesen gyógyítja meg a beteget. Amint a fent elmondottakból láthatjuk, az alkoholizmus terén igen komoly és súlyos betegséggel állunk szemben, melynek gyógyítására szükségszerűen össze kell fogni nemcsak a szakorvosoknak, hanem a társadalmi közösségeknek is, a közvetlen környezetnek, — igénybe kell venni az “Alcoholic Anonymus” szervezetnek a segítségét is, amelynek tagjai között rengeteg meggyógyult alkoholistát találunk. Ezek meggyőző tanácsokkal tudják ellátni az uj beteget. Másszóval, minden jóakaratu, megértő embertársunk segítségére szükség van, hogy ezt a milliós tömeget vissza lehessen téríteni a normális életmódhoz, vigyázni jövőjükre, lekötni érdeklődésüket, magatartásukat olyian mederbe terelni, ahol gondolkodásmódjuk is gyökerében megváltozik. Csakis ilymódon lehet elkerülni, hogy a legkisebb lelki egyensulykilengés ismét a pálinkásüveg társaságába hajtsa őket. k«W%WVWWWWVWVWV\*\%WVWV«V\\WlVV\\\VVV\\\V MAMMOTH MARADVÁNYOK MOSZKVA. — “Tass”, a szovjet hírügynökség jelenti, hogy a Lena folyó partján olyan mammoth (az elefánthoz hasonló ősállot( maradványára bukkantak, amelynek csontvázán nagymennyiségű húst és szőrzettel fedett bőrt is találtak. Szovjet tudósok állitásla szerint ez az ősállat 12,000 évvel ezelőtt élt és került olyan helyre, ahol befagyott és azóta az a talaj soha ki nem engedett. Ez tette lehetővé, hogy nemcsak a csontok, de izmok, a bőr és szőrzet ily hosszú időn át megmaradtak. MEGJELENT —~1 GERÉB JÓZSEF VÁLOGATOTT ÍRÁSAI a Geréb József Jubileumi Bizottság kiadásában. • A könyv fedőlapját Gellért Hugó, kiváló rajzolómüvész készítette. A 131 oldalas könyv Geréb József 16 kitűnő írását tartalmazza és ára csupán egy dollár. Megrendelhető a MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALÁBAN 130 East 16th Street New York 3, N. Y. írja: Marky István OLVASÁS KÖZBEN
