Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-08-18 / 33. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, August 18, 1960 Széljegyzetek Fontos ok a katonai támaszpontok felszámolására. Ahol a hirdetők a sza­badsajtó fenntartói. — Cementtel erősbitett barátság Irta: GERÉB JÓZSEF Itt az ideje, hogy az olvasók figyelmét felhív­juk a világlapokban megjelent olyan kis hirecs- kékre, amelyek mögött sokkal nagyobb dolgok rejlenek, mint a hir nagysága és elhelyezése azt sejteni engedné. Az ily kis hírek elkerülik az ol­vasók figyelmét, hiszen a címsoruk sem valami kiabáló, sőt ha látja is egv-egy olvasó, aki gon­dosan átböngészi az újságját, minden további gondolkozás nélkül átsiklik azon, nem is sejtve, hogy valami fontos dolgot, esetleg jó humort rej­tenek a szürke sorok. így például hány olvasó látta és gondolkozott el azon a pár soros hir.ecskén, amit a United Press International (UPI) hírszolgáltató vállalat a napokban, mint Londonból eredő riportot helye­zett el a világsajtóban. íme a hirecske: LONDON. — Az amerikai POLÁRIS távlö- veg sikere a diplomácia körében igen sok talál­gatásra ad okot. A feltevés ugyanis az, hogy miután ilyen közepes távolságra (medium- range) nagy biztonsággal tudnak belőni “war- head”-el (nukleáris töltéssel felszerelt) távlö- vegeket, a NATO-haderőre s katonai bázisok­ra már nincs szükség, illetőleg azokat a fegy­verek fejlődése szükségtelenné teszi. Hozzá kell még ehhez venni azt is, hogy most j már az atomhajtotta tengeralattjárókról 1000 1500 mérföldnyire tudják belőni a Polárist, várható tehát, hogy az amerikai katonai tá­maszpontokat ezek fogják helyettesíteni, leg­alább is Európa egyes részeiben. így ni, csak ennyi az egész. Azonban nem valószinü-e, hogy ez sugalmazott hirecske, be­jelentése annak, hogy a katonai bázisok terén nagy változásokat várhatunk a közeljövőben? Le­het ugyan, hogy az amerikai katonai bázisok jórészének leszerelését nem a Polaris sikerei te­szik esedékessé, hanem a világ nagy horderejű politikai eseményei; a gyarmati népek szabadság- vágya, a kubai forradalom, de főleg az, hogy a támaszpontokat adó országok népei nem akarják megkóstolni sem az amerikai, sem a szovjet nuk­leáris bombákat. Márpedig a józan ész megmond­ja Kruscsev kijelentései nélkül is, hogy ha újabb háború tör ki, akkor a bázisoki at azonnal el­pusztítják s azokkal együtt pusztul a környezet összes életvilága. A hidrogénbomba nem váloga­tós! És végre ez a kis hir előkészítője annak is, hogy ha az ősszel választott uj adminisztráció józanabb lesz a mainál, akkor máris megtalálják a bázisok visszavonására az okot anélkül, hogy azt az oroszoknak adott engedménynek mondhatnák. A szabad sajtó A szabad sajtó kérdésével nagyon sokat foglal­kozunk Amerikában. Nem úgy értem, hogy TÚL­SÓKAT foglalkozunk vele, mert az elég fontos arra, hogy mindenki igazán tudatában legyen an­nak, hogy mi is az a szabad sajtó? Mert a kérdés lényege abban áll, hogy ebben a két szóból álló összetételben a “szabad” értelmét különböző ér­dekeltségű emberek más és másképpen magya­rázzák: mindegyik a saját érdekének megfelelő- Ieg. íme példának ez a kis hir, amit az Associated Press továbbított a lapokhoz: AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Kérem, küldjenek mutatványszámokat az alanti címekre: ' • * * * *............................................................................ ..................................................................................... ................................................................................ • • . Név: .......................................................................... Cin»: .......................................................................... Város, állam: ......................................................... NEW YORK. — Az amerikai újságok tu­lajdonosai, az “American Newspaper Publish­ers Association” nagy kitüntetésben részesí­tette a jelenleg alapításának 200-ik évforduló­ját ünneplő P. Lorillard Co. dohányáru céget elismeréséül annak, amit ez a cég a szabad sajtó érdekében tett. A kitüntetést a szokásos érme helyett do­hánylevél formát mutató művészies bronz önt­vény képezte, amelynek egyik oldalára a cég­nek 1789-ben leadott első újsághirdetését, a másik oldalára a most közreadott hirdetését vésték be aranyozott betűkkel. Maga a Lorillard cég 1760-ban alakult és 1789 óta állandóan hirdet az újságokban, ami­vel lehetővé tette a szabadsajtó fejlődését. A kitüntetést Lewis F. Gruber, a cég elnöke vet­te át Charles T. Lipscomb Jr., az újságkiadók hirdetési irodájának vezetőjétől, aki megje­gyezte, hogy noha az utolsó öt évben a Loril­lard cigaretták eladása csak 120 százalékkal emelkedett^ addig ez a cég az újsághirdetéseit ugyanezen idő alatt 464 százalékkal növelte, ami nagyon segítette az újságok függetlensé­gének megtartását. Nem akarjuk megragadni a kedvező alkalmat a dohányzás elleni dörgedező kifakadásokra, mert jól tudjuk, hqgy aki rabja a dohányzásnak, any- nyira ragaszkodik hozzá, hogy még orvosi ren­deletre sem hajlandó abbahagyni. így még arra a vitára sem hivatkozunk, hogy a dohányzás okoz-e tüdőrákot vagy sem. Végre is ez “free country” és mindenkinek joga van a saját tüde­jét elrákositani, ha éppen azt akarja. Van-e sajtószabadság? Itt csupán felvetjük ezt a kérdést: Tud-e vala­ki valami jót is mondani a dohányzásról? Mert mi eddig még soha ilyesmit nem hallottunk. A dohányzást pártoló egyetlen érv ez: “ha nem használ, de nem is árt”. Hát jólvan, legyen igy. De aki hallgatja a cigaretta hirdetéseket a tele­vízión, a rádión és olvassa a napilapokban meg a magazinokban, meri-e állítani, hogy ennyi pénzt, időt és energiát HELYES DOLOG ELPAZAROL­NI OLYASMIRE, AMI NEM ÁRT, DE NEM IS HASZNÁL? Ezzel szemben itt a sajtót a “privát enterprize” (hirdetők) tartja el, tehát “szabad”. Az igazi , Patrice Lumumba, a Kongói Nemzeti Mozga­lom vezetője, a független Kongói Köztársaság el­ső miniszterelnöke, 1926-ban született. A fiatal Lumumba protestáns és katolikus missziós isko­lákban végezte tanulmányait. Tizennyolc éves ko­rában két érdeklődési köre volt: az újságok poli­tikai hírei és Zola Írásai. Iskolái elvégzése után a helyi közigazgatásban postai tisztviselőként, majd postamesterként dolgozott. Egy ízben sörfőzdéi üzemvezető volt, és ebben az időben kezdődött politikai pályafutása. A kulturális társaságokban, amelyekből később a politikai mozgalmak kisar­jadtak, hires szónokként ismerték meg. Politikai munkájáért az üzemből elbocsátották. Később megjárta a belga gyarmatosítók börtöneit is. Lumumba 1958-ban alapította meg a Kongói Nemzeti Mozgalmat, az ország első nemzeti poli­tikai pártját. Még ugyanez év decemberében ő vezette a kongói küldöttséget, amely részt vett az afrikai népek akkrai konferenciáján. 1959 áprilisában Lumumba jelen volt a kongói pártok lülubourgi kongresszusán, s itt azonnali függetlenséget követelt Kongónak. Amikor a bel­ga gyarmatosítók leverték a stanleyville-i anti- kolonialista tüntetést, Lumumbát hiathónapi bör­tönbüntetésre ítélték “zavargáskeltésért”. Kisza­badításáért országos tömegmozgalom indult. A brüsszeli kerekasztal-értekezleten részt vevő kon­gói küldöttek 1960 januárjában és februárjában szintén sikraszálltak Lumumbának a tárgyaláso­kon való részvételéért. A belga hatóságok kényte­lenek voltak beleegyezni, és Lumumba egyenesen a börtönből érkezett a brüsszeli tárgyalóasztal­hoz. A májusi választásokon a 137 parlamenti man­ténv az, hogy manapság a sajtó már sehol sem szabad, nem is lehet szabad, miután rendkívül költséges. Ott, ahol az állam kontrollálja, ha az állami hatalom a nép többségének érdekét szol­gálja, akkor a sajtó, ha nem is szabad, de a nép többségének ügyét karolja fel, s csak abban az esetben káros, ahol a kormány a többséget elnyo­mó, kizsákmányoló kisebbség uralmát képviseli. Hy esetekben a sajtó is az elnyomás eszköze. Azonban midőn a sajtót a hirdetők tartják el, ak­kor az MINDEN ESETBEN CSAK A KISEBB­SÉG, A KIZSÁKMÁNYOLOK, A FÉLREVEZE­TŐK SZÓCSÖVE LESZ. Itt még csak tévedésből sem lehet kivétel. A Lorillard kompániának adott nagy kitünte­tés tulajdonképpen a SZABAD SAJTÓ MEGGY A- LÁZÁSÁNAK a SZIMBÓLUMA. Az igazi barátság próbaköve Manapság az életért folytatott zord küzdelem­ben nagyon kevés példáját látjuk az igazi, önzet­len barátságnak. Azért jóleső érzéssel olvastuk, hogy vannak még manapság is igazán jó barátok, akiknek egymás iránti szeretete kibírja a legne­hezebb próbát is. Legalábbis ezt mutatja az aláb­bi (AP) 'hirecske: DENVER, Col. — Bob Porter és Joe Nelson igazán példátmutató jóbarátok. Misem termé­szetesebb tehát, mint az, hogy Nelson, aki Ron­nie Stewart cementáru gyárában azt a nagy, mindig forgó truckot hajtja, amelyen a kész cementet szállítják, örömmel vette munkáltató­jától a parancsot, hogy vigye ki azt a hat ton­na cementet, amit Porter telefon utján rendelt. Midőn Nelson megérkezett rendeltetési he­lyére, ott senkit sem talált és semmi utasítást arra, hogy hová öntse a cementet. Mindjárt sejtette, hogy a barátja, akitől az előző nap 20 dollárt nyert, most bosszúból rendelte őt a há­zához. Nelson azonban nem jött zavarba, mert ott állt Porter automobilja. Kinyitotta tehát annak ablakát és beleengedte a cementet, min'd a hat tonnát. Midőn hazaért, a ‘bősz’ azzal fo­gadta, hogy Porter megint telefonált és leren­delte a cementet. A cement természetesen úgy megkeményedett Porter kocsijában, hogy azt onnan eltávolítani többé nem lehetett. De azért nem lett baj a do­logból. A két jóbarát kiegyezett. Nelson munkál­tatója, a cementkereskedő, becserélte az 1946-os kocsit egy 1948-assal s szent lett a béke. És Stewart, a cementkereskedő ,most uj jel­szót használ: “Mi beöntjük a cementet akár- hová!” Hm! Lehet, hogy az egész humoros sztorit csak ez az üzleti fogás hozta életre,' hiszen csak egy 1948-as kocsiba került. dátumból Lumumba pártja 41 helyet szerzett meg és igy több más párt támogatásával ő alakí­totta meg az ország első független kormányát. Programadó beszédében kijelentette: kormányá­nak fő törekvése a szociális igazság és a haladás. A függetlenség kikiáltása óta Lumumba fárad­hatatlanul küzd, hQgy megőrizze az ország füg­getlenségét és egységét. A Miskolcról Diósgyőrbe vezető ut mellett uj lakóte­lep épül. A felépült lakótelep egy részében városi dol­gozók, másik részében bányászok laknak. Képünkön: A Borsod vidéki Mélyépítő Vállalat munkásai aszfalt- utat építenek a lakótelepen PATR1QE LUMUMBA-JL_

Next

/
Thumbnails
Contents