Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-08-04 / 31. szám

Thursday, August 4, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ XtojdeJc a swikjbsztóköx Az ebben a rovatban kifejtett néze- i Olvasóink £ tek nem szükségszerben azonosak | hozzászólnak a szerkesztőség álláspontjával | a közügyekhez | Heghitt gondolatok Kedves kapitalista barátom! Először is arra kérlek, hogy bocsáss meg, ha soraim netalán feldúlnák nyugalmadat. De tény és való, hogy némi ellentét van közöttünk a világ­piacokkal kapcsolatban. Mégis szeretném, ha nem marakodnánk. Remélem elismered a politikai és gazdasági előjogaimat és megpróbálsz velem egy malomban őrölni, mert ellenkező esetben csak a kommunisták malmára hajtjuk a vizet. Értesültem, hogy nagy bajban vagy a nálatok felállított támaszpontjaink miatt. Azonban efö­lött ne keseregj hanem örüljj mert már eddig is billiókat kaptál tőlem. Azt sem “bánom, hogy a népnek abból semmit sem juttatsz, legalábbis amig őket sikeresen elhallgattatod. Panaszkodsz, hogy a pénz nem elég, hát mennyit akarsz? Jól tudod, hogy én az amerikai munkások kereseté­ből sajátítom ki azt a verejtékes munka eredmé­nyét, amelyet te nagy könnyelműen elherdálsz. Ez egyszer még adok egy néhány milliót, de az­tán hallgass. Be kell látnod, hogy már engem is bajba keversz. Oly módszereket alkalmazol, hogy te miattad elvesztem népszerűségemet. Kérlek fogadd meg a tanácsomat és többé ne háborgass, mert már oda jutottam, hogy minden rosszért engem okolnak. Annyi bajom van, hogy még az álmaim is ré­mesek. A múlt éjjel is álmomban kint voltam a szabadban és valami sürü feketeség tűnt fel a láthatáron, mely mindjobban közeledett felém. Habár még nem tudtam kivenni, hogy mi az, máris egyre szorongóbb érzés fogott el. Végre körülvett a nagy feketeség — a nép volt az. Lát­tam, hogy sokan közülük rongyosak s éhesek. De észrevettem, hogy a fekete kör más részén nem voltak sem rongyosok, sem éhesek s ott vidáman énekeltek. De ezek voltak a legfélelmetesebbek. íz mos markaikban sarlót és kalapácsot tartottak és döngő léptekkel közeledtek. Tudtam, hogy nem menekülhetek, “Békét’,’ kiáltoztak és galambokat eregettek. Reszketni kezdtem. A rongyosok hada pedig élni akarásról és szabadságról ordítozott. Akármerre fordultam, minden felöl veszély fenye­getett. Kétségbeesésemben bombát dobtam közé­jük. De képzeld a bomba nem robbant fel! Azok az átkozott munkások szabotáltak és a bombákat robbantó nélkül gyártották. Látván, hogy el akarom pusztítani őket, azok most már gyors iramban futottak felém. A lábaik előtt hevertem. Az egyik a nyakamra lépett, ak­kor fuldokolva hirtelen felébredtem és* verejték­től kiverten a padlón fetrengve találtam magam. Ne haragudj, hogy ezt mind elmesélem neked, de az ilyesmit most komolyan meg kell gondolni- fontolni, mert manapság nem lehet tudni, hogy mi válhat és mi nem válhat valósággá. Azonban nem szabad túl borúsan látni a hely­zetet. Utóvégre nálunk még tart a “Népi Kapi­talizmus”. (Áldassék a neve annak, aki kitalálta!) Hát nem nagyszerű, hogy a munkás nekem adja munkaerejét és a munka gyümölcse az én ölembe pottyan. Csak azok az átkozott kommunisták ne lennének! Képzeld leszerelést és egymás melletti létet követelnek. Kiráz a hideg ha csak rá is gon­dolok. Hiszen a fegyverkezés jelenti számomra a legbusásabb profitot. Arról dehogyis mondhatok le! Ráadásul a fegyverkezési költségeket is a munkás fizeti meg. Én minden évben benyújtom a számlát, mégpedig ugv, hogy én is jól járjak meg te is megkapjad a magadét. Nem mondha­tod, hogy egyszer is fösvény lettem volna, hiszen igysem a sajátomból adtam. A Castróval csúnyán összetűztem. Nyíltan nerte mondani, hogy én csak a népnyuzókat és diktátorokat támogatom. Hát olyan embert tá- nogassak, mint ő, aki az én tulajdonaimat, me­lyet valamikor sikerült a néptől elcsikarnom, most egyszerűen visszaadja a csőcseléknek? Ma sem tudom megérteni, hogy hogyan az is­tenbe tudta a tömegeket a maga oldalára állíta­ni, egy olyan diktátori hadsereg jelenlétében, nelyet én fegyvereztem fel. No, de sebaj! Majd .•lintézem öt is. Egyszerűen nem veszek többé akrot tőle. Majd lesz még az ő pofája is savanyu — a sok cukortól —, hogy fulladna bele! Jaj, de nem ez történt, hanem máris sokkal de sokkal kifizetődőbb és egészségesebb kereskedelmet foly­tat a szocialista országokkal, mint a múltban ve­lem. Hát engem csak ugv kerülget a guta!. . . Kénytelen leszek katonai akciót igénybe venni. Remélem, hogy ehhez megnyerem támogatásodat. A napnál is világosabb, hogy ez az átkozott Cas­tro a kommunizmusba sodorja az országot. Mondd kérlek, tűrhetjük mi ezt? Persze hogy nem tűrnénk. Csak ott vap a baj, hogy ha más ország belügyeibe avatkozom, a világ munkássá­gának az ökle sújt le reám, amely rakéták for­májában pontosan célba talál. Hát kérlek szépen vedd tudomásul, hogy ide jutottunk. Oh, drága Dulles apánk, ha tudnád, hogy mekkorát fordult a kocka, rémületedben mégegyszer meghalnál. És engem is beteggé tesz. Egy nagyon jó haverom is búcsút vesz tőlem, pedig milyen jó golfozó! Annyi minden szomorúság ér, hogy ki sem mond­hatom. A Kruscsev csak szálka a szememben, tövis oldalamban. Hát nem tudta az a kopasz fejű, hogy mi nem megegyezést akarunk? Azt a repülőgépet sem véletlenül küldtem oda pont akkor. A baj csak az volt, hogy senki sem akarta elhinni, hogy én csak azt szerettem volna megtudni, hogy hon­nan fuj a szél. Pedig nem is én csináltam a dol­gokat, hanem a Pentagon. Hát istenem nekik is élni kell. Ha nem lennének militaristák, kik véd- nék érdekeimet, csak nem a munkások? Meg azt is mondta Kruscsev, hogy szereljünk le. Mi a fenének, hogy aztán ő eltemessen? Inkább világ­gá kürtölöm újságon, rádión, televízión keresz­tül, hogy a szovjet háborút akar és fegyverkez-« nem kell. Sokan azt nem akarják megérteni, hogy ha a szovjet háborút akar, akkor miért sze­reli le olyan gyors ütemben a seregeit. Akik ezt nem akarják megérteni, azokat az Amerikaellenes Bizottság által beidéztetem egy kis megértés irányában. Azok a kommunisták vakmerőségükben már odáig mennek, hogy életet és egyenjogúságot kö­vetelnek a világ összes népeinek. Tüntetések egy­re jobban szaporodnak. A világ bármely részébe megyek, sehol sem érzem magam biztonságban. Itt-ott kénytelen vagyok rendőrállamot építtet­ni. Jelenleg az Adenauer a legjobb barátaim egyi­ke. De nála is nagy baj az, hogy egyik lába már a sírban van. Utána ki tudja mi lesz. Szomorú, de úgy van, hogy legjobb barátaimat elűzte a csőcselék. Pedig mennyi pénzt tömtem beléjük, Bányászasszony panasza Tisztelt Szerkesztőség! Csodálkozom, hogy a Magyar Szó nem irt még arról, amit a bányászunió tett öreg tagjaival. Mi ugyanis julius 1-i keltezéssel kaptunk egy levelet az unió “Welfare and Retirement Fund”-jától, melyben tudatnak, hogy julius 1-től kezdődően nem számíthatunk kórházi és orvosi segélyre. Mit jelent ez az elöregedett bányászoknak és családjuknak? Eddig, ha beteg lett, élete végéig számíthatott kórházi kezelésre, ha szükség volt rá, megoperálták, négy ágyas szobába helyezték, minden orvosságot fizettek. Vannak olyan bá­nyászok, akik évekig ágyban fekvő betegek. Le- irhatatlan, hpgy milyen áldásos munkát végzett az unió ebben a tekintetben, s mindezért a nyug­díjas bányászok havonta $1.25-t fizettek, aki pe­dig még dolgozott, az $2.50-t. A bányabárók pe­dig minden tonna szén után 40 centet fizettek be az alapra. Nemrégen olvastam, hogy milliók vannak az alap pénztárában. Lehetséges, hogy az uj vezető­ség intézkedése az oka annak, hogy most ilyen katasztrófába sodortak bennünket? Mert bizony semmilyen biztosításunk nincs betegség esetére, s fel sem vesznek bennünket korunk miatt. Mrs. F. Sz., nyugdíjas bányászasszony (Első Ízben jutott ilyen eset a tudomásunkra. F. Sz. olvasónknak a szakszervezeti fórumokon keresztül kell megtudnia, hogy a jóléti alap mi­lyen szabálya alapján vonták meg tőle a további gondoskodást. Esetleg tévedés is fennállhat. — Szerk.)-___________________________________________ már mint a jó barátaimba. De úgy látszik, hogy hiába. A dollárok, a fegyverek elvesztették ha­tásukat, többé nem képesek letörni a népek aka­ratát. Ez történt Törökországban is. Pedig én bíztam Menderes barátomban. Kishi barátom is egy kis szúrással úszta meg Mit csináltak volna vele, ha netalán az utcára, merészkedett volna ?! Azonban Kishi barátom­nak sohasem fogom megbocsájtani, hogy nem tudott elbánni avval a cstirhe népséggel, akik az. én haverom biztonságát is veszélyeztették, pedig őt mint az én képviselőmet menesztettem oda.- Igazán érthetetlen előttem, hogy egy kis támasz­pontocskából hogyan lehetett akkora kavarodást csinálni. Azért megérdemli Kishi barátom, hogy oda menesszék, ahová való. Tudatom veled kedves kapitalista barátom, hogy most megint repülőt menesztettem szovjet terület irányába, de azok az istentől elrugaszko- dók lelőtték azt. Pedig csak uj térképet akartam csináltatni, mert a régiek már nagyon elrongyo— lódtak. Azok a buta kecskepásztorok ma olyan rakétákat találnak ki, hogy miattuk én nem tu­dok térképet csináltatni. Pedig nagyon kellene egy kis térkép, mert most nem tudok eléggé jól tájékozódni. Ez az oka annak, hogy mostanában idegen területek fölé tévedek. Mondd,’ mit csináljak evvel a marokkói király— lyal? Már az is felszólított, hogy 1963-ig ürítsem ki az országában levő támpontjaimat. Fene enné- az ilyen királyokat. Nekem köszönheti, hogy ő egyike a leggazdagabbaknak, még sincs megelé­gedve. Hát csak nem képzeli ez a gézen-guz, hogy én csak úgy szépszerével kivonulok onnan, mikor már a saját területemen sem érzem magam biz­tonságban. Egész Afrikában forr a talaj. Csak az. a nyavalyás iraki forradalom ne lett volna... Az jól bedöglesztette a SEATO-t. Erről jut eszembe, hogy a magyarországi ellen­forradalom sem ért semmit. A magyar nép hely­zete jobb, mint valaha. A disszidensek, akiket én hozattam ide ki, azt mondják, hogy becsaptam őket, hogy boldogtalanok, hogy nem tudnak be­illeszkedni környezetükbe. Még azt is követelik, hogy én fizessem ki orvosi költségeiket. Hát még 'mi a fenét nem akarnának ezek a hálátlan fickók. Én mindent megteszek hazamenésük gátlására, de ezek mégis tömegesen hagyják el Ígéret földemet. Mostanában igen nem tetsző hangokat hallok. Képzelheted, hogy mennyire aggódom a válasz­tások miatt. ígérek füt-fát és milliókat költők egyes személyek lepénzelésére. Remélem, hogy még az idén sikerül megnyernem a választási ko­médiát és az uj bábukat továbbra is rángathatom. Ha minden jól jokerül és újra egy kis lélegzethez jutok, rendezni fogom a szénámat Dél-Ameriká- ban is. Wall Street ellenségeire lesújtok kegyet­lenül, ha kell katonai hatalommal. De persze ezt csak szeretném tenni, de félek nem ugv lesz.. Ezeknek az átkozo t dél-amerikaiaknak is kinyílt a szemük. Egyes alakok már olyan hangot ütnek,, hogy ott rám semmi szükség sincs. Jó lesz ha kitakarodok onnan, mert különben Kuba példá­ját követik. Képzelheted, milyen bajban vagyok. Hiába már megöregedtem. Egyik baklövést a má­sik után követem el. A kezeim is reszketnek már, azért van az, hogv legtöbbször a madzagot is rosszul rángatom. A legjobb barátaim sorra dől­nek ki. A látási viszonyokról nem is beszélek, mert az az öreg ember velejárója. Azt hiszem ba­rátom, hogy most már megérted miért oly réme­sek álmaim. Jósnőhöz már el se merek menni,, mert az is azt mondja, amit a Kruscsev egy pár­szor már megmondott. Mit szólsz jó az, hogy Mao Ce-tung-al szóba sem állunk? Félek, hogy az a kínai poéta nagyobb veszély a számunkra, mint valaha is elképzel­tem. Minden reményem Chang Kaj-sek barátom­ban van. De az az élhetetlen csak dollárt akar és fennhéjázva ismételgeti, hogy igy meg úgy, majd ő megmutatja. De idáig nem tudtam kiven­ni, hogy tulajdonképpen mit is akar ő mutogatni. Ne haragudj, hogy levelem ilyen hosszúra nyuj tottam, de még sok mindenről kellene Írnom. A NATO-t meg sem említettem, pedig arról is érdemes lett volna Írni. De mivel tudom, hogy nagyjából informálva vagy az eseményekről, be­fejezésül csak annyit, hogy valahogy próbáljuk rendezni dolgainkat. Két malomban nem őrölhe­tünk. és ha akarod, hogy részesedésed a jövőben is folyósítsam, el kell, hogy fogadd tanácsaimat. Hálásan köszönöm, hogy eddig is hűségesen szolgáltál és kérlek légy jó fiú ezután is. Arra vigyázz, hogy a pénzt, amit rendszeresen küldök, okosan használd fel és a népnek fogd be a száját ameddig csak tudod. Azután majd csak lesz vala­hogy, mert még sohasem volt úgy, hogy vala­hogy ne lett volna. Addig is üdvözöl a te Samu bályád. (Anti)

Next

/
Thumbnails
Contents