Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-08-04 / 31. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, August 4, 1960 Széljegyzetek A televízió diadalát mutatták a konvenciók. A nagy politikai pártoknak nincs tényleges tagsága. A népbolonditás művészete Irta: GERÉB JÓZSEF Szerencsésen túléltük ezt is!! El kell ismernünk, hogy az Egyesült Államok népe erős idegzettel bir, ha ebben a szokatlan nagy hőségben összeroppanás nélkül kibírta a túlzóan felfújt politikai cirkuszokat, amiket a két nagy polgári politikai párt nyújtott nekik heteken keresztül. Egyesek azt állítják, hogy a szokatlan nagy meleget éppen a konvenciókon felbocsátott “hot air’’ (meleg levegő) okozta, ami alatt a nagyhangú, de mitsem mondó, üres frázisokat értik. Jól tudom, hogy abból már elegendőt kaptak e lap olvasói is, de azért mégis mondok róla valamit én is. Valami olyasmit, iami kimaradt a szavak eme rengeteg özönvizéből, hiába árasztotta ez el az egész országot. Azt mindenki hamar észrevette, hogy a konvención lefolyó dolgokhoz, akár a párt-program megszerkesztéséhez, akár a jelöltek kiválasztásához nem sok köze volt a pártok egyszerű tagjainak. Tegyük fel nyájas olvasó, hogy te “bejegyzett” (registered) demokrata szavazó vagy s ennek megfelelőleg már éveken át demokrata “ticket- tel” szavazol, adtak-e most alkalmat arra, hogy a “platform” (politikai irányelvek) összeállításához hozzászólj ? És mint egyszerű szavazó, volt-e alkalmad résztvenni a jelöltek kiválasztásában? Papirszervezet Ugy-e hogy nem! Gondolkoztál-e már azon, hogy miért nem? Pedig a válasz igen egyszerű: Nem kaptál alkalmat ezen fontos kérdések eldöntéséhez, mert ez a két nagy politikai párt, amelyik bizonyos időközönként felcseréli bgymást az ország kormányzásában, valójában nem IGAZI, hanem csak “papir”-szervezet. Olyan szervezet, amelynek csak fizetett tisztviselőkara van, de tagsági dijat fizető közönséges tagjai nincsenek. Mindkét pártnak az ügyeit teljesen a professzionális, vagyis a hivatásos politikusok végzik, akik csak a választásokat megelőző időkben fordulnak a közönséghez, verve a nagy dobot, hogy az általuk kijelölt egyénekre szavazzanak. Ez a két nagy politikai párt tehát hasonlít az -olyan parádés katonai csapathoz, amely csupa tisztekből áll s közkatonái nincsenek. Mi sem bizonyította ezt jobban, mint Eisenhower kiválasztása 8 évvel ezelőtt, amikor a nagy “nemzeti hős”, pár héttel a jelöltté választása előtt még maga sem tudta, hogy a demokrata, vagy a republikánus párthoz tartozik-e? Márpedig az elnökjelölt egyben annak a pártnak a vezére, amelyik jelöli. A józan ész diktálá- sa szerint, az ilyen vezetőszerepet mindenféle organizációban vagy mozgalomban csak éveken át tartó kimagasló munkával lehet elérni, amely bizonyítja, hogy az illető nemcsak méltó reá, hanem tehetsége is van a vezetéshez. És ime — mint emlékezetes —, Ike még pár héttel az előválasztások előtt maga sem tudta, hogy melyik pártot kellene neki boldogítani. Dé miután az érzelmei a konzervatívabb (értsd: reakciósabb) párt felé hajoltak, hát a republikánus jelölést fogadta el. Demokratikus módszer Amerikában az igazi DEMOKRATIKUS eljárást csak a régi szocialista pártok, majd utódai, a kommunisták gyakorolták, amelyek tagsága bizonyos időközönként helyi szervezetekben megHa még nem olvasója a Magyar Szónak, rendelje meg most! Kedvezményes előfizetési ár egy egész évre: $5.00, félévre $3.00. — Küldje be az alábbi szelvényt. Ha nem tud most pénzt küldeni, jelezze azt is. Mi megindítjuk a lapot és elküldjük a számlát: Név: .......................................................................... Cím: .......................................................................... Város: ....................................... Állam: .............. Mellékelve $5.00 □ Félévre $3.00 □ Kérem, küldjenek számlát □ tárgyalta a felszínre került politikai problémákat s igy felkészültek az intelligens szavazásra. Ezt a demokratikus eljárást az “American Way” követői nem állhatták, nem tűrték a választók ily demokratikus felvilágosítását, miért is azt bűnnek nyilvánították, a követőit üldözőbe vették és egyelőre teljesen kiszorították a gyakorlatból. Tették ezt természetesen a DEMOKRÁCIA NEVÉBEN s a legteljesebb demokrácia megvalósítását látják abban, hogy a politikai felvilágosítást ma csak a HIVATÁSOS politikusoktól kapjuk, akik az ily felvilágosításból elsőrendű szórakozást (show) csinálnak, amelyet minden négy évben túlzó méretekig felduzzasztanak. Az utóbbi időkben különösen nagy segítséget kaptak ezen a téren a technikailag egyre magasabb fokra fejlődő televiziótól. A rádió és a televízió rohamos fejlődése következtében az amerikai nép már a legfontosabb eseményekről is csak a bemutatott képek vagy a pár soros “headline” (cimsor-szerü) ismereteket kapja. Szabad idejük legnagyobb részét lefoglalják a szórakoztató “sztorikkal” és a közbe kevert kereskedelmi hirdetésekkel. így a politikai kérdésekről adott felvilágosítás igen rövid, hiányos és a legtöbb kérdésről adott felvilágosítás igen rövid, hiányos és a legtöbb esetben félrevezető. A televízió diadala Ez a két konvenció a televízió diadalát mutatta. A televízión át a legképtelenebb hazugságokat is be lehet mondani. Eklatáns példa erre, hogy egyetlen televízió sem robbant szét, midőn Judd kongressman Richard Nixonról ezt mondotta: “Nixon a legjobban előkészült, a legjobban kipróbált és a legmegfelelőbb elnökjelölt mindazok között, akikre az amerikai népnek alkalma volt szavazni George Washington választása óta”. A televízió sokat kibír! Soha még ilyen tisztán nem lehetett látni, hogy az ily konvenciók célja egyrészről a választók érdeklődésének felkeltése, másrészről ugyanakkor a félrevezetése is. Ezzel kapcsolatban Marquis Child, neves szindikált rovatiró ezt irta: “Soha még eddig ilyen tisztán nem láthattuk, mint most, hogy ezeket a négyévenkénti konvenciókat tisztán csak mutatványnak (show) szánják. Ezt a kolosszális nagy látványosságot most A béke megerősítéséért A Béke-Világtanács irodája, amely júliusban Stockholmban ülésezett, úgy döntött, hogy széleskörű világmozgalmat indít a leszerelésért és. a béke megszilárdításáért azzal a céllal, hogy a világ valamennyi népének lehetőséget adjon az adott kérdésről alkotott véleményének kifejtésére. A határozat szerint a Béke-Világtanács részt vesz a Tokióban augusztus 6-án megnyíló hatodik békevédelmi konferencián. Mindenkinek érdeme szerint...!?! A nagyiparok vezetői, akik a legelkeseredetteb- ben harcolnak a munkásaik béremelési követelésének minden centje ellen, nagyobb fizetést és busásabb rendkívüli osztalékot (bonus) kaptak 1959-ben, mint bármikor azelőtt, jelenti a U.S. News & World Report közlöny. A jelentés szerint a nagyvállalatok felsőbb vezetőségéhez tartozó 278 tisztviselőnek keresete meghaladta a 100,000 dollárt az elmúlt évben. A kilenc legjobban fizetett tisztviselő mind az autóiparhoz tartozik, közülük 7 a General Motors és 2 a Ford társulat tisztviselője. Egyéni keresetük 437,300 dollártól 670,350 dollár csucsösszegig terjed. Az utóbbi summa a General Motors igazgatósági elnökét, Frederic G. Donnert boldogítja. Az utánuk következő 24 tisztviselő összfizetése, részvényosztaléka és bonusza 9 millió 900 ezer dollárra rúg. Ebből 3.6 millió dollárt a GM 7 ügyvezetője osztott fel maga között, egymillió dollárt pedig a Ford társulat két vezető tisztviselője. A többi 15-nek meg kellett elégednie a fennmaradt 5.3 millió dollárral. már teljesen a televízió uralja, efc teszi lehetővé, hogy egyszerre .milliók is nézhetik. A televízió azonban kegyetlen “oldó” szer is, amelyben a nagyhangú frázisok semmiségekké oldódnak. És lekicsinyülnek a nagy emberek is azon a színpadon, amit 60—70 millió ember figyel egyszerre. Ezen a színpadon a szereplők nem életnagyságban, hanem sokkal kisebbnek mutatkoznak”. De kisebbek, vagy nagyobbak, mindig aszerint mutatják, amint fizetik őket. A TELEVÍZIÓNAK NINCSENEK ÉRZELMEI, NINCS LELKE, SE SZIVE. A televízió “időt” ád bérletbe és az eladott időben a politikusok éppen oly képtelen hazugságokat mondhatnak el, mint a kereskedelmi hirdetők. Sok pénzbe kerül A korteskodás az utcasarkokról és a gyüléster- mekből átment a televízióba. De a televízió nagyon sok pénzbe kerül, azt nem lehet minden szegény embernek elérni, mint az utcasarkot, vagy a gytiléstermet. És azonkívül bizonyos méretű speciális technikai tudás is kell hozzá, hogy hatásos legyen. Azért minden párt és minden tehetősebb jelölt televízió specialistákat fogad fel, ami természetesen megint csak pénzbe kerül. Az ily specialistákkal aztán a korteskodást igazi “művészetté” fejlesztették. Sajnos, nem a valóságot mutató művészetté, hanem a félrevezetés, az elámitás nagy művészete lett belőle. A szegényebb jelölt aspiránsok, mint például Humphrey szenátor is, panaszkodtak eleget, hogy nem versenyezhetnek a gazdag aspiránsokkal, vagy legalább is azokkal, akik mögött a gazdag emberek állnak. És ime, a republikánus jelölt, Richard Nixon állítólag szegény ember. Ezt hangoztatták már most és még jobban fogják hangoztatni a korteskedés további folyamán* És mégis a televízió “kedvence”, akiről a sajtó más orgánumai is a Niagara-zuhatag módjára öntik a dicséreteket. Rádió, televízió, újságok, magazinok dicséretei igen nagy összegbe, millió és millió dollárba kerülnek. Miből fizeti azt a szegény Nixon? Nem a sajátjából, hiszen ő szegény ember. így semmi kétség, hogy gazdag barátai, támogatói vannak. Azok finanszírozzák azt a politikai gépezetet, amely ezt a “szegény” embert erre a magas tisztségre kiválasztotta. Várnak-e a rendkívüli financiális támogatásért hasonló rendkívüli nagy ellenszolgálatot, ha “Dicky” az elnöki székbe kerül? Dehogyis várnak! Azt tisztán csak önzetlen hazafias kötelességből csinálják. . .Legalábbis azt mondják és ime, a televízió még annak bemondására sem robban fel! Válságos a helyzet az angol bányavárosokban Az angol szénbányászat válsága nyomán katasztrofális méreteket ölt az állandóan növekvő munkanélküliség. A Daily Sketch tudósítója, aki meglátogatott egy skóciai bányavárost, a következőket írja: “Kísértetváros utcáin jártam, melynek 50 ezer főnyi lakosságára lesújtott a nyomor. A leállított bányaüzemek környékén lépten-nyo- mon találkoztam és beszélgettem munkanélküli bányászokkal. Ezen a valamikor virágzó településen a gazdagságot nélkülözés, a virágzást sötét kilátástalanság váltotta fel. Ebben az évben fiuk és lányok százai hagyták el az iskolát. A múlt héten mindössze hárman kaptak munkát közülük. A városban egyetlen olyan intézmény van, amely szakadatlanul dolgozik: a munkaközvetítő iroda. Naponta legalább ezren várakoznak az iroda előtt, hogy munkához jussanak.” Hullik a férgese Két Milwaukee, Wis.-ban lakó ujamerikás fiatalembert fegyveres támadás vádjával tartóztattak le a minap. A vád szerint ifj. Dimény Lajos 22 éves és Szolnoky Sándor 23 éves fiatal ameri- kások kirabolták a 1829 iS. 25. St. alatt lévő Dainty Bakery-t. Mindkettőjüket $2,500 óvadék mellett tartják fogva. A fenti hirt beküldő olvasónk megjegyzi, hogy ők is azok közül kerültek ki, akiket 1956 után a helybeli politikusok a legelőkelőbb szállodában vendégeltek meg és mint Írja: “ezek a hősök több ‘hirnevet’ szereztek a magyar névnek rövid néhány év alatt, mint mi, 40—50 éve itt lakó öreg- amerikások.” Most a becsületes magyarokra vár a feladat, hogy az ilyen “hirnevet” lemossák a magyar névről.
