Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-08-04 / 31. szám
Thursday, August 4, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Másfél év K uba életében Milyen eredményt várhat az Egyesült Államok a Kuba elleni gazdasági intézkedésektől? Milyen a gazdasági helyzet Kubában a forradalom óta? Érdemes megvizsgálnunk, vajon mit is csinált ez a kis ország az alig másfél év alatt, amióta a nép erői gyakorolják a hatalmat, hogy annyira felkeltette maga ellen az Egyesült Államok kormányának haragját? Azt is nézzük meg, hogy milyen eredményt hozhatnak a számunkra azok az intézkedések és “büntetések”, amiket hoztunk Kuba ellen. A The Nation című polgári hetilap julius 23-iki számában cikket szentel ennek a kérdésnek. — A cikk tárgyilagosan mérlegeli kormányunk intézkedéseit és veszi vizsgálat alá ezek hatását és következményeit, ezért érdemes figyelemmel kisérnünk. Ahhoz, hogy a jelenlegi elmérgesedett helyzetet megértsük, vissza kell pillantanunk az elmúlt néhány hónapra. Kuba gazdasági életében igen fontos szerepet játszanak a cukornád-ültetvények és az olajfinomítók. Mindkét gazdasági ágban az USA tőkéseinek jelentős befektetései vannak, mik nagy hasznot hoznak. Miután ellenforradalmi erők több alkalommal kubai cukorültetvényeket bombáztak és Havannát is súlyos légitámadás érte az elmúlt, év októberében, a Castro-kormány hatályba helyezte az olaj- és bányatörvényt. Ahogy Raul Castro kifejezte magát: “Minden agresszióra az a válaszunk, hogy két lépést megyünk előre”. Felállították a Kubai Petroleum Intézetet, amely felülvizsgálta a Batista-klikk kezén lévő kutatási és fúrási engedélyeket, és legnagyobb részüket törölték. Megállapodást kötöttek a Szovjetunióval, hogy olajat kapnak cukorért cserébe. Ebben semmi uj nem volt, mert a Ba- tista-kormány 200 millió dollár értékű cukrot adott el 3 év leforgása alatt a Szovjetnek. Ez soha nem riasztotta meg Washingtont. Mint ahogy az sem váltott ki különösebb hatást, hogy a Szovjetunió hasonló csereüzletet kötött három másik latin-amerikai országgal. Ez év májusában a kubai kormány megszüntette az Esso, Texaco és British-Dutch Shell vállalatok monopóliumát a benzin-állomások felett. Az uj rendelkezés lehetővé tette a kiskereskedőknek, hogy bármely forrásból beszerezhetik az olajszükségletüket. Az újabb bonyodalom akkor keletkezett, mikor az olajfinomító vállalatok megtagadták annak a kubai rendeletnek a végrehajtását, hogy végezzék el a szükséges eljárást a Szovjetből importált nyersolajon. A rendeletet Kuba az 1938-as (tehát jóval Castro uralma előtti) petroleum törvényekre alapozta, amelyben a vállalatok kötelezték magukat a kormány olajának a finomítására. Ezt a kötelezettséget a vállalatok úgy magyarázták, hogy csak arra az olajra vonatkozik, amit Kubában termeltek. A társulatok visszatartották a nyersolaj behozatalt és júniusban a kormány készletei már veszedelmesen megcsappantak. Hogy a gazdasági katasztrófát elkerüljék, a kormány átvette a finomítók kezelését. Megnyerheti-e Kuba az olajcsatát? A finomítók kezelése és üzembentartása nem okoz különösebb problémát, mert számos kubai, valamint szovjet és mexikói szakember áll a kormány rendelkezésére. Ami pedig a nyersanyagot illeti, tekintve, hogy az amerikai és angol társaságok tartják az ellenőrzésük alatt a “szabad világ” olaját, Kuba főleg a szovjet és román olajra számíthat. Ez az árucsere egyezmény következtében sokkal olcsóbb, mint az amerikai olaj. A szállítás problémáját is megoldották annak ellenére, hogy a Standard Oil megfenyegette a tankhajó-tulajdonosokat. Mexikót már alávetették egy hasonló bojkottnak 1938-ban, miután ő is államosításokat hajtott végre, sokkal szűkösebb körülmények között, és nem volt problémája a tankhajókból kifolyólag. Julius végén 1,500,000 hordó szovjet nyersolaj érkezett Kubába és a további napi 80 ezer hordó szállítmány Kuba tartalékát is biztosítja. ., Kiéleződött tehát a helyzet egyfelől a kubai állam és másfelől az olajvállalatok között. A kubai kormány az olajvállalatok machinációja mögött ott látja a State Department jóváhagyását és ez természetesen csak még fokozza a két állam között a viszony elmérgesedését. * Ebben a gyűlölettel terhes légkörben került sor a cukor-törvényre. Ez lehetőséget adott Eisenhower elnöknek a kvóta csökkentésére, és igy jelentős mennyiségű kubai cukor behozatalának meggátlására. A cukor Kuba gazdasági életében igen fontos szerepet játszik, mert bevételének jelentős forrása. Természetes "tehát, hogy nagy felháborodást váltott ki kormányunknak ez a lépésé. Kubai vezetők állítják, hogy ennek a számukra agresszívnak tekintett lépésnek a megtételéig nem irányult egyetlen intézkedésük sem különösképpen amerikai tulajdon ellen. Castro határozottan állítja, hogy az idegen tulajdont a kubaiakéhoz hasonlóan kezelték, a forradalmi törvények alapján. Az Egyesült Államok tőkései voltak azok, akik különleges elbírálást követeltek. A kormányunk által hozott cukortörvény idézte elő az amerikai kézen lévő cukorgyárak kisajátítását. Ezzel a törvénnyel akartunk csapást mérni Castrora, vizsgáljuk meg tehát milyen következményeket vonhat még ez az uj rendelkezés maga után. Tény, hogy mi 2 centtel magasabb árat fizettünk a cukorért, mint annak világpiaci ára, de ez főleg az amerikai termelőknek és vállalatoknak jelentett előnyt. A cukor az Ugyesült Államok leginkább szabályozott ipara, teljesen el van Rülönitve a szabad vállalkozás rendszerétől. A hazai ipar menne tönkre, ha a külföldi cukor árát csökkentenék. Kuba soha nem küldhetett be cukorkvótája 20 százalékánál több finomított cukrot, ezáltal is védték az amerikai cukorfinomi- tó vállalatokat a kubai vállalkozások és alkalmazottak rovására. A fő előnye Kubának az Egyesült Államok korábbi cukortörvényéből nem a magasabb ár volt amit kaptak, hanem a lerögzített kvóta, amelyik garantálta évi 3 millió tonna eladását. » ' A kérdés tehát, hogy hol fogja ez a nagy cukortermő ország elhelyezni azt a feleslegét, amit az USA visszautasított. A helyzet az, hogy a Szovjetunió, Kina és Japán részéről olyan nagy az érdeklődés, nem számítva még számos országot, hogy előreláthatólag 60,000,000 dollárral többet adhatnak el a szabad piacon, mint a megelőző évben egészben. így kormányunk intézkedése nem sokat árt ennek a kis országnak, ellenben igazolja amerikai tulajdonok kisajátítását és lehetőséget teremt arra, hogy az eddigi egyoldalú függőségét az Egyesült Államoktól csökkentse. Tehát láttuk, hogy adminisztrációnk intézkedései és az ezeket követő kubai ellenintézkedések veszedelmesen elmérgesitették a helyzetét a két ország között. A The Nation cimü újság kiemeli, hogy a kölcsönös vádakból, amiket a két kormány egymás szemére hány, az amerikai közvélemény csak a saját kormányának a vádjait ismeri, mert a Castro által említettek nem kapnak megfelelő nyilvánosságot újságjainkban. Washington és Havanna egész sor jegyzéket cseréltek, amiből sajtónk csak az amerikai szöveget hozza s ritkán köz li a kubait. Egyik ilyen kubai jegyzék rámutat arra, hogy mig'az USA szorgalmasan fegyverzi a szomszéd államokat (pl. Haitit), addig Kubától megtagadja a fegyvereket, sőt diplomáciai nyomást gyakorolt, hogy megakadályozza a Castro-kor- mányt abban, hogy hitelt és mezőgazdasági gépeket kapjon Nyugat-Európából és Lengyelországból. Nem válaszolt kormányunk Kubának arra a kérelmére sem, hogy egy egyenlő alapon megkötött kereskedelmi szerződéssel helyettesítsék a régit, amelyik 1 milliárd dollárjába került a kubai népnek. Az Egyesült Államok vállalatai és maga a kormány mindent megtesz — hangoztatják hivatalos kubai helyről —, hogy akadályozza a két ország kulturális kapcsolatait. Határozott kísérletet tettek és tesznek arra, hogy a turistaforgalmat gátolják, és az átmenő kubai nemzetközi postát néha 3 hónapra is visszatartják az Egyesült Államok kikötőiben. Amerikai mezőgazdasági ellenőröket és a technikai tanácsadókat visszahívták Kubából. A jelenlegi kubai kormány már több jegyzékben rámutatott arra, hogy itt Amerikában egyes vállalatok pénzelnek és támogatnak olyan elemeket, akik Trujillo (dominikai diktátor) vagy Batista emberei és segítik szervezeteiket, amelyeknek célja, nem kétséges, Kuba jelenlegi törvényes kormánya ellen irányul. Hamis vádak alapján keltett félelmet próbál előidézni az Egyesült Államok diplomáciája — mondja a kubai kormány — a latin-amerikai államokban, hogy felhasználja őket egy fegyveres támadásra, ha a gazdasági nyomás sikertelennek bizonyulna. Kubának, amelyet igy próbálnak megsemmisíteni, joga van, hogy onnan vásároljon fegyvereket, gazdasági javakat, ahonnan mód nyílik erre számára és azzal az országgal lépjen diplomáciai kapcsolatba, amelyikkel akar. Ha most meg akarjuk vizsgálni, hogy kormányunk intézkedései milyen mértékben hatottak a forradalom utján hatalomra került Castro-kor- mánvra, úgy ennek legjobb módja ha megnézzük, hogy hogyan is áll jelenleg a kubai ipar és mező- gazdaság, mert adminisztrációnk éppen ezen a vonalon akarta Kubát térdre kényszeríteni. A Nation folyóirat ismerteti a lényeges adatokat ezen a téren. A mezőgazdaságban a termelés emelkedése igen jelentős volt az utóbbi másfél év óta. 250 ezer acker eddig parlagon heverő földet bevetettek és learattak, valamint megkezdték egy 4,000 négyzetmérföld területű mocsár kiszárítását. A rizs termelése olyan szépen halad, hogy 1962-re már kivitele lesz Kubának belőle, holott eddig évente 40,000,000 dollár értékben behozatalra szorult. A bab és kukorica termelés már idén feleslegessé tette a behozatalt ezekből a cikkekből. A burgonyatermelés megkétszereződött, a dohányból rekordtermelés volt ez évben. Az állat- tenyésztés- szintén szembetűnően jó eredményt ért el, mert mig a marhahús fogyasztás 60 százalékkal magasabb volt korábban, a legalacsonyabb fogyasztói árban került a piacra Kuba történetében. Először történik Kubában, hogy az alkalmazottak nagy részének van egész évi elfoglaltsága, a munkabérek soha nem tapasztalt módon emelkedtek (30-tól 600 százalékig), alacsony élelmiszer- árak párosultak a házbérek csökkenésével (50 százalék). Uj házak épülnek szerte az országban. Julius 26-ára készült el pédául a Vista Alegre elnevezésű lakónegyed, mely 600 házat foglal magában iskolával, napközi otthonnal, játszótérrel, klinikával, sportpályával és üzletekkel. Egy másik lakónegyed építése folytán Havanna külvárosában 6,000 családot emelnek ki a nyomornegyedekből, hogy nagyszerűen berendezett lakásokban helyezzék el őket, minden kényelmi felszereléssel ellátva, igen alacsony lakbérért ($23 havonta). A Nation cikkirója mindezt személyes élmény alapján közli. Huzamosabb ideig utazgatott Kubában és bejárta az egész szigetet. Mindenütt fejlődést és- építést tapasztalt. Véleménye szerint soha nem látott prosperitás van az országban, a legalacsonyabb a munkanélküliek száma, az emberek itt még soha nem táplálkoztak és ruházkod- tak jobban, lakásviszonyaik és művelődési lehetőségeik a legjobbak. A bűnözés csaknem megszűnt, és “először életemben” — mondja a riporter — “láttam Havannában rendet és biztonságot, bár alig látni rendőrt az utcán. Természetesen nagyobb a közbiztonság, mint az Egyesült Államok bármely nagyvárosában”. Sokszor jártam már Kubában — vonja le a következtetést a cikk írója — de állíthatom, hogy a turistáknak soha annyi szórakozást és érdekességet nem nyújtott, mint ma. Sokan lennének az Egyesült Államokban, akik szívesen mennének megnézni ezt a fejlődő és természeti szépségekben gazdag országot, “de a mi csalásra épített vasfüggöny propagandánk tökéletesnek látszik — és szörnyűnek is egyben”. A látottak és tapasztaltak alapján az iró arra a következtetésre jut, hogy az Eisenhower-admi- nisztráció nagy hibát követett el Castroék elidegenítésével es az ellenségeskedés felszitásával. “Ha kormányunk erőszakkal megdöntené a forradalmi kormány uralmát (csak nagy véráldozattal lehetséges), ha megszüntetné a földreformot 3 a kubai nép szabadságát béklyóba verné, ha nyakukra ültetne valami bábdiktátort, akit “demokratikusnak” bélyegezne, ezzel egyáltalán nem növelné az Egyesült Államok presztízsét. Ha Castro túléli a mi dollárdiplomáciánkat és megfélemli- tési diplomáciánkat, presztizsvereségiink akkor sem lesz kisebb”, fejezi be a The Nation cikkírója. A FRANCIA NEMZETGYŰLÉS újabb afrikai országok részére szavazta meg a függetlenséget. A szavazás szerint függetlenséget kap a Közép- Afrikai Köztársaságok Uniója (Kongó, Csád és Közép-Afrikai Köztársaság), Gabon, valamint a négy “antant-állam”: Elefántcsontpart, Niger, Felső-VoUta és Dahomey. .. . . (
