Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-07-07 / 27. szám

ÓX# HAYtI/.I/: 1/ /[í.ílfíl/í f'í'.O* firTT- ,rí,,T . H t A náci bestia EICHMANN TÖMEGGYILKOS TETTEI MAGYARORSZÁGON | m. — Amíg Auschwitz parancsnoka voltam, ebben a táborban 2.5 millió embert végeztek ki s mint­egy 500,000 pusztult el a járványoktól és éhség­től. Ez az odahozott emberek 70—80 százaléka volt. A többit kiválogattuk és rabszolga-munkára használtuk. A kivégzettek és elégetettek sorában sok ezer szovjet hadifogoly is volt. Ezeket a Wehrmacht válogatta ki a hadifogolytáborokból és küldte hozzám. A többiek Németországból, Hollandiából, Franciaországból, Belgiumból, Len­gyelországból, Magyarországból érkeztek. 1944 nyarán körülbelül 400,000 Magyarországból ér­kezettet végeztünk ki Auschwitzban... — mon­dotta Höss. Az Apostol utcai villa lakóját, Eichmannt 1944 tavaszán az a férfiú tájékoztatja a magyar po­litikai életről, aki később, Nümbergben, a legsú­lyosabban terhelő vallomást teszi majd ellene: dr. Wilhelm Hoettl. A magasrangu SS-tiszt, a bé­csi Gestapo-központ délkelet-európai osztályának vezetője Magyarország náci megszállása után Veesenmayer követ mellett kap beosztást. Ugyan­azon ia, napon tárgyal Horthy kabinetirodájával, alvilági alakokkal, Eichmannal, a nyilasokkal — és zsidó nagytőkések megbizottaival is. “Régi szegedi tisztem vagy, Baky .. 1944 április 7-én délután Hoettl tájékozódik a délelőtti kormányzói kihallgatás eseményeiről. Horthy Endre László és Baky László belügyi ál­lamtitkárokat fogadta. A két ur hangos bokacsattogtatással lépett be a kormányzói fogadóterembe. — Régi szegedi tisztem vagy, Baky. Tudom, hogy hü vagy hozzám. Teljes mértékben bízom benned, ezért neveztelek ki ezekben a nehéz idők­ben belügyi államtitkárrá.. . Te tudod, mennyire gyűlölöm a kommunistákat! Aztán egy aktuális kérdésre kerül sor — arra, amiről Endre, Baky és Eichmann már olyan sok­szor tárgyaltak. A zsidók ügye. . . — Ki velük az országból! De te is beláthatod, Baky, hogy vannak ugyanolyan jó magyarok a zsidók között, mint te vagy én. Például: itt van a kis Chorin és Vida, hát ezek csak jó magyarok? Az ilyeneket csak nem engedhetem! A többieket csak vigyék! Hoettl még aznap értesíti Eichmannt Horthy kijelentéseiről. A két náci összenevet. Chorin és Vida.. . És nemcsak ők, mások is megmenekül­hetnek, ha. .. A nagytőke emberei — zsidók és nemzsidók — pontosan tudták, milyen nyelven kell a nácikkal beszélni. A nagy üzlet — később látni fogjuk — nem sokkal a nácik bevonulása után már megkezdődött.. . Hoettl hozza létre Veesenmayer és Szálasi ta­lálkozóját is. Április 3-án Szálasi Csia Sándor kí­séretében felkeresi Veesenmayert. — Meg kell mondanom, én nemcsak a Nagy­német Birodalom követe vagyok, hanem Hitler vezér és kancellár személyes meghatalmazottja is — mondja Veesenmayer néhány udvarias be­mutatkozó mondat után. — Megértem a különleges helyzetet. Nem gon­dolja méltóságod, hogy igy felmerülhet a kérdés: elfogadná-e Németország az én személyes meg­bízatásomat is bizonyos különleges problémák tisztázására ? —Ez csak akkor lenne lehetséges ha a magyar hadsereg vonult volna be Németországba és nem fordítva — mondja hirtelen Veesenmayer. Szálasi hallgat és bólint. (Csia Sándor, akit Szálasival és többi bűntársával együtt kötéláltali halálra Ítéltek, mint a beszélgetés részvevője el­mondotta: a lényeg az volt, hogy Szálasi meg­ígérte Veesenmavernek, “mindenkiről részletesen, teljes realitással és őszintén tájékoztatja.” Szó­val kémszolgálatra vállalkozott.) A nácik számá­ra Száláslék egyelőre csak tartalékcsapatot jelen­tenek. Horthy környezetében, a Sztójay-kormány- ban, éppen elég megfizetett náci-ügynök tevé­kenykedik. Eichmann “különleges akciója” lebo­nyolítható Szálasiék nélkül is. És éppen ez a “különleges akció”, a magyar állampolgárok de­portálása, segít fedezni a legfőbb náci célt, Ma- 5 gyarország teljes kirablását. Már április elsején % megkezdődik magyar üzemek felszerelésének :va-- ^'-gortberakásá, eleinte “németországi javítás”^ cí­mén, a terményraktárak, malmok kifosztása. Elő­készület az őszi nagy rablásra, amikor szinte min den magyar városban, üzemben, faluban “kiürí­tés” címén pusztítanak. Egyelőre a náci tevékenység legjobban látható vonala a deportálások előkészítése. A magyar fa­siszták nemegyszer még hangosabb, durvább és kíméletlenebb hangon rendelkeznek, mint a ná­cik. S mielőtt halálba küldik áldozataikat, igye­keznek alaposan kirabolni őket. Lévai Jenő ada­tokban gazdag “Fekete könyve” közli például a Majestic-szálló “ujraberendezésének” történetét. A svábhegyi Majestic szálló egyik részén Hain Péter magyar Gestapója rendezkedett be. Vajon kinek a feladata volt, hogy a maximális kényel­met biztosítsák a hóhéroknak? A magyar Ges­tapo helyettes vezetője, Koltay osztályvezető te­lefonál a Sip utcába. — Azonnal rendezzenek be nekünk itt a Majes- ticben külön konyhát és étkezőt. . . Elsősorban bárszerü felszerelésre van szükség. Kellenek kony hagépek, evőeszközök, tányérok, poharak — egy­általán, az utolsó főzőkanálig minden! Nézzék csak, mi német alapossággal, de magyar határo­zottsággal fogunk eljárni magukkal. Az összes igénylések határidejét be kell tartaniuk, mert ha nem, jön a védőőrizet! Majd a Gestapo meg­mutatja maguknak! Panaszosok a vérebnél A vidéki táborokból érkező segélysikoltások, a magyar Gestapo követelései úgy megzavarják a Sip utcában kapkodó zsidótanácsot, hogy az “el­bűvölő modorú” Eichmannhoz fordulnak segit- ségért. . . — Amit mondanak, abból egy szó sem igaz! Nincs okuk ijedelemre! Én csak tudom, nemrég jártam vidéken! — mondja ridegen, majd ami­kor a magyar fasiszták tetteire kerül sor, Eich­mann széttárja karját. — Mit tehetek én? Én csak a magam embereivel rendelkezem! Endre will die Juden mit Paprika fressen! (Endre pap­rikával akarja felfalni a zsidókat!) Eichmann és társai tehát hozzákezdenek a tö­meges deportáláshoz és gyilkoláshoz. Horthy és emberei mással vannak elfoglalva. Kolosvári- Borcsa Mihály vezetésével rendezik meg a “könyvmegsemmisités ünnepélyes aktusát” — a sok könyv között Bródy Sándor, Gellért Oszkár, Kiss József, Ehrenburg, Feuchtwanger, Freud, Werfel, Stefan Zweig müvei kerülnek zúzdába. A “Pesti Hírlap” egy cikkében fontos kérdést vet fel. “Ttarthatnak-e a szidok kutyát?” — kér­dezi a cikk címe. A május 6-án megjelent cikk első része: “A nyolcszázezer magyar kutyának —- azonkívül, hogy mint idomított állatnak, gya­korlatilag is hasznát lehet venni — nemzetgaz­dasági jelentősége van... A kutyaállomány te­hát többmillió pengő értéket képvisel.. .” Az első magyarországi deportáltak ekkor már megérkeztek az auschwitzi gázkamrákba. .. Az első nagy üzlet Amikor Endre Lászlót elfogták és a népbiróság elé állították, elmondta, hogy Eichmann egyszer megmagyarázta neki: Magyarország számára rendkivül előnyös és olcsó megoldás a deportálás. — A magyar kormány olcsón ússza meg ezt a dolgot. Hiszen csak éppen a szállítási és élelme­zési költséget kell megtéríteni! Megállapodást is irtunk alá Reményi-Schneller pénzügyminiszter­rel. Minden személy, akit a mi szerveink átvesz­nek, 5000 márkát jelent. De még csak fizetni sem kell, mert az összeget, több mint kétmilliárd márkát, egyszerűen hozzáirjuk az önök számlá­jához... — igy magyarázta meg Eichmann a deportálás üzleti részét Endre Lászlónak. De ez Hitler és Horthy üzlete volt. És a náci nem azért náci, hogy saját zsebére ne kössön kü­lön üzletet. Hoettl joggal mosolyoghatott, amikor hírül hozták neki, hogy Horthy barátai, Chorin és Vida miatt aggódik. A nagytőkések kimentése a halálraítéltek közül akkor már megtörtént —• és elég borsos áron történt meg. (Ezt a történe­tet is részletesen megírja Lévai Jenő “Fekete könyv’’-ében.) Egy Lufthansa-gép Zürichbe érkezik A Hermann Göring-Werke néhány vezetője Bu­dapestre érkezett és tárgyalásokat kezdett a leg­gazdagabb nagytőkés-családokkal. A “kis Chorin” Horthy felsőházának tagja, a Salgótarjáni Kő­szénbánya egyik tulajdonosa, a Pesti Magyar Ke­reskedelmi Bank alelnöke, a Magyar Érdemke­reszt nagykeresztjének tulajdonosa, Vida Jenő, Thursday, July 7, 1960 a Magyar Általános Kőszénbánya elnök-vezér­igazgatója, Horthy “gazdasági főtanácsosa” és a Weiss-bárók; Csepel tulajdonosai hamar meg­értik, mit kell tenniük. Az SS gazdasági hivatala és a Göring-müvek megbízottai a magyar iparte­lepeket akarják. A báró Weiss, Chorin, báró Kornfeld, a bőrgyáros Mauthner-család tagjai és jogtanácsosaik okmányokat írnak alá. Huszonöt évre átadják ipartelepeiket a náciknak, készpénzt és értéktárgyakat adnak a közvetítőknek, közöt­tük Eichmann-nak. Az ellenérték: negyvenhét személyt autón Bécsbe visznek, onnan egy Luft- hansa-repülőgéppel Zürichbe. . . Még néhány kiegészítő tárgyalás: a nagytőké­sek azt kérik, hogy ékszereket vihessenek maguk­kal és a semleges külföldön mégis kapjanak vala­mi készpénzt is. . . Eichmann emberei udvaria­sak. Igen, ékszert vihetnek magukkal, sőt ha Svájcba érnek, 600,000 dollárt is felvehetnek. (Természetesen, soha nem vehették fel a dolláro­kat. ..) Az első csoport mindjárt indulhatna is, ha. . . Beszélgetés a zirci apátságban Ha megtalálnák az ipartelepek átadási okmá­nyainak aláíráséhoz elengedhetetlen 2 személyt, Chorin Ferencet és báró Kornfeld Móricot. Mert ez a két ur március 19-én nyomtalanul eltűnt. A magyar telefonközpontokba már március 19-én betelepedett náci ügynökök végre, egy ostoba te­lefonbeszélgetés nyomán megtalálják a két szöke­vényt. A zirci apátságban vannak — mint hivő katolikusok kértek bebocsátást.. . A Gestapo autói Zirc felé vágtatnak. Az apátságban meg­kezdődik a tárgyalás: Chorin és Kornfeld nem akar beleegyezni az üzletbe. Több készpénzt kí­vánnak és rövidebb idejű nácigazdálkodást a üze­mekben. Az autók nem térnek vissza Budapestre. A zirci apátságból egyenesen a bécsi Rotschild- palotába kerül a két tőkés, Eichmann törzspa­rancsnokságára. Itt már hajlandók minden fel­tételt elfogadni — az autók Budapestre jönnek és odakerült az aláírás a megállapodásokra. A deportálások megkezdődtek. Egy-egy vagon­ba 90 ember kerül, aztán leláncolják és lakatol- ják a marhaszállitó kocsit. A vagonban egy vödör viz és egy üres vödör van. A haláltáborokba tör­ténő szállitás üteme gyors: a megmaradt hivata­los kimutatás szerint május 29-ig 28 szerelvény­nyel 94,667 embert, junius 7-ig 92 szerelvénnyel 275,415 embert vittek ki a lelakatolt vasúti ko­csikban az országból. (A későbbi szállításokról csak részletekben van jelentés.) A nagytőkések természetesen a megállapodás szerint utaznak: autón és repülőgépen. A zürichi repülőtéren leszáll a Lufthansa gépe. A dúsgaz­dag gyártulajdonosok már jóelőre gondoskodtak külföldi bankbetétekről. A Chorin—Kornfeld—■ Weiss-csoport többmillió dolláros részvénycseré­ket bonyolított le 1939 óta, sőt Horthyval és a horthysta vezetőkkel együtt a svájci és portugál bankokban milliós értékeket helyezett el a jel­szavas széfekben. Ha a nácik által megígért 600 ezer dollárt nem is kapták meg, hamarosan az egész társaság útnak indult Zürichből Lisszabon­ba, hogy mielőbb elhagyhassa Európát. Nem minden nagytőkéscsoport járt ilyen jól. Aki nem a főnökökkel, nem Eichmannal, Kru- meyjel kötött üzletet, ráfizetett. Ribáry Frigyes, a Fonciére biztositó igazgatója, és Hirsch Albert gyártulajdonos egy husztagu csoport nevében hatalmas összeget fizetett két SS-tisztnek, hogy repülőgépen Palermóba s onnan Egyiptomba szál­lítsák őket, Részletesen megállapodtak — még abban is, hogy a társaság bármennyi ékszert és valutát vihet magával — és az autók, gondosan betartott térközzel, el is indultak a repülőtér fe­lé. Az SS-tisztek néhány társukkal előre megál­lapodtak, hogy “Gestapo-ellenőrzés” lesz — az egész társaságot kirabolták és a mauthauseni koncentrációs táborba küldték. Eichmann számára rendkívüli jövedelmet je­lentett a nagytőkésekkel megkötött üzlet. Együtt Kurt Bacherrel, az SS egyik magyarországi gaz­dasági főnökével (Bacher irányította a magyar üzemek kirablását is, jelenleg szabadon él Nyu- gat-Németországban, Brémában, hatalmas külke­reskedelmi vállalat tulajdonosaként) már újabb akciókat terveitek ki, amikor rádöbbentek, hogy más náci személyiségek is túl jó üzleteket kötnek. (Folytatjuk) »«WmVMWMWWWHMMWWWWMtmVMUV A “VILÁGJÁRÓK” sorozatban jelenik meg rö­videsen Heyerdalnak az 1955—56. évi Husvét-szi- geti expedícióról szóló érdekes útikönyve, Aku Aku címmel. A könyv beszámol az ottani ásatások során napvilágra került eddig ismeretlen emlé­kekről is. 6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ

Next

/
Thumbnails
Contents