Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-07-07 / 27. szám
Thursday, July 7, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ I "JUSTICE MORD" Nem hagyják feledésbe menni két ártatlan ember elítélésének és kivégzésének történetét Irta: GERÉB JÓZSEF Massachusetts állam Dedham városában 1921 julius 14-én a vádlottakkal ellenszenvező esküdtek hamis tanúvallomások alapján bűnösnek mondottak két olasz bevándorló munkást, akiket a gyűlölettől izzó biró készséggel ítélt halálra oly bűntényért, amihez a két ártatlan embernek semmi köze sem volt. Nicola Sacco, cipőgyári munkás és Bartolomeo Vanzetti, napszámos vándormunkás, aki elfoga- tása idején halat árult s azért a ‘fish-peddler’ név alatt lett ismertté, ia halálos Ítélet után hét évet töltöttek a siralomházban, mielőtt az ítéletet végreghajtották volna, mert ártatlanságuk any- nyira nyilvánvaló lett, hogy az egész világon megindult a tiltakozás ezen a bírósági gyilkosság (justice-mord) ellen. A kivégzés előtt a biró, Webster Thayer maga elé hozatta a két vádlottat, hogy színlelve eleget tegyen a törvények követelésének: ‘Van valami mondani valójuk, hogy ezt a kivégzést ne hajtsuk végre?” — kérdezte tőlük. Vanzetti igy válaszolt: ‘Ez a mondani valóm: A kutyának, sem a kígyónak, de még a föld legalsóbbrendü lényének sem kívánnám azt a szenvedést, amin én átmentem oly bűnért, amit soha el nem követtem. Az a meggyőződésem, hogy a bűnöm nem az, amivel engem itt vádolnak. Bűnöm az, hogy olasz bevándorló vagyok. Szenvedtem a családomért és azért mert hű maradtam azokhoz, akiket jobban szerettem, mint sajátmagamat. És mégis azt mondom, kivégezhettek kétszer is és ha azok után újból születnék, megint csak azért élnék, hogy azt csináljam, amit eddig tettem’. Ideális anarchisták Mert Sacco és Vanzetti ideális anarchisták voltak, akik hittek abban, hogy hia az emberek jók és erkölcsösek, akkor nem szorulnak kormányzásra. És nemcsak hittek abban, hanem ezt a filozófiai elvet példás élettel igyekeztek gyakorlatilag is szolgálni. Bármilyen hihetetlenül is hangzik, ez volt a nagy bűn, amiért meg kellett halmok. Thayer biró a világ tiltakozása dacára is elrendelte a két ember kivégzését. A biró a tárgyaló teremből kimenet érezte, hogy ártatlan emberek kivégzését rendelte el, azért — szemtanuk állítása szerint — odaszólt az újságíróknak: “Nos, fiuk, ugy-e ezt jól csináltam? Én mindig jó voltam hozzátok, most mutassátok meg, mit tudtok tenni értem?” És az újságírók — már mint a polgári sajtó —, lázitott is a két ártatlan ember ellen nemcsak akkor, de az elfogatástól kezdve egész a kivégzésig., — hosszú hét éven át. Az igazi vád hamarosan feledésbe ment. Helyette előtérbe nyomult a radikálisokkal való ijesztgetés és a pörrel kapcsolatos tisztviselők — az ügyész, a biró, a kormányzó, a speciális vizsgáló bizottság stb. —, azon felfogása, hogy az államnak, az emberiségnek tesznek nagy szolgálatot, ha ezt a két embert kivég- zik. Természetesen ezeknek csaknem mindegyike nagy jutalmat várt ezért a bűnös szolgálatért. Az igazi dráma Az idő nagy mester, behegeszti a sebeket. Az egész világ közvéleményét felkavaró “justice- mord” az elmúlt 33 év alatt feledésbe merült. Feledésbe merült annyira, hogy azóta már más bírósági gyilkosságnak is voltunk tanúi. Azért igazán nagy szolgálatot tett az igazságra törekvő embereknek a National Broadcasting Co. midőn a “The Sacco-Vanzetti Story” név alatt újra felelevenítette ezt a dolgot. A nagy drámát két egy egy órás képen figyeltük. Az első kép Sacco-Vanzetti elfogását a port és elítélésüket, a második pedig az Ítélet megsemmisítéséért folyó hét éves küzdelmet mutatta be. Ez a cikk tulajdonképpen ennek a filmdrámának az értékelése akar lenni, hiszen feltételezzük, hogy az olvasók legtöbbje még emlékszik a nagy pör részleteire. A filmdrámáról szóló kritikánkat egyetlen szóba kell foglalnunk: KITŰNŐ VOLT! Én nem vagyok valami nagy tisztelője a televíziónak, annyi szemetet mutatnak rajta, hogy azok nézését nagy időveszteségnek tartom. De mint minden esetben, úgy itt is van kivétel. Ilyen kivétel volt a Reginald Rose által irt filmdráma, amit igazán érdemes volt megnézni és sokat vesztett az, aki nem látta. Dicséretes munka Hamarjában nem is tudom, hogy mit dicsérjek. A szöveget-e, aminél aligha lehetett volna jobban megírni ezt a nagy tragédiát ugv, hogy ennek a két “szent” embernek nemcsak az ártatlanságát mutatta ki igazán BIZONYÍTÓ adatokkal, hanem láttuk a két ember krisztusi karakterét, a hét éven át tartó fejlődésüket, amely a szabadság igazi mártírjaivá avatta őket. Avagy talán a szereplő színészeket kellene dicsérni? Mert mondhatom, hogy azok is olyan mesteri alakítást mutattak, aminőhöz hasonlót keveset láthatunk. Nagyszerű alakítást mutattak Közvetlenül a háború után a koalíció felhasználta hatalmát arra, hogy keresztülhajtsa a Case- féle sztrájkellenes, szakszervezeteket korlátozó törvényt, hogy kizárja a mezőgazdasági munkásokat az NLRB hatásköre alól, hogy a Szövetségi Munkaszerző Hivatalt az államok kezelésébe juttassa és hogy az ár-ellenőrző törvény beszüntetését előmozdítsa. Az utóbbit a spekuláció, a profithajsza és az infláció hulláma követte, ami az amerikai közönségnek sokmillió dollárjába került, miután meggyengítette vásárlóképességét. 1956 után, miután a republikánus párt került hatalomra az országban és a kongresszusban is többségben volt, a koalíció megerősödött. Keresztülhajtotta a Taft-H^rtley-törvényt Truman volt elnök vétója ellenére, a társadalmi biztosítás hatáskörét leszűkítette egy bizonyos rétegnek kivonásával, még jobban meggyengítette az árakat és a lakbért ellenőrző törvényeket és törvényt hozott a gazdagok adójának lényeges leszállítására. Az Eisenhower-adminisztráció alatt a koalíció még jobban dominálta a helyzetet a kongresz- szusban. Harcot folytatott olyan javaslatok ellen, melyek a tisztességes lakóhelyek nagyobbarányu építésére, vagy a tanítás javítására szövetségi segítséget kértek, harcolt egy hatásos polgárjogi törvény ellen, a minimális órabér felemelése ellen és más különböző liberális javaslatok ellen. A Congressional Quarterly közlöny tanulmányt közölt a republikánus déli-demokrata erők koalíciós szavazásáról a mostani 86-ik kongresszus első ülésszakán. Eszerint a 87 névszerinti szavazásnál 11 alkalommal összefogtak és ellenezték az északi és nyugati demokratákat. A 11 alkalomból 10-szer a koalíció nyert, vagyis 91 százalékban. Papíron úgy néz ki, hogy a demokraták képezik a kongresszus jelenlegi többségét. 280 demokrata képviselő van a 152 republikánussal szemben. Azonban a valóságban az erőfelsorakozás máskép történik. A Republikánus-Dixiecraták koalíciója van az egyik oldalon és a “liberális”-ok vannak a másik oldalon. A koalíciót a következők képezik: 80 déli demokrata, 9 határmenti (déli és északi államok) demokrata, 6 északi és nyugati demokrata és 130 republikánus képviselő összesen: 225. Martin Balsam és Steven Hill színészek, akik Sacco, illetőleg Vanzetti szerepét játszották. De ki tudná elfelejteni Stuart Germain alakítását Webster Thayer biró szerepében. Ki tudná elfelejteni azt a rettenetes embergyülöletet, ami annak a bírónak az arcából kisugárzott? És csupa dicséret illeti a többi szereplőket is. Ilyen szép összhangu munkát színész csoporttól keveset látni, mint ebben a filmben kaptunk. Ez a film valóban igazolta Vanzetti azon szavait, amit kivégzése előtt mondott P. D. Strong újságírónak: “Ha ez a dolog nem történik velünk, talán sokáig éltünk volna, de ismeretlenül s életünk kudarc lett volna, ahonnan észrevétlenül távozunk. De ez az eset lett a mi életpályánk, a mi győzelmünk. Soha se reméltük, hogy a mi életünkben olyan nagy szolgálatot nyújthatunk a türelemnek, az igazságnak, a megértésnek, mint tesszük most véletlenül. A mi szavaink, fájdalmaink és életünk nem sokat számítanak. De egy jó cipőmunkás és egy szegén}' hal-házaló életének az elvétele, az utolsó percek agóniája — EZ A MI GYŐZELMÜNK!” MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Látom, hogy most Júliusban lejárt az előfizetésem. Itt mellékelek $..............................-t Név: ...................................................................... Cim: ...................................................................... SAJTÓ ALATT GERÉB JÓZSEF VÁLOGATOTT HASAIT A cikkek címeiből néhányat itt közlünk: Homo Novus, Hol volt, hol nem volt... Primitiv vallások. A nagy titok, Lázadó bárány- kák, Túrós ‘gunboat’, Az én lapom? s sok más. A 128 oldalas, művészies kiállítású könyv fedőlapját Geréb József arcképe díszíti, Gellért Hugó művészi rajza alapján. Lapunk minden olvasója kézhez kapja ezt a könyvet díjmentesen. De ezenfelül a kiadványt ajándékképpen elküldjük azoknak, akik lapunkat az előfizetési kampány Idején megrendelik. Külön példányok ára Sl.Oö. Rendeljen belőle már most barátai és ismerősei részére. VVWUVUVWVVVVUUHUHVUUVUHHWMVVI MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. Kérem küldjenek ismerőseim részére.......... példányt “Geréb József Válogatott írásai” cimü könyvből. — Mellékelek $.................... Név: ................................................................. Cim: .................................................................. Város: .................................. Állam: .......... A KONGRESSZUS “HARMADIK”, LEGERŐSEBB PÁRTJA Hivatalosan és a köztudatban a washingtoni kongresszus két párthoz, a demokratikus és a republikánus párthoz tartozó képviselők összetételéből áll. Valójában azonban létezik egy harmadik “erősebb” párt, amit úgy hívnak: Koalíció. A koalíciót a déli demokraták túlnyomó többsége és a republikánus képviselők túlnyomó többsége alkotja és amikor ez a két reakciós csoportosulás összefog, akkor kongresszusi többséget alkotnak és keresztülhajtják akaratukat. A koaliciő nem újkeletű. Működését vissza lehet vezetni Roosevelt volt elnök idejére, amikor a reakciósok a New Deal reform intézkedései ellen fogtak össze. Azóta ahány alkotmányellenes, népellenes és munkásellenes törvényjavaslat keresztülment, az mind a koalíciónak köszönhető. A második világháború alatt a koalíció hozta létre a Smith-törvényt, állandósította az Ameri- kaellenes Bizottságot, gyengítette az ár-ellenőrző törvényjavaslatot, valamint a háborús nyerészkedők magasabb adóztatását célzó javaslatot. A liberálisok: 20 déli, 15 határmenti, 143 északi és nyugati demokrata és 18 republikánus képviselő. összesen: 196. Amikor a politikai pártokon belüli ellentétek fontos kérdésekben kiéleződnek, elmosódnak a párthatárok, az úgynevezett különbségek a két uralkodó párt között és kialakulnak az érdekcsoportok. A legreakciósabb erők koalíciója képezi ma a legerősebb “pártot” a kongresszusban. Szolgáljon ez felvilágosításul arra, hogy miért nem képviseli egyik párt sem a köznép, a munkásság igazi érdekeit és miért van szükség arra, hogy a szervezettAnunkásság legfontosabb politikai aktivitása egy munkáspárt megalakítása, egy igazán erős és felelős “harmadik párt” létrehozása legyen. Elkerülhetetlenül szükséges, hogy végre legyen az amerikai népnek igazi szószólója az ország legmagasabb politikai és törvényhozói fórumán. Á-
