Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-07-28 / 30. szám

WM$ JULIUS 26, KUBA FORRADALMI ÉVFORDULÓJA 1953 juliua 26-án 165 kubai hazafi Fidel Castro vezetésé­vel megtámadta a wall-streeti csatlós, Batista diktátor kato­nai különítményét Santiago de Cuba tartományban. Egész Latin-Amerika visszhangzott e bátor lépéstől. A felkelők majdnem fele elpusztult, a Castro-fivéreket bebörtönözték, de a népmozgalom, amely ezen a napon megindult és a “Ju­lius 26. Mozgalom” nevét viselte, 1959 január elsején siker­rel befejezte Kuba felszabadítását az ország vezetését bitorló Batista terrorja alól. Kuba forradalmi kormánya Fidel Castro-val az élén azóta hatalmas utat tett meg Kuba gazdasági felépítésére és a népe életmódjának javítására. A fontos közellátási üzemek állami kezelésbe való vétele, a nincsteleneknek'földdel való ellátása, lakóházak és közintézmények építése, felkeltette a Wall St.; tőkéseinek bosszúálló haragját, akik eddig bérencük, Kuba uralkodó osztályának segítségével korlátlanul kizsákmányol­ták az ország természeti kincseit és népe munkaerejét s akik ezt a lehetőséget tűnni látták az uj helyzetben. Sajnos az Eisenhower-adminisztráció, megfeledkezve az Egyesült Álla­mok hasonló forradalmi honalapitásáról 1776-ban, alávetette magát az amerikai monopóliumok akaratának és fenyegető­en lépett fel Kuba uj kormányával szemben. Latin-Amerika szabadságszerető népeivel együtt csak örül­ni lehet annak a gerinces fellépésnek, amellyel a maroknyi, fiatal kubai nép visszautasította hatalmas szomszédja és volt elnyomója fenyegető magatartását. Örülni lehet annak, hogy a nemzetközi helyzet mai változata lehetővé tette Kuba ön­érzetes fellépését, örvendetes tény az, hogy a kizsákmányo­lás markából menekülni akaró népek nem hiába keresnek segítséget, van már segítő kéz, amely védőén nvul feléjük és megállítja útjában az eddigi elnyomást szabadon gyakorló erőszakot. Sem az olaj monopóliumok, sem a cukorbáróknak nem si­került megfojtani Kuba gazdasági fejlődését.^Népi Kina és a Szovjetunió által felajánlott kereskedelmi kapcsolatok uj lehetőségeket nyitottak meg a kubai nép felemelkedésére. Az Amerikai Országok Szervezetéhez tartozó népek levonhat­ják a tanulságot, hogy nem szükséges magukat alávetni Wall Street önkényeskedésének, amellyel 137 évvel ezelőtt magának kötötte le a nyugati féltekét. Ma már az Egyesült Államoknak is el kell ismernie, hogy azóta történtek némi változások a világrendben és ahhoz nekünk is alkalmazkod­nunk kell. A Julius 26-ika évfordulóját ünneplő győzelmes kubai nép --derűlátóan megy tovább az országépités nehéz, de sokat ígérő utján. Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P. O. of N. Y., N. Y. Vol. IX. No. 30. Thursday, July 28, 1960 NEW YORK, N. Y. Lumumba miniszterelnök < *• * - ! > "; - az Egyesült Nemzetekben Az imperialisták az ország felosztásában reménykednek. — Kongó semleges politikát akar folytatni Kongó állama továbbra is az érdeklődés központjában van. Patrice Lumumba, az egykori belga gyarmat miniszterelnöke New Yorkba érkezett, hogy or­szága álláspontját kellő eréllyel és hatással képviselje a Bizton­sági Tanács vitáján. A hétfőn tartott sajtóértekez­leten Lumumba kijelentette, hogy Kongóban a rend és béke 5 perccel a belga seregek kivo­nulása után, helyreállna. Ez vonatkozik Katanga tartomány­ra is, amelynek a Kongótól való “függetlenitése” a belgák müve, mondotta. Kijelentette, hogy csupán “elvi megállapodást” kö­tött Edgar Detwiler amerikai üzletemberrel Kongó ásványi és vizierő-müvi fejlesztésére, (Det­wiler előzőleg egy 50 évre szóló szerződés megkötését hozta nyit­GYŐZELMET A REPÖBUKáJSUS PáRTIONVEKSIÓ Chicagóban folyamatban van az országos elnökválasztás második jelenete: a republikánus párt jelölő konvenciója. Nem várható más eredmény, mint amit már régen köztudo­másul hoztak a párt vezetői, t. i., hogy Nixon alelnöknek szánják az ország legmagasabb tisztségét. Kétséges, hogy Nelson Rockefeller törekvései sikerrel fognak járni, de ha történetesen ő lesz jelölve Nixon helyett, az amerikai népnek semmi oka nem lesz a megkönnyebbülésre. Nixon és Rocke­feller csupán abban versenyezhetnek egymással, hogy ki szolgálja majd jobban a Wall Street érdekeit. A konvenció menetét figyelve, ezt talán nehéz észrevenni. A nagyhangú szónoklatok inkább igyekeznek túllicitálni azo­kat a demokratikusan hangzó Ígéreteket, amelyekkel a de­mokrata párt megelőzte a republikánus pártot. A választási Ígéretekhez hozzászokott amerikai népet azonban még ez ,sem fogja félrevezetni. Az egyetlen komoly vetélkedés a két párt között a fegy­verkezés és az arra szánt költekezés terén történik. Ezt azon­ban korántsem a néo érdekében teszik, harmm a fecrvver- gyárosok és monopóliumok profitjának növelésére, a nép bé­ketörekvésének ellenére. A többi ígérgetések, u. m. polgár­jogok, a társadalmi és gazdasági problémák, a nagyarányú munkanélküliség, a mezőgazdasági krízis, az iskolázás, a közegészség, a fiatalkorúak és az elidősödött polgárok szük­ségleteinek megoldására vonatkozóan, csupán ismétlései a régebben elhangzottaknak. Ezen ígéretek teljesítése a válasz­tás megtörténte után már nem képez problémát egyik párt számára sem, egyformán megfeledkeznek róla. Feltéve, ha a nép megengedi. A nép ereje az egyetlen, amely emlékeztetheti politikusainkat még a választás meg­történte előtt, hogy jogait és szükségleteit komolyan kel1 venni. Annak ellenére, hogy az AFL-CIO központi vezetősége csúfosan elárulja Amerika munkásságát, ezek a helyi moz­galmakon keresztül erős befolyást gyakorolhatnának meg­bízható, esetleg munkás képviselők megválasztására. A nép­ben gyökerező mozgalmaknak (az u. n. grassroot movement) gondja kell legyen arra is, hogy a majd megválasztott elnök és a kijelölt kormány emlékezzen ígéreteire és a kormány kerekét mindenkor a nép és a béke érdekében irányítsa. aratott az ülősztrájk Greens­boro (N. Cj városban és Nor­folk, Va.-ban. Itt Greensboro- ban kezdték meg a néger egye­temi hallgatók az ülősztrájk­mozgalmat ez év február 1-én, amely azóta elterjedt az egész Délen, azok ellen az étkezőhe­lyek ellen, ahol érvényben volt a szegregáció. A tüntetések gyakran együtt jártak bojkottal ezek ellen a vendéglők ellen. A | harcnak ez a formája a mara- | diság ellen sok helyen — mint j most Greensboroban — siker- j rel járt. vánosságra) és hogy szerződés- kötésre csak a kormány jogo­sult. Lumumba a feltett kérdé­sekre azzal válaszolt, hogy Kon­gó a semlegesség alapján akar működni és minden országgal baráti viszonyban kíván élni. A miniszterelnök New Yorkból Washingtonba fog utazni, hogy tiszteletét tegye Eisenhower el­nöknél. Lumumba tárgyalt a UN fő­titkárával Dag Hammarskjold- dal. A két óráig tartó konferen­cia után kijelentette, hogy a tárgyalás hasznos volt. Megér­kezésekor, a sajtónak adott nyi­latkozatában azon reményének adott kifejezést, hogy Ham­marskjöld törekvése, hogy a kongói problémát megoldja, si­kerrel fog járni. Ugyanekkor felhívta a figyelmet arra, hogy a béke alapvető feltétele ezen a területen a belga csapátok azcnnali eltávozása. A belgák, akik kijelentették ugyan, hogy hajlandók kivonul­ni az országból, mindent elkö­vetnek ennek elodázására. Egyes hírügynökségek jelen­tették, hogy Bomboko kongói külügyminisztert belga katonák az elmúlt héten az elizabethvil- i lei repülőtéren letartóztatták. A kongói külügyminiszter Albert- viliébe akart repülni, de a bel­gák leszállásra kényszeritették J a gépét. A kongói képviselőház elnöke a kongói ifjúsági szervezet le- I vele alapján tájékoztatta a kép- i viselőket arról, hogy belga ka­TiMETÉSEfC RHQBÉZIÁIAN Felmerült a kérdés, hogy Kennedy elég nagy-e be tölteni a Fehér Ház lakójának 'tisztségét;- Tekintettel azonban Kennedy kiterjedt családjára és rokonságára, megfordult a kér­dés: elég nagy-e a Fehér Ház. Kennedy befogadására ? Nagy tüntetések voltad Dél- J Afrikában, a rhodéziai Bulawa- j yo városban az elmúlt napok- | ban. A tüntetéseket a brit ható­ságoknak az az intézkedése vál­totta ki, amelyben megtiltották | az afrikai lakosságnak a politi- | kai gyűlések tartását. A tilalom Salisbury és Bulawayo városok­ra vonatkozott és még kiterjesz­tették ezeknek a városoknak 20 mérföldes körzetére is. Salisbury a fővárosa, míg Bulawayo a leg­fontosabb vasúti csomópontja Rhodéziának. Az afrikai lakosság heves til­takozását a rendőrség megpró­bálta letörni. Három afrikai meg halt és 24 megsebesült a rend­őri támadás következtében. Az elkeseredett tömeg felgyújtotta a kormányépületeket és sörcsar­nokokat. Katonaságot vezényel­tek ki a karhatalom megerősí­tésére. A város élete nagy részben megbénult mert az afrikai mun­kások sztrájkba léptek. fonák és kongói híveik titkos gyűlést tartottak a Lovanium nevű egyetemen. A gyűlésen el­határozták, hogy szervezetet ala kitanak, amelynek célja Lu­mumba törvényes kormányának megdöntése. Az összeesküvők ar­ra is el voltak szánva, hogy szükség esetén a miniszterelnö­köt elteszik láb alól. Ezek a tényék azt mutatják, hogy Belgium megpróbálja el­odázni a UN határozatát csa­patainak visszavonását illetőleg. Erre utalnak azok az események melyek Katanga tartományban napok óta végbemennek. Katan­ga Kongó legértékesebb területe, mert az ásványi kincsek túlnyo­mó többsége itt található. — Tshombe, Katanga miniszterel­nöke kijelentette, hogy eU akar szakadni Kongótól. E mögött a függetlenségi törekvés mögött nagy gazdasági erők állnak. Persze nem Katanga gazdasági ereje . . A Time című folyóirat, ismertetve a kongói eseménye­ket .beismeri, hogy Tshombe és a nyugati monopóliumok között szoros kapcsolat áll fenn. A Un­ion Miniere a neve annak a nagybefolyásu társaságnak, mely Tshombe-t támogatja. Ez az amerikai, angol és belga tőké­sek tulajdonában lévő társaság a világ kobalt, uránium és réz­termelésének egy jelentős része felett rendelkezik. Ez a társaság pénzelte a katangai miniszter- elnököt és-ők állnak nyilván a háta megett jelenlegi “függet­lenségi” törekvése alkalmával is. A Time irta: “Tshombe mi­közben elmélyítette a Belgium­hoz fűződő kapcsolatokat, abban reménykedett, hogy megmenti a | belgák hatalmas kongói tőke- befektetésének egy részét.” A Biztonsági Tanács határo­zata alapján az Egyesült Nem­zetek csapatokat küldött a Kon­gói Köztársaságba. A belga kor­mány a világ közvéleményének nyomása következtében a fővá­rosból, Leopoldvilleből kivonta katonáit és átengedte a UN se­regeinek a felügyeletet. Számos más pontján az országnak azon ban változatlanul ott táborez- (Folytatás a 11-ik oldalon) A BIZTONSÁGI TANÁCS ELŐTT AZ RB-47 ÜGYE Az Egyesült Nemzetek Bizton sági Tanácsa pénteken kezdtí tárgyalni a Szovjetunió kérel­mére a kémkedési tevékenységé­ért szovjet repülők által lelőt* RB-47 felderítő repülőgép ügyét Vasily V. Kuznetsov, a külügy­miniszter első helyettese felszó­lalásában utalt a U-2 kémtevé­kenységekre is és hogy a RB-47 “egyik láncszeme ugyanannak a veszedelmes folyamatnak”. Hi­vatkozott arra, hogy a lelőtt RB-47 legénységének két elfo­gott tagja azt vallotta, hogy “a repülőgép különleges katonai felderítő szolgálat teljesítésével vqlt megbízva”. Kuznetsov hatá­rozati javaslatot nyuitott. be arra, hogy a Tanács nyilvánítsa “'agresszornak” az Egyesült Ál­lamokat ezen ügyből kifolyólag. Henry Cabot Lodge, a UN ame rikai megbízottja visszautasítot­ta a Szovjetunió vádját. Kije­lentette, hogy tudományosan be fogja bizonyítani, hogy az RB- 47 távol a szovjet partvidéktől, nemzetközi viz fölött repült. Térképet állított fel, amelyen úgy volt lerajzolva a repülőgép útja, amit amerikai megfigye­lők tudományos felszerelésekkel követtek mindvégig (Mr. Lodge megtagadta, a tudományos fel­szeretéseket megnevezni), hogy bár a saovjet repülők Igyekeztek azt bekényszeriteni szovjet légi térre, mégis az RB-47 sohasem került 200 tengeri mérföldnél közelebb a szovjet tengerpart­hoz. A tények kivizsgálására kü­lön bizottság kinevezését kérte, vagy az egész ügy átutalását a Nemzetközi Bírósághoz. Az angol és francia küldöttek, támogatva az amerikai álláspon­tot, megértőén nyilatkoztak a kémtevékenységről, mint nem­zetközileg elfogadott jelenség­ről. Kuznetsov elfogadhatatlannak minősítette Lodge magyaráza­tát és javaslatait. Érdemleges választ, helyezett kilátásból., a gyűlés későbbi időpontjára. óta0

Next

/
Thumbnails
Contents