Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-07-28 / 30. szám
WM$ JULIUS 26, KUBA FORRADALMI ÉVFORDULÓJA 1953 juliua 26-án 165 kubai hazafi Fidel Castro vezetésével megtámadta a wall-streeti csatlós, Batista diktátor katonai különítményét Santiago de Cuba tartományban. Egész Latin-Amerika visszhangzott e bátor lépéstől. A felkelők majdnem fele elpusztult, a Castro-fivéreket bebörtönözték, de a népmozgalom, amely ezen a napon megindult és a “Julius 26. Mozgalom” nevét viselte, 1959 január elsején sikerrel befejezte Kuba felszabadítását az ország vezetését bitorló Batista terrorja alól. Kuba forradalmi kormánya Fidel Castro-val az élén azóta hatalmas utat tett meg Kuba gazdasági felépítésére és a népe életmódjának javítására. A fontos közellátási üzemek állami kezelésbe való vétele, a nincsteleneknek'földdel való ellátása, lakóházak és közintézmények építése, felkeltette a Wall St.; tőkéseinek bosszúálló haragját, akik eddig bérencük, Kuba uralkodó osztályának segítségével korlátlanul kizsákmányolták az ország természeti kincseit és népe munkaerejét s akik ezt a lehetőséget tűnni látták az uj helyzetben. Sajnos az Eisenhower-adminisztráció, megfeledkezve az Egyesült Államok hasonló forradalmi honalapitásáról 1776-ban, alávetette magát az amerikai monopóliumok akaratának és fenyegetően lépett fel Kuba uj kormányával szemben. Latin-Amerika szabadságszerető népeivel együtt csak örülni lehet annak a gerinces fellépésnek, amellyel a maroknyi, fiatal kubai nép visszautasította hatalmas szomszédja és volt elnyomója fenyegető magatartását. Örülni lehet annak, hogy a nemzetközi helyzet mai változata lehetővé tette Kuba önérzetes fellépését, örvendetes tény az, hogy a kizsákmányolás markából menekülni akaró népek nem hiába keresnek segítséget, van már segítő kéz, amely védőén nvul feléjük és megállítja útjában az eddigi elnyomást szabadon gyakorló erőszakot. Sem az olaj monopóliumok, sem a cukorbáróknak nem sikerült megfojtani Kuba gazdasági fejlődését.^Népi Kina és a Szovjetunió által felajánlott kereskedelmi kapcsolatok uj lehetőségeket nyitottak meg a kubai nép felemelkedésére. Az Amerikai Országok Szervezetéhez tartozó népek levonhatják a tanulságot, hogy nem szükséges magukat alávetni Wall Street önkényeskedésének, amellyel 137 évvel ezelőtt magának kötötte le a nyugati féltekét. Ma már az Egyesült Államoknak is el kell ismernie, hogy azóta történtek némi változások a világrendben és ahhoz nekünk is alkalmazkodnunk kell. A Julius 26-ika évfordulóját ünneplő győzelmes kubai nép --derűlátóan megy tovább az országépités nehéz, de sokat ígérő utján. Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P. O. of N. Y., N. Y. Vol. IX. No. 30. Thursday, July 28, 1960 NEW YORK, N. Y. Lumumba miniszterelnök < *• * - ! > "; - az Egyesült Nemzetekben Az imperialisták az ország felosztásában reménykednek. — Kongó semleges politikát akar folytatni Kongó állama továbbra is az érdeklődés központjában van. Patrice Lumumba, az egykori belga gyarmat miniszterelnöke New Yorkba érkezett, hogy országa álláspontját kellő eréllyel és hatással képviselje a Biztonsági Tanács vitáján. A hétfőn tartott sajtóértekezleten Lumumba kijelentette, hogy Kongóban a rend és béke 5 perccel a belga seregek kivonulása után, helyreállna. Ez vonatkozik Katanga tartományra is, amelynek a Kongótól való “függetlenitése” a belgák müve, mondotta. Kijelentette, hogy csupán “elvi megállapodást” kötött Edgar Detwiler amerikai üzletemberrel Kongó ásványi és vizierő-müvi fejlesztésére, (Detwiler előzőleg egy 50 évre szóló szerződés megkötését hozta nyitGYŐZELMET A REPÖBUKáJSUS PáRTIONVEKSIÓ Chicagóban folyamatban van az országos elnökválasztás második jelenete: a republikánus párt jelölő konvenciója. Nem várható más eredmény, mint amit már régen köztudomásul hoztak a párt vezetői, t. i., hogy Nixon alelnöknek szánják az ország legmagasabb tisztségét. Kétséges, hogy Nelson Rockefeller törekvései sikerrel fognak járni, de ha történetesen ő lesz jelölve Nixon helyett, az amerikai népnek semmi oka nem lesz a megkönnyebbülésre. Nixon és Rockefeller csupán abban versenyezhetnek egymással, hogy ki szolgálja majd jobban a Wall Street érdekeit. A konvenció menetét figyelve, ezt talán nehéz észrevenni. A nagyhangú szónoklatok inkább igyekeznek túllicitálni azokat a demokratikusan hangzó Ígéreteket, amelyekkel a demokrata párt megelőzte a republikánus pártot. A választási Ígéretekhez hozzászokott amerikai népet azonban még ez ,sem fogja félrevezetni. Az egyetlen komoly vetélkedés a két párt között a fegyverkezés és az arra szánt költekezés terén történik. Ezt azonban korántsem a néo érdekében teszik, harmm a fecrvver- gyárosok és monopóliumok profitjának növelésére, a nép béketörekvésének ellenére. A többi ígérgetések, u. m. polgárjogok, a társadalmi és gazdasági problémák, a nagyarányú munkanélküliség, a mezőgazdasági krízis, az iskolázás, a közegészség, a fiatalkorúak és az elidősödött polgárok szükségleteinek megoldására vonatkozóan, csupán ismétlései a régebben elhangzottaknak. Ezen ígéretek teljesítése a választás megtörténte után már nem képez problémát egyik párt számára sem, egyformán megfeledkeznek róla. Feltéve, ha a nép megengedi. A nép ereje az egyetlen, amely emlékeztetheti politikusainkat még a választás megtörténte előtt, hogy jogait és szükségleteit komolyan kel1 venni. Annak ellenére, hogy az AFL-CIO központi vezetősége csúfosan elárulja Amerika munkásságát, ezek a helyi mozgalmakon keresztül erős befolyást gyakorolhatnának megbízható, esetleg munkás képviselők megválasztására. A népben gyökerező mozgalmaknak (az u. n. grassroot movement) gondja kell legyen arra is, hogy a majd megválasztott elnök és a kijelölt kormány emlékezzen ígéreteire és a kormány kerekét mindenkor a nép és a béke érdekében irányítsa. aratott az ülősztrájk Greensboro (N. Cj városban és Norfolk, Va.-ban. Itt Greensboro- ban kezdték meg a néger egyetemi hallgatók az ülősztrájkmozgalmat ez év február 1-én, amely azóta elterjedt az egész Délen, azok ellen az étkezőhelyek ellen, ahol érvényben volt a szegregáció. A tüntetések gyakran együtt jártak bojkottal ezek ellen a vendéglők ellen. A | harcnak ez a formája a mara- | diság ellen sok helyen — mint j most Greensboroban — siker- j rel járt. vánosságra) és hogy szerződés- kötésre csak a kormány jogosult. Lumumba a feltett kérdésekre azzal válaszolt, hogy Kongó a semlegesség alapján akar működni és minden országgal baráti viszonyban kíván élni. A miniszterelnök New Yorkból Washingtonba fog utazni, hogy tiszteletét tegye Eisenhower elnöknél. Lumumba tárgyalt a UN főtitkárával Dag Hammarskjold- dal. A két óráig tartó konferencia után kijelentette, hogy a tárgyalás hasznos volt. Megérkezésekor, a sajtónak adott nyilatkozatában azon reményének adott kifejezést, hogy Hammarskjöld törekvése, hogy a kongói problémát megoldja, sikerrel fog járni. Ugyanekkor felhívta a figyelmet arra, hogy a béke alapvető feltétele ezen a területen a belga csapátok azcnnali eltávozása. A belgák, akik kijelentették ugyan, hogy hajlandók kivonulni az országból, mindent elkövetnek ennek elodázására. Egyes hírügynökségek jelentették, hogy Bomboko kongói külügyminisztert belga katonák az elmúlt héten az elizabethvil- i lei repülőtéren letartóztatták. A kongói külügyminiszter Albert- viliébe akart repülni, de a belgák leszállásra kényszeritették J a gépét. A kongói képviselőház elnöke a kongói ifjúsági szervezet le- I vele alapján tájékoztatta a kép- i viselőket arról, hogy belga kaTiMETÉSEfC RHQBÉZIÁIAN Felmerült a kérdés, hogy Kennedy elég nagy-e be tölteni a Fehér Ház lakójának 'tisztségét;- Tekintettel azonban Kennedy kiterjedt családjára és rokonságára, megfordult a kérdés: elég nagy-e a Fehér Ház. Kennedy befogadására ? Nagy tüntetések voltad Dél- J Afrikában, a rhodéziai Bulawa- j yo városban az elmúlt napok- | ban. A tüntetéseket a brit hatóságoknak az az intézkedése váltotta ki, amelyben megtiltották | az afrikai lakosságnak a politi- | kai gyűlések tartását. A tilalom Salisbury és Bulawayo városokra vonatkozott és még kiterjesztették ezeknek a városoknak 20 mérföldes körzetére is. Salisbury a fővárosa, míg Bulawayo a legfontosabb vasúti csomópontja Rhodéziának. Az afrikai lakosság heves tiltakozását a rendőrség megpróbálta letörni. Három afrikai meg halt és 24 megsebesült a rendőri támadás következtében. Az elkeseredett tömeg felgyújtotta a kormányépületeket és sörcsarnokokat. Katonaságot vezényeltek ki a karhatalom megerősítésére. A város élete nagy részben megbénult mert az afrikai munkások sztrájkba léptek. fonák és kongói híveik titkos gyűlést tartottak a Lovanium nevű egyetemen. A gyűlésen elhatározták, hogy szervezetet ala kitanak, amelynek célja Lumumba törvényes kormányának megdöntése. Az összeesküvők arra is el voltak szánva, hogy szükség esetén a miniszterelnököt elteszik láb alól. Ezek a tényék azt mutatják, hogy Belgium megpróbálja elodázni a UN határozatát csapatainak visszavonását illetőleg. Erre utalnak azok az események melyek Katanga tartományban napok óta végbemennek. Katanga Kongó legértékesebb területe, mert az ásványi kincsek túlnyomó többsége itt található. — Tshombe, Katanga miniszterelnöke kijelentette, hogy eU akar szakadni Kongótól. E mögött a függetlenségi törekvés mögött nagy gazdasági erők állnak. Persze nem Katanga gazdasági ereje . . A Time című folyóirat, ismertetve a kongói eseményeket .beismeri, hogy Tshombe és a nyugati monopóliumok között szoros kapcsolat áll fenn. A Union Miniere a neve annak a nagybefolyásu társaságnak, mely Tshombe-t támogatja. Ez az amerikai, angol és belga tőkések tulajdonában lévő társaság a világ kobalt, uránium és réztermelésének egy jelentős része felett rendelkezik. Ez a társaság pénzelte a katangai miniszter- elnököt és-ők állnak nyilván a háta megett jelenlegi “függetlenségi” törekvése alkalmával is. A Time irta: “Tshombe miközben elmélyítette a Belgiumhoz fűződő kapcsolatokat, abban reménykedett, hogy megmenti a | belgák hatalmas kongói tőke- befektetésének egy részét.” A Biztonsági Tanács határozata alapján az Egyesült Nemzetek csapatokat küldött a Kongói Köztársaságba. A belga kormány a világ közvéleményének nyomása következtében a fővárosból, Leopoldvilleből kivonta katonáit és átengedte a UN seregeinek a felügyeletet. Számos más pontján az országnak azon ban változatlanul ott táborez- (Folytatás a 11-ik oldalon) A BIZTONSÁGI TANÁCS ELŐTT AZ RB-47 ÜGYE Az Egyesült Nemzetek Bizton sági Tanácsa pénteken kezdtí tárgyalni a Szovjetunió kérelmére a kémkedési tevékenységéért szovjet repülők által lelőt* RB-47 felderítő repülőgép ügyét Vasily V. Kuznetsov, a külügyminiszter első helyettese felszólalásában utalt a U-2 kémtevékenységekre is és hogy a RB-47 “egyik láncszeme ugyanannak a veszedelmes folyamatnak”. Hivatkozott arra, hogy a lelőtt RB-47 legénységének két elfogott tagja azt vallotta, hogy “a repülőgép különleges katonai felderítő szolgálat teljesítésével vqlt megbízva”. Kuznetsov határozati javaslatot nyuitott. be arra, hogy a Tanács nyilvánítsa “'agresszornak” az Egyesült Államokat ezen ügyből kifolyólag. Henry Cabot Lodge, a UN ame rikai megbízottja visszautasította a Szovjetunió vádját. Kijelentette, hogy tudományosan be fogja bizonyítani, hogy az RB- 47 távol a szovjet partvidéktől, nemzetközi viz fölött repült. Térképet állított fel, amelyen úgy volt lerajzolva a repülőgép útja, amit amerikai megfigyelők tudományos felszerelésekkel követtek mindvégig (Mr. Lodge megtagadta, a tudományos felszeretéseket megnevezni), hogy bár a saovjet repülők Igyekeztek azt bekényszeriteni szovjet légi térre, mégis az RB-47 sohasem került 200 tengeri mérföldnél közelebb a szovjet tengerparthoz. A tények kivizsgálására külön bizottság kinevezését kérte, vagy az egész ügy átutalását a Nemzetközi Bírósághoz. Az angol és francia küldöttek, támogatva az amerikai álláspontot, megértőén nyilatkoztak a kémtevékenységről, mint nemzetközileg elfogadott jelenségről. Kuznetsov elfogadhatatlannak minősítette Lodge magyarázatát és javaslatait. Érdemleges választ, helyezett kilátásból., a gyűlés későbbi időpontjára. óta0
