Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-07-07 / 27. szám
Thursday, July 7, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ AZ ANGOL MUNKÁSPÁRT ÉSA NUKLEÁRIS FEGYVEREK Az angol tömegek megingatják Gaitskell vezető szerepét a Műnk. Pártban Az amerikai támaszpontok kérdésében jelentős ellenállás várható. Az angol munkáspártban egyre erősebb a nukleáris fegyverek kiküszöbölésére irányuló mozgalom. Ez a mozgalom párosul a sem legességet igénylő vággyal és pacifista törekvéssel. Egyelőre még nem lehet azt állítani, hogy ez az irány határozná meg a Labor Party vagyis a legnagyobb angol ellenzéki párt politikai irányvonalát, de számítani lehet rá, hogy a közeljövőben ez a nézet kerül az előtérbe. Az angol munkáspárt soraiban egyre erősödő békevágy annyira izgatja a háborús feszültséget fenntartani akaró és a leszerelést ellenző köröket, hogy nagy cikkeket szentelnek a kérdés megtárgyalására. Legutóbb még a N. Y. Times vasárnapi száma is nagyobb helyett adott a probléma megvitatására. A munkások és a nép széles rétegeiben ugyanis egyre erősebb a nukleáris háború veszélyétől való félelem. Aggódnak amiatt a nagy fegyverkezési verseny miatt amibe a konzervatív kormány belehajtotta az országot. A Labor Party Nemzeti Végrehajtó Bizottsága, az elmúlt héten, ennek a mind szélesebbkörü véleménynek adott hangot mikor kijelentette, hogy Nagy-Rritanniá- nak meg kellene szüntetnie a nukleáris fegyverek birtoklását és ezeknek gyártását és a jövőben kizárólag a hagyományos fegyverek gyártásával, valamint a hagyományos hadi erők fenntartásával járuljon hozzá a Nyugat védelméhez. A párt vezetősége még nem fogadta el a tagok akaratát kifejező Nemzeti Bizottság véleményét teljes egészében, és próbálja fenntartani azt a nézetet, hogy ez nem a többségnek csak a balszárnynak a törekvése. A párt vezetői még ezt egyoldalú lefegyverzésnek tartják és ellenállnak az ilyen törekvésnek, de az erjedés folyamata már megindult és a jelenlegi körülmények között az idő is az uj iránynak dolgozik. Amiért vereséget szenvedett a Munkás Párt Az elmúlt év októberében ugyanis a párt nagy vereséget szenvedett a választásokon, amit sokan a jelenlegi vezető, Hugh Gaitskell hibás és reakciós politikájának tulajdonítanak. Az ő vezetése alatt a párt a fokozodó fegyverkezés s a béke kérdésében nem foglalt el olyan álláspontot, ami lényegében különbözött volna a konzervativoké- tól. Azóta a vezetőség soraiban is megerősödött az a felfogás, hogy a párt álláspontját jelentősen meg kell változtatni a lefegyverzés és a semlegesség kérdésében. Anglia lefegyverzésének és a semlegesség ügyé nek legjelentősebb képviselője Frank Cousins és más szakszervezeti vezető társai, akik eddig 23 szakszervezetet sorakoztatták fel teljes tagságukkal együtt ennek a politikának a támogatására. Ez két és fél millió embert, tehát már nagy tömegmozgalmat jelent. A vezetők még nem mondják ki, hogy semlegességet akarnak, de amit követelnek és amit hirdetnek az természetes következményeiben ezt segíti elő. i Akik tehát a Labor Party ügyét szivükön viselik és valóban szeretnék megnyerni majd a legközelebbi országos választást — mint Michael Foot, a balszárny kiemelkedő alakja — tudják, hogy a semlegességet hirdető politika a legjobb eszköz erre. Tisztában vannak vele ugyanis, hogy az angol közvéleményben igen erős a semlegesség utáni vágy és ez döntő szerepet fog játszani a szavazásoknál. A legtöbb ember tisztán látja ma már, hogy Anglia, amelyik aránylag kis szigeten helyezkedik el Amerika és a Szovjetunió között nem menekülhetne meg a teljes megsemmisüléstől. Zsúfolt lakosságú területe áldozatul esne a nukleáris fegyverek szörnyű pusztításának. Igaz ugyan, hogy ma vannak még akik a régi, letűnt világbirodalom csalóka fényénél veszik szemügyre és vizsgálják meg a világ eseményeit, s ez elhomályosítja tiszta látásukat. De nem kétséges, hogy idővel, ennek a történelem színpadáról már rég letűnt dicsőségnek a fénye elhalványul és a kitisztult láthatáron ezek is meglátják a támaszpont-politika nagy veszélyét. Mert ez jelenti ma Britannia számára a közvetlen veszélyt. Amerikai repülőtámaszpontok Nagv- Britannia területén természetesen azt jelentik, hogy az ország egy esetleges nukleáris háború esetén középpontja lenne a támadásoknak és nem kétséges, hogy ez mit jelentene a sziget egész lakossága számára. A munkáspárt központi vezetősége ebben a kérdésben kétértelmű magatartást tanúsított. Nem támadja az idegen támaszpontok rendszerét, de ugyanakkor megindoko- latlannak tartja a hidrogénbombával terhelt repülőgépek őrjáratát, amelyek ezekről a támaszpontokról szállnak fel. Ez a kétértelmű magatartás abból ered, hogy tudják a nép mennyire ellenzi ezeket a támaszpontokat tehát ez irányba is tesznek egy semmitmondó nyilatkozatot, ugyanakkor az uralkodókörökkel való kapcsolatuk arra kötelezi a vezetőket, hogy hallgatólagosan beleegyezzenek mint megmásithatatlanba. De még ez a kétértelmű politika is azt jelenti, hogy érzik az idő szavát a jobboldali vezetők, mert eltávolodni kényszerülnek attól a magatartástól, amit akkor tanúsítottak, amikor a hatalom birtokában Bevin külügyminisztersége alatt, felkinálták a támaszpontokat az amerikai légihaderő számára. Tehát ma még nem emlegetik a támaszpontok kérdését, mert nincs szándékukban változtatni rajta. De a baloldali vezetők, akiknek kapcsolaA legnagyobb olasz szakszervezeti szövetség, a közel négymillió tagot számláló CGIL közelmúltban megtartott V. kongresszusa jelentős eseménye volt nemcsak az olasz, hanem a nemzetközi munkásmozgalomnak is. Ezt a tényt kifejezi a külföldi delegációk nagy száma is, amelyhez hasonlót még nem ismert az olasz szakszervezeti mozgalom története. Ami a CGIL súlyát, a kongresszus jelentőségét magában az olasz politikai és társadalmi életben illeti, azt jól tükrözte, hogy a megnyitó ülésen a kereszténydemokrata kormány képviseletében részt vett és felszólalt Zaccagnini munkaügyi miniszter és Campilli, a Gazdasági és Munkaügyi Tanács ugyancsak kereszténydemokrata elnöke. De hogy a kongresszus mit jelentett — s ez a legfontosabb — az olasz munkásosztály számára azt a fentieknél is jobban tükrözi a tanácskozásnak már az előkészítése is. A milánói kongresz- szust megelőző hetekben a távoli Szicília kis falvainak földmunkásai éppúgy, mint Milánó és Torino nagyüzemi munkásai megtartották üzemi falusi, területi, majd iparági szinten a maguk “kis kongresszusaikat.” A kongresszus a kormányválság napjaiban ülésezett. Agostino Novella, a OGIL főtitkára beszámolójában elemezve a megbukott Segni-kormány szerepét, joggal mutatott rá, hogy ez a kormány kénytelen volt számot vetni a széles néptömegek egyre növekvő elégedetlenségével. Ezért néhány olyan gazdasági és társadalompolitikai intézkedést kellett hoznia, amelyek lényegében tagadták az ipari monopóliumok és iaz agrárkapitalisták azon követelését, hogy egyedül tartsák kezükben az ország gazdaságpolitikájának irányítását. A kormánynak az volt a célja ,hogy ezekkel az intézkedésekkel fékezze a dolgozók követelési mozgalmát, anélkül, hogy lényegesen változtatna politikáján. A kormánynak a dolgozók követelései előtt tett formális engedményei azonban a nagytőke számára megengedhetetlen gyengeségi jelet mutattak. Az Olasz Gyáriparosok Szövetségének nemrégiben tartott ülésén nyíltan kijelentették, hogy az állam gazdaságpolitikája a nagy monopóliumok érdekei szerint kell, hogy alakuljon. A monopóliumok e szemérmetlen követelésével s egyre növekvő hatalmukkal vajon mit állított szembe a milánói kongresszus? Mindenekelőtt az olasz gazdasági és szociális helyzetnek reális és céltudatos elemzését, amelyből világosat! és logikusan következnek a szak- szervezeti mozgalom harci feladatai. Sem a beszámoló, sem a felszólalók nem hallgatták el azt a tényt, hogy bizonyosfajta gazdasági fellendülés megy végbe Olaszországban, ami elsősorban Észak-Olaszország ipari termelésének viszonylagosan gyors emelkedésében jelentkezik. Ez a fellendülés azonban — egyes, sztrájkkal kivívott béremelésektől eltekintve — nem hozta magával a bérek általános jellegű javítását, sőt a munkanélküliek óriási, kétmilliós seregének létszámát sem csökkentette. A termelés emelkedése ugyanis — az ipari felszerelés bizonyos megújításától eltekintve — mindenekelőtt a munkaintenzitás fokozásának utján jön létre.. i n , A tanácskozások egyik központi témába, ypjt^ tehát áz égető bérkövetelések teljesítésé,, a telj.es- foglalkoztatottság elérése, a társadalom^tpsi^; tási rendszer megjavítása és kiterjesztése, a női tűk van a tömegekkel tudják milyen nagy hatást lehet a támaszpontok megszüntetésének követelésével elérni a választásokon a pái*t számára. Tudják, ha sikert akarnak elérni, úgy feltétlenül zászlójukra kell Írni ezt a követelést. A nép hangulatának és a baloldal követelésének a következménye az a határozat, hogy „ a Labor Party ellenzi a nukleáris felfegyverzés kiterjesztését. Itt nem csak Britanniáról van szó, hanem Európa többi részéről, főleg Nyugat-Né- metországról. Ennél a határozatná1 tehát két fontos tényezőt kellett figyelembe venniük a közvélemény szempontjából: Az egyik az idegen támaszpontokkal szembeni ellenszenv — ahogy Bertrand Russel nevezte “az amerikai megszállás” —, és a Nyugat-Németországgal szembeni bizalmatlanság. Hogy a vezetőség ennél a kérdésnél kénytelen volt meghajolni a tömegek követelése előtt, azt mutatja, hogy a semlegesség kérdése is előbb vagy utóbb előtérbe kell, hogy lépjen a munkáspárt politikájában, ha nem akar teljesen népellenessé válni. És bár ma még erős a nacionalizmus hatása az országban, a jövő fejlődés a béke politikája felé mutat. munka díjazásában mutatkozó hátrányos megkülönböztetés megszüntetése és annak kivivása, hogy a szakszervezeteknek több joguk és beleszólásuk legyen a kollektiv szerződések megkötésénél. A CGIL kongresszusa ugyanakkor jóval tovább ment e követelések egyszerű megfogalmazásánál. A tanácskozáson komoly, tudományosan megalapozott javaslat hangzott el az egész olasz nemzetgazdaság átalakítását célzó szerkezeti reformokról ; mindenekelőtt az egyre tarthatatlanabb ellentétek megszüntetéséről, amely az iparilag fejlett Észak-, és az elmaradott — sok vonatkozásban még félfeudális jellegű — Dél-Olaszor- szág között fennáll. Ez a program szakítani akar a monopoltőke csoportjainak azokkal a törekvései vei, hogy Olaszország gazdasági fejlesztését néhány vállalatra korlátozzák, s ezzel súlyosbítsák a munkanélküliséget, súlyosbítsák az ipar és a mezőgazdaság fejlődésének, a fogyasztási képesség és a termelési kapacitás közötti egyenlőtlenségeket. A CGIL javaslata követeli az összes energia- források, a cukormonopóliumok, továbbá a gyógyszergyárak államosítását és azt, hogy- a kis- és középipar kapcsolódjék be a nemzetgazdaság fejlesztési programjába. A mezőgazdaságban pedig követeli a földreform maradéktalan végrehajtását. E javaslatok megvalósításáért folytatott küzdelmet fogalmazta meg igy a kongresszus fő jelszava: “Harc a magasabb, modernebb életszínvonalért!” A kongresszus egész légköre, a vita szenvedélyes s ugyanakkor reális tényekkel megalapozott jellege tükrözte azt a nagy felelősséget, amellyel a CGIL harcosai képviselik a munkás- osztály s vele együtt az egész dolgozó nép érdekeit. A CGIL-en kívül Olaszországban két másik komolyabb szakszervezeti szövetség működik: a CISL, amely szinte kizárólag katolikus dolgozókat tömörít, és a szociáldemokrata irányzatú UIL. Bár e két szövetség taglétszáma, ereje messze elmarad a CGIL-étől ez utóbbi állandóan arra törekszik, hogy a másik két szakszervezeti szövetséggel egységes politikát folytasson. Fernando Santi, a CGIL főtitkárhelyettese helyesen mutatott rá, hogy nemcsak a konkrét bér- követelések, hanem az ország döntő gazdasági és szociális kérdéseiben is meg lehet ma már teremteni a különböző szakszervezeti szövetségek egységét. A CISL és az UIL vezetőinek politikája azonban a CGIL irányában még mindig telítve van rosszindulatú s megalapozatlan előítéletekkel, s bár ők is támadják például a kormány gazdaság- politikáját, az akcióegység gyakorlati kérdéseiben másként cselekszenek, mint ahogy azt hirdetik. Ennek ellenére az akcióegység köre egyre szélesedik. , . "> A CGIL országos tanácskozása megmutatta — és az a széleskörű érdeklődés, amely a közvélemény széles rétegeiben a kongresszus iránt megnyilvánult, még csak aláhúzta —. hogy a szak.- . szervezeteknek minden joguk és alapjuk megvan ; arra, Jipgy. nagyobb szerepet kapjanak rá társadat loni/iéletében, hogy tevékeny részesfi legyenek a , d^rpókratikus fejlődés és a gazdaságig-haladná> folyamatának. AZ OLASZ MUNKÁSOSZTÁLY NAGY SEREGSZEMLÉJE 5
