Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-12-22 / 51. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZo Thursday, December 22, 1960 VENEZUELA 900 üiLLIÓ DELÁRT KÉR AZ USA-TŐL A segély hatalmas összege megdöbb intette kormányköreinket. Bolivia is jelentkezik t ámogatásért Caracas-i hírek szerint, a venezuelai gazdasági miniszter s az itteni amerikai követség tisztviselői között tárgyalások folytak ennek a hatalmas területű délamerikai országnak a megsegítéséről. A gazdasági miniszter szerint, országának 900 millió dollárra lenne szüksége ahhoz, hogy a jelenlegi veszélyes gazdasági pangást leküzdhes- sek. A követség még nem fűzött megjegyzést a hozzájuk intézett kérelemhez. Azonban nem kétséges, hogy az összeg nagysága megdöbbentette a hivatalos köröket. Azt várták, hogy az uj gazdasági miniszter, Carillo Batalla, legfeljebb 300 millió dollárt fog kérni, kormánya nagy költségvetési deficitjének pótlására. De Washingtonban még ezt is magasnak tartották. A tárgyalások előreláthatólag tovább fognak folytatódni, itt az Egyesült Államokban. Venezuela uj washingtoni követe Jósé Antonio May- obre, a napokban érkezett meg a fővárosba. A követ, egész a múlt hónap végéig Venezuela gazdasági minisztere volt. A jelenlegi gazdasági miniszter, Carillo Batalla terve most kerül majd a kormány elé, jóváhagyás végett. Ebben a tervben jelentős rész jut a külföldi kölcsönnek, hogy kihúzzák az országot történelme egyik legrosszabb gazdasági válságából. A miniszter szerint, a kölcsönt beruházásokra akarják fordítani és nem a költségvetési deficitek pótlására. Az elmúlt év hatalmas deficitjei, amit áthoztak erre az évre, további jelentős összegekkel emelkedtek, az idei kiadási többletekkel, [gy ez év végére már 5G0 millió dollár fedezetlen kiadás gyűlt össze, amit Batalla gazdaságügyi miniszter, helyi forrásokból akar egyensúlyba hozni. Főleg a külföldi olaj és vasérc érdekeltségek adóelőlegére számit a miniszter. A venezuelai súlyos gazdasági válság tényét, a pár héttel korábban kitört felkelés hozta nyilvánosságra. Az ifjúság, a diákok vezetésével, megpróbálta lerázni a külföldi tőkéscsoportok érdekét védő kormány népre nehezedő igáját. A felkelést a Betancourt-kormány vér befőj tóttá, de többé már nem lehetett titokban tartani a tömegek nyomorát és a szörnyű gazdasági helyzetet. A világ és különösen a délamerikai államok közvéleménye megismerhette a monopoltőke igazi arcát. Köztudomású ugyanis, hogy a 912 ezer négyzetkilométerre kiterjedő ország (tízszer akkora, mint a mai Magyarország területe) igen gazdag természeti kincsekben. Kőolajtermelése második helyen áll a világon és vasérc-exportja világviszonylatban is jelentős. Mindez a hatalmas hasznot hozó ásványi kincs a külföldi — főleg amerikai—tőke kezében van. így válik érthetővé, hogy miért nem tud megélni ennek a hatalmas területű államnak 6 és fél milliós népe. Milliár- dok folynak ki az országból főleg a Wall Street tőkéseinek zsebébe, mig az ország lakóinak nagy része munkanélkiil tengődik és sokan éheznek azok közül is, akik dolgoznak, mert a munkabérek igen alacsonyak. Az amerikai monopóliumok hii kiszolgálói, a belföldi földesurak, akik a mezőgazdasági földterület 85 százalékával rendelkeztek egész a legutóbbi időkig. Mikor a nép 2 évvel ezelőtt, forradalom utján uralomra juttatta Betancourt elnököt és kormányát, gyors változást remélt tűrhetetlen helyzetében. Betancourt jóformán semmit sem változtatott a gazdasági helyzeten és az ígért földreform-törvényt is csak igen vontatottan hajtja, végre. Eddig nem egész 2 millió acre földet osztottak szét a parasztok között, de úgy, hogy megvásárolják a földesurak birtokainak egy részét állami pénzen. Tehát a népgazdaságtól vonják el azt az összeget, amit a nagybirtokok urainak juttatnak. (Ez a venezuelai földbirtok- reform, kisértetiesen hasonlít ahhoz, amit Hor- thyék hajtottak végre a huszas évek elején. Ott a nagybirtok szikes földterületeit magas áron juttatták a parasztoknak, akik persze nem tudták előteremteni a hatalmas vételárat a rossz minőségű földek termékeiből. A földreform célja az is volt, hogy elvegye a parasztok kedvét a földszerzéstől.) Ezután érthetővé válik, hogy miért nincs pénze ennek a természettől áldott, gazdag országnak ipari beruházásokra. Az elmúlt napokban Bolivia alelnöke nyilatkozott, hogy országának katasztrofális helyzete enyhítéséhez, legalább 100,000,000 dollár segélyre lenne szükség. Az alelnök szerint; aki országa' munkásmozgalmának egyik vezetője, az amerikai segély elosztása körül is hibák észlelhetők. Ezéi-t tárgyalni akar az Egyesült Államok tisztviselőivel, hogy olyan formában juttassák el a segélyt, hogy a “kis emberek” is élvezhessék az előnyét. Az alelnök egyébként most New Yorkban és Washingtonban tárgyal, de 4 hónapra tervezett körútja soi-án el akar látogatni Népi Kínába, Jugoszláviába és Németországba is. Az utóbbi időben egyi'e többet hallhatunk Dél- Amerika szörnyű gazdasági helyzetéről és bajairól. Eddig sikerült a külföldi tőke támogatásával fenntartott reakciós kormányoknak elrejteni a világ közvéleménye elől ezeket a problémákat, de a kubai forradalom és a többi latin-amerikai államban végbemenő események levilágítanak az itt uralkodó tarthatatlan állapotokra. KoTTnányunk, pái’ héttel koi’ábban bejelentette, hogy 600 millió dollár segéllyel fog hozzájárulni a különösen súlyos anyagi helyzetben lévő országok gazdaságának fellendítéséhez. Most kiderült, hogy ez az összeg, még egy ország gazdaságának helyrebillentéséhez sem elegendő, nemhogy egy nagy kontinens ipai'ának és mezőgazdaságának fellendítéséhez. A latin-amei'ikai országok gazdasági helyzete tehát igen súlyos. Kormányunk tervezett segély- programjának alapos módosítása és az eredeti segélyösszeg felemelése sem fogja tudni egyensúlyba hozni és megoldani azokat a problémákat és hiányosságokat, amiket hosszú évtizedek óta elhanyagoltak. Ismerve ennek a világrésznek mérhetetlen gazdagságát természeti kincsekben, mindenki előtt egyre nyilvánvalóbb lesz a kérdés, hogy miért kell a szegény amerikai adófizetők pénzét latin-amerikai országok megsegítésére fordítani, mikor mindenki tudja, hogy a hatalmas amerikai monopóliumok milliárdokat keresnek ezen földrész nyersanyag- és enei-giaforrásaiból és ültetvényes nagybirtokainak termeléséből. Nem volna egyszerűbb mindjárt az illető oi-szá- gokban hagyni a milliárdokra rugó jövedelmet, amit ezen országok munkásainak és parasztjainak munkájából nyernek, mint előbb extraprofit formájában kivonni és egy kis töredékét visszaadni alamizsnaként.. . ? Az AFL-CI0 programja a munkanélküliség enyhítésére Az American Federation of Labor és a Congress of Industrial Organization törvényhozó- megbizottai és állami tisztviselői Washingtonban gyüléseztek a múlt héten és számos javaslatot hoztak a munkanélküliség enyhítésére. Számítanak ari-a, hogy a munkanélküliek jelenlegi 4 millión felüli száma februárig 6 millióra fog emelkedni. Az egyik ajánlat az, hogy a kormány rendelje el két hónapra az adólevonások beszüntetését a dolgozó munkások részére és hogy a munkásokat ne kötelezzék későbben ezen összeg visszafizetésére. Ez kb. 2,500,000,000 dollái* *ral növelné a dolgozók vásárlóképességét havonta. Ajánlja továbbá, hogy a szövetségi kormány nyújtson bizonyos időre munkanélküli biztosítást azoknak a munkásoknak, akik már felhasználták a nekik járó állami munkanélküli biztosítást és még mindig nem dolgoznak, valamint az olyan munkanélkülieknek, akik nem tartoznak a munkanélküli biztosítási törvény hatáskörébe. Ez a segélynyújtási forma évi 2 és fél milliárd dollárba kerülne a kormánynak. Azok számái-a, akik nyugdíjon és munkaképtelenségért járó segélyen tengődnek, a szakszervezeti vezetők járandóságuk 10 százalékos felemelését kérik a szövetségi kormánytól. Ez újabb 750,000,000 dollár különkiadással járna. Az utóbbi időben hetenként kb. 16,000 munkanélküli érkezett el a juttatása utolsó részlegéhez. Miután még mindig nem voltak képesek munkához jutni, a kilátástalan jövővel állnak szemben. A legdélebbre eső angolul beszélő legnagyobb város nem Miami, Fia., hanem a 300.000-ret meg haladó lakosú Kingston város Jamaica szigeten. * > India parlamentje elé terjesztett jelentés szerint Indiában már csak 28 milliomos maradt és azok közül 16 a hercegek közé tartozik. Mindszeniy Kardinális Fogsága Budapesten Egy korai hajnali vasárnap í'eggel, 1956 november 4-én a szovjet tankok kezdtek lövöldözni. Mindszentv Kardinális akkor már négy napja szabadon járt. Nagy Imre akkori minisztei’elnök utasitásáx-a katonái szabadon bocsátották, akit előzőleg a magyar demokratikus Köztársasági koi’mány törvényhozói életfogytilani börtönre ítéltek; ebből akkor már hét és fél évet letöltött. 1949 februárban hozták az ítéletet és 1955-ben egészségi állapotára való tekintettel a börtönből egy templomi épületbe vitték házi fogsági*a 1956 október 31-ig. November 4-én, mikor a szovjet katonák szétveidék a felkelő csapatokat, Mind- szenty Kardinális menedéket keresett az Amerikai legáció Szabadságtéri épületében. Mások nem kaptak menedéket Diplomaták is kértek menedéket, de a legáció vezetősége visszautasította azt azon a címen, hogy az amerikai koi-mány ragaszkodik tradicionális szokásához, hogy idegen diplomatáknak nem ad menedéket. Igen ám, de ez esetben nem kimondott diplomatával van dolguk, hanem egy Kardinális áll előttük. Ott álltak tehát tanácstalanul, de minthogy nem volt Washingtonnal összeköttetésük, elfogadták a kardinálist, mint menekültet. Ennek most már négy éve. Az amerikai legáció még mindig ott áll és várja, hogy a koi-- mány mikor fog határozni ez ügyben. Kádár János miniszterelnök humoi'osan megjegyezte, hogy van nekünk egy papunk, aki ott ül az amerikai legációban, lehet, bogy majd onnét egyenesen a mennyországba kerül. Mindszentv lakosztálya A kai’dinális úri kényelmet élvez a legációban. Három szobás lakása van, úgymint, egy kisebb hálószoba, egy nagyobb társalgó szoba tűzhellyel és konyha, amelyet soha sem használt a kardinális, mégpedig azon oknál fogva, hogy a legáció konyhájából ezüsttálcán kapja az ételét. A társalgó szoba, illetve nappali vasárnapon- kint átalakul templommá, ahol a kardinális misét szolgáltat az ottani alkalmazottaknak. Természetesen magyaroknak tilos a bemenet. A kardinális legtöbb idejét olvasással tölti; olvas magyar, német és angol lapokat, természetesen a négy év alatt az angol nyelvet megtanulta tökéletesen. Jelenleg egy könyvet ir az életéről és a megváltozott világhelyzetről. A kardinális egészségi állapota Mindszenty jelenleg hatvannyolc éves, jó egészségnek örvend és legnagyobb gondja csak az, hogy mi fog történni, ha megbetegszik, mivel tudvalévő, hogy a legációban nincs amerikai orvos. A kardinális közel jár a hetvenhez és ebben az időben a betegség hamarabb jelentkezik; ezen a téren még a kardinális sem kivétel. Nagy kérdés most. hogy a Magyar Demokratikus Kormány hajlandó lesz-e szükség esetén orvost rendelkezésére bocsátani? Ez idő szerint nincs törvény, amely tiltaná, de olyan törvény sincs, amely megengedi az orvosi segítséget. A kardinális csak sétál, ir és imádkozik. Hogy a magyar nép mit gondol a kardinálisról, azt nagyon könnyű kitalálni. A Ripoi'ter magazinból foi'ditotta: Schubert, Elsinore Dicsérik a meleg fogadtatást Visszaérkezve az Egyesült Államokból, egy csoport szellemi munkás Moszkvában egy gyűlésen jelentett a látogatási-ól. Nagy elismeréssel nyilatkoztak a “nagyszerű meleg fogadtatásról”, amelyben itt részesítették őket. Aleksandr Y. Korneichuk, színműíró volt a csopoi*t vezetője, és Norman Cousins, a Saturday Review folyóirat szei-kesztője meghívására jöttek az Egyesült Államokba. Beszámolójukban kiemelték az amerikai nép béketörekvéseit. Megemlítették a "nagyon szép országutakat”, amiket New Yorkból kiutazva láttak. Amerikai szellemi és társadalmi kiválóságokkal a Darthmouth College-ban, N. H.- ban találkoztak. Mrs. Marjorie Griffith fényképe a N.Y. Herald Tribune első oldalára került abból az alkalomból, hogy sikerült neki szerződést kötni ifj. John F. Kennedy pelenka ellátására, amig az Palm Beach, Fla.-ban tartózkodik.