Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-07-21 / 29. szám
Thursday, July 21, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7 HOZZÁSZÓLÁS Tisztelt Szerkesztőség! Mivel nagyon nyugodt olvasó vagyok, mindent elolvasok, még akkor is, ha előre tudom, hogy nem fogom tudni megemészteni. De amikor a Magyar Szóban olvasom, hogy az egyéni és reakciós lapokat egy olyan tisztességes névvel, mint “Polgári Lapok” neveznek meg, ezt nem tudom megemészteni. Nem, mindaddig, amig erre egy értelmes magyarázatot nem adnak. Annak ellenére, hogy a Magyar Szót munkáslapnak nevezzük, amit “munkások Írnak munkásoknak”, jobban megérdemli a polgári lap elnevezést, mert a Magyar Szó a polgári jogokért harcol nem mint azok a lapok, amelyek a dolgozó polgárok zsarolása mellett foglalnak állást. “Mit szólnak az olvasók ehhez a levélhez” cimü levélhez annyi a megjegyzésem, hogy mielőtt végig olvastam az egész levelet, azt gondoltam, hogy az Írónak meg kell bocsátani, mert nem tudja mit beszél. De végigolvasva a munkásokat vádoló 30 Sort, az iró a két utolsó sorban — habár tudatlanul is — sajátmaga megadta a választ helytelen gondolkozásához. Szeretném ajánlani az Írónak, hogy amikor olyasmit olvas, hogy a munkás az oka az árak emelésének, akkor gondolkozzon és gondolkozzon. L. Tischler Szerk. megjegyzése: A “polgári lapok” általános megnevezés alatt foglaljuk össze azokat a lapokat, amelyek az uralkodó osztályok maradi és elavult ideológiájával vezetik félre polgári (középosztálybeli) és munkás olvasóikat. Amikor a Magyar Szó “polgári jogokért” harcol, akkor az amerikai alkotmányban minden polgár részére az igazság gyakorlását biztosított jogokért harcol. A Magyar Szó ezenkívül harcol “munkásjogokért” is, amelyekért az amerikai munkásságnak a munkáltatókkal kell állandóan sikra szállni. Ugyanakkor az emberiség előrehaladását szolgáló haladó szellemű elgondolásokat ismertetjük olvasóinkkal. A Magyar Szó tehát nem “polgári”, hanem haladó szellemű hirlap a szó teljes értelmében. A “Mit szólnak az olvasók ehhez a levélhez” Írójának nem elég azt mondani, hogy “gondolkozzon”, rá kell mutatni arra, hogy a levelében kifejtett gondolatai miért helytelenek. Ilyen értelemben “szóljanak az olvasók ehhez a levélhez”. Egy kis összehasonlitás Tisztelt Szerkesztőség! Errefelé, középnyugat Kanadában junius végén és július elején éjszakai fagyok voltak és az alacsonyabb vidékeken a kerti vetemények, a krumpli, paradicsom, bab, a kényesebb vetemények bizony megfagytak. Felhasználom az alkalmat, s beküldőm öcsém levelét, amit a pápai járásban lévő Malomsokról irt. Ha kívánják, közöljenek belőle. Ugyancsak beküldőm azt a cikket, amit tőle kaptam az ottani kertészettel kapcsolatban, s amely a Középdunán- tuli Napló 1960 május 26-iki számában jelent meg. Kozma Dénes Szerk. megjegyzése: Közöljük a fentemlitett levél néhány részletét, a cikknek jövő számunkban adunk helyet. “Kedves Dénes Bátyám! Köszönöm felvilágosítását a kanadai farmer életéről. Megértettem, hogy bizony az nem valami rózsás. Először is az időjárás igen mostoha, másodszor pedig ami terem, még az is kevés a sok adóssággal szemben. Sokat hallok és olvasok az ottani munkaviszonyokról. Itt mindenkinek egyformán megvan a munkához való joga. Ez a jog a burzsoá államokban fel sincs véve és a gyakorlatban sem létezik. Ennek tanúbizonysága a tőkés országok munkás osztályainak, dolgozó parasztjainak szakadatlan harca, különösen gazdasági válságok idején, a munkanélküliség állandóan fenyegető, veszélyével szemben. . -. Nálunk a munka jog is, de becsületbeli kötelesség is. Ebből következik annak a jognak a kimondása is, hogy a dolgozónak, ha munkaerejét megőrizni és fejleszteni akarja, szüksége van pihenésre, üdülésre. Államunk ezért nem elégedett meg a munkaidő törvényes meghatározásával, hanem ezentúl törvénybe iktatta a dolgozók fizetéses szabadságát és üdülési jogát. A hazánk legszebb helyein épült üdülők a dolgozók rendelkezésére állanak, s fizetett szabadságidejüket évenként ezrek töltik a legszebb és legegészségesebb üdülőhelyeken. Ezt sajátmagam is tapasztaltam. Az idén szintén elmegyek üdülni s utána tanulmányi útra megyek a Szovjetunióba. Természetesen, ha valami közbe nem jön. Egy kis tapasztalatcsere sohasem árt az embernek, mert nem szabad megállni egyhelyben a tudással, hanem gyarapítani kell, fejleszteni, mint ahogy idáig kifejlődött. Öleli öccse: Pista Mi! láttam az óhazában? Tisztelt Szerkesztőség! Visszatérésemkor elsősorban köszönetét akarok mondani azoknak a magyarországi szerveknek, amelyek baráti jobbot nyújtva tapintatosan hozzájárultak ahhoz, hogy óhazai látogatásom minél kellemesebb legyen. A határnál minden simán ment, mindenkinek a lelkiismeretére bízták, hogy nem visz-e be az országba valami/yen tiltott árut és a valutabevallást is igy kezelték. Majd baráti jobbot nyújtottak mindenkinek és máris mehettünk Budapest felé. Gyorsan hagytuk el a virágokkal díszített pályaudvarokat és megérkeztünk a Keleti Pályaudvarra, ahol a Magyarok Világszövetsége küldöttjei fogadták az érkező vendégeket. Mindenkit elvittek szállására, én magam többekkel a “Pla- zá”-ba kerültem, ahol figyelmes fogadás után végre a nagyon vágyott tiszta ágyba kerültem. Nem tartozom azok közé, akik mindent az amerikai viszonyokkal hasonlítanak össze. Mindazonáltal meglepett, hogy a siralomvölggyé süllyesztett országból ilyen virágzó államot építettek, holott tudatában vagyok annak, hogy ahol a dolgozó emberek veszik kezükbe az ország irányítását, ott ez elkerülhetetlen. Azért mentem az óhazába, hogy lássam szülőhazámat, melyhez felejthetetlen emlékek fűznek. Látni akartam azt a gigászi munkát, amit óhazai testvéreink végeztek a szocializmus építése terén. Mindezen óhajom teljesen megvalósult, ugyancsak a Magyarok Világszövetségének önzetlen segítsége által. Nem irányított senki, én magam választottam ki az üzemeket, az intézményeket, amelyeket látni akartam. A Világszövetség ezután megszerezte a szükséges minisztériumi engedélyt és máris vittek a kiválasztott üzembe, vagy intézménybe. Sok üzemet látogattam meg; ezekben találtam meg mindazt, amiről alkalomadtán majd beszámolok. Itt röviden csak a Magyarok Világszövetségéről kívánok szólni, amely szervezet fáradhatatlanul és jóakaratulag végzi nemes feladatát és ■rtWVWMVWMMMMMWVVWWMWWMWMMW Szerkesztői üzenet Újságírói szokás szerint névtelen leveleket nem közlünk és azokkal nem foglalkozunk. MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Látom, hogy most Júliusban lejárt az előfizetésem. Itt mellékelek $..............................-t Név: .......................................................................... Cím: ................................................................. • • • * • • • • • • .. «,• •• • • * • * • ». • • • • « • • •' » • • • ...... - . ' '• — . ; '■ • - . V . •-* ^ v igyekszik kellemessé tenni az óhazába látogatók napjait. Ki kell emelnem Beöthy Ottó titkárt, akit én a Világszövetség “atyjának”, neveznék nagy szive és óriási akaratereje miatt. De a Világszövetség minden tagja elismerést érdemel. Mindenkinek szolgálatára állnak, igazi, öntudatos emberek, akik minden magyarországi látogató elismerésére számot tarthatnak. Ezt fogják bizonyítani azok az írásaim is, amelyekben majd beszámolok részletesen magyarországi látogatásomról. Vass Károly Mindig az árak mennek fel Tisztelt Szerkesztőség! Lapunk julius 7-iki számában W. Maida aláírással levél jelent meg, melyre szeretnék válaszolni. Én már penzión vagyok és éppen most kaptam meg az adószámlámat, amely 88.70-el több, mint a múlt évben volt. Szintén a telefon is 38 centtel magasabb, az élelemről nem is beszélek. Emlékszem arra, hogy az acél árát felemelték 6 dollárral tonnánként, mig a munkások egy centtel sem kaptak többet, s igy lehetne tovább számlálni, hogy mindig az árak mennek fel, s azután sztrájkok által vívták ki a munkások maguknak a néhány centes fizetésemelést. Nem hiszem, hogy munkásérzelmü ember ilyesmit irhát, mint ami a fentemlitett levélben állt. A. Barta, Michigan Uj előfizető Tisztelt Szerkesztőség! Sikerült egy uj előfizetőt szereznem lapunknak. Az illető már olvasta valamikor a magyar munkás sajtót, akkor is én ajánlottam neki, hogy fizessen elő. Most ismét felszólítottam, hogy olvassa a Magyar Szót és meg is rendelte. Itt küldöm érte az 5 dollárt, kérem, hogy a lapot azonnal indítsák meg a címére. Sajnos az itteni acélműveket már egy hónapja, hogy lezárták, nem is lehet tudni, hogy mikor fog ismét megindulni a munka. Már én is feliratkoztam a munkanélküli biztosításra. J. P., McKeesport, Pa, WVVWWMAMWVWWWWVWWWWWWWWMI AZ “ELŐRE MEGRENDEZETT” PÁRTKONVENCIÓ ' John F. Kennedy, 43 éves massachusettsi képviselő a demokrata pártkonvenció első szavazásánál megkapta elnökjelöltségéhez szükséges szavazattöbbséget. Ez egy jól kidolgozott kampány (mint Truman mondta) “előre megrendezett” eredménye volt. A Cleveland Plain Dealer igy jellemzi az elnökjelölt választást: .A delegátusok akár otthon is maradhattak és írásban szavazhattak volna. .. Visszatekintve megállapítható, hogy a konvenció nem volt egy megfontoló testület. A delegátusokra csak egy feladat várt, jóváhagyni a már hozott döntést”. A delegátusok jogkörének hasonló megsértésével, a színfalak mögötti manipulációkkal fogadta el a konvenció Lyndon B. Johnson, texasi szenátor alelnökejlöltté való választását. Ez a lépés az északi és déli demokraták egységesítését célozta, de sok északi delegátus nagyon elégedetlen ezzel a megoldással. A jelölést elfogadó beszédben Kennedy kitért a számtalan problémára, melyekkel az ország szembenéz. Ezekkel szemben kijelentette: “Nem teszek ígéreteket, hanem kihívást intézek a néphez. Ez több áldozatot igér, a nagyobb biztonság helyett”. A Wilson-i “New Freedom” és a Roosevelti “New Deal” programmal szemben saját programját “New Frontier”-nek: uj határoknak nevezte el. Az uj határok uj előretöréseket követelnek a fegyverkezés, a termelés, az emberek értelmének meghódítása terén, mondotta Kennedy. Kennedy nagyhangú kijelentéseit, elfogadó beszédében Johnson is boldogan megismételte, holott pár nappal azelőtt televízión leplezte le Kennedy hiányosságait és szenátori feladatainak elhanyagolását, s egyben az elnökségre való képzetlenségét. Julius 25-én veszi kezdetét Chicagóban a republikánus pártkonvenció. Nixonnak még nem akadt nyílt elnökjelölti vetélytársa, bár a vélemények szerint Rockefeller valamire készül. A chicagói “előre megrendezett” esemény megtörténte után megindul majd teljes erővel a jelöltek igéi-etözöne a nép meghódítására. J^oMc a swihsztököz, A * f f - , HUHHUWHHWVVHHWV/ Az ebben a rovatban kifejtett neze- \ Olvasóink ' tek nem szükségszerűen azonosak \ hozzászólnak í a szerkesztőség álláspontjával \ a közügyekhez $
