Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-12-01 / 48. szám

8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Nov. 24, 1960 AZ OLAJPIAC PROBLÉMÁI Nagy az áresés, csökken a fogyasztás, leszállítják a termelést. Néhány hónapon helül kétszer is tanácskozás­ra ültek össze a közel-keleti nagy olajtermelő or­szágok, és mindkét alkalommal jelen volt a ta­nácskozáson Venezuela, a világ egyik, legnagyobb olajtermelő állama. Ezenkívül szinte valamennyi jelntős nemzetközi olajkartell képviselője “meg­figyelő minőségben” képviseltette magát. A nagy nemzetközi olajmonopóliumok és a kö­zel-keleti érdekelt országok egyaránt aggodalom­mal figyelik a világ olajpiacának uj jelenségeit. Ezek: a lassan két éve tartó állandó áresés, az olajtermelés szükségletet meghaladó növekedésé, egyes területeken a termelés korlátozása és az amerikai olajimport szigorú ellenőrzésének beve­zetése. Mindez együttesen a közel-keleti olajter­melő államokat sújtja elsősorban, mivel ezek jö­vedelme — például Irak jövedelmének Alr/< -a, Szaud-Arábiaénak 90%-a — az olajpiac alakulá­sától függ. Ugyanis a közel-keleti országokban az olajkutakat a nagy nemzetközi monopóliumok birtokolják és — korábbi egyezmények alapján — hasznuk felét kötelesek az illető államnak be­fizetni. Világos, ha a monopóliumok kevesebbet vagy alacsonyabb áron adnak el, kisebb a hasz­nuk, következésképpen az általuk fizetett ha­szonrészesedés is kisebb lösz­SOK AZ OLAJ A felszíni jelenségek, az olajárak esésének, gyakran tudatos csökkentésének a fő oka a túl­termelés. Túlbecsülték a világ ölj afogy asztásá- nak várható növekedését. A nagy olajkartellek arra számítottak, hogy a legnagyobb olajfo- gyasztó, az Egyesült Államok, 1960-ban 6 szá­zalékkal növeli a fogyasztását. Most viszont ki­derült, hogy az ipari termelés stagnálása, sőt, visszaesése miatt elsősorban csak alig 2—3 szá­zalékkal lesz több a fogyasztás, mint tavaly volt. Hasonló a helyzet Nvugat-Európában is. de itt még súlyosbította a helyzetet az egymás után következő két enyhe tél is. Az alacsony színvonalú kereslettel szemben a termelés jelentősen megnőtt. 1958-ban a világon 908 millió tonna, 1958-ben 977 millió tonna (az 1949 évi termelés kétszerese) olajat termeltek. Idén egy fél év alatt majdnem 6 százalkékkal több olajat hoztak felszínre, mint tavaly, ugyanezen időszak alatt. Az uj kutatások sikeressége foly­tán több, könnyen kitermelhető olajforrást tár­tak fel, igy a Szaharában, ahol gyakorlatilag mélyfúrás nélkül, 1959-ben még csak 300,- 000 tonna, 1960 egy fél év alatt több mint há­rommillió tonna naftát szivattyúztak ki. A ter­melés gyors felfutása és a kereslet gyenge emel­kedése okozta együttesen a riadalmat a tőkésvi­lág olajpiaccán. KI ÁLLAPÍTJA MEG AZ OLAJ ÁRÁT Áz olajár csökkentése az említett tényezők ha­tása alapján természetes folyamatnak tekinthető. De még inkább természetes folyamat, ha az olaj világpiaci ára lassan kettőssé válik: a magas amerikaira és az alacsonyabb közel-keletire. Eh­hez tudnunk kell, hogy évtizedekig, sőt napja­inkig is, az olaj árát az Egyesült Államok déli ré­szein termelt olaj értéke határozta meg. Ezen a vidéken nagy mélységből, költséges eljárással hozzák felszínre a folyékony aranyat, az olajat. Az itt dolgozó munkások magasabb bére is növe­li az önköltséget. Ezenkívül részben geológiai, részben üzleti okok miatt egy hónapban csak 8-10 napig szivattyúzzák az olajat, a többi napon a termelés szünetel. Amikor nem termelnek, a sok állandó költség azért terheli a kitermelt olaj költségeit- Ily módon rendkívül magassá vált az Egyesült Államok déli vidékein termelt olaj ára, ami az egész kapitalista világon — bárhol, a leg­olcsóbban is — kitermelt olaj árát meghatároz­za. A Közel-Keleten például még tizedébe sem kerül az olaj felszinrehozása a könnyen hozzáfér­hető és kiaknázható lelőhelyek, és a munkások rendkívül alacsony bére miatt, mint az Egyesült Államokban. Ezt az árszintet mesterségesen tartják maga­san. De sokáig tartani lehetett, mert még 1949- ben is az Egyesült Államok szolgáltatta a világ olajtermelésének 54,1 százalékát és az amerikai, monopóliumok kezükben tartották a világ olaj- kutjainak döntő hányadát. Azóta, bár a nemzet­közi olajkartellek nem gyengültek, 1959-ben az Egyesült Államok a világ olajtermelésének már csak 35.6 százalékát adta, és a Közel-Kelet a tiz évvel ezelőtti harmadik helyről (15 százalék) ta­valy a második helyre (23.2 százalék) emelkedett. Azóta megtört az amerikai drága olaj ármeg­határozó szerepe. Az első időkben — néhány év­vel ezelőtt — hivatalosan ugyan fenntartották a világpiaci árat, de a szállítási szerződésekben 20—25, gyakran ennél nagyobb százalékú áren­gedményt adtak. így gyakorlatban a világpiacéi olajár fiktiv lett. S később — a tényleges hely­zethez igazodva, 1959 februárjában első Ízben — nyilvánosan leszállították az olaj árát. A baj azonban az volt, hogy a közel-keleti olaj árát na­gyobb mértékben csökkentették, mint a másutt termelték S 1960 augusztusában ismét a közel- keleti országokon csattant az ostor, amikor is először az ESSO és a Standard Oil Co. of New Jersey 2.5—6 százalékkal mérsékelte az itt ter­melt olaj eladási árát. A VESZTES NEMZETEK S ez az ami a közelkeleti országokat felháborí­totta. A nemzetközi kartellek a csökkentés terhét ezekre az országokra kivánják áthárítani, mig a nyugati féltekén továbbra is a magasabb áron adják el az olajat. Igaz, hogy a monopóliumok az alacsonyabb árból kisebb profitot végnak zseb­re, de a közel-keleti munkásokat jobban kizsák­mányolják és kisebb profitra való hivatkozással kevesebb részesedést adnak az érintett közel-ke­leti országoknak. A tőkés nagytársaságok az ara­bok tiltakozására feleltek: Növeljék az olajterme­lést és ezzel igyekezzenek pótolni a veszteséget. Az olajtermelő országok ezt felháborodottan utasították el, mondván, hiszen a nemzetközi kar­tellek éppen a túltermelésre hivatkozva léptették életbe az árleszállítást. Ha tehát növelnék a ter­melést, maguknak ártanának. Két lehetőség közül választhatnak a közel-ke­leti államok: vagy kiharcolják a jelelnlegi 50%- os részesedés helyett a 60—70 százalékost, vagy saját kezelésbe veszik az olajkutakat, a finomító­kat és az eladási szerveket. Az utóbbi felé kíván­nak tenni egy lépést a közel-keleti államok, amikor tervezik egy közös arab olajvezeték és egy tartályhajóflotta építését. Ennek a természetes és törvényszerű folya­matnak megvan a politikai oldala is. A tőkés vi­lágban ugyanis azt hangoztatják, hogy az olaj­piac nehézségeit a “szovjet offenziva” okozza. A Business Week erről szóló cikkét a következő drámai megállapítással kezdi: “A Nyugat ellen folyó gázdasági harc elején a Szovjetunió már összecsap a kapitalizmus . egy klasszikus titán­jával, a nemzetközi olajiparral.” A Times cimü angol napilap pedig leszögezi: “A Szovjetunió veszélyes versenytárs a világ olajpiacán, hiszen korábban, igy 1950-ben, még olajimportőr volt, s ma exportál...” A másik “érv” a Szovjetunió ellen, hogy a vi­lágpiaci árnál olcsóbban adja el az olajat, és ez­zel “előidézte az áresést”. Furcsa érv ez. Hiszen a magas szinvonulon tartott olajárak mestersé­ges voltát éppen a nagy nyugati kartellek ismer­ték el, amikor árengedményeket adtak már évek óta. A Szovjetunió miért ismerje el az ilyen ára­kat, az Egyesült Államokban termelt olajnak a tőkések önző érdekeiből fakadó ármeghatározó szerepét? “A szovjet olajat a világpiacon termé­szetesen nem az olajkartellek által rögzített mo- nopóláron adják el — Írja a Novoje Vremja ci­mü szovjet hetilap. — Mint más eladók, akik nem állnak kapcsolatban az olaj kartellekkel, a Sojuznyeftexport (a szovjet olajexportáló keres­kedelmi vállalat. — A szerk) az úgynevezett szabad, vagyis nem monopolizált piacon árusít, ahol az árak jóval alacsonyabbak. A piaci ver­seny eredményeként a független kapitalista vál­lalatok 30—40 százalékkal olcsóbban adják ter­mékeiket, mint a monopóliumok. Ezen a csökken­tett áron árulja az olajat az utóbbi két évben sok cég. A fent nevezett szovjet kereskedelmi szerv úgy véli, hogy ez az árengedmény elég magas és az olajat normális piaci áron szállítja. így tehát nem a “szovjet offenziváró!” van szó. A nehézségek tényleges oka a kapitalista termelés anarchiájában és a nagy monopóliumok ezt erősítő manipulációiban van. Ha mindezt el­leplezve a Szovjetuniókra szeretnék hárítani a felelősséget, annak viszont az az oka, hogy sze­retnék a Szovjetunió és a közel-keleti semleges s nem semleges állomok egyre erősödő barátságát aláásni. Jellemző, hogy az arab országok beiruti olaj értekezlete sem a “szovjet veszélyről” tár­gyalt, ezzel elismerve,- hogy az nem létezik. Ezzel szemben a nagy olajkartellek politikája ellen szót emeltek. Határozatot hoztak, amely feljogo­sítja az olajtermelő országokat arra, hogy ne is­merjék el a nyersolaj árának a kartellek részé­ről történő egyoldalú csökkentését. Ez gyakorla­tilag az olajkartellek által meghirdetett “olajhá- boru” elfogadása. S hogy valóban olajháboruvá éleződik-e á helyzet, az a monopóliumok további magatartásától függ. összeütközés sztrájkolok és rendörök között Rábáiból (Marokkó) jelentik, hogy Tangier- től 50 mérföldnyire, a Larach-i kikötőben össze­ütközésre került a sor a sztrájkolok és a rendőr­ség között. A munkások 24 órás sztrájkot ren­deltek el, miután helyi szakszervezeti vezetőjü­ket letartóztatták. A rendőrség megtámadta a tüntetőkét. Valaki állítólag kézigránátot dobott, amely megölt egy rendőrt és egy munkást. Né­gyen kórházba kerültek. A tüntetők kőzáporral védekeztek a rendőrséggel szemben. Háborús menekültek figyelmébe Az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Bizott­sága eljuttatta hozzánk a kanadai kormány egy határozatát, amely szerint a náci üldözés ma­gyar és román származású Kanadában vagy má­sutt tartózkodó menekültjei 1960 december 31-ig jelentkezhetnek azokért a vagyontárgyakért, a- melyek valamikor tulajdonukban voltak s jelen­leg a kanadai gondnok (Custodian) felügyelete alatt vannak. Az ügyben kérvényt kell benyújtani a követ­kező címre: Custodian's Office, 262 Wellington Street, Ottawa, Canada. 1960 dec. 31-e után ér­kező kérvényt nem vesznek tekintetbe, és a va­gyontárgyat elkobozzák. Sem a kanadai kormány­tól sem a gondnoktól kártalanítást nem követel­hetnek. RÖVIDEN EZENTÚL “hivatalosan” csak az mondhatja magáról, hogy TÖRPE, aki 4 láb és 9 incsnél nem magasabb. Ezt mondotta ki áz “Association of Little People of America” (vagyis a törpék) kon­venciója. • A JAPÁNBAN tartott koreai foglyok közül ed­dig 48,955 ment vissza Észak-Koreába, hogy részt vegyen az ország, szocialista épitésében. . CALIFORNIA ÁLLAMBAN — jelenti az álla­mi erdészeti hivatal —, ez év első 9 hónapjában 2,614 erdőtűz volt, amelyek 118,069 acre terület növényzetét pusztították el. • GŐZZEL HAJTOTT hadihajója legelőbb az amerikai tengeri haderőnek (Navy) volt — mondja a Britanica Enciklopédia. — Ez a Fulton nevű gőzhajó volt, amelyet 1815-ben bocsájtottak vízre. Már küldi a karácsonyi jókivánatokat Tisztelt Szerkesztőség! Tudatom önökkel, hogy itt küldök $2.50-et a 61-es kalendáriumra. Egyet kérek a saját ré­szemre a fennmaradó összeget pedig használják fel és küldjenek egyet olyanoknak, akiknek nem tellik nyugdijából, hogy megrendelje. Tisztelem szülőhazám sokat seznvedett népét. Sok szerencsét kívánok nekik a mai haladásuk­hoz. Bár csak még egyszer megláthatnám szülő­földemet. Bár még majdnem két hónap választ el bennünket a karácsonyi eszméktől, azért én mégis hálás üdvözletemet küldöm úgy önöknek, min) szeretett szülőhazám vezetőinek. Még szeretnék megemlékezni Gross László­ról, akinek szinte prófétai meglátásai soha -sem mennek ki eszemből. Tisztelem őt is Geréb Jó­zseffel együtt. Boldog karácsonyi ünnepeket kí­vánok mindannyiuknak. J. T.

Next

/
Thumbnails
Contents