Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-12-01 / 48. szám
Thursday, Nov. 24, 1960 AMERIKAI MAGYAR SZA A KATOLIKUS EGYHÁZ Portoriko 90 százalékban katolikus népe hajszálnyira volt attól, hogy örökre bezárul előtte a mennyország kapuja. Persze ez csak az esetben. ha az egyház büntető szándékát, megtorlásul az apák bűnéért, a gyermekekre is kiterjesztette volna. Az egyház azonban még idejében magába szállt, az úristenre bízta a bűnös lelküeket, vagyis nem merte megkockáztatni, hogy a portorikói katolikusok még egyszer nyíltan fittyet hányjanak rendelkezéseinek. A büntető hadjáratot beszüntette. A bűnözők Portorikó szavazó polgárai voltak, akik a püspöki kar szószékről kihirdetett tilalmának ellenszegülve mégis arra a pártra szavaztak, amely programjába vette a szüléskorlátozás tör- vényesitését, a vallásoktatás kirekesztését az iskolákból és más olyan kérdéseket, amelyek az egyház erkölcsfelfogásával ellentétesek voltak, de a nép a maga javát látta bennük. A demokrata párt és Munoz Marin kormányzó választási győzelme után a San Juan-i érsekség pásztorlevélben tiltotta meg a kát. papságnak, hogy szentségben részesítse azokat, akik ezért azt nem érdemlik meg. San Juan katedrálisának papja, Rév. Maisonet, San Juan polgármesternőjét szemelte ki elrettentő példának. Kijelentette, hogy Dona Felisa Rincon de Gautier addig nem részesülhet áldozásban, amig a nyilvánosság előtt nem vezekel bűnéért, a rádió, televízió vagy újságokon keresztül. Dona Felisa vasárnap mind az öt misén távollétével tüntetett. Maisonet atya nem átallotta egyes súlyos bűnöző részére a kiátkozást is kilátásba helyezni. Gyónást és bünvallást követelt minden hívőtől. Legalább egy eset került nyilvánosságra, amikor egy halottól megtagadták az utolsó kenetet és anélkül kellett eltemetni. John P. Davis, portorikói érsek még idejében rájött, hogy túllőttek a célon. Chicagóból, ahol egyházi összejövetelen vett részt, utasítást küldött papjainak, hogy szüntessék be a szavazók elleni megtorlásokat. Maisonet atya alig tudta palástolni meglepetését e pálforduláson. Az amerikai püspökök is A portorikói balsikerben az egyház egy újabb jelét látja annak, hogy a hívők tábora feletti hatalmuk itt-ott kisiklik kezükből. Más nyugtalanító jelenségek is vannak és megállapítják, hogy “hosszú idő óta a vallás befolyása egyre vészit az erejéből”. Az idézetet a nov. 20-án amerikai újságokban és közlönyökben megjelent nyilatkozatból vettük, amit az Egyesült Államok Katolikus Püspöki Kara bocsátott ki a Washington, D. C.-ben megtartott évi gyülekezet után. A nyilatkozat — az egyház szerint — a modem idők változott életformáiban elsülyedt “egyéni felelősségérzetet” akarja újra életre kelteni. Valójában azonban a mindinkább tértnyerő szocialista közösségérzettől igyekszik elijeszteni az embereket, amikor szembeállítja a “tömegszellem erkölcsi lazaságát” az istennek és egyháznak jobban tetsző “egyéni felelősség” kötelezettségével. Sajnálattal állapítja meg, hogy az utóbbiban nagy hiány mutatkozik, s ennek tulajdonítja többek között azt, hogy a házasság szentségét sem veszik már komolyan a hívők. Sok a válás, a botrány. A szülök ezen bűne visz- szatükröződik a bűnöző ifjúságunkban, amit a nyilatkozat országunk legnagyobb “családi” problémájának nevez. Arra figyelmeztet, hogy “egyéni felelősség”-en nyugszik mindennek a sikere, legyen az az egyházé, a korporációé, a szak- szervezeté,. a közöséggé, a nemzeté, vagy a nemzetek családjáé. De ezen egyéni felelősséget mindenkor alá kell vetni “a Teremtőnek ... az isten országának . . ., mert az ember minden tettével ezt a szent célt kell, hogy szolgálja”. Ezt a felhívást az “egyéni felelősség” teljesítésére persze úgy kell értelmezni, mint az egyház utasítását az egyháztagok részére, hogy bárhol működnek — családban, munkahelyen, szakszervezetben, kormányszolgálatban, vagy az Egyesült Nemzetekben — elsőfokú felelősségük az egyház érdekeit előbbrevinni. Ezt megértve, jogosan vetődik fel az amerikai népben az aggodalom, hogy külön éberségre lesz szükség távoltartani az egyház befolyását a Fehér Háztól, tekintettel jövő elnökünk katolikus voltára. A nyilatkozat a pápa ezév júniusában kiadott, társadalmi kérdéseket érintő leveléből idéz: “Intenzív szocializmus tömeg" előnyöket hozhat ugyan létre, de az ember és az erkölcs komoly sérelmet szenvedhet általa”. Ezt a propagandát persze nagyon gyakran halljuk a szocialista rendszerű országok elleni agitációk során. A fejlődés jelen szintjén mái- nem lehet letagadni az elért “tömegelőnyöket”, de az egyháznak és a politikai reakciónak nagy szívfájdalmat okoz a szocialista országok lakóinak rettenetes szenvedése. Ennek részletezésére azonban már nem igen térnek ki. Sajnos, még a felületes szemlélő is láthatja, hogy “az ember és az erkölcs” éppen a mi országunkban van nagy veszélynek kitéve, mert az egymás iránti felelősség érzete kihalóban van. Ezzel szemben a szocialista országokban a “tö- megszellemmel’” együtt az “egyéni felelősségérzet” is olyan magas szintre emelkedett, ami meghaladja az egyház és a kapitalizmus felfogó képességét. Az idegen az első pillanatokban kissé csodálkozva szemléli a budapesti Dohánykutató Intézet könyvtárának nagy asztalát körül-ülő társaságot. Heten vannak. Hat férfi, s egy nő. A hölgy úgy viselkedik mintha a háziasszonyi tisztet töltené be; töltögeti a feketekávét. De még menynyit! Egyik csészét a másik után. A férfiak ez- alattt merev arccal, olyan befelénézően csak cigarettáznak; fújják a füstöt. Mind fiatal, olyan harmincév körülüek; valamennyien fehér köpenyben vannak- Alig szólnak. Néha-néha jegyeznek valamit az előttük levő papírra. Az idegen jogosan gondolja, hogy valami fogadalmat tett szekta kedélytelen tagjait látja az asztalnál. Végül az egyik hangosan megszólal: — Egy kis szünetet kellene tartani! Az arcokra hirtelen mosoly derül. Felállnak, kattannak a cigarettatárcák, egymást kinálgat- ják, beszélgetnek, hangjuk vidám. Olyanok, mint akik nehéz munka után megpihennek, felüdülnek. Valóban igy is van. Ez a társaság nem más, mint a Dohánykutató Intézet úgynevezett “degusztációs bizottsága”. Feladatuk, hogy hetenként egyszer próbaszivást rendezzenek a kísérlet alatt álló, vagy az uj gyártmányú, gyakran már a forgalomban levő cigarettából . Nem könnyű feladat ez. Az Intézet és a dohánygyárak igen kifinomult érzékű dolgozói közül választják ki a degusztáló bizottság tagjait. Két bizottság is van. Egy szélesebb körű 15 taggal, egy pedig 7 taggal. A bizottság egy-egy “szeánsz” alkalmával csak háromféle' cigarettát próbál ki. A próbaszivók minden uj cigaretta elszívása előtt néhányat szippantanak az úgynevezett “standard” cigarettából, amely az összehasonlítási alap. A cigaretta minőségének helyes megállapításához szükséges a gyakori feketeká- vé-ivás. A bizottság a cigarettát: szag, iz, erősség és tartalmasság szempontjából vizsgálja. Például az Ízzel kapcsolatban a következőkre kell véleményt mondaniok: erősen csip; kissé ingerel; kissé kapar; közepesen ingerel; közepesen kapar; erősen ingerel; erősen kapar; mar; kissé keserű, kissé nyers; émelyítő vagy enyhén idegen izii; keserű ; nyers; penészes; erősen keserű vagy nyers- összesen 42 féle lehetőségre kell felelni. Minden lehetőégnek más a pontszáma és ezek összeadásából kapják meg a véleményt. A tapasztalatok szerint a bizottság tajainak vélemény különbsége rendszeresen-minimális. A degusztálás nélkülözhetetlen a Dohánykutató Intézet munkájában. Kutatásainak, vizsgálatainak ez egyik fontos módszere. A Dohánykutató Intézetet különben 1951-ben hozták létre Magyarországon. A dohánytermő országban már jóval előbb is végeztek kutatómunkát, amelynek eredményei elősegítették a magyar dohányipar fejlődését. A magyar dohányt mindinkább megismerték külföldön és a belföldi igények fokozása mellett, az export szükségessé tette a minőségi termesztést. Ennek eléréséhez vált szükségessé a Dohánykutató Intézet létrehozása. A magyar dohány termesztésével kapcsolatban nem érdektelen rámutatni arra, hogy ebben az országban a XVI. században indult meg a do- háhyültetés, 1851-ig a dohánytermesztés szabad volt. Az önálló magyar dohán.vjövendéket 1867 évben létesitették. Az 180—as évek elején mintegy 80.000 hektárnyi területen évenként 28.000 ő Úgy a portorikói érsek, mint az amerikai püspöki nyilatkozat valójában “tömegszellemet” erőszakol a népre, de olyat, amelyből csak az egyháznak és társadalmunk elnyomó rétegének lenne haszna. Hasonló befolyásnak vetik alá a népet a kapitalista rendszer más szervei is: a kormánypolitika, az uralkodó politikai pártok, a termelési rendszerünk és az ezeket szolgáló ösz- szes közvéleményalkotó szervek. Sajnos, egyelőre ide lehet sorolni a szakszervezeti vezetők egy jó részét is. Az a gyakori tapasztalat, hogy annyi évezredes és megfeszített igyekezet után is a nép mindig talál alkalmat arra, hogy ellenszegüljön az egyház és a népelnyomók akaratának és néha tudatosan, néha ösztönszerüen a saját érdekének megfelelőbb utat válasszon, megerősíti azt a bizonyosságot, hogy a jövőben, döntő kérdésekben az emberiség tudni fogja akaratát érvényesíteni. tonnát termeltek. Az 1950-es évektől a termésátlag erősen megnövekedett, az utóbbi években elérte a hektáronkénti 1400—1800 kg-ot. Ugyanekkor a dohánytermesztő nagygazdaságok (állami gazdaságok és termelőszövetkezetek) száma iß egyre többMagyarország területének egyrésze igen alkalmas dohánytermesztésre. A dohánytermesztés körzeteinek zöme a 46 déli szélességi fok és a 48,30 északi szélességi fok alatt terül el. A főbb dohánytermesztési körzetekben az évi középhőmér séklet 10C fok körüli. A nyári hónapokban a hst- vi középhőmérséklet 20-22C fok. A napfénytartalom ebben az időszakban 250-280 óra. A csapadék évi összege a termesztő körzetekben. 7Q0— 800 mm. Igen megfelelők a talaj féleségek. A legnagyobb dohánytermesztő körzetben a rozsda- . barna erdőtalajok humusz-szintje 20—30 mm. vastag, a humusztartalma 1 százalék. Magyarországon nagylevelü dohányfajtákat termesztenek a cigaretta és szivargyártás céljára. A dohánytermő terület több mint felén a “Szabolcsi” fajta terjedt el. 140—180 cm. magasra növő fajta, 16—18 hasznosítható levélszámmal. A nikotintartalom 1,5—2 százalék. A do- ránytermő terület mintgey 10 százalékán VIRGINIA tipusu dohányt termesztenek. Az ország dél-nyugati része főleg Szuloki és Havanna II. C. termesztésére alkalmas. Igen gondos maga a termelés is. A melegágyakban nevelt dohánypalántákat április végén, vagy május elején ültetik ki s a talajtól, valamint a fajtától függően gondozzák, trágyázzák. A beért dohányt — a Virginia kivételével — zsinórra fűzik és természetes utón, dohánypajtában szárítják. A Virginia dohány szárítására fütött szárítók szolgálnak. A dohány fermentálása háromféle módon történik: természetes utón (asztag- ban), a többséget — főleg a világos dohányt — gépi (redraying) és végül mechanikai utón 50— 60C fok hőmérsékletű kamrákban. A Dohánykutató Intézet első feladata volt elkészíteni az ország összes dohánytermesztő területének dohánytermesztési monográfiáit, amelyek a klimatikus tényezők számadatait, értékelését, a terület talaj térképeit, a dohánytermesztési statisztikai adatokat foglalják magukban. Ezek a munkálatok most is folynak (ezideig 225 körzet, adatait dolgozták fel). E kutatások lehetővé tért ték, hogy a megfelelő dohányfajtákat a megfelelő körzetben termesszék. A tájkutatások lehetővé tették a nagyüzemi dohánytermesztési területek, kiválasztását is. Az Intézet korszerű dohánvvetőmeg termesztés si módszert dolgozott ki, ezeket a párizsi (1954) a brüsszeli (1958) nemzetközi tudományos kongresszuson, valamint az Istambulban rendezett (1960) nemzetközi tudományos értekezleten nagy érdeklődéssel hallgatták. Azóta az ismertetett módszereket több állam átvette, illetve bevezette. A magyar Dohánykutató Intézet részt vesz a párizsi Coresta, valamint KGST köréhez tartozó országok dohánytermesztéssel kapcsolatos munkájában. így ennek az intézménynek működése nemcsak a belföldi, hanem a külföldi országok dohánytermesztésének fejlődését is elősegiti. Ják Sándor ELJÁRÁST INDÍTOTTAK a newyorki polgár-, mester háztartásának havi 2,000 dolláros éleimé-' zési számlájának korlátozására. A számlát a Park Department pénztárából fedezik. EZÉRT JÓ A MAGYAR CIGARETTA ___9
