Amerikai Magyar Szó, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-12-01 / 48. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, December 1, 1960 Nyugat-Németország elutasította kormányunk kéréséi ! Néni hajlandók finanszírozni az amerikai katonák nyugat-németországi költségeit. Kormányunk nagy várakozással tekintett Robert B. Anderson pénzügyminiszter által vezetett küldöttség jelenlegi útja elé. Kibillent pénzügyi egyensúlyunk helyrehozását várták államunk jelenlegi vezetői ettől az úttól. Ismeretes, hogy mig az Egyesült Államok nemzetközi fizetési egyenlegében, az utóbbi időben, egyre nagyobb deficit mutatkozott, azalatt Nyugat-Németország hatalmas külföldi valutatartalékot —1 főleg dollárt — gyűjtött össze. Ezért államunk vezetői azt remélték, hogy az általuk gazdaságilag talpraállított és hatalmi tényezővé növelt nyugat-német kapitalizmus most segítségükre siet és leveszi a teher jó részét vállukról. Most adminisztrációnknak le kellett nyelni a keserű pirulát, hogy Adenauer kormánya visszautasítsa kérését. Ez még jobban megtépázza az utóbbi időben amúgy is jelentősen lecsökkent nemzetközi tekintélyünket. Az amerikai küldöttség annak a 650,000.000 dollár költségnek magára vállalását várta a nyugat-német kormánytól, amit a területén állomásozó amerikai csapatok eltartása és katonai kiadása jelent. A németek, elvben beleegyeztek abba, hogy növelik hozzájárulásukat a katonai kiadásokhoz, de csak akkor, ha a NATO szervezetében megtárgyalták a kérdést s megegyezés jön íétre ezzel kapcsolatban. Ez hosszú hónapokig is eltarthat, mert még egyik tagállammal sem beszélték meg az ügyet. Az eddigi hírek alapján, az amerikai sajtó véleménye az, hogy Anderson küldetése nagy csalódást okozott a hivatalos szerveknél. Az amerikai küldöttség felvette még a fejletlen országok megsegítésének nyújtandó kölcsönök problémáját is. Kormányunk remélte, hogy a nyugat-németek, az eddiginél jóval nagyobb mértékben járulnak hozzá a volt gyarmati területeknek nyújtandó kölcsönök összegéhez. Adenauer- ék itt sem mutattak különösebb lelkesedést, hogy az Egyesült Államok kormányának segítségére siessenek. Az 1961-es évre előirányzott nyugat-német külföldi kölcsön összege — 1 miliiárd dollárnál kevesebb —, amit még korábban irányoztak elő, változatlan maradt. Tehát ezen a téren eem ért el eredményt a küldöttség. A nyugat-német kormányhoz közelálló körök véleménye szerint, az amerikaiak követelését magasnak találták és ezért vonakodnak minden olyan megegyezéstől, amelyik velük fizettettné meg a területükön állomásozó idegen csapatok eltartásának költségeit. Szervezkednek az irodai munkások Omaha, Neb.-ban a Sealtest tizem irodai munkásai uj szerződésük értelmében heti 25—50 dolláros fizetésemelést kapnak az év folyamán. A Packinghouse Workers Union 613-as lokálja vezette a tárgyalásokat. Az irodai alkalmazottak júliusban szavaztak a “National Labor Relations Board” utasítása alapján és úgy határoztak, hogy a UPWÁ--ben kívánnak tömörülni. Eisenhower vendégszeretete Az ENSz uj tagállamai közül 12 állam vezetői Eisenhower elnök vendégeiként 5 napos látogatásra indulnak az országban, hogy megismerkedjenek az iparral, mezőgazdasággal, oktatással és társadalmi jelenségekkel Elmennek San Fran- cískóba, Pittsburghba és Dallas, Texasba. Erre az útra az elnök okt. 14-én hívta meg őket, amikor tiszteletlátogatást tettek nála a Fehér Házban. Errevonatkozólag érdekes észrevételei voltak Brew Pearson kommentátornak% kinek cikkei az ország több napilapjában jelennek meg. Rámutatott arra, hogy az elnök feltűnően fukarkodott a mindenki által elismert barátságos vendégszeretetével az afrikai-ázsiai uj tagállamok mégbi- zottaival szemben. Nem hívta meg őket személyes beszélgetésre, de még egy kis reggelire sem, amivel pedig a legújabb demokrata képviselőket is meg szokta tisztelni, akik neki politikai ellenfelei — vagy talán azért? Eisenhower az ENSz közgyűlésre is csak mások rábeszélésére ment el, ahol pedig az uj tagállamok először bemutatkoztak. Ezzel szemben — mondja Pearson — Krus- csev szovjet miniszterelnök elment minden afrikai és ázsiai fogadásra, eltöltött ott legalább egy órát, lefényképeztette magát és megölelt minden elnököt, miniszterelnököt és külügyminisztert, a- kivel csak találkozott. Az amerikaiak következetesen hiányoztak mindezen összejövetelekről. — Nkrumah, Ghana elnöke meg is jegyezte Harlemben egy fogadáson: “Már öt afrikai fogadáson voltam jelen, ahol én voltam az egyetlen amerikai”. (Nkrumah a Pennsylvania Egyetemen végezte tanulmányait). Pedig Eisenhowemek több pénzt bocsátottak rendelkezésére szórakoztatásra, mint bármely más elnöknek a történelemben, — fűzi tovább Pearson. Még adminisztrációja kezdetén felemelték fizetését 75,000 dollárról 100,000 dollárra. Az addigi szórakoztatási járulékot felemelték további 50,000 dollárral és 40,000 dollár utazási kiadást is hozzácsaptak. A Fehér Ház fenntartási költségvetését a Truman alatti 3,021,215 dollárról kiegészitették 5,401,000 dollárra Eisenhower idején. v Mindezenkivül a Fehér Ház szolgálati személyzetének nagy részét a haderők kötelékéből választották ki és fizetésüket a katonai költségvetés fedezte. Nevük nem szerepel a Fehér Ház kiadási listáján. Az elnök személyes komornyikja John Moany törzsőrmester, akit a hadsereg fizet- A Navy 12 étkezdéi felszolgálót bocsát az elnöki konyha és ebédlő rendelkezésére, akik közül kettő még Get- tysburghba is el szokta kísérni az elnököt vik- endekkor. “Az Afrika-Ázsiai nemzetek 16 elnökét, miniszterelnökét, akik büszkék ujonnanszerzett nemzeti függetlenségükre, egyszerre terelték az elnök elé, mint valamely középiskola érettségizett tanulóit, akik azért jöttek Washingtonba, hogy megbámulják a Fehér Ház építészeti kiválóságait”, gúnyolódik Pearson. Ezek után csodálkozhatunk-e azon, hogy a sö- tétbőrü országvezetőket olyan gyakran éri nyilvános sérelem, amikor déli városokban megtagadják a kiszolgálásukat? De még azon sem, hogy a faji megkülönböztetés átkos hagyományához a maradiság erői még mindig veszettül ragaszkodnak. Lumumba eltávozott Leopoldville-ből (Folytatás az első oldalról) Ismeretes, hogy midőn Kongó Köztársaságot bebocsátották az Egyesült Nemzetek Szövetségébe. függőben hagyták azt a kérdést, hogy Ka- savubu vagy Lumumba képviselői fogják e elfoglalni az országuk számára fenntartott helyet. November 23-án a közgyűlés 53 szavazattal 24 ellenében, mig 19-en távoltartották magukat a szavazástól, elfogadta, hogy Kasavubu küldöttsége töltse be a Kongó számára fenntartott helyet Az ázsiai-afrikai országok túlnyomó többsége — a volt francia gyarmatok kivételével — Lumumba mellett foglalt állást és követelték a törvényes kongói parlament összehívását, amelynek munkáját Mobutu emberei akadályozták megA szavazást követően bizonytalanná vált az Egyeztető Bizottság jövőbeni tevékenysége. Még korábban elhatározták ugyanis, hogy Egyeztető Bizottságot hoznak létre a semleges afrikaiázsiai országok képviselőiből, amelyik bizottság a helyszíni viszonyok tanulmányozása után kiegyezést proból létrehozni Kasavubu államelnök és Lumumba miniszterelnök között. Most ennek a kísérletnek a sorsa kizárólag Kasavubutól függ. ő viszont köztudomásúan negativ álláspontot foglalt el a bizottsággal szemben, amit legutóbbi levelében is kifejezésre juttatott, mikor felszóli- totta őket, hogy ne jöjjenek a Kongóba. Kasavubu csak a Hammarskjöld mellett működő Tanácsadó Bizottsággal hajlandó tárgyalni, amelynek az előbbivel szemben még három tagja van: Írország, Kanada és Svédország. Az utóbbiakkal is csak New Yorkban hajlandó felvenni az érintkezést. Guinea kijelentette, hogy visszahívja képviselőjét az Egyeztető Bizottságból, ha Kasavubu UN megbízatását elfogadja a közgyűlés. Mali hasonlóképpen nyilatkozott. \ «MMMVMMMVWVWMMWVMMMMWVMVWWW NEW YORK ÁLLAM lakossága — jelenti a népszámláló hivatal —, az 1960-as cenzus szerint 16,656,000, vagyis 1,826,000-rel több mint 10 évvel ezelőtt volt. A 10 éves szaporodás tehát 12.3 százalékos emelkedést jelent. • KANADA LAKOSSÁGA — a kanadai statisztikai hivatal becslése szerint —, november hó közepén elérte a 18 milliót. Haiti elűzte bíboros-érsekét Már a főpapokat is kommunizmussal vádolja a reakciós kormány. A múlt héten Haiti állam kormánya kiutasította az ország bíboros-érsekét. Aurele Joseph belügyminiszter jelentette be, hogy Poirier bíborost hatósági felügyelet mellett egy Florida felé tartó repülőgépbe ültették. Poiriert azzal vádolják, hogy 7,000 dollár adományt juttatott kommunista diákoknak a kormány megdöntésére. Miamiba érkezve, Poirier “teljesen hamisnak” nevezte a vádat. A bíboros-érsek francia származású és igy Párizsba távozott. Az eset élénk fényt vet a közép-amerikai országokban uralkodó reakciós kormányok politikájára. Duvalier elnök már 1958 május 19 óta astromállapot alatt tartja országát- Ez az ostromállapot azonban nem foglalta magában a ki- menési tilalmat és a cenzúrát. Napokkal ezelőtt diáksztrájk tört ki a kormány ellen. Az egyetemi hallgatók Joseph Roneyt, a Haiti Diákok Nemzeti egyesületének a titkárát akarták kiszabadítani a börtönből. Az elnök erre elrendelte a statáriumot. Ez az újabb intézkedés nyilván a ki- menési tilalmat és a cenzúrát is magába foglalhatja, és igy teljesen felhatalmazza az elnököt az alkotmány felfüggesztésére. Az elnök kb. 6,000 főnyi tömegnek, akik a kormány mellett tüntették, beszédet mondott. Miközben élesen támadta ellenfeleit, azt állította, hogy azok az erők állnak mögöttük, amelyek előidézték Haiti megszállását az Egyesült Államok tengerészgyalogsága által 1915-ben. (Az elnök arra az 1915—34-ig tartó korszakra utalt, amikor amerikai csapatok tartottág megszállva az országot.) «• r A Mindezen állítása ellenére az elnök és kormánya népszerűtlen az országban. Ellenfeleit, igy a diákszövetség vezetőit is, azzal az ürüggyel próbálja elnyomni és börtönbe vetni, hogy kommunisták. Haiti jelenlegi vezetőinek idegessége és szigorú, népellenes intézkedései, érthetővé válnak a számunkra, ha megvizsgáljuk földrajzi helyzetét. A Karib-tengeri Hispaniola sziget nyugati felén fekvő országot, csak egy rövid tengeri ut válassza el Kubától. Fidel Castro forradalmának hatása, úgy látszik, nem hagyja hidegen Haiti népét sem . . . Folytatják Csont Péter védelmét “Kedvező döntés Csont Péter ügyében” nov- 24-iki lapszámunk 6. oldalán megjélent cikkünk kibővítésre szorul. Azóta újabb adatok kerültek birtokunkba, amelyek azt mutatják, hogy a Csont elleni vádiratnak más pontjai is vannak, s ezeket a Legfelsőbb Bíróság nem vette megfontolás alá, hanem visszaküldte az ügyet a 9-ik kerületi bírósághoz felülvizsgálás és döntés végett. Az egyik ilyen vád az, hogy a vádlott tagja volt az amerikai kommunista pártnak. A Legfelsőbb Bíróság csupán azt határozta meg, hogy évekkel a polgárosodás előtt történt letartóztatások nem képeznek jogi alapot ahhoz, hogy Csont munkástársat megfosszák polgárlevelétől. A védelemnek tehát tovább kell folytatnia küzdelmét a hazánk alkotmányát megcsufoló rendelkezések ellen. A Bevándorlási hivatal lelketlen hajszát folytat külföldi születésű polgárok ellen, sok esetben tragikus következményekkel. Az Idegenszületésüeket védő Amer. Bizottság lelkiismeretes munkája azonban számos fényes győzelmet aratott és reméljük, hogy Csont Péter munkástársunk kálváriája is az igazság győzelmével fog befejezést nyerni. További esés az acéltermelésben Az American Iron & Steel Institute szerint az országos acéltermelés tovább csökken. Az elmúlt héten a képessége 47.5 százalékára szállt le az előző heti 51-0 százalékról. Ezt a jelentős esést a rendelések csökkenése mellett az egynapos Thangsgiving ünnepnapnak is tulajdonította. Megállapítja az Institute hogy a november havi termelés 1958 április óta a legalacsonyabb volt, kivéve azokat a hónapokat, amikor az acélmunkások sztrájkoltak. A jövőt illetőleg egyelőre nem bocsátkozik jóslásokba, ami magában véve is a kilátástalanság jele. ; 2
